33. fejezet - VÉGE

OMG!
Olyan kitartóak vagytok! Mindig beleszúr a szívembe ha új komment érkezik, mert tudom, hogy várjátok vagyis nagyon reménykedtek az új fejezetben, én pedig nem fogom megadni nektek. :(
Azért azt meg kell mondanom nektek, hogy a hónapra nézve az oldalt csak olyan kulcsszóval találták meg, amiben benne van, hogy 18. xD 
A napi látogatottság még mindig 200 fölött van és én csak ámulok és bámulok, mikor visszaolvasom a fejezeteimet. Hogyan jutottak eszembe ilyen hasonlatok? Hogyan tudtam ilyen jól írni? Néha elfelejtem magamat...
Leah

33. fejezet

 - Meg kell hogy mondjam, az első gondolatom az volt, hogy terhes vagy. - Vallotta be megkönnyebbülten Lou, mikor lehuppantunk melléjük. Mindenki folytatta azt, amit abba hagyott.
 - Louis! - Bele boxoltam a vállába.
 - A baba stressz a legrosszabb. - Emelte maga elé a kezeit Lou.
 Összehúzott szemekkel néztem rá, de végül nem kérdeztem rá a dologra.
 - Srácok, holnapra mindenki legyen kész az indulásra! Még ma szeretném, ha mindenki bepakolna! - Mondta Paul.
 Liam és én visszamentünk a szobánkba és összepakoltuk a cuccainkat. Nem volt sok, így csak pár ruhadarab került a táskákba vissza.
 - Szeretnél nézni egy filmet? - Huppant az ágy közepére Liam.
 - Miért ne? - Másztam mellé és bekapcsoltuk a tv-t.
 - Hmm... - Kapcsolgatott Liam.
 - Leharcolt oroszlánok! Az jó! - Kiáltottam fel. Liam csak kuncogott. A vállára hajtottam a fejemet, ő pedig az egyik karjával átkarolt. Apró köröket rajzolt a csípőmre, ahol felcsúszott a pólóm alja.
 - Hub olyan mint én. - Szólalt meg Liam a film végén. Teret engedtem kettőnk közé, és Liamre néztem.
 - Ezt hogy érted?
 - Sok pénzük van, van egy férfivá avató beszéde... Én is így akarom majd végezni. Nyugiban. - Megvonta a vállát.
 - De azért mégis csak jobb lenne inkább egy nővel leélni az életed, nem? Gyerekekkel körülvéve. Nem csak egyel. - A kezemet a fejem alá raktam és a plafont bámultam.
 - Unokákkal körülvéve. - Suttogta közelebb hajolva.
 - Nem építhetsz magadnak egy repülőt! - Jelentettem ki határozottan.
 - Nem baj. Lesz majd egy jachtom. - Mondta vigyorogva.

 Egy héttel később Eleanor már nem volt velünk. Visszament tanulni és mi folytattuk az utunkat. Többet nem kerültünk egy szobába Liammel, mert Paul osztotta be azt, hogy ki kivel legyen. A buszon pedig sosem unatkoztunk. Öt idiótával összezárva lenni nem egyszerű feladat.
 A laptopommal a hasamon feküdtem az egyik priccsen, mikor Zayn vigyorgó feje megjelent és lefújt dezodorral. Férfi dezodorral. Szerencsére odafigyelt, hogy ne az arcomba fújja.
 - Ezt visszakapod! - Üvöltöttem utána. Előkaptam a sajátomat, ami virág illatú volt és a nyomába eredtem. Már Sarahval küzdött, akinek a kezében szintén női illatú dezodor volt és telibe találta Zayn felsőjét. Harry hátulról akarta megközelíteni egy támadás erejéig a sminkes lányt, de én mögötte voltam. A hátára fújtam egy X-et a dezodorommal és rohantam a hátsó részbe. Hallottam magam mögött Harry csata kiáltását és lábdobogását. Liam és Niall videójátékoztak, mikor betörtünk egy illatfelhő kíséretében. Harry is fújt, én is fújtam, de nem találtuk el a másikat, csak nagyon messziről próbálkoztunk.
 Valahogy felbukkant Zayn és már ketten vettek célba a nem hozzám illő frissítőikkel.
 - Ez nem éppen az én illatom srácok. - Tartottam feléjük a dezodoromat.
 - Hát ez se a miénk. - Intett a fejével a kezem felé Harry, és ugyan azt a támadó pozíciót vették fel mind a ketten, mint én.
 - Egy mindenkiért, mindenki egyért! - Hallottam magam mögött Niall kiáltását és lefújt a sajátjával. Sikoltottam, mintha hullámvasúton ülnék. Vaktában lefújtam mind a négy fiút, de végül kifogytam.
 A kanapéra voltam szorítva Niall és Liam által, mikor Louis becipelte Sarah-t.
 - Vesztettünk. - Jelentette be egy gyászos arccal Sarah.
 - Bűzlök. - Grimaszoltam, miután visszakaptam a szabadságomat. Liam végig fúj a dezodorjával. - Ez nem segít, szívi.

Lehet, hogyha kényszeríteném magamat, ki tudnék még valamit csikarni magamból, de már nem akarom. Nekem se okozna már örömöt, és nektek meg csak csalódás lenne. ÍGY HIVATALOSAN IS VÉGE ENNEK A TÖRTÉNETNEK! Amennyiben nem tört ki rajtatok az őrült hisztiroham, és tovább olvastok, gratulálok, mert egy másik történetben megtalálhattok! Igaz, a golden tickettes történetem kútba ugrott, de elkezdtem egy másikat. Még meg kell terveznem a kinézetét, de egyenlőre csak készüljetek fel, hogy egyszer csak ott fogok írogatni, ha hiányoltatok volna. LEAH KÖVETKEZŐ TÖRTÉNETE

32. fejezet - Főfogás: véres múlt

Szóval már vannak, akik figyelnek a szövegemre! :D Örülök.
Szeretnétek más szemszöget? Mondjuk egy Liam-et vagy egy Sarah-Harry külön fejezetet?
Kommentbe válaszoljatok!
Love You ALL!
Leah Xx

Later: Nem tudom, hogy mennyit hagytam ki, de nagyon tudom, hogy utáltok. xD
Először nem tudtam, hogy a fiúk hogyan reagáljanak, majd jött pár doga... Közben szombaton megkaptam a Take Me Home Yearbook edition-t, szóval most szinte csak azt hallgatom. xD
Még egyszer bocsi, és nagyon köszönöm a kommenteket. :)

32. fejezet - Főfogás: véres múlt

 Most az egyszer a saját cuccomba öltöztem. Nem vettem fel Liam pólóját, ami csábítóan kellette magát. Még felcsatoltam a karórát és a pulcsi ujja alá rejtettem. Még egy nagy sóhajtás kíséretében a tükörbe néztem, majd elhagytam a fürdőszobát.

 Liammel csatlakoztunk a többiekhez, akik egy szobába gyűlve vacsorázgattak.

 - Srácok! - Vontam magamra a figyelmüket, de Louis és Zayn keresztben beszélgettek Harryvel és Niallal. - SRÁCOK! - Emeltem fel a hangomat. A kiabálás bejött, mert egyből rám kapták a tekintetüket. - Valamit el kell mondanom. Szóval akinek nem erős a gyomra, az most jelezze. - Mindegyik értetlen fejjel nézett rám. A szobában volt Sarah, Eleanor, Louis, Niall, Zayn, Harry, Josh és az egyik gitáros is. Paul mögöttünk surrant be a szobába, és Liammel együtt a hátam mögött álltak. Mint a testőrök...

 - Tudom, hogy néha furán viselkedem. Mindennek megvan az oka. Liam már tudja egy ideje és sejtéseim szerint Paul is, de nektek még nem volt alkalmam elmondani. - Mindenki csendben figyelt. Gondolom az arcomról leolvasták, hogy ez tényleg komoly dolog. - Az elején még nem is akartam elmondani, de ahogy Liam reagált a dologra és biztatott, hogy ti is ilyenek vagytok... - Liam megköszörülte a torkát, jelezve, hogy térjek a lényegre. - A lényeg, hogy engem egyszer már elraboltak. Nem olyan romantikus módon, hanem pszihopata módon. A részleteket nem mesélem el nektek, tekintve, hogy éppen esztek - vetettem a kajás dobozokra egy pillantást, de most nem volt étvágyam -, csak szerettem volna megosztani veletek ezt. Magyarázatot adni, hogy miért szoktam antiszociálisan viselkedni. Gyógyszert szedek a csuklómra, mert eltört, amikor véget ért a rémálom. Nem szoktam hozzá, hogy emberek között legyek mindezek után. Ezért kerültem az internet mögé. Ennek köszönhetem részben, hogy megismerkedtem Liammel. - Ezen elgondolkoztam egy pillanatig, mert erre még sosem gondoltam. - Nem veletek van a baj, amikor elhúzódom egy ölelés elöl, hanem csak eszembe jut egy szörnyű emlék. De amikor csak úgy randomra odamegyek hozzátok és rátok akaszkodom... Nos az csak szívből jön. Kompenzálás képpen, hogy nem öleltelek vissza titeket. Hát... részben ennyi lett volna. - Zavartan dörzsöltem a karomat és végig néztem rajtuk.

 Hirtelen Eleanor és Sarah a nyakamba borult és fogalmam sem volt róla, hogy hogyan mozogtak ilyen gyorsan. Egy pillanatnyi meglepődés után visszaöleltem őket.

 - Bármikor felkelthetsz az éjszaka közepén, ha rémálmod van! - Mondta hüppögve Sarah a jobb oldalról.

 - Engem pedig bármikor hívhatsz! Még ha Louisval vagyok is! - Csatlakozott El balról.

 - Hé! - Hördült fel az említett.
 - Rendelhetek még kaját? - Kérdezte Niall. Zayn nyakon csapta. - Most mi van? - Zayn sokat mondóan nézett rá.  - Köszönjük, hogy megosztottad ezt velünk, de most már EGYÜNK! - Zayn csak a szemét forgatta.
- És tartanunk kell attól, hogy egyszer csak bekopog az ajtón az illető? - Kérdezte Harry kisebb-nagyobb szüneteket tartva a szavak között. Nem akart megsérteni. Cuki.
 - Oh, nem. - Ráztam a fejem. - Már meghalt.
 A lehető még nagyobb szemeket meresztették rám a többiek.
 - Nyugi. Én jól vagyok, ő halott és nem lesz semmi baj. - Néztem rá mindenkire. - Tényleg.

Mint látjátok, azaz nem látjátok többször is nekiálltam ennek a fejezetnek. Még hajlandó voltam címet is adni neki. De nem sikerült. Nem megy ez tovább. xD Nagyon sajnálom. Még megírom azt a rövid regény-féleséget a goldenticket-tel, de azt hiszem befejezem a 1D történeteket. Tudom, hogy már van, aki elkezdett egy magyar arany jegyes történetet, és én el is olvastam, de az enyém nem olyan lesz. :) Majd meglátjátok.
Szeretlek titeket és köszönöm a rengeteg visszajelzést, hogy mennyire szerettek olvasni. Talán egyszer írok egy könyvet is....

Ahol a kisregényt el tudjátok majd olvasni: http://go1dentickets.blogspot.hu/
Még nincs megcsinálva a kinézet, még nem is írtam rá, meg semmi. Majd mindennek eljön az ideje.

31. fejezet - Szünet 2.

Sziasztok!

Örülök, hogy még mindig olvastok! :D

Arra lennék kíváncsi, hogy szerintetek bele építsem-e a történetbe, hogy Liam levágta a haját meg a tetkókat?

Ok. Bye!

Leah

31. fejezet - Szünet 2.

 Nos. Amikor Niall őrült módjára kopogtatott...... dörömbölt az ajtón, a fürdőből estünk ki Liammel. Liam kapta a törölközőt én pedig a köntöst.

 - Ajánlom, hogy fontos legyen. - Nyitotta ki az ajtót egy kézzel magán tartva a törölközőt. Az ajtó mögül én is kikukucskáltam.

 - Megérkeztek a promóciós cuccok. Azaz inkább utolértek minket. - Darálta le a szöveget a szőke, míg a szeme alaposan végigjárt rajtunk. - Ti most éppen...

 - Hagyják az ajtó előtt. - Csapta rá a kíváncsi írre az ajtót és egyből elkapta a derekamat Liam.

 - Szegényke. Nincsen barátnője és te így bánsz vele? - A nyaka köré fontam a karjaimat és az orrunk összeért. - Nagyon rossz érzés, hogy körül vagy véve emberekkel, de mégis egyedül vagy.

 - Ne most kezdjünk el randigurut játszani a semmi közepén. - Fojtotta belém az érvelést és sajnálkozást, majd megcsókolt és olyan hévvel folytatta amit a fürdőben abbahagytunk, mint ha ez lenne életünk utolsó perce.

 Miután összebújva talált ránk az éjfél a takaró alatt, eszembe jutottak a promóciós cuccok, amiket még Niall konferált fel pár órával ezelőtt.

 - Hozzuk be őket! Nem szeretném, ha miattam elvesznének! - Felültem és magamra húztam Liam pólóját. Ő felhúzott egy melegítő nadrágot és kicammogott az ajtóig. Komolyan úgy mozgott, mint egy két lábon járó medve. Persze vihogtam, mint egy hiéna, amikor így ment ki, de azért sikerült felvennem egy mini shortot is.

 Liam behúzott egy nagy dobozt, rajta egy kisebb dobozzal.

 - Ez a tied. - Tette le a kisebb dobozt a nagyobb mellé és már bontotta is ki a nagyobbikat.

 - Az enyém? - Kérdeztem egy döbbent arckifejezéssel.

 - Persze. - Mosolygott le rám, mivel az ágy szélére csusszantam, ő pedig még mindig a két lábán állt.

 - Ez olyan, mint a karácsony! - Guggoltam le a doboz mellé, és szemügyre vettem a barna ragasztószalaggal lezárt csomagot.

 A csomagban találtam a sminkbemutatóról származó termékeket, amik az én arctípusomhoz voltak kiválasztva. Fogalmam sincs, hogy hogyan találták el, mert még én sem tudom... Volt még benne sampon, tusfürdő, hajpánt, zokni, és ami a legfurább és zavarba ejtőbb volt: egy fehérnemű, ami egy átlátszó topból és egy hozzá passzoló csipkés francia bugyiból állt.

 - Hmm... - Szólalt meg mellettem Liam, mikor a "pizsomát" tartottam a kezemben.

 - Mégis mire gondolnak, mikor ilyet küldenek? - Tettem fel a költői kérdést.

 Mindent visszadobáltam a dobozba és oda csusszantam Liam mellé, hogy bepillantsak az ő ajándék készletébe.

 - Óra, sapka, póló... overál? - A cuccok szépen szét voltak szortírozva a doboz körül és Liam ült a félkörrel szemben.

 - Gondolom a fiúk is kaptak ilyet. - Vonta meg a vállát Liam. - Niall mindig egy egész ekkora doboznyi cipőt kap.

 - És te nem? - Kérdeztem szemöldök felhúzva.

 - Dehogynem. Csak én mindig bepakoltatom egyből a buszba, hogy ne legyenek itt. Azokban szoktam interjúkra, megjelenésekre és fellépésekre járni. - Felkapta az egyik fullcapet és a fejembe nyomta. Felvettem az óráját, amit már én hordtam és lefényképeztük egymást. Új háttérképekkel gazdagítottuk a telefonjainkat, de azért csináltunk egy-egy közös képet is, ami kikerült twitterre.

 "@real_liam_payne: just chillin with my girl"

 "@official_leahnet: it's like chirstmas!" Az én képemen még látszott a sok ajándék is, amit kaptam.

 - Gyere. Aludjunk. Holnap lehet, hogy egész nap buszoznunk kell majd! - Húztam fel a földről Liamet. A két dobozt a szoba közepén hagytuk és visszafeküdtünk az ágyba. Levettem a sapit és az órát, de egyébként "ruhában" maradtunk.

 Másnap reggel Liam nem volt mellettem. Kinyújtottam a kezemet és végig tapogattam az ágyat, de nem találtam. Mikor felfogtam a hangokat, hallottam, hogy éppen telefonál. De vicces volt, mert hallottam a telefon túloldalán lévőt is.
 - Megváltoztál...
 - Nem. Nem változtam meg. Felnőttem.

 Jelét kellett volna adnom, hogy felébredtem és ennek a beszélgetésnek már harmadik hallgatója is akad, de nem éreztem rá késztetést.
 - Régen gyengédebb voltál. Kedvesebb. A fiúk teljesen elrontottak.
 - Ők most már a családom. Bármit megtennék értük és én is ő értük. Ha őket kritizálod, engem kritizálsz! - Liam hangja egyre hangosabb lett. Az elején még olyan halkan beszélt, hogy ne keltsen fel engem, de a telefonba is hallják. De a mondandója végére már érezhetően fogyott a türelme.
 - De tetkók, Liam? Régen ez meg sem fordult a fejedben!
 - Ne mondj ilyet, Danielle! Régen csak nem volt rá indíttatásom. Nem a te dolgod most már.
 Szúró érzés támadt a szívem környékén és nehezebben vettem a levegőt. Liam az exével telefonált. Kezdte felhúzni az agyát, de akkor is vele beszélgetett... És nem volt mellettem. Mellettem aludt, de kikelt az ágyból mellőlem, hogy vele telefonáljon.
 Rosszul voltam. Felültem, hogy valamivel jelezzem, én is hallom, amit mond. Egy kis rémület ült a tekintetében, mikor rám pillantott, de én csak felhúztam a lábam és a térdemre raktam az államat.
 - Viszlát Danielle. - Ezzel ki is nyomta a telefont. Még mindig a melegítő volt rajta, semmi más. A telefont ledobta a táskája tetejére és csak állt ott, mint akit kőből faragtak. Szép formásra, de most nem ez a lényeg.
 - Ki volt az? - Kérdeztem, de tudtam, hogy tudja, hogy tudom. (Ez direkt volt! :D Szerk.)
 - Danielle. - Jött a válasz.
 - Sokat szoktatok beszélgetni? - Kérdeztem, mintha másról lenne szó és nem az exéről.
 - Nem mondanám. - Rázta meg jobbra és balra a fejét egyszer.
 Farkas szemet néztünk. Ő várta, hogy kitörjön a féltékenység vihara én pedig vártam, hogy elkezd mentegetőzni. De úgy látszik, hogy egyikünk sem a szokásos barát/barátnő alapanyagból készült.
 Liam óvatosan megmozdult. Rámászott az ágyra négykézláb és mint egy párduc, amikor a prédát lassan megközelíti, úgy kúszott fel négykézláb a lábam két oldalán támaszkodva. Kinyújtottam azokat, hogy ne ütközzön ellenállásba. Olyan tekintettel nézett rám, amitől mindig eldobom az agyamat. Mintha csak bikinifenékre kerülnék, és én lennék a tudatlan kis SpongyaBob. Minden szép, minden csillogó és senkiről se feltételezek rosszat.
 - Kezdjük előről a reggelt. - Megállt pont az orrom előtt. - Jó reggelt. - Finoman megcsókolt, de bejutás nélkül elhúzódott. A kezeimmel végig simítottam a nyakán és a tarkóján összekulcsoltam az ujjaimat.
 - Jó reggelt neked is. - Közelebb húztam magamhoz és viszonoztam a csókot. Óvatosan hátradőltem a párnákra és Liam követte a mozgásomat. Lehúzta a takarót rólam és oldalra gyűrte. A keze végig vándorolt az oldalamon, egészen a póló aljáig. Onnan visszafelé vette az útját, de már a póló alatt.
 Már a bordáimat kezdte el számolni, de ekkor ismét az ajtón kopogtatás szakított minket félbe.
 Liam abbahagyta a csókot és egy lemondó sóhaj hagyta el a száját. Az arcát egy pillanatra a nyakamba temette, majd egy morgás kíséretében felkelt rólam. Mérgesen odakocogott az ajtóhoz és kinyitotta.
 Paul volt az ajtó előtt és egyből ruhába parancsolta Liamet. A buszt csak holnap tudják rendbe hozni, de addig sem tétlenkednek. Ellátogatnak a legközelebbi rádióállomáshoz, mint egy "meglepetésből". Igazából nem figyeltem túlságosan. Amikor Liam kapkodva összekészülődött és egy puszi kíséretében elbúcsúzott, én csak az életén merengtem, mint eddig bármikor, mikor ilyen feszültnek láttam. Mindig odafigyelt, hogy mit vegyen fel, mit mondjon, mit csináljon és ez kikészítette. Észre vettem azokat a bocsánatkérő pillantásokat, amikor én is ott voltam velük egy teremben. Megértem, hogy Danielle-nek miért lett elege az egészből. De az a rengeteg szeretet és vágy Liamben, ami szinte a pórusain keresztül árad és próbál megfelelni mindennek és mindenkinek. Bele tud szakadni az ember. Nem tudnék rá haragudni. Ez a munkája és lehet, hogy butaság, de én előre szoktam gondolni 10 évet. Hogy akkor mit fogok csinálni. Hogy akkor mit fog csinálni Liam. Lehet, hogy nem fogunk már együtt lenni, de a zene az élete. Ebbe fektette mindenét és enélkül nem lenne önmaga. Ha most miattam visszamondana fellépéseket, interjúkat, akármit, ami a karrierjével kapcsolatos, lehet hogy a karrierjébe kerülne. És miért tenné? Egy sötét és fájdalmas múlttal rendelkező barátnőért.
 Kicsusszantam a takaró alól, de nem volt kedvem lábra állni, ezért négykézláb kúsztam el a táskámig. Kivettem a fájdalomcsillapító dobozát és visszamásztam az ágyig. A szőnyeg dörzsölte a térdemet és meg is maradt a mintázata rajta, de gyorsan visszabújtam a takaró alá és már nem is láttam.
 Négyszeres adag mellett döntöttem. Nem akartam megint teret engedni a fájdalomnak és a sok hülyeségnek, amit a pszihodokik posztraumás stressznek mondanak. Magamhoz húztam Liam liamillatú párnáját és visszasüllyedtem az álmok közé.

Néha, de tényleg csak néha, amikor olyan kedvem támad, hogy saját kezűleg megemelem az adagomat, felerősödnek az álmok. Mindent, amit álmomban érzek, valósnak érzem. És ezen ritka alkalmakból is tízből egy alkalommal visszarepülök a múltba. Arra az estére, amikor a pszihopata majdnem megölt, de a végén ő lelte halálát.
 A liamillatú párna átázott a könnyektől, mikor magamhoz tértem. Liam a fejemnél ült és nagyon rémültnek látszott.
 - Sajnálom. - Suttogta falfehér arccal.
 - Mégis mit? - Kérdeztem hüppögve a könnyeimet törölgetve. Eldobtam a párnáját és inkább hozzá bújtam.
 - Hogy nem voltam itt... - Suttogta a hajamba.
 - Liam. - Eltoltam magamtól, hogy a szemébe nézhessek. - Jegyezd meg, hogy a karriered mindig el fogja cseszni az életedet. Bármilyen fontos pillanatról le fogsz maradni, de ez az álmod. Azt csinálod, amiről mindenki álmodik! Nagyszerű élményekben volt, van és lesz részed még. Én csak most vagyok itt. Nem tudjuk, hogy mit hoz a jövő, de te 20 év múlva is a karrieredet szeretnéd tovább vinni. Ha most miattam hátat fordítanál mindannak, amit eddig elértél, nekem esne rosszul.
 - De meghasad a szívem, hogy sírni látnak. Legszívesebben szétverném azt, aki bántott téged... Még akkor is, ha már halott. - Tette hozzá halkabban az utolsó mondatot. Észre vettem, hogy a kezében a fájdalomcsillapítóm dobozát forgatja. Kivettem a kezéből és az éjjeliszekrényre raktam.
 - Rendbe szedem magam és beszélünk erről a többiekkel is. - Kényszerítettem ki magamból egy mosolyt. Bólintott, én pedig bementem a fürdőbe, hogy vegyek egy gyors zuhanyt és hogy felöltözzek.

30. fejezet kettőpontnulla - Szünet

Istenem de cukik vagytok. *-* De komolyan. Nem tudom, hogy közületek mennyire van igény, de arra gondoltam, hogyha néhányotok szeretne, akkor küldhetne ilyen rajongói ajándékot. :D

Iszonyat nagy hülyeség mi? xD Na mindegy. Az ötleteitek összegyúrom és kihozok valamit belőle.

Kíváncsiak vagytok Leah szüleire, de meg kell, hogy mondjam, soha nem fognak elő jönni. Engem nem foglalkoztat, hogy előhozzam őket, úgyhogy max írjatok valami rajongói fejezetet, amiben bemutatjátok őket, vagy behozzátok egy fejezet erejéig Leah szüleit, összeismertetitek a fiúkkal, vagy ilyesmi. De ne hagyjátok figyelmen kívül, hogy ők teljesen nem tudják kezelni azt, ami Leah-val történet.

Az, hogy Leah zaklatóját behozzam... Nos, ő már meghalt, de kösz az ötletet. :D Már én is átkozom magam, hogy miért nyírtam ki... xD

Bármit szeretnétek, az emailemre írhattok. Válaszolok. Már válaszoltam néhányotoknak, akik írtak. :)

30. fejezet - Szünet

 - Patkány!

 - Egér!

 - Állat?

 - Animációs rajzfilm!

 - LECSÓ! - ordítottam túlkiabálva mindenkit.

 Nos. Éppen activitiztünk a busz hátuljában. Kicsit összezsúfolódtunk: Louis ölében Eleanor próbálta eltalálni Niall rajzos feladványát a kezeivel a levegőt kaszálva. Nem ő volt az egyedüli, aki ennyire beleélte magát a játékba. Szinte mindenki magán kívül próbálta a helyes megfejtést kitalálni. Sarah Zayn és Harry között ült. Liam ölében én ültem, de mi valamivel nyugodtabbak voltunk. A többiek hol fölpattantak, hol visszahuppantak a fenekükre. Liam a hajammal játszott, én pedig az ölében kuporogtam. Mind a ketten jót mosolyogtunk a többiek próbálkozásain.

 - Ez nem ér! Mindig kitaláljátok! - Puffogott Harry és felírta nekünk a pontot. Kettes csapatokat alkottunk. Niall Harryvel, Zayn Sarahval, Louis Ellel, Liam velem volt. Éppen nyílt kör volt, amiket eddig mindig megnyertünk. A saját feladványainkat pedig mindig egy percen belül teljesítettük. Persze az is ösztönző volt, hogy mikor sikerült kitalálnom egy feladványt mindig csók volt a nyereményem. Liam is szép nyelvest kapott miután kitalálta a gondolataimat.

 - Szerintem tökéletes a telepátiájuk. - Találgatott Zayn.

 - Ha tökéletes lenne a telepátiánk, már rég nem itt játszanánk. - Jegyezte meg Liam. Nem mindenki értette meg a célzást, de Harry Liamre vigyorgott, én pedig elpirultam.

 - Akkor harminccal vezet Leli. Srácok, ha folytatjuk, feltornázzák akár százra is. - Tanulmányozta a papírt Zayn Harry elől elhúzva.

 Hirtelen fékeztünk egyet, és mindenkit egy irányba húzott a gravitáció. Mikor visszarántódtunk, keményen Liam mellkasának estem, mire egy fájdalmas nyögéssel préselődött ki a levegő a tüdejéből.
 - Bocsi! - Kaptam a szám elé a kezemet, Liam pedig fájdalmas arckifejezéssel simogatta a fájó pontot a mellkasán.
 Harry kinyitotta az ajtót és nyomában az egész csapattal előre mentünk libasorban. Köbö.
 - Mi történt? - Kérdezte a göndör hajú.
 - Lerobbantunk. - Közölte a sofőr.
 - A semmi közepén. - Nézett ki a szélvédőn Zayn.
 - Azért én nem így fogalmaznék. Ott egy motel! - Mutatott Sarah az említett épület felé.
 - Mindenki itt marad! - Parancsolta Paul és a sofőrrel meg még pár nagydarab fickóval leszálltak a buszról.
 - Ha itt lenne a másik busz, most simán tovább tudnánk indulni. - Motyogta Niall.
 - Ők már rég ott vannak a következő állomás helyszínén. - Válaszolt Louis.
 Nagyon sokat nem tudtunk csinálni. Csak az ablakra tapadva néztük, ahogy a felnőttek körbejárják a buszt,  de mikor a busz hátuljában elrejtett motort bújták, már nem tudtuk szemmel követni őket.
 - Éhes vagyok! - Nyögte Niall a karjait a hasára fonva, mint egy haldokló.
 - Te mindig éhes vagy, szivem. - Forgattam a szememet.
 - Itt van egy kis chips! - Dobott az éhes fiú felé egy zacskót Liam.
 - Mi is éhesek vagyunk! - Kiáltották a többiek egyszerre.
 - Ennyi chips nincs! - Röhögte el magát Liam. Bele nézett a konyha rész szekrényébe és úgy osztogatta a nasit. - Egy neked, egy neked, egy nektek! - Harry-nek egy csomag gumicukrot dobott, Zaynnek egy csomag pisztáciát és Louonor-nak egy doboz Oreot.
 - Mi mit eszünk? - Kérdeztem Liamet hátulról átkarolva, mivel még mindig a szekrényben kotorászott.
 - Nutellát háztartási keksszel! - Mutatta fel a hozzávalókat Liam és elővett még két kenőkést is.
 - Kanállal egyszerűbb lenne! - Nyammogta teli szájjal Harry és egy marék gumicukrot tolt Sarah orra alá.
 Csak nyelvnyújtást kapott részünkről. Letelepedtünk valahová, ahol volt hely és mi is elkezdtük magunkba tömni a legkevésbé táplálóbb kaját a világon.
 Az egész végkimenetele az lett, hogy Liam inkább rólam ette a nutellát, mint sem a kekszekkel... Én csak viccből kentem az orrára egy kicsit.
 - Ezt most le kell nyalnod! - Nagyon határozott volt a hangja és még a pillantása is megkeményedett. Megtettem, amit mondott. Majd elnevettem magamat. Az ölében ültem, mégsem gátoltuk egymás mozgásterét, hogy magunknak csináljuk a keksz-szendvicseket. Véletlenül mégis a kezemre kente a nutellát.
 - Tudod mi a szabály! - A szája magasságába emeltem a kezemet és úgy néztem rá.
 Megfogta a csuklómat, hogy biztosan tartsa, majd mint egy kiscica, ami a tálkából lefetyel, úgy nyalta le apró nyalásokkal a kézfejemről a rákerült csokoládé finomságot.
 A lélegzetem elakadt és megszűnt körülöttem a világ. Megbűvölve néztem a cselekvését és nagyon beindultam az apró kis játéktól. Tudtam, hogy direkt csinálja. Miután eltüntette a csokoládé utolsó foltját is, lehunyt szemekkel további puszikat lehelt az egész kézfejemre és a tenyerem belsejébe is.
 A bensőséges pillanatnak Paul köhécselése vetett véget, amivel magára akarta vonni mindenki figyelmét. Harry és Zayn egymás szájába dobálták a saját nasijukat, amivel tele volt az egész környezetük, mivel nem mindig találtak bele a célba.
 - Nos a rossz hír, hogy a busz itt marad. A jó hír, hogy mi pedig a motelbe megyünk.
 - Ez mégis hogy lenne jó hír? - Kérdezte Niall.
 - Nem kell itt maradnunk a buszon, hanem kinyújtóztathatjuk a végtagjainkat, miközben átsétálunk oda szembe! - Mutatott ki a szélvédőn Paul.
 - Nem fog ez gondot okozni? - Kérdeztem Liamtől, miközben mindenki a csomagját szedte össze a busz fedélzetén felkészülve az éjszakázásra a motelben.
 - A fellépéseink csak két nap múlva folytatódnak. Ha ebben a két napban sikerül megjavítaniuk azt, ami elromlott, szerintem minden rendben lesz. - Áradt az optimizmus Liamből és ez máris jobb kedvre derített. Na nem mintha eddig olyan búskomor lettem volna. Csak egyszerűen nem bíztam egy ilyen kis út széli motelben...
 - Azta! Van medence is! - Kiáltott fel a medence láttán Niall.
 - Ja. Nem mintha medencés idő lenne... - Mutatott a kötött pulcsiján végig Sarah.
 Paul a busznál maradt telefonálni, így nem ő osztotta ki a kulcsokat, hanem Stan. Nem mondta meg, hogy ki kivel legyen, csak ahogy végig haladt a soron, minden második embernek nyomott a kezébe egy ajtó nyitót. Louis Eleanorral, Liam velem, Niall Zaynnel és végül Harry Sarahval lett egy szobában. Mindenki hipersebességgel tűnt el az ajtója mögött, így mire Sarah és Harry egyáltalán felfogta volna, hogy egy szobában fognak éjszakázni, már kettesben ácsorogtak a folyosón.
 Mikor legközelebb összefutottunk a többiekkel, a srácok fürdőnadrágban voltak. Niall bekopogott, hogy lenne-e kedvünk fürdeni egyet. Liam mint egy óvodás, sikkantott egyet és superman gyorsasággal viharzott be a fürdőszobába átöltözni. Niallnak nem is kellett várnia 5 percet, máris kész volt. Én nem éreztem olyan kellemesnek az időt.

 Eleanor és Sarah se érzett késztetést, hogy becsobbanjunk a levelekkel és egyéb természeti hulladékkal teli vízbe. A fiúkat ez marhára nem zavarta és sorra ugrották a fejeseket. Zayn szerencséjére a medence mélyülős volt, így ő azon a részén maradt, ahol még leért a lába.

 - Megérdemelnék, hogy most elvigyük az összes törölközőt. - Jegyeztem meg a lányoknak. A napozóágyakon ültünk, amik szintén nem voltak a higénia magaslatán, de a fiúk törölközőit használtuk...

 - Paul kinyírna őket, ha most mind megfáznának... - Rázta a fejét Eleanor a fiúkat nézve.

 - Olyan erős a késztetés... - Gyűrögette a kezében Sarah Harry törölközőjének a sarkát, amin ült.

 - Iszonyat gonoszak vagyunk. - Csóváltam a fejemet. Összenéztünk, és mintha valami telepatikus jel után egyszerre pattantunk föl, hogy az összes törölközőt felkapva elrohanjunk.

 - Babes! - Kiabált utánunk Liam.

 - Mi a...? - Kiabált Harry.

 - Meglógnak a törölközőkkel! - Kiabálta Louis.

 Hallottam, ahogy a víz kicsobban a lendülettől, ahogy kiszállnak a medencéből.

 - Fuss! Fuss! Fuss! - Kiabáltam torkom szakadtából.

 Valamilyen oknál fogva felkaptattunk a lépcsőkön, de mivel kettő volt belőlük, így Louis és Liam kettősétől megijedve szétrebbentünk. El és Sarah egy irányba, én pedig a másikba. Hallottam az ütemesen csattogó lépéseket magam mögött, ahogy Liam vizes talpa hozzáért a linóleumhoz. Egy újabb sikkantás és nevetés kíséretében Sarah és El is külön váltak, mikor átértek a Motel tulsó oldalára. Harry öblös nevetése és Sarah kislányos sikítása távolodó félben volt.

 - Add föl! Nincs hová menni! - Kiabálta utánam Liam.

 Sajnos igaza volt. A folyosó véget ért, és nem volt már ajtó vagy folyosó, amin tovább mehettem volna.

 - Nagyon rossz kislány voltál. - Szorított oda a falhoz, mikor odaért. A mellkasa egyenletesen emelkedett és süllyedt, mintha nem most kergetett volna végig az egész motel területén. Én bezzeg úgy kapkodtam a levegőt, hogy félő volt elájulok, ha nem lassítom le. De nem csak a futás miatt kapkodtam a levegőt. Liam közelsége, a szavai... és volt valami a szemében, amitől máris gyorsabban vert a szívem, nem hagyta lenyugodni és a lélegzetem sem volt alap fokozaton...

 - Ezért büntetés jár. - Suttogta a szexi hangján.
 - Ugyan már. Liam Payne és az erőszak két különböző világegyetem. - Simultam hozzá és szinte a szájába suttogtam a szavakat.
 - Ki mondta, hogy erőszakot fogok alkalmazni? - Kihúzta a kezeim közül a törölközőjét és maga köré csavarta. Komótosan elsétált miután egy szexisteni félmosolyt küldött felém.
 Nem értettem, hogy most mi van. Úgy éreztem magam, mint egy kicsavart rongybaba. Miután eltűnt a lépcsőn, leesett, hogy mit mondott. Így akar büntetni. Hát jól van Payne. Ha így játszunk, játszunk keményen.
 Visszamentem a szobánkba, ahol Liam már a fürdőből jött ki egy szál boxerben és egy törölközővel szárítgatta magáról a nedves kis vízcsöppeket a felsőtestéről. Legszívesebben rávetettem volna magamat, mert ugye ez a mi hálószobánk, de emlékeztettem magamat a játékra. Meg akar büntetni, de nem is selyti kivel áll szemben.
 Levettem a csízmáimat, a sapkát az ágyra dobtam, és nagyon is tudatában annak, hogy Liam a szobában tartózkodik és a szeme sarkából figyel, áthúztam a fejemen a kötött pulcsimat, lassan,  mintha a hajam beleakadt volna. Alatta nem viseltem mást, mint egy szál melltartót. Miután a sapkám mellé dobtam a meleg ruhadarabot, a hajamba túrtam, majd a leggingset is lassan hámoztam le magamról. Liamre pillantottam, miközben már a jobb lábfejemen húztam át a fekete anyagot. Magáról megfeledkezve, tátott szájjal nézte a mutatványomat egy pólót szorongatva a kezében. A bőröndje fölött guggolt, hogy ruhát vegyen ki magának, de a cselekmény félbe maradt.
 - Ugye nincs szükséged már a fürdőszobára? - Mutattam a fürdő ajtajára, ahonnan még Liam fürdéséből hátramaradt gőzfelhő gomolygott kifelé. Egy szál fehérneműben álltam előtte, de nem voltam zavarban. A táskám az övé mellett volt. Odasétáltam mellé, és kiszedtem a neszesszeremet, miközben véletlenül súroltam a vállát a hajammal, ahogy lehajoltam.
 - Öltözz fel melegen. Nem szeretném, ha megfáznál. - Suttogtam a fülébe, mikor fölegyenesedtem, majd a fürdőbe masíroztam.
 Az ajtót becsuktam magam mögött és egy önelégült vigyorral néztem szembe a tükörképemmel.

30. fejezet -

Oké. Írói válság van gyerekek! Adjatok furábbnál furább ötleteket, légyszives!
Komolyan nem tudom mit hozhatnék ki ebből. Az egészet csak úgy kitaláltam, hogy oh, majd az interneten találkozik a hercegnő a hercegével és happy end!
De most nem tudom. :D Oké, hogy hozzam össze Harry-t és Sarah-t, de ezen kívül mit kezdjek Liammel és Leahval? És ez a rengeteg mellék szereplő folyton kikezdi az agyamat. Mindig elfelejtem, hogy ott vannak. xD
De viszont megihletődtem egy másik történet erejéig a golden ticket-ektől. Csak 3 napot biztos felkarolna a történet, de csak ilyen mini lenne. Azt akarjátok olvasni?
Mindegy. Ha ezt szeretnétek, hogy folytassam, adjatok ötletet, hogy mi legyen benne!
Nem akarok kórházosdit meg megcsalósdit, mert lássuk be: kórházasból már rengeteg van, és a főszereplőim nem megcsalós kategóriások...

30. fejezet -

url

Sziasztok! Ez most nem fejezet, szóval bocsi!
Nagyon sűrű lett most körülöttem minden és valószínűleg holnap késő este vagy vasárnap hajnalban fogom felrakni (és amúgy megírni is) a következő fejezetet. Fingom nincs, hogy mi lesz, de remélem megjön majd az ihlet. :D
Arról, hogy valakit beleírjak a történetbe, először is jobban meg kell ismernem az illetőt. Külsejét, belsejét, viselkedését.
Tumblr: http://barbiisreal.tumblr.com/ Nem nagy szám, de 2en kértétek. :D
18+: http://1dsexualfrustration-hungary.tumblr.com/ Ebben nem szerkesztek, nem is írtam még ide.

Csak egy gyors helyzet jelentés volt így estére. Puszi mindenkinek és szörnyen restellem magamat, hogy nem mindenhova laptoppal járok! Akkor valószínűleg hamarabb lennének fejezetek, de olyan dögnehéz... o_o

29. fejezet - Pillanatok

Akkor nem lesz szex jelenet. Aki nagyon ragaszkodik hozzá, elmehet az erre fent tartott tumblr oldalra, ahol mindenkivel van történet. Szóval most tovább lépünk.

29. fejezet - Pillanatok

 Nem mondanám, hogy reggel keltünk. Inkább délután. Alig aludhattam öt órát, mégis minden porcikámat kellemes érzés töltötte el. Beletemettem az arcomat Liam nyakába és még jobban hozzá bújtam.

 - Szia szépségem. - Nyomott egy puszit Liam a fejem búbjára.

 - Sziaaa. - Vigyorogtam fel rá.

 Nem szóltunk egy szót sem, csak néztünk egymás szemébe. Nem volt kellemetlen, sőt, inkább kellemes. Végül elkuncogtam magam és ismét Liamhez bújtam. Ő a hajammal játszott és a hátamat cirógatta.

 - Egész nap így tudnék maradni. - Sóhajtottam halkan.

 - Én is. - Mormogta a hajamba temetett arccal.

 Még fél órát így elvoltunk, de utána ki kellett mászni az ágyból. Hiába nem volt mára semmi nyilvános megjelenés, azért mégis be kell majd Harry-t engedni a szobájába.

 Felvettem a tegnapi nadrágomat és Liam egyik pulcsiját. A többi ruhámat kézben fogva távoztam a szobából. Na az sem volt egy könnyű dolog. Liam felkapott egy melegítőt és az ajtóban állva csókolóztunk búcsúzás képpen. A keze valahogy mindig becsúszott a pulcsi alá...  Hiába mentem arrébb csak pár szobát, nehezen váltunk el egymástól.

 Mikor végül beléptem a szobába, eltakartam a kezemmel a szememet és úgy lépkedtem előre felé.

  - Ha meztelenek vagytok, kapjatok magatokra valamit! - Közben nem bírtam megállni, hogy ne vigyorogjak.

 - Mégis miért lennénk pucérak? - Kérdezte Sarah. Átlestem az ujjaim között és mind a kettőjük valóban ruhában voltak. Harry az ágyon feküdt szétvetett tagokkal a tegnapi ruhájában, Sarah pedig a kanapén gubbasztott a laptopommal.
 Harry úgy pattant ki az ágyból, mint akibe áramot vezettek.
 - Végre! - Felkiáltással felhúzta a cipőjét és kifelé indult. Mikor elment mellettem, a tekintete rátévedt a kezemben lévő ruháimra és vigyorba futott a szája. Lenéztem a kezemben tartott ruhadarabokra és a melltartó pont legfelül volt. Elvörösödtem, de senki nem szólt egy szót se. Tudtam, hogy 24 órás cukkolás fog következni...
 Miután Harry mögött becsukódott az ajtó, mögöttem a fürdő ajtaja csukódott be. Azon gondolkoztam, hogy vajon Sarah a barátnőm, vagy sem. A barátnők megbeszélnék a tegnap este történteket, de én... nem éreztem rá késztetést. Jól kijövünk, és jó fej, de... ezt az emléket magamnak akarom megtartani. Felőlem Liam annak meséli el, akinek akarja, de tőlem nem fognak megtudni egyetlen piszkos kis részletet sem.
 Lefürödtem és gyorsan magamra kaptam valamit. Paul hivatott minket, mert hírei vannak számunkra. Az ajkamat rágcsáltam aggódás közben, hogy most vajon miről lehet szó. Mindig valami hülye pletyka jön és mindig rajtam áll a feladat, hogy kihúzzam a srácokat.
 Mikor benyitottunk a szobába, a srácok már Paul íróasztala előtt sorakoztak két sorban... vagy félkör ívben... kinek mi. Az agyamba villant, hogy neki miért van íróasztal a szobájában és nekünk miért nincs...
 Paul előtt egy laptop volt nyitva és a szemében visszatükröződő fény arra utalt, hogy be is van kapcsolva. Remek, valami internetes cikk.
 - Srácok, bemutatom nektek Noel új szüleit! - Paul ezzel megfordította a laptopot és a képernyőn egy fiatal pár a kezében Noellel volt látható élő videócsetben.
 - Noel! - Kiáltottam fel Niallel és Liammel egyszerre. Rögtön a képernyő elé ugrottunk és vadul integettünk a kamerába. Noel elmosolyodott és cuki baba kacajt hallatott. A többiek csak mosolyogtak a viselkedésünkön.
 Miután lecsillapodtak a kedélyek, beszélgettünk a házaspárral és közös megegyezés alapján megállapodtunk, hogy majd hetente hívjuk őket egy bizonyos, előre egyeztetett időpontban. Abba is belementek, hogy mivel Londonban laknak, majd vigyázhatunk Noelre bizonyos alkalmakkor, amikor Londonban tartózkodunk. Nem tudom, hogy Paul hogy intézte el, hogy a baba Londoni szülőkhöz kerüljön, de nagyon örültem, hogy közel lesz a megtalált csöppség.
 Két órás beszélgetés után el kellett köszönni, mert a fiúknak próbára kellett menniük. Eleanor, Sarah és én el lettünk küldve egy sminkcég bemutatójára, ahova kicsit ki kellett öltözni, de nem annyira, hogy annyit szenvedjek az egésszel, mint a tegnapi partis öltözékemmel... A lényeg, hogy nekem ez totál fura volt. Eleanor és Sarah rendszeresen jártak ilyenekre, és mint megtudtam a fél szavakból, Danielle is gyakran fogadta el az ilyen jellegű meghívásokat.
 - Szóval ilyen, amikor a legmenőbb fiúbanda egyik barátnője vagy. - Motyogtam magamnak a bejáratban egy pillanatra megállva Eleanor és Sarah között a cég partiján.
 - Nem fognak megenni. - Mosolygott rám biztatóan Eleanor.
 Mikor Eleanorral végre be lettünk mutatva egymásnak hivatalosan is, nem sokat beszélgettünk. Louis-val hamar leléptek a partiról és szinte minden percüket összegabalyodva töltötték. Most, hogy a másik fele nélkül volt, többet beszélgettünk. Fura is lett volna, ha csöndben ülünk egymás mellett a kocsiban,míg idefelé jövünk. Persze a beszélgetés rögtön valami csajos témával kezdődött, mint hogy "Tetszik a felsőd!" "Nekem meg a cipőd." Blablabla. De rájöttem, hogy nagyon kedves lány és közvetlen.
 A smink bemutatón kaptunk egy egész csomag termékmintát, de maga a buli nagyon unalmas volt. Látszott, hogy csak azért hívtak meg minket, mert azokkal járunk, akikkel... Undorító volt, de ha nekik ez jól esik, tegyék csak... Valahogy elszakadtunk egymástól mind a hárman és mikor végre összefutottunk, elég volt ránézni az arcokra és már tudtam, hogy mit teszünk.
 - Láttam arrafelé egy kijárat feliratot. - Suttogtam, hogy csak ők hallják és a fejemmel az egyik folyosó felé böktem. Sarah és Eleanor bólintott. Először körül néztem, hogy figyel-e valaki, majd mint aki csak a mosdóba indul, megfogtam a termék mintákkal telepakolt papírtasakot és lazán elsétáltam a folyosó felé. A mellék kijáraton kilépve megálltam az ajtó mellett és vártam a többieket. Először Eleanor, majd végül Sarah is átlépte a küszöböt.
 Volt egy pillanat, amikor hárman egymásra meredtünk, majd egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. Leintettünk egy taxit és elmentünk a legközelebbi Starbucksba. Mindhárman tweeteltünk egy starbucks poharas képet, amin együtt vannak az italaink és beszélgetésbe kezdtünk.
 Csak ilyen normális dolgokról...
 - Tegnap nem sokáig láttalak titeket a partin. - Jegyeztem meg és belekortyoltam a karamellás frappucsínómba.
 - Tudod, nekem nincs lehetőségem arra, hogy a srácokkal utazzak, így minden pillanatot kiélvezünk, amit együtt töltünk. - Mondta Eleanor nagyon kedvesen.
 - Azt el tudom képzelni. - Vigyorodott el Sarah.
 - Most már értem, hogy miért jöttök ki olyan jól Harryvel. - Döntöttem oldalra a fejemet és Sarahhoz beszéltem.
 - Nem értem miről beszélsz. - Fagyott le az arcáról a vigyor azonnal Sarahnak.
 - Igaz, hogy nem töltöttem még veletek sok időt, de ez még nekem is feltűnt. - Adott nekem igazat Eleanor.
 - Tetszik vagy nem? - Tértem a lényegre.
 - Persze, hogy tetszik! - Sóhajtott Sarah.
 - Akkor mi tart vissza? - Kérdezte Eleanor sokat mondó vigyorral.
 - A főnök nem engedi. Ha összejönne Harryvel, akkor elvesztené az állását. - Magyaráztam Sarah helyet, aki csak fájdalmas arccal bólogatott a szavaimra.
 - Szerintem Harry simán meg tudja beszélni vele. Nem ez lenne az első eset. - Vont vállat El.
 - Ezt hogy érted? - Kérdezte rémült arccal Sarah.
 - Hát.. Én nem úgy értettem. - Dadogott El, miután leestek neki is a saját szavai. - Tudod, hogy Harry milyen hírben áll. Nőcsábász. Szoknyapecér. - Kevergette a kávéját a barna hajú lány.
 - De mi még semmit nem csináltunk! - Háborodott fel Sarah.
 - Pedig hidd el, lett volna rá alkalmuk... - Szúrtam közbe, mire Sarahtól kaptam egy kedves pillantást.
 - Oh, és te miért is nem töltötted az éjszakádat a SAJÁT ágyadban? - Kérdezte Sarah, kihangsúlyozva a szót.
 Most rajtam volt a sor, hogy zavarba jöjjek.
 - Én csak Liam szülinapját ünnepeltem. - Elővettem a legártatlanabb arcomat és úgy néztem rájuk.
 - El tudom képzelni azt az ünneplést... - Kacsintott El Sarahra.
Persze elnevettük magunkat. Sajnálattal töltött el, amikor Paul küldött egy SMS-t, hogy vissza kell mennünk a szállodába.
 A szállodába belépve Liam, Louis és Harry a liftre várva álltak. Mikor megláttak minket, mindegyiküknek mosoly terült el az arcukon, mikor észre vették, hogy feléjük tartunk.
 Louis Elhez lépett, átkarolta a derekát és megcsókolta. Liam úgy nézett rám, hogy egyből tudtam mire gondol. Ott csillogott a szemében a tegnap esti vágy. Az ajkamba harapva kaptam el a tekintetemet a szemeiről, miközben ő az én derekamat ölelte át. Így láthattam, ahogy Sarah és Harry megilletődötten állnak egymás mellett. Még véletlenül sem néztek egymásra, vagy ha mégis, és a másik észre vette, gyorsan másfelé néztek.
 - Milyen volt a parti? - Kérdezte Liam.
 - Unalmas. Ezért le is léptünk. De jól szórakoztunk. - Felmosolyogtam rá, majd a lányoknak is küldtem egy mosolyt.
 A liftben Liam mellkasára hajtottam a fejemet és beszívtam az illatát. Élveztem a pillanatot és hogy Liam karjai között lehetek. A lift idegesítő csilingelése vetett véget a pillanatnak.
 Hiába voltunk emberekkel körülvéve, mikor Liam futólag végig simított a hátamon, egyből bevillantak az este képei.
 - Élvezed, igaz? - Kérdeztem a fülébe suttogva, míg arra vártunk, hogy Harry kinyissa a közös tér ajtaját.
 - Minden pillanatát. - Suttogta vissza és nyomott a fülem mögé egy puszit.

És egy kis statisztikázás a bejegyzés végére. Néha röhögőgörcsöt kapok ezektől... :'D
Kulcsszavak:
Hét:
mit vegyek fel a szülinapomra ami ok
hogyan lassítsam le a szíverésem
beleharapott az also ajkamba blog
as long as you love me one direction
+18 one direction blog
private love blog
leah 1d blogspot.hu
private love
private love one direction

Hónap: 
beforduló csaj
átlagos szőkék

Jah, és sokan jöttök facebookról is. NAGYON KÍVÁNCSI VAGYOK, HOGY KIK, ÚGYHOGY LÉGYSZI JELENTKEZZETEK! HONNAN? KI?