26. fejezet -

Üdv néktek piszkos kis directionerek!
Látom nagyon bejön nektek a perverz részek... :'D
Én nem vagyok valami jó ebben. Csak írom, amit kitalálok és remélem, hogy ez másnak is elnyeri tetszését. Hajnalban vagy késő este gépelek, mert csak akkor van ihletem, de néha, amikor nap közben próbálok írni, nem megy. És mivel szeretek aludni, néha nincs időm az ihletre. Remélem nem haragszotok meg. Nem, nem fogom abbahagyni, csak gondoltam jobb, ha tudjátok miért vannak ilyen kevésszer részek. :D
Más a sulival dobálózik, de nekem az ihlettel szokott meggyűlni a problémám. Néha kitalálok konkrét jeleneteket, amik köré fel kell építenem a részt, de néha írás közben elkalandozok és be sem írtam a jelenetet... Szóval át kell mentenem őket, de közben belekerülök egy ördögi körbe, és na...
Bocs a szómenésért, csak szeretem, hogy több mint 40 feliratkozóm van, még ha csak abból 1 olvassa el ezt a szöveget.
Néha tömény szexet dobnék a fejezetbe, de félek, mert itt kiskorúak is vannak. :D Kommentekben jó lenne ha megírnátok mit gondoltok, mit hiányoltok. Érzelmeket, párbeszédet, történést.... stb.
Leah

26. fejezet -

 Legszívesebben nem várnék semmire sem. Belenéztem a barna szemeibe és elvesztem. Teljesen elfelejtettem, hogy hol vagyok. A szívemből áradó érzések felhevítették minden porcikámat. Attól féltem, hogy a szívem kiugrik még mielőtt bármi is történhetne. Próbáltam lassítani a légzésemet, hogy ezzel lassítsam a szívverésemet is, de... Szerintetek mennyire sikeres egy ilyen művelet, miközben a kidolgozott felsőtestű barátotok felettetek magasodik? Mikor elkalandozott a tekintetem a szemétől a szájától messzebb nem jutottam. Eszembe jutott minden egyes csók és annak a puha érzete...

 - Szóval jó az illatom? - Kérdezte lassan mozogva, és a szemét a szám és a szemem között jártatta.

 - Azt nem mondtam. - Játszottam. Liam lehúzta az orromról a pulcsit.

 - Te kis pimasz... - Liam hangja már inkább suttogásba hajlott, és a köztünk lévő távolság csökkent.

 Az ajkai mindig ugyan olyan meglepően érzékiek és puhák, mint amilyennek látszanak, mint ahogyan emlékszem rájuk. De mégsem. Abban a pillanatban minden élesebb, minden érzékibb, minden... több.

 A kezemet a nyaka köré kulcsoltam, az ő keze pedig az oldalamon csúszott végig, ahol a takarónak már vége volt. Végig simított a pulóvere tetejétől egészen az aljáig és tovább le a térdhajlatomig. Felhúzta a derekáig és a hátára fordult. Kicsusszantam a takaró alól és Liam fölé kerültem, a két oldala mellett térdelve. A szemébe nézve ugyan az a vágy tükröződött, mint ami bennem is égett. Úgy hajtottam a fejemet, hogy a hajam mind jobb oldalra hulljon. A csípőjén ültem és éreztem, hogy nő a vágya. Beletúrt a hajamba, hogy az kikerüljön az arcomból, majd ismét összetapadtak az ajkaink. Olyan heves volt és szenvedélyes, ami eddig mindig egy bizonyos ponthoz ponthoz vezetett. A leálláshoz. De most nem állt le. Nem tolt el magától. Inkább a fenekembe markolt, a másik keze pedig a combomon simított végig. Az én kezeim az ő mezítelen mellkasán szántott végig. Minden kockát körberajzoltam az ujjaimmal.

 Liam kezei becsúsztak a pólóm alá, nem is törődve a pulóverrel, és már éreztem, hogy az anyag elkezd felfelé csúszni.

 Zayn ebben a pillanatban döntött úgy, hogy visszatér a szobájukba.

 - LEEEYUM! - Üvöltött üdvözlés képen.

 Liam kezei villám gyorsan kicsusszantak a póló alól és a takarót rántotta ránk. Én mellé gördültem és belefúrtam a fejemet a vállába, hogy elrejtsem a pirulást.

 - Upszika. - Volt Zayn megnyilvánulása, amikor észrevette, hogy egyik legjobb barátja nincsen egyedül. - Bocsika. - Küldött felén egy kaján mosolyt. Mintha mi sem történt volna átsétált a szobán, megjegyezném, hogy a kaján mosoly nem tűnt el, és pár ruhát magához véve bement a fürdőszobába.

 Kifújtam a levegőt, amit eddig észre sem vettem, hogy bent tartottam. A takaró alatt az egyik lábam még mindig Liamen volt keresztül vetve, és az egyik keze cirógatta a combom külső felét.

 - Inkább visszamegyek a szobámba. - Kicsusszantam Liam mellől és a vizes cuccaimat felkapva az ajtó mellől is felvettem a papírzacskókat és kiviharzottam.

 Alaposan körülnéztem, de szerencsére senki sem volt a közelben. A Sarahval közös szobánk ajtójáig hátrafelé kémleltem, de amikor előre fordultam szemben találtam magamat Sarahval. Ő sem volt a saját cuccaiban. Ahogy elnéztem Harry egyik pólója lógott rajta és ugyan úgy, mint én a kezében cipelte a ruháit. Csak az övé nem volt vizes.
 - Paul mindjárt befordul a sarkon, először menjünk be! - Hadarta el Sarah, mielőtt kinyithattam volna a számat és hangot adhattam volna a meglepődésemnek és a kérdések.
 Bementünk az ajtón és gyorsan be is csuktuk magunk mögött. Először kiterítettem az összes cuccomat a kanapéra, majd a cipőmet az ablakba raktam. Úgy gondoltam, hogy ott gyorsabban szárad majd, nem tudom miért....
 Megfordultam és Sarah irányába fordítottam minden figyelmemet.
 - Hallgatlak. - Ültem le az ágyam szélére.
 - A londíner elkeverte a táskámat és mikor megkérdeztem a recepción, azt mondták, hogy Harryhez kerülhetett a táskám. - Sarah is leült a saját ágyának a szélére, velem szemben.
 - És nem mondták, hogy intézkednek az ügyben? - Vontam fel a szemöldökömet.
 - Dehogynem. De visszautasítottam, hogy majd én átmegyek érte. - Sarah elpirult. - Mikor bekopogtam Harry egy szál törölközőben nyitott ajtót.
 - Éééés? - Kérdeztem rá pár perc csönd után.
 - Először nagyon megilletődtem. Nem tudtam nem végig nézni rajta. De utána visszanéztem a szemébe, és az arcán egy hatalmas vigyor ült.
 - A ruháid! - Vágtam közbe emeltebb hangon. - Hogyan kerültek le rólad a ruháid?!
 - Nem volt semmi! - Védekezett.
 Hiába próbáltam kihúzni belőle, nem tudtam meg semmit. Lehet, hogy nem voltunk még elég jó barátnők ehhez...
 Mikor elmentem zuhanyozni, és ágyba bújtam, Liam pulcsija velem aludt. Kibaszott jó illata volt. Álmomban a kis jelenetünk tovább folytatódott Zayn közbelépése nélkül.

 Mikor másnap a koncert helyére indultunk furcsa volt a levegő. Köztem és Liam között szikrázott, alig bírta távol tartani magát tőlem, ha mellé kerültem, vagy legalábbis kartávolságon belülre, a keze valahol mindig rajtam volt. De azért próbálkoztunk. Pont azért, hogy csillapuljanak a kedélyek Niall közénk ült anélkül, hogy tudta volna mennyit segít ezzel. Persze Liam és én megállás nélkül szemeztünk. Eközben Harry és Sarah feszült csendben üldögélt. Ha egymásra tévedt a tekintetük hamar elkapták más irányba és még Hazza is elpirult néhányszor... Nagyon furdalt a kíváncsiság, hogy mi történt abban a szobában!
 A délutáni autogram osztás és fellépésük után egy étterem megnyitójára voltak hivatalosak. Mi nem, úgyhogy Sarah és én igénybe vettük a szálloda által nyújtott wellness szolgáltatásokat. Mind a ketten kaptunk masszázst és arc pakolást.
 Hiába nem csináltam semmit egész nap a szokásos promóción kívül a laptopomon, ólmos fáradtsággal battyogtam a szobánkba. A kezelések jobban relaxáltak, mint azt vártam. Nem csoda, hogy Paul nem mondott ellent nekünk, mikor engedélyt kértünk a használatukhoz...

 A napok csak teltek és végül eljött az is, amikor Manchesterbe értünk. Louis nyugodt volt egészen addig, amíg ki nem nyitották a repülő ajtaját. Akkor elkezdődött az őrület. Pattogott föl-le és mindenkit sürgetett. Ha valaki megállt akár csak egy pillanatra is, Lou ott termett és már is elkezdte szóban sürgetni az embert, vagy egyszerűen csak elkezdte tolni. A cuccaink kocsikon voltak, így amikor kiértünk a reptér azon részén, ahol már a nem utazós emberek is tartózkodhattak Lou egyből Eleanorhoz futott. Nem volt nehéz megtalálni, mert a directionerek félkörben álltak mögötte.
 Még sosem találkoztam vele élőben, de a reakciójuk, ahogy átölelték egymást és fél szavakkal beszélgettek... Mosolyogva néztem Liamre. Legszívesebben odabújtam volna hozzá, de Paul szívrohamot kapott volna. Liam visszamosolygott és a szemében láttam, hogy egyre gondolunk.

U.i.: Ismét címhiányban szenvedek. :D

25. fejezet - Játszunk

Mint mondottam... :D Amúgy nagyon jól estek a kommentjeitek! :D
KOMMENTEKET mégtöbbet! :D

Oh, és van olyan kijelzője ennek a blogger cuccnak, hogy milyen kulcsszavak alapján kattintottak az oldalra: one direction piszkos blog. 
Nagyon röhögök! xD
Leah

25. fejezet - Játszunk

 A hotelben csak ledobtam a táskáimat, és a londínert is beengedtem, hogy behozza a másik kettőt. Nem pakoltam ki, hanem egyenesen kisétáltam az ajtón. A hotelszobák kezdenek hasonlítani egymásra... Most kivételesen egy két személyesbe kerültem, mert Sarahval szállásoltak el. Szerintem Paul nem akarja, hogy Liam még egy éjszakát velem töltsön... A fiúk is valahogy be lettek osztva egymáshoz, hogy ne legyen nagy csajozás. Az utóbbi időben ugyanis megint elterjedt a pletyka, hogy Zayn csajozik, és rajongókat enged fel a szobájába Harryvel együtt. Nem tudom, hogy ez igaz-e, de nem is akartam megtudni... Ha igaz, akkor nem tudom, hogy mit gondoljak egyáltalán róluk. Nem vagyunk olyan közel hozzájuk, hogy bármire rá tudjam vágni, hogy ez igaz, vagy sem, de mivel nekik dolgozok, le kell vernem a pletyka hadjáratot, amik negatív színben tüntetik fel őket. Majd megkérdezem tőlük, mikor visszaértek...

Öltözékem:

 Elmentem felfedezni Dublint. Kicsit szeles volt az idő, de nem volt annyira vészes. Egy hosszú, ujjatlan fölé fölvettem az első pulcsit a bőrönd tetejéből. Ha nagyon rá akarja fogni valaki, akkor hívhatja ruhának is, de felvettem egy cicanacit alá.

 Nem volt konkrét tervem. Liam szülinapjára kellett volna már valamit kitalálnom, de valahogy semmi sem tűnt elég jónak...
 Elértem egy olyan részére a városnak, ami tele volt üzletekkel és emberekkel. Végre elvegyülhettem a tömegben úgy, hogy nem volt sikoltozás... Felemelő érzés volt.

 Kedvet kaptam a fizetésem elköltésére, így bementem néhány ruha üzletbe, és az egyikben pont a LWWY szólt. Elkezdtem röhögni, és az eladók meg a vevők hülyének néztek. Végül nem bírtam magamba folytani, így elhagytam az üzletet. Már vettem pár pólót és néhány karkötőt. A dalszöveget a fejemben játszva indultam meg a kirakatokat nézegetve. Eszembe ötlött egy remek ajándék, és addig kutattam a boltok között, amíg megtaláltam a nekem valót.

 Mikor már mindent elintéztem, visszafelé a hotel felé elkapott az eső. A víz úgy áztatta át a ruháimat, mintha beleugrottam volna egy medencébe. A hotel előtt pont a másik irányból Liam és Niall futottak a hotel bejáratához. Én rajtuk kezdtem el röhögni, ők meg rajtam. Végül bementünk az ajtón, magunk után víztócsákat hagyva, ami a cipőinkből és az egész ruházatunkból csöpögött.

 - Ti meg mit csináltatok odakint? - Kérdeztem két nevetés közben.

 - Csak sétáltunk. - Vigyorgott Niall.

 - És te mit csináltál? - Kérdezte Liam átölelve a derekamat. A vizes cuccaink egymáshoz tapadtak, de próbáltam Niallra figyelni.

 - Csak várost néztem. - Válaszoltam mosolyogva. Egyikünk sem mondott teljesen igazat, de nem firtattuk a dolgot.

 - Mit vettél? - Mutatott a papír zacskókra a kezemben Niall.

 - Csak egy pár pólót meg bizsut. - Eltartottam a zacskókat magunktól, Liam és Niall meg belenéztek. Liam ajándéka persze nem volt a zacskókba, így nem vágtam le a hisztit, hogy ne tegyék.

 - Minek vettél napszemüveget? - Kérdezte Liam kivéve a RayBan-t, ami ugyan úgy nézett ki, mint az övé.

 - Hát a tiedét nem viselhetem mindig. - Vontam meg a vállam.

 - Dehogynem. - Temette az arcát a nyakamba. Csiklandozta a meleg lehelete a hideg bőrömet. A vérem felpezsdült, a szívem pedig gyorsabb ütemre váltott. Alig kaptam levegőt, és muszáj volt azt hajtogatnom magamban, hogy "Nem vagyunk egyedül!", mert más különben....

 A lift megállt a mi szintünkön és kiszálltunk, magunk mögött hagyva két nagy tócsát.

 Niall bement a Josh-sal közös szobájába, Liammel pedig úgy mentünk, mint a részegek. Annyira fáztam, mikor elengedett, hogy inkább visszabújtam az ölelésébe, de így alig bírtunk haladni. Annyit kuncogtam és nevettem, hogy már fájt tőle az arcom. Liam pulcsijának a szélébe kapaszkodtam, mikor el akartam esni, ő pedig a derekamat karolta át. Ha Paul látott volna minket, valószínűleg ránk parancsol, hogy azonnal öltözzünk át, mert még mindig csöpögött belőlünk a víz. Viszont amilyen lassan haladtunk...

 - Na. Megérkeztünk! - Liam elő vette az ajtó nyitó kártyáját és nem engedett el. Bebotladoztunk a szobájába, ami Zaynnel volt közös, de ő jelenleg nem tartózkodott benne.

 - El kéne jutnom a szobámig. - Említettem meg úgy mellékesen, de még mindig Liammel voltam összegabalyodva. A papír zacskókat leraktam az ajtó mellé és már két kézzel kapaszkodtam a cipzáros pulcsijának két felébe.

 - Gondoskodnom kell arról, akit szeretek. - Mosolygott le rám és mind a két keze a derekamat kulcsolta át.

 - Nos, akkor ki kéne engedned az ajtón. - Mosolyogtam fel rá, de nem engedtem el a pulcsiját.

 - Hmm... Inkább adok egy törölközőt.

 - És mi lesz a vizes ruhákkal? - Kérdeztem szemöldökömet felhúzva.

 - Majd adok valamit. - Lehajolt és megcsókolt.

 Ez teljesen átmelegített. Nem annyira, mint egy forró fürdő, de kezdetnek jó volt. Csók közben lehámoztam róla a pulcsiját, ő pedig levette a sálamat, majd a pulcsimat kezdte fölfelé húzni. Végül abbahagytuk a csókolózást és a pulcsi lekerült rólam. Kirázott a hideg és libabőrös lettem.

 - Ha szeretnél, megfürödhetsz. - Ajánlotta fel Liam a lehetőséget, és közben a karjaimat dörzsölte, hogy felmelegedjenek.

 - Csak egy törölköző kell és pár meleg cucc. - Ráztam meg a fejem.

 Liam elment a fürdőszobába törölközőért, én pedig levettem a cipőmet és a nadrágomat, és kiterítettem a pulcsimmal együtt az egyik szék karfájára. Felfogtam a hajamat egy gumival és Liam hátulról a vállamra terített egy törölközőt. A bőröndjéhez lépett és előtúrt egy belebújós pulcsit meg egy pólót. Míg nem figyelt oda, gyorsan megtörölköztem, magamra tekertem a törölközőt és levettem a vizes ujjatlanomat is. A törölközőn kívül egy szál melltartóban és bugyiban voltam. Egyáltalán nem zavart a dolog, és ez zavart... Vicces mi?
 Mikor Liam végre felém fordult, elakadt a lélegzete. Széles mosolyra húztam a számat. Liam görcsösen kapaszkodott a ruhadarabokba, amiket nekem vett elő, és anélkül meg tudtam mondani, hogy felgyorsult a pulzusa, hogy rátettem volna a kezemet a mellkasára. A lélegzete már így is felgyorsult...
 - Mi a baj? - Kérdeztem ártatlanul pislogva rá.
 - Megyek... és... megfürdök... - Nyögte ki nagy nehezen egyesével a szavakat. A pólót és a pulcsit az ágyra rakta, majd beviharzott a fürdőbe. Nagyon meg voltam elégedve magammal. Nem akartam leállni. Azt akartam, hogy szenvedjen egy kicsit. Kibújt belőlem a kisördög és a tenyerét dörzsöli az irányító központomban.
 Felvettem a fekete pólót és ugyan akkora volt, mint az én átázott ujjatlan pólóm. A pulcsi is tovább ért a fenekemnél, de legalább jó meleg volt. Beültem a pihe-puha takaró alá és dörzsölgettem a lábaimat, hogy vissza térjen beléjük az élet.
 Liam egy szál törölközőben tért vissza. Úgy látszik beszállt a játékba. Bele haraptam az alsó ajkamba, és egy pillanatra elbizonytalanodtam és elpirultam. Nem olyan rák módjára, de azért egy kicsit...
 Liam úgy sétált a bőröndjéhez, ami az ágy mellett volt kinyitva, pont mellettem a földön, mintha semmi érdekes nem történne. Mintha nem húznánk egymás fantáziáját... Mintha a hormonjaink nem azon dolgoznak, hogy aláássák a tudatalattinkat és letépjük egymásról a...
 Igazából minden gondolat kitörlődött a fejemből. Megbűvölve néztem Liam felsőtestét és az ugráló, meg-megfeszülő izmokat a karjában.
 Kibaszottul élveztem. Pont mint ő. Lerítt róla, hogy duzzad az egója...
 - Ha kimeztelenkedted magad, rendelhetek teát? - Meglepődtem, hogy a hangom normális és nem csöpög belőle az elfojtott vágy.
 - Legyen inkább két bögre kakaó csokis sütivel. - Kacsintott rám, majd a kezében a ruháival visszament a fürdőbe. Annyi bátorsága már nem volt, hogy előttem öltözzön fel...
 Feltárcsáztam a szoba-szervízt és leadtam a rendelést. 10 perc múlva már be is kopogtak, Liam pedig beengedte a pincért. Lerakta a tálcát és a két bögrét az asztalra, ami a bejárattól nem messze állt, majd távozott. Nem jött be annyira a szobába, hogy láthatott volna.
 Liam felkapta a tálcát, rajta a két bögrével és letelepedett az ágyra. Elvettem az egyik forró italt és pár percig csak melegítettem a kezemet és apró kortyokkal melegítettem a belsőszerveimet is.
 - Mmmm... - Adott hangot az élvezetnek Liam, miközben beleharapott a csokis sütibe. Csak hogy engem idegesítsen, megint nem volt rajta felső. Csak egy melegítő nadrág, meg persze a boxere, ami túlnyúlt a nadrágján. Értitek...
 Lassan kortyolgattuk a kakaónkat és megettük a sütiket is. Közben egymás tekintetét kutattuk, és ez a csönd egyáltalán nem volt kínos. Mikor rám mosolygott, elpirultam, mosolyogtam, még jobban mosolygott... Tudjátok: a szokásos.
 Mikor elfogyott a bögrém tartalma leraktam az tálcára, amin érkezett. Az én lábaim a takaró alatt voltak, viszont Liam a takaró felett ült. Már nem fáztam, mert a meleg kakaó és Liam cuccai, amik mellesleg Liam illatot árasztottak, felmelegítettek. Lejjebb csúsztam a takaró alatt, és átkaroltam magamat Liam illatát beszippantva.
 - Ennyire jó a pulóverem? - Kérdezte mosolyogva Liam, miközben letette a tálcát a földre az ő bögréjével együtt.
 - Mmm. Olyan jó Liam illata van. - Válaszoltam mosolyogva és az orromra húztam a pulóver nyakát.
  Közelebb csúszott a takaró felett, és hatalmas erőfeszítésbe telt, hogy ne rántsam le magamról a takarót...

Azt hiszem nagyon gonosz vagyok... és perverz...
Aki facebook-ról jött légyszi mondja meg, hogy ki adta meg a linket! Köszi!

24. fejezet - Kapcsolat

Első reakcióm a LWWY videóklipre: ASDFGHJKLZTREWQYXCVBNM
:DDD

Kommentek?
Leah

24. fejezet - Kapcsolat

 Arra ébredtem hogy majd meg sülök. Nagyon melegem volt és olyan érzésem volt, mint mikor a nyári kánikulában le akarom venni a bőrömet... Kinyitottam a szememet és rájöttem miért volt annyira melegem. Liam teljes teste az enyémhez préselődött és félig még rajtam is feküdt. A lábaink össze voltak gabalyodva, a jobb karja a derekamon volt, szorosan, és a felsőteste az én hátamhoz simult. A jobb karom az ágy széle felé volt kinyújtva. Gondolom valami hűvösség után kutatott...

 Nagyon nem akartam megmozdulni. Nem akartam, hogy miattam keljen fel. Megpróbáltam megmozdulni, de annak ellenére, hogy Liam testsúlya nem rám nehezedett, attól még ő is mozdult velem együtt. A hajam a nyakamba volt csavarodva, ezért megpróbáltam kisöpörni onnan.

 Liam felkuncogott a fülem mögött. Én sem tudtam visszatartani a kuncogást erre reagálva.

 - Csikiz a hajad. - dörmögte reggeli rekedtséggel a hangjában.

 - Te pedig olyan vagy, mint egy kazán. - Megfordultam, hogy szembe legyek vele. Ez eleve nagy koordinációs képességeket kívánt, mert a lábaimat úgy kellett mozgatni, hogy ne okozzak kárt benne. Valami csoda folytán sikerült, de Liam karja egy csöppet sem engedett.

 Felkuncogtam, mikor felfedeztem a tényt, hogy nincs közöttünk egy centi sem.

 - Mi olyan vicces, sunshine? - vette szorosabbra az ölelést a derekam körül.

 - Semmi. - Mosolyogtam rá.

 - Nagyon kellemes így ébredni. - Jelentette ki csillogó szemekkel Liam.

 - Tudom miről beszélsz. - Néztem mélyen a szemébe. Nem bírtam levakarni a bárgyú mosolyt az arcomról. Liam a nyakamba temette az arcát. Mivel nagyon közel voltunk egymáshoz, ez nem igényelt olyan sok mozgást. Bele túrtam a hajába, ami kócos volt az alvástól.
 - Mmmmmh.... - hozzádörgölte az arcát a nyakamhoz, mint egy kiscica, amikor dorombol, majd hirtelen kipattant az ágyból.
 - Mi az? - Kérdeztem értetlenül.
 - Hidd el.... Jobb lesz így, hogy valami mást csinálunk... valahol máshol. - Kapkodta a levegőt, mint aki lefutotta a maratont. A székről felkapta a ruháit és a fürdőszobába masírozott.
 Fáztam a hirtelen hőmérséklet változástól, így magamra húztam a takarót. Gondolkodtam, hogy mi válthatta ki belőle ezt a heves reakciót. De reggel van, és az ágy túl puha. Akarva, akaratlanul is le-lecsukódtak a szemeim.
 Aztán eszembe jutott a tegnap este. Reggelente kicsit lassabban forognak az agytekervényeim, és mélyvörösre váltott az arcom színe. Azért akadt hirtelen olyan sürgős dolga a fürdőben, mert... mert... Még a gondolatra is bele vörösödtem... Eddig nem tapasztaltam ilyet. Nem voltam közvetlenül a tanúja, hogy ilyen reakciót váltok ki bárkiből is... És hogy ez pont Liamnél van... El kell ismernem, hogy nagyon hízelgett a lelkemnek. Az, akit szeretek és akiért a hormonjaim odáig vannak ugyan úgy érez. Azt is be kell vallanom, hogy örültem, hogy nem tesszük meg. Nem beszéltük meg, nem jelentettünk ki semmit sem, de azért éreztük, hogy nem akarjuk még együtt... Még egy hónapja sem jártunk, de már tovább jutottunk, mint kellett volna. Bár arra nem akarok gondolni, hogy mások ilyenkor már hol tartanak. Nekem arra  kell gondolnom, hogy én mit akarok. És hogy Liam mit akar. Ez a kettőnk kapcsolata. Nincsen harmadik fél.
 Viszont a lelkem egy egészen kicsi és eldugott, romlott részében letargia uralkodott. Ott lakott az én kis belső ördögöm. Puffogott és kénköves porfelhőket eregetett, miközben a földet csapkodta. Azért utasít vissza, mert nem vagyok elég jó neki?
 Én sem akartam elsietni, de Liam mégis csak fiúból van. A nagymamák kedvenc mondása, hogy Minden fiú azt akarja. Hát Liam mit akar?
 Gondolataim között Liam visszatért a fürdőből. Teljesen felöltözve = nincs több móka mára.
 Visszament a szobájába, hogy összepakolja a maradék cuccát és hogy mindent elindíthassanak időben Dublinba. Nekem nem kellett sokat erőlködnöm, mert nem nyitottam ki 2 táskámat, csak a harmadikat. Bármennyire próbáltam túltenni magamat, nagyon furdalta az oldalamat és az önbizalmamat a gondolat, hogy Liam nem tart elég jónak. Az egy dolog, hogy a teste hogy reagál. A testi reakciókat nem tudjuk befolyásolni. Pont ahogy az érzelmeinket vagy a gondolatainkat sem. Gondolhatunk arra, hogy nem gondolunk valamire, de máris azon jár az eszünk. Hiába parancsoljuk meg a lábunknak, hogy ne zsibbadjon el, attól még elzsibbad...

 A két táskámat felpakoltam a londiner kocsijára, amin a többiek cucca is volt, és gondolataimba merülve sétáltam lassan a folyosón.
 - 10 nap múlva! 10 nap múlva! 10 nap múlva! - Kántálta énekelve Louis, aki szembe jött velem a folyosón és még egy kis koreográfiát is levágott előttem.
 - Mi lesz 10 nap múlva? - Szakadtam el a saját gondolataimtól és a szemöldökömet ráncolva néztem rá.
 - Eleanor csatlakozik hozzánk! - Válaszolta egy hatalmas vigyor kíséretében.
 - Ó. - Nyögtem ki. Máris visszatértek a gondolataim és megint elkalandoztam.
 - Minden rendben? Mintha nem ebben a világban lennél? - Kérdezte hangnemet váltva.
 - Perszee.. - Hagytam lógni a levegőben a szót. - Milyen volt Liam és Danielle kapcsolata?
 - Ezt nem tőle kéne megkérdezned? - Tért ki a válasz elől.
Szemöldök ráncolva rágcsáltam az ajkamat és hümmögtem.
 - Nagyon belsőséges és intim kapcsolatot ápoltak, ugye? - Felnéztem a kékes zöld szemébe és választ vártam. Nem nagyon hittem benne, hogy válaszolni is fog. Amennyi időt eltöltöttem velük egyszerre, már észre vettem, hogy úgy viselkednek, mintha testvérek lennének. És a testvérek megvédik a másikat bármi áron...
 Nem is válaszolt csak nézett rám kutató pillantással. Szerintem próbálta kiolvasni a szememből vagy az arckifejezésemből, hogy miért kérdezek ilyet. A csönd már két percig nyújtózott, majd vállat vontam.
 - Akkor majd megkérdezem a rajongóktól. - Kikerültem és tovább sétáltam valamerre a lift felé... Nem tudtam, hogy mit csináljak, csak bolyongtam a gondolataimmal.
 Louis nem jött utánam. Még csak meg sem mukkant. Azt sem hallottam, hogy elindult volna, de nem fordultam hátra, hogy leellenőrizzem. Megvártam, míg a lift csilingelt, majd lementem a földszinten található előtérbe. Voltak ott puffok, kanapék és fotelek is. Oda ültem le, ahonnan látom a lifteket, de az én gépembe ne tudjanak mások belenézni. Magam mellé raktam a táskámat, oldalról elbarikádozva magamat, hogy ne ülhessenek le mellém. A lábamat felraktam egy puffra, mire egy néni csúnyán nézett rám. Nem törődtem vele és inkább Liam exének a nevét írtam be az összes keresőbe. Feltettem kérdésként is a fan-oldalon, mint egy kvíz kérdésként, hogy ki tudja a legtöbbet a csajról. Tumblr-on kijött egy csomó kép, amin Liammel együtt vannak, ölelkeznek, kézen fogva sétálnak vagy éppen csókolóznak. Szúrt a szívem, mikor megláttam a képeket, de úgy voltam vele, hogy inkább most, mint mikor egy rajongó a képem alá dörgöli... Tovább kutattam, és voltak történetek, találgatások és vélemények is. Hasznavehetetlenek voltak, mivel ezeket mind rajongó írta. A google-lal meg sem próbálkoztam. Ott még több szemetet kidobott volna... Áttértem a twitterre és voltam olyan hülye, hogy megkerestem a csajt.
 Teljesen belemerültem a twitter böngészésébe. Egyszerre három twitter oldal volt megnyitva. A fanoldalon voltam bejelentkezve. Egyik oldalon az említések oldala volt megnyitva, ahova befutott az összes válasz, a másikon a sima fal, és a harmadikon volt Danielle.
 - Miért csinálod ezt magaddal? - Tettem fel félhangosan magamnak a kérdést. Az agyamban a kisangyal és a kisördög egymással vitatkozott....
 Liam csak nem akarta elsietni a dolgokat. Ezért ugrott ki reggel az ágyból. De akkor miért nincs most velem?
 Ne kínozd magad ezekkel. - Mutatott mentális angyalom a képernyőre. - Semmi értelme, és Liamnek meg volt az oka, hogy véget vetett a kapcsolatnak.
 Nagyot sóhajtottam és beláttam, amit a tudatalattim hajtogatott: semmi értelme annak, amit csinálok. Kiléptem az összes oldalról és leállítottam a gépet. Mikor lecsuktam a képernyőt, Zayn feje tűnt elő mögüle.
 - Élvezed? - Kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
 - Harry bezzeg mindig megijed. - Vetette le magát mellém duzzogva. Ezt azért tudta megcsinálni, mert előtte lepakolta a táskáimat onnan (laptop táska és kézi táska). Észre sem vettem.
 - Na milyen volt az éjszaka? - Kérdezte szemöldökét húzogatva.
 - Hogy érted? - Kérdeztem vissza.
 - Este át akartunk menni Liamhez de nem volt ott. - Olyan hangon beszélt, mint aki mindent tud.
 - Ó. Csak aludtunk. - Vontam vállat és elpakoltam a laptopot a táskájába.
Furcsán nézett rám, és nem bírtam megállni, hogy megkérdezzem. - Mi az?
 - Nem kéne kicsit... hogy is mondjam... jobb kedvednek lennie? - Próbált kedves lenni és közben a kezeivel gesztikulált.
 - De. Valószínűleg. - Bólintottam. De inkább bevettem egy fájdalom csillapítót. Úgy látszik, hogy az utazástól csak sűrűbben fáj a csuklóm... Ránéztem a csuklómra, majd vissza Zaynre. - Mikor jönnek a többiek?
 - Bármelyik percben itt lehetnek. - Lerítt róla, hogy nem érti mi van velem, és hogy nem hagyja nyomozás nélkül a viselkedésemet.
 Még mielőtt belekezdhetett volna, csilingelt a lift és megjelentek a többiek. Louis arcán levakarhatatlan vigyor volt. Pont az enyém tükörképe volt, amit tegnap este viseltem...
 - Én csak azt mondom, hogy menjenek biztosra! - Magyarázott nagy hévvel valamit Harry.
 - Akkor is illetlen ilyet mondani másnak! - Bizonygatta a maga igazát Liam. Szerintem hiába próbálta a göndörkét illemre tanítani... A perverzség kinevelhetetlen belőle.
 - Indulás. - Paul nem emelte fel a hangját, nem volt hangosabb az átlagosnál, mégis mindenki rögtön ugrott. Még én is.
 Eldöntöttem, hogy elmondom a fiúknak a múltamat. Talán akkor máshogy fognak rám nézni, de jobb lesz ez így. Liam nem szeret előttük titkolózni, és miattam kellett csinálnia. Mosolyogva jött oda, hogy átöleljen és úgy menjünk a kisbuszba, ami a reptérre visz minket. Belebújtam az ölelésébe és hozzásimultam, mint egy kiscica. Mikor beültünk, annyira halkan, hogy csak ő hallja beavattam a tervembe.
 - Biztos, hogy ezt szeretnéd? - Aggódást véltem átsuhanni a szemében.
 - Persze. - Bólintottam határozottan. - Így talán majd jobban megértik, hogy miért vagyok... furcsa. - Kínos mosolyt öltöttem. Liam csak rázta a fejét mosolyogva, és megpuszilta a homlokomat.
 - Nem vagy furcsa. - Suttogta a fülembe.
 - Ó, dehogynem. - Sóhajtottam. - Neked rózsaszín napszemüveged van, azért nem látod.
 - Szeretem, mikor minden vattacukor színű. - Kuncogott és puszit nyomott a fülem mögé. Gondolom nem kell leírnom, hogy mennyire össze voltunk borulva.
 - Legalább ne előttem csináljátok! - Szólt ránk széttárva a kezeit Harry. - Nem elég, hogy Louis is mindig ezt csinálja Eleanorral, vagy Zayn Perrievel, még ti is...
 - Kéne egy barátnő, Styles? - Kérdeztem kaján vigyorral, de Liam elhúzódott a nyakam közeléből és hátra dőlt. A karja még mindig a vállamon volt, de már nem borultunk össze olyan látványosan.
Megtettük a becsekkolást és egy vicces fénykép után, amit a csomagjainkról csináltam, be is mentünk a várakozóba. Persze a fiúk adtak néhány dedikálást, de nem volt annyira tömeg, ami engem kicsit megnyugtatott. De ez nem azt jelentette, hogy ne lettek volna paparazzók. Villantak a vakuk, ahogy a fiúk elől mentek. Én a bandával kicsit lemaradva haladtam Sarahval az oldalamon.
 - Minden rendben? - Jött oda Liam, mikor már paparazzó mentes területen voltunk.
 - Persze, csak még meg kell szoknom, hogy ha beírom a nevemet a google-be, egy csomó fénykép lesz rólam... - Visszanéztem a kapu felé, ahol átjöttünk és megszabadultunk a lesifotósoktól. Néhány még mindig ott állt és az arca helyett egy kamera volt, de már nem érdekelt. - Menjünk és legyünk már újra együtt Niall-al. Túl akarok már lenni ezen az egészen.
 A repülés nem volt olyan hosszú, inkább csak annyit vettem észre, hogy felszálltunk, majd leszálltunk. Azon gondolkoztam, hogy hogyan tálaljam az egészet a fiúknak. Végül a nyers igazságnál maradtam. Kicsi bevezetéssel, hogy tudom, hogy furának tartanak, majd egyből a közepébe.
 A One Direction négy tagja kisbuszba pattant, hogy elmenjenek Niallért, és hogy tiszteletüket tegyék az ír ifjú családjánál. Szerintem nagyon kedves dolog tőlük.
 A többiekkel egy újabb hotelbe irányítottak minket. Közben a buszban a banda beavatott egy igen furcsa tervbe.
 - Liam szülinapján buli lesz. Meglepetés buli, ezért mikor elindulnak, azt hiszi majd, hogy interjúra mennek. Abban a hitben van, hogy majd hétvégén fogunk ünnepelni, így biztos a siker! - Josh, a dobos, nagyon elégedettnek tűnt a tervvel. Izgatottság csillogott a szemében.
 - És hol lesz egyáltalán? - Kérdeztem.
 - Az egyik szórakozó helyen. Már minden el van intézve. Sok barát eljön majd, hogy együtt bulizzanak a szülinapossal, úgy, hogy Liam semmit nem sejt az egészből.
 - Oké. - Bólintottam. - Szóóóval... - elővettem a menetrendet, hogy mikor, hol leszünk. - 11 nap múlva pont Manchesterben leszünk.
 Josh bólintott.
 - Rendben. Megjegyeztem. Nem szólok Liamnek. - Vigyorogtam, és örültem a fejemnek. Jól esett, hogy megbíznak bennem.
 Ezek után beszélgettünk és a többi bandatagot is jobban megismertem. Tetszett, hogy velük beszélgethettem és látszott rajtuk, hogy nagyon büszkék a fiúkra. Szerettek zenélni és a fiúkkal dolgozhattak. Sok ember álmodik erről.

Semmilyen fejezet, de holnap jön a következő fejezet! Tudjátok még ma meg fogom írni! :D

23. fejezet - Majdnem

Sziasztok!
A suli elkezdődött! Remélem nem szakadtok meg a tanulásba, úgy mint köbö majd én fogok! :D
Oké. Mostanáig próbáltam a valóságban maradni. De most teljesen másfelé megyek. :D
Üdv: Leah

23. fejezet - Majdnem

 - Mi is megyünk! - Kiabálta fel-le ugrálva Dougie mikor beléptem a szobába.

 - Hova? - Kérdeztem kicsit megijedve a hirtelen hangerőtől.

 - A koncertünkre. - Válaszolt mosolyogva Harry.

 - Induljunk, mert elkésünk! - Nyitott be Paul a szobába.

 Mindenki szépen kisorjázott és újabb csoportokra bontva mindenki lement lifttel és elfurikáztak minket a koncert helyszínére.

 A helyszínen az elején még együtt maradtunk, mint egy nagy boldog család, de másfél órával a koncert kezdése előtt Paul mindenkit kipaterolt a fiúktól. Azt hittem, hogy maradhatok, mint előtte bármikor, de nem.

 - Leah, te is! - Mutatott rám Paul és utána az ajtóra.

 - Mi? Miért? - Esett le az állam.

 - Kifelé! - Mondta ellent mondást nem tűrő hangon.

 Liamre néztem, akit pont Sarah vett kezelésbe. Fel akart állni, de Sarah visszanyomta a székbe. Kicsinek tűnik a csaj, de ezek szerint erős lehet... Vagy csak Liam nem akarta megbántani... Engem Paul kezdett kifelé tologatni, majd becsukta maga mögött az ajtót és elé állt karba font kézzel.

 - Marha vicces vagy ebben a kidobó állásban. - Jegyeztem meg grimaszolva és Dougie után indultam, aki éppen Tommal tartott a folyosó másik végén.

 - Naaa! Mi a baj? - Kérdezte az állam alá nyúlva Dougie, mikor beértem őket. Karba font kézzel duzzogtam és elrántottam a fejemet.

 - Eddig még nem pateroltak ki... - Morogtam.

 - Ez bevett szokás. - Jegyezte meg Tom. - Nálunk sem maradhatnak bent az öltözőnkben, mikor a koncertre készülünk.

 - Jah, készülünk... - Röhögte el magát Dougie Tomra nézve, majd rám nézett. - Neeem! Tényleg készülődnek. Beénekelnek, fókuszálnak, koncentrálnak. Semmi baj nem lesz. - Rám mosolygott, majd a vállamat átölelve tovább vonszolt a színpad mögé.

 A telefonomat elővéve értesítettem a rajongókat, hogy mennyi van a koncertig, meg még írtam pár sort, és végül a duzzogásom is elszállt. Kezdem azt hinni, hogy túl gyerekes vagyok... Csak a kislányok duzzognak ennyit, mint én...

 - Tudom. - Sóhajtottam végül.
 - Mit tudsz? - Kérdezte szórakozottan Dougie már valahol a színpad mellett. Körülöttünk nagy fejhallgatós emberek tevékenykedtek. A nézőtér már 1D lázban égett.

 A koncert után Dougie és Tom más utakra tértek, Paul pedig mint egy börtön őr mindenkit visszakísért a szobájába.
 A mai nap után még mindig sajgott egy kicsit a lelkem és az űr benne egy kicsit nagyobbá vált... Az, ami akkor keletkezett, miután megláttam a holttesteket. Erről még a dokik sem tudtak. De gondolom sejtették. Nem nagyon érdekelt.
 Levettem a nadrágomat és egy szál trikóban ültem le az ágyra a laptopommal az ölemben. Bele akartam temetkezni valami leckébe, hogy átterelje az agyamat más gondolatokra...
 Történelemből valami háború volt a téma, ezért inkább átmentem a matekra. Nem kellett több agyserkentő mondat...
 Nem igazán figyeltem arra, amit olvastam... Inkább egy hajcsatot dobálgattam, ami egész nap felfogta a hajamat... Azt hiszem Sarah adta még kölcsön valamikor a nap folyamán...
 Kopogtattak az ajtómon. Tudtam, hogy Liam az. Nem tudom, hogy honnan, de tudtam. A csatot az ágyra dobva felpattantam, és ajtót nyitottam. Teljesen megfeledkeztem róla, hogy csak egy trikó van rajtam, és semmi nadrág... A trikó volt akkora, hogy elment egy mini ruhának, de mégis elpirultam, mikor Liam jelentőség teljesen végigmért.
 - Nem tudtam, hogy ilyen meleg van. - Felhúzta az egyik szemöldökét és úgy mosolygott.
 - Bejössz? - Szegtem fel az államat, mintha nem lennék olyan zavarban, mint ahogy azt az arc színem bizonygatja.
 - Szerintem nem vagyok az alkalomhoz öltözve. - Folytatta tovább a célozgatást. Megforgattam a szememet és visszasétáltam az ágyamhoz. Nyitva hagytam magam mögött az ajtót, de hallottam, ahogy halkan becsukódott. Leültem az ágy szélére és tovább bűvöltem a matek leckét.
 Próbáltam, én TÉNYLEG próbáltam a laptopomra koncentrálni, de a perifériás látásomban láttam, hogy Liam odajön és leül mellém... póló nélkül.
 - Hová lett a felsőd? - Kérdeztem kicsit mocorogva.
 - Gondoltam az alkalomhoz vetkőzöm. - A hangjában még mindig ott bujkált az elfolytott kacaj.
 - Elfelejtettem, hogy nincs rajtam nadrág, oké?! Túlságosan lekötött aa... lecke... - Az egérpadon őrülten húzogattam az egeret.
 - Látnod kéne minket, mikor belefeledkezünk a zenébe... - Mondta kedvesen Liam és csókot lehelt a vállamra.
 - Mit tanulsz? - Kérdezte további csókok kíséretében. Elsöpörte a hajamat a nyakamból és ott folytatta.
 - Hagyjuk a matekot... - Csaptam össze a gépet és Liam felé fordultam. A gépem biztonságosan leért a földre anélkül, hogy csattant volna, én pedig Liam karjai közé kerültem. Az én karjaim a nyaka köré fontam és a szánk csókban találkozott. Anélkül, hogy félbeszakadt volna a csók, bemásztam az ölébe, szemben vele. Egyetlen porcikám sem tiltakozott, ahogy Liam sem adta jelét az ellenkezésnek...
 Az egyik kezét lecsúsztatta a gerincemen és a fenekem alá nyúlva húzott magához közelebb. Én az egyik kezemmel a hajába túrtam, a másikkal pedig végig simítottam a nyakát egészen az álla vonaláig.
 - Nem kéne itt tartanunk. - Morogta rekedt hangon és a szemembe nézett.
 - Nem bizony... - Suttogtam az ajkamba harapva.
 - Nem akarom abbahagyni... - Liam szeme csillogott... ugye nem kell leírnom, hogy mitől..?
 - Én sem. - Suttogtam vissza.
 - De abba fogjuk. - Döntötte a homlokát az enyémhez. Sóhajtottam egyet és próbáltam lenyugtatni a szívverésemet. Szorosan magamhoz öleltem, de pár perc múlva Liam eltolt magától.
 - Ha arra gondolok, hogy csak egy trikó választ el... - nyögte elfúló hangon...
 - Hidd el, tudom... - Suttogtam. - Rajtad tényleg nincs póló. - Nyögtem fel néhány perc csókolózás után. Végül igazat adtam a tomboló tudatalattimnak és elszakadtam Liamtől... Liam szájától...
 - Okéé. Megyek, megfürdök. - Lassan a saját lábamra álltam.
 - Ne kínozz... - Nyögte elfúló hangon.
 Besiettem a fürdőbe és egy gyors zuhany után pizsiben tértem vissza. Liamre visszakerült a póló, de a nadrágja a széken hevert összehajtva.
 - Alszunk? - Kérdeztem ráülve a takaróra.
 - Alszunk. - Jelentette ki Liam.
 - Mikor indulunk tovább? - Kérdeztem bebújva a takaró alá, majd lekapcsoltam a villanyt.
 - Niall már elindult Dublinba, hogy minél több időt tölthessen a családjával. - Oda bújtam mellé, és ő a karjaiba zárt. - Mi csak holnap délután indulunk.
 - Megint buszozunk?
 - Nem. Holnap repülőre fogunk ülni.
 Megpuszilta a fejem búbját és mocorgott még egy kicsit, míg megtalálta a legkényelmesebb pontot. Igazából  még nem aludtam együtt túl sok fiúval. Mikor Liammel múltkor aludtam az más volt. Most kicsit... nem is tudom milyen...
 Végül Liam egyenletes szuszogása lenyugtatott. Most már nem próbáltam szabadulni. A mellkasát használtam párnának és nem féltem, hogy mi lesz ennek a következménye. Az Istenért, az előbb majdnem lefeküdtünk egymással!