Üdv: Leah
1. fejezet - Mindennek a kezdete
...Nem számítok se menőnek, se híresnek, de ez engem nem zavar a legtöbb korombelivel szemben. Mindenki törekszik arra, hogy egyedi legyen, aztán szépen lassan egyformává vállnak, mert mind ugyan úgy egyediek... Vicces nem?Ne értsetek félre, nem vagyok olyan nyomi, hogy egy darab barátom sincs, mert igen is van, de azért még is jobban szeretek az interneten beszélni. Mindent kiadok magamból, mert Anglia elég nagy ország, és London is elég nagy város ahhoz, hogy ne találjanak meg. A valódi keresztnevemet használom, mert senki nem gondol rá, hogy ez az eredeti nevem. Agyafúrt ötlet, mi?Hogy mivel töltöm a napjaimat? Van egy csetoldal, amin éjjel nappal elérhető vagyok. Lassan már két éve, hogy rátaláltam, de már én is az "elittbe" tartozom, hogy úgy fogalmazzak... Nem kell félreérteni, mi nem merényletet tervezünk a Fehérház ellen, és mindig kedvesek vagyunk az újakkal... Na jó, majdnem mindig... Oké, oké! Bevallom, hogy csak én vagyok kedves az újakkal, amikor olyan kedvem van. A francba is! Mindig a kedvemtől függ, hogy hogyan beszélek az emberekkel! De ezzel szerintem ti is így vagytok...Ha a laptopom mellett ülök, akkor gépről, de ha úton vagyok, akkor telefonról jelentkezem be. Olyan, mintha folyton SMS-eznék, vagy tweetereznék, csak éppen csetelek. Csak itt nincsenek trendek, képek, vagy idegesítő robot üzenetek. El sem hinnétek, hogy...
- Az isten szerelmére! Már vagy tíz perce üvöltök neked, Leah! - rontott be a szobám ajtaján Emily. Nem a legjobb barátnőm, és nem is a testvérem. Csak simán a szomszédban lakik, és együtt stíröljük a kertészüket, mikor az félmeztelenül végzi a munkáját. Emily anyja nagyon finnyás, ezért minden héten szinte más srác dolgozik náluk... Szegénykéket nem tudom sajnálni, mert több a fizetésük, mint egy pincérnek... Mondjuk szerintem a kockáik egyenesen arányban vannak a fizetésük összegétől... Ha értitek, hogy mire gondolok...
- Bocs! Mindjárt megyek, csak befejezek egy e-mailt! - villantottam egy gyors mosolyt az említettre, és már ott sem volt. Hallottam, ahogy letrappol a lépcsőn, én pedig elmentettem a szösszenetet, ami nevezhető naplónak is. Csak én nem tartom meg az összes bejegyzést, hanem minden másnap kitörlöm őket. Fő a biztonság... Nem vagyok paranoiás, hogy bejön az anyám és elkezdi nézegetni a gépemet, áh, dehogy....
- Bocs! Mindjárt megyek, csak befejezek egy e-mailt! - villantottam egy gyors mosolyt az említettre, és már ott sem volt. Hallottam, ahogy letrappol a lépcsőn, én pedig elmentettem a szösszenetet, ami nevezhető naplónak is. Csak én nem tartom meg az összes bejegyzést, hanem minden másnap kitörlöm őket. Fő a biztonság... Nem vagyok paranoiás, hogy bejön az anyám és elkezdi nézegetni a gépemet, áh, dehogy....
Gyorsan magamra kaptam a napszemüvegemet és már utána is vetettem magamat Emilynek. Az udvaron értem be, miközben egy nyugágyon fészkelődött, hogy megtalálja a legkényelmesebb pozíciót. Birtokba vettem a mellette lévőt, és szemügyre vettem a következő áldozatunkat. Itt Londonban nem igen van kimondottan nagyon meleg, de nem is szeretem a fülledt időjárást. Az új kertésznek barna volt a bőre, és gondolom nem a naptól, mert az nem igen akarta elődugni az orrát a felhők mögül... Szolira tippelnék..
- Sosem fogom megérteni, hogy miért járnak a fiúk szoliba... - Ráztam a fejemet és belekortyoltam az ice teámba, ami egy kis asztalkára volt kikészítve. Mindig így ment a menet. Minden hétvégén, és szerdán. Akkor jött a kertész. Felosztottuk Emilyvel, hogy ki mikor gondoskodik az üdítőről és a szívószálról, így sosem voltunk szomjasak.
Emily csak hümmögött mellettem, és a telefonját babrálta. Vállat vontam, és felírtam egy füzetbe a mai dátum mellé egy 7-est. Ebbe vezettük, hogy mennyire jó pasik jönnek kertésznek. Mostanában nem volt túlságosan kiemelkedő a felhozatal, de azért van valahol ebben a füzetben elvétve egy két 10-es. Egyszer egy öreg bácsi is betévedt, aki 2-est kapott, csak azért, mert Emilynek tetszett a bácsi kocsija. Szerinte tiszta jó a retró... Én meg azt szeretem, ha a kocsi nem környezet szennyező, és nem kell végig imádkozni az utat, hogy ne robbanjunk le. De ez természetesen az én véleményem.
Miután végeztem a mustrával, előhalásztam a mobilomat, hogy megnézzem a fejleményeket a neten. Legutoljára még ment a vita, hogy melyik fagyi a finomabb. Aztán átcsapott az egész azzá, hogy a vaníliát el lehet rontani, de a csokit nem. Ezzel egyet is értettem, így tettem egy megjegyzést. Azonnal jöttek a köszöntő üzenetek, én pedig egy közös visszaköszönéssel elintéztem az egészet.
Jelen voltak a szokásos emberek közül egy-néhányan, de azért akadtak új figurák.
Sophiiii00 egy 20as éveiben járó lány volt, akit leginkább a sztárvilág hozott lázba, iseeHorton egy perverz állat volt, de azért szerettük. Meggie87 a nevével ellentétben fiú volt, és általában mindig akad valakije, akire ráhajt mindenki szeme előtt... Na jó, nem mesélek tovább, mert úgysem lenne értelme.
A csetes oldalon lehet külön kis üzenetet is küldeni, amit egyszerűen csak privinek hívunk. Itt csak két személy van jelen az elején. Aztán volt már olyan, hogy mindenkit összevissza behívogattak, de kudarcba fulladt az egész. Azóta nem botlottam ilyenbe, szerencsére.
Miután váltottam pár szót a tömeggel, felvillant több kis privát üzenet is. Volt, amelyik segítséget kért (a nick nevek mellé lehet jellemzést is írni, vagy amit akarsz, én meg oda írtam, hogy szívesen segítek, ha olyan kedvem van), de a legtöbb csak hormontúltengéses hímnemű volt, akik valószínűleg nem jeleskednek a csajozás terén... Ki is léptem azokból a beszélgetésekből, amik kompromittáló mondattal kezdődött.
Jó kedvre szoktak deríteni a találós nevek, úgy mint: veledakarom; egyéjszaka; csokivagyok, meg a tiszta hülye nevek.
Letudtam az üzeneteket, amik érkeztek, majd elszakítottam a tekintetemet a telefonomról, és Emilyre néztem. Jelenleg a kertésszel volt elfoglalva, így oda pillantottam, de csak egy tuját nyírt meg, így elment a kedvem a látványtól... Jobban szeretem, ha az izmos felsőtest nedvesen csillog...
Emily mellett az asztalon volt egy sztárújság.
- Most ki a legnagyobb híresség? - Böktem a pletykalap felé.
- One Direction. - Felelte le sem véve a szemét a kertészsrácról. - Nemrég jöttek vissza valami turnéról.
Pár percig még nézte a dolgozót, végül egy apró sóhajt megeresztve felém fordult. - Te szereted őket?
Hallottam már a dalaikat, de csak amiket a rádiók játszanak, meg a zenecsatornák.
- Nincsen mélyebb bepillantásom a zenéjükbe. - Vontam vállat. - Miért?
- Én imádom őket! - Nyúlt végig a nyugágyon. - Zayn a kedvencem, mert rá szinte senki sem figyel. Mindenki csak a cukikkal foglalkozik.
Rápillantottam az újság borítójára, ahonnan a banda nézett vissza rám.
Már szólásra nyitottam a szám, mikor a nap hirtelen eltűnt... Na jó, eddig sem világított olyan fényesen, de most egy gonosz felhő húzódott elé, így bemenekültünk a nappaliba az eső elől.
Nem tévedtünk, ugyanis az eső első cseppjei már meg is jelentek a teraszunk betonján, amit nem védett a kiugró tető. A poharunkkal, és az újsággal egyetemben már biztonságban voltunk, de a kertész nem volt elég gyors, így a szerszámait menekítve szépen elázott. Ábrándozva néztem, ahogy az esőcseppek végiggurulnak a kidolgozott felsőtestén...
- Neked ki tetszik? - Dugta az orrom alá az újságot Emily. Hátrahőköltem a hirtelen fókuszváltástól, amin a szemem esett keresztül, de egy pillantást vetettem a lányra, majd az újságra tereltem a figyelmemet.
- Hát nem tudom... Mindegyiknek túl tökéletes a frizurája... - Nézegettem a helyes pofikat. - Olyan, mintha alacsonyabbak lennének nálam.
Igazából semmi viszonyítási alap nem volt a képen, de valahogy ez jutott eszembe először.
- Hát Niall ugyanakkora, mint te. A többiek meg pár centivel magasabbak... - kezdett bele az ecsetelésbe Emily.
- Sosem fogom megérteni, hogy miért járnak a fiúk szoliba... - Ráztam a fejemet és belekortyoltam az ice teámba, ami egy kis asztalkára volt kikészítve. Mindig így ment a menet. Minden hétvégén, és szerdán. Akkor jött a kertész. Felosztottuk Emilyvel, hogy ki mikor gondoskodik az üdítőről és a szívószálról, így sosem voltunk szomjasak.
Emily csak hümmögött mellettem, és a telefonját babrálta. Vállat vontam, és felírtam egy füzetbe a mai dátum mellé egy 7-est. Ebbe vezettük, hogy mennyire jó pasik jönnek kertésznek. Mostanában nem volt túlságosan kiemelkedő a felhozatal, de azért van valahol ebben a füzetben elvétve egy két 10-es. Egyszer egy öreg bácsi is betévedt, aki 2-est kapott, csak azért, mert Emilynek tetszett a bácsi kocsija. Szerinte tiszta jó a retró... Én meg azt szeretem, ha a kocsi nem környezet szennyező, és nem kell végig imádkozni az utat, hogy ne robbanjunk le. De ez természetesen az én véleményem.
Miután végeztem a mustrával, előhalásztam a mobilomat, hogy megnézzem a fejleményeket a neten. Legutoljára még ment a vita, hogy melyik fagyi a finomabb. Aztán átcsapott az egész azzá, hogy a vaníliát el lehet rontani, de a csokit nem. Ezzel egyet is értettem, így tettem egy megjegyzést. Azonnal jöttek a köszöntő üzenetek, én pedig egy közös visszaköszönéssel elintéztem az egészet.
Jelen voltak a szokásos emberek közül egy-néhányan, de azért akadtak új figurák.
Sophiiii00 egy 20as éveiben járó lány volt, akit leginkább a sztárvilág hozott lázba, iseeHorton egy perverz állat volt, de azért szerettük. Meggie87 a nevével ellentétben fiú volt, és általában mindig akad valakije, akire ráhajt mindenki szeme előtt... Na jó, nem mesélek tovább, mert úgysem lenne értelme.
A csetes oldalon lehet külön kis üzenetet is küldeni, amit egyszerűen csak privinek hívunk. Itt csak két személy van jelen az elején. Aztán volt már olyan, hogy mindenkit összevissza behívogattak, de kudarcba fulladt az egész. Azóta nem botlottam ilyenbe, szerencsére.
Miután váltottam pár szót a tömeggel, felvillant több kis privát üzenet is. Volt, amelyik segítséget kért (a nick nevek mellé lehet jellemzést is írni, vagy amit akarsz, én meg oda írtam, hogy szívesen segítek, ha olyan kedvem van), de a legtöbb csak hormontúltengéses hímnemű volt, akik valószínűleg nem jeleskednek a csajozás terén... Ki is léptem azokból a beszélgetésekből, amik kompromittáló mondattal kezdődött.
Jó kedvre szoktak deríteni a találós nevek, úgy mint: veledakarom; egyéjszaka; csokivagyok, meg a tiszta hülye nevek.
Letudtam az üzeneteket, amik érkeztek, majd elszakítottam a tekintetemet a telefonomról, és Emilyre néztem. Jelenleg a kertésszel volt elfoglalva, így oda pillantottam, de csak egy tuját nyírt meg, így elment a kedvem a látványtól... Jobban szeretem, ha az izmos felsőtest nedvesen csillog...
Emily mellett az asztalon volt egy sztárújság.
- Most ki a legnagyobb híresség? - Böktem a pletykalap felé.
- One Direction. - Felelte le sem véve a szemét a kertészsrácról. - Nemrég jöttek vissza valami turnéról.
Pár percig még nézte a dolgozót, végül egy apró sóhajt megeresztve felém fordult. - Te szereted őket?
Hallottam már a dalaikat, de csak amiket a rádiók játszanak, meg a zenecsatornák.
- Nincsen mélyebb bepillantásom a zenéjükbe. - Vontam vállat. - Miért?
- Én imádom őket! - Nyúlt végig a nyugágyon. - Zayn a kedvencem, mert rá szinte senki sem figyel. Mindenki csak a cukikkal foglalkozik.
Rápillantottam az újság borítójára, ahonnan a banda nézett vissza rám.
Már szólásra nyitottam a szám, mikor a nap hirtelen eltűnt... Na jó, eddig sem világított olyan fényesen, de most egy gonosz felhő húzódott elé, így bemenekültünk a nappaliba az eső elől.
Nem tévedtünk, ugyanis az eső első cseppjei már meg is jelentek a teraszunk betonján, amit nem védett a kiugró tető. A poharunkkal, és az újsággal egyetemben már biztonságban voltunk, de a kertész nem volt elég gyors, így a szerszámait menekítve szépen elázott. Ábrándozva néztem, ahogy az esőcseppek végiggurulnak a kidolgozott felsőtestén...
- Neked ki tetszik? - Dugta az orrom alá az újságot Emily. Hátrahőköltem a hirtelen fókuszváltástól, amin a szemem esett keresztül, de egy pillantást vetettem a lányra, majd az újságra tereltem a figyelmemet.
- Hát nem tudom... Mindegyiknek túl tökéletes a frizurája... - Nézegettem a helyes pofikat. - Olyan, mintha alacsonyabbak lennének nálam.
Igazából semmi viszonyítási alap nem volt a képen, de valahogy ez jutott eszembe először.
- Hát Niall ugyanakkora, mint te. A többiek meg pár centivel magasabbak... - kezdett bele az ecsetelésbe Emily.
