18. fejezet - A történet folytatódik

Bocsi ha bezavarok a játékszabályokba.

18. fejezet - A történet folytatódik

 - Na. Az a szabály, hogy egymás után maximum kétszer passzolhatsz, utána kötelező bent maradni három körre. Akinek a legkisebbek a lapjai megszabadul egy ruhadarabtól. - Osztotta Harry huncut mosollyal az arcán.
 - Pofa be és add a kártyámat! - Doboltam az ujjaimmal az asztalon.
 - Ezt miért hatkor kell játszani? - Tette fel a költői kérdést Zayn miközben a lapjait rakosgatta.
Nekem pont volt két párom. Mondjuk nem a legnagyobbak, mert az egyik egy 2es pár a másik meg egy 8as pár volt. Próbáltam nem feltűnően örülni, hogy valószínűleg nem én fogom elkezdeni a vetkőzést...
 - Na, ki marad bent? - Húzogatta a szemöldökét Louis.
 - Passz. - Dobta el a kártyáját Niall.
 - Daddy Directioner? - Pislogott Louis Liam felé.
 - Maradok. - Mondta magabiztosan Liam. Niallen kívül mindenki bent maradt. A kör végén Louis vált meg a zoknijától, ami hatalmas meglepetést okozott Harry-nek, mert abban a hitben élt, hogy Louison nincs zokni.
 A körök egymást követték, ment a csipkelődés, az ugratás és csak szénsavas üdítőt ittunk. A zene néha táncolásra hívott, de nem táncoltunk, csak kártyáztunk. A tizedik kör végére mindenki mezítláb üldögélt, kivéve engem és Louist, mert nekünk volt még egy fél párunk.
 - Miért nem kötöttük ki a legelején, hogy a zoknik egy ruhadarabnak számítanak? - Morogta Harry a lapjait figyelve.
 - Majd amikor több lány lesz kevesebb ruhában kikötheted. - Veregette meg a vállát Zayn.
 - Amúgy akkor most Louisnak van egyedül barátnője? - Kérdeztem az osztásomért nyúlva.
 - Aha. Miért? - Válaszolt a kártyáira figyelve Niall.
 - Ugyan úgy a munkámhoz tartozik tudni ezt, mint ahogy az is, hogy ha drogoztok. - Vontam vállat.
 - Drogozunk? - Lepődött meg Zayn.
 - Aha. Volt egy hülye rajongó, aki kombinált, de levertem. Én maradok. - Mondtam.
 - A legrosszabb, amit eddig láttam, hogy meghaltunk. - Jegyezte meg Harry és passzolt.
 - Tudjátok némelyiknek elég piszkos a fantáziája. - Jegyeztem meg.
 - Az enyhe kifejezés. De azért rajongók. - Mosolygott Louis.
 - Nehogy elkezdjetek nekem is ömlengeni róluk. Eleget látom a twitteren és a youtube-on, meg tumblr-ön. Na le azzal a pólóval! - Böktem Niall felé.
 A fiúk röhögtek, meg pacsiztak, én meg csak vigyorogtam. Újabb 10 kör eltelte után viszont kínosabbra váltott a szituáció. Vesztésre álltam és le kellett vennem a pólómat. A pulcsimtól már meg kellett szabadulnom az előző körben, előtte pedig 2szer már passzoltam... Niall és Harry félmeztelenül ültek már. Mindenkiről lekerült a pulcsi.
 - Ez nem Liam órája? - Vette szemügyre az említett tárgyat mellettem Niall.
 - Öhm... De? - Inkább kérdés volt, mint kijelentés.
 - Miért van rajtad? - Kérdezte Niall.
 - Ne húzzátok már az időt! Vesztettél! Le azzal a ruhadarabbal! - Szólalt meg emelt hangon Harry.
 - Nem állapítottuk meg előre a sorrendet, szóval... - Mondtam és levettem a nadrágomat. Inkább, mint a pólómat. Eleve akkora volt, mint egy ruha, úgyhogy nem mutattam meg magamból semmit sem.
 - Komolyan ki kéne kötni a szabályokat az elején... - Bambult el Liam rajtam felejtve a szemeit.
 - Kezd forrósodni a helyzet. - Vigyorgott Harry.
 - Hmm... Csak nem gyúrni jártok? - Kérdeztem, mire az összes fiú elkezdte befeszíteni a bicepszét. Persze nem bírtam megállni nevetés nélkül.
 - Upsz! Mindenki gyorsan öltözzön fel! - Dobta el a kártyáit Zayn miután rápillantott az órájára. A srácok kérdés nélkül engedelmeskedtek, Harry és Niall magukra kapták a pólójukat, én pedig felhúztam a nadrágomat. Pont miután visszahuppantam a helyemre kinyílt az ajtó.
 - A fiúk elmennek aludni. Ha lehet csöndesebben. - Mondta Paul. Nem csinált semmi különlegeset, csak beszélt, az embernek mégis az az érzése támadt, hogy muszáj azt tennie, amit mond.
 Miután Paul kiment, nem folytattuk a játékot. Liam, Niall és Zayn elmentek szintúgy lefeküdni, mert észre sem vettük, máris fél tíz volt. Előre mentem a laptopomért és visszamásztam Harry és Louis mellé, akik még néztek valamit a tévében. Fél óra múlva Harry elbóbiskolt, ezért Louis kikapcsolta a tévét, és keltegetni kezdte Harry-t. Miután átdobta a nyakán az alvó srác egyik kezét még visszanézett rám.
 - Te nem jössz?
 - Ha most lefeküdnék, nyúzottabb lennék hajnali négykor, úgyhogy szerintem fent maradok és dolgozom. - Mutattam a laptopomra. Jó éjszakát kívántunk egymásnak és becsukta maga mögött az ajtót. Még egy óráig hallottam a pusmogásukat, de végül teljesen csönd borult a buszra. Próbáltam minél halkabban gépelni és kattintgatni, hogy ne verjek fel senkit.
 A twitteren a fiúkhoz kapcsolódó lapot csomóan bekövették és kérdéseket tettek fel. Mindegyikre próbáltam válaszolni, de ami hülyeség volt, nem is vettem figyelembe. Tettem fel pár képet még és emailt írtam a szüleimnek, hogy minden jól megy. Átnéztem még a házijaimat is, és minden egyszerű feladatot megcsináltam.
 Hajnali négyre tényleg odaértünk a hotelhez, ami most először nem volt tele rajongókkal. Bár most nem tettük közzé, hogy már ma itt leszünk. Azt mondta Paul, hogy csak holnap fognak megérkezni a bandával... Gonosz, de legalább egy kis pihi.
 A fiúk álmos tekintettel ballagtak ki a buszból, hogy utána egymásba kapaszkodva menjenek fel a saját szobájukba.

 Másnap reggel tíz körül ébren voltam és rendeltem magamnak reggelit. Paul kikötötte hogy a fiúknak nyolc óra fix alvás kell, mikor hotelban alszunk, ezért nem mertem zavarni őket. Mondjuk nem kellett sokáig várnom, mert miután a szobapincér felhozta a reggelimet, ismét kopogtattak az ajtón. Liam volt az.
 - Szia! - Vidultam fel hirtelen.
 - Hey babe! - Szívet melengető mosollyal lépett be, és miután becsukódott az ajtó reggeli csókot is kaptam. - Tegnap este...
 - Csak fogd be. - Szakítottam félbe, az ő szemében pedig huncutság csillogott. Muszáj volt eltolnom magamtól, különben rák vörösre váltott volna az arcszínem... Jah, nem már az volt. - Kérsz reggelit?
 Megettük ketten az egyszemélyes reggelit, de nem bántam, mert nem nagyon szokott étvágyam lenni reggel, így nem ment kárba a kaja.
 - Mit csinálunk ma? - Kérdeztem félig az ölében ülve.
 - Elmehetnénk várost nézni. A rajongók nem számítanak ránk, így ha felveszek egy napszemüveget meg sapkát, nem fognak túl sokan felismerni. - Isteneeeem! Ha továbbra is így mosolyok, elolvadok, és elmegyek vele akár a világ végére is...
 Gondolatban megráztam a fejemet, és válasz után kutattam az agyamban... Hiába, reggel volt még.
 - Oké... Akkor átöltözünk és megyünk? - Kérdeztem. Bólintott, mire levettem a lábaimat az ő lábáról, így fel tudott állni.
 - Öt perc és jövök. - Lehajolt, megpuszilta a homlokomat és kiment az ajtón.
 A reggeli tányért kiraktam a folyosóra, hogy elvigye a személyzet, majd felöltöztem valami meleg cuccba, hogy ne fagyjak szét a metsző szélben, ami odakint néha meglengette a szálloda zászlóit.

 Táskát végül nem is vittem, mert elég volt a telefonom és elraktam egy kis pénzt is, meg a személyimet. Másra nem volt szükség. Öt perc múlva Liam tényleg kopogott az ajtón. Sajnáltam, hogy sapkát kell húznia, mert iszonyat helyes volt az új frizurájával. De ha jól akarjuk érezni magunkat, kompromisszumokat kell hozni, és még mindig volt a fejemben egy csomó kép tegnap estéről, és még kismillió alkalmam lesz sapka nélkül látni ez után is... Reményeim szerint.

U.i.: Akarjátok ezeket a ruhás képeket, vagy hanyagoljam?

17. fejezet - Games

Ok. What happened? :O 33 followers! *-*
Olyan aranyosak vagytok! :3
Love everybody!

Leah

(hát nem irtócuki? *-*)

17. fejezet - Games

 - Hahaha. Ez kínos! - Ültem fel röhögve nem a saját hotelszobámban. Az ágyban volt még rajtam kívül Louis Harryvel összegabalyodva pont mellettem, a másik oldalamon Nialler lógott félig le az ágyról, az ágy túlsó végében pedig Zayn feküdt keresztbe. Mindenki az előző esti cuccaiban volt, kivéve Harry-t, akinek a felsőteste WC papírba volt tekerve... Félig már leszakadoztak a foszlányok, a maradék pedig azért maradt fent, mert Louis ölelése ott tartotta.
 Mikor megmozdultam, velem mozdult Niall is, ezért megpróbáltam óvatosabban felkelni, de a végeredmény az lett, hogy Niall legurult a padlóra. Felkuncogtam és a hajamat gereblyéztem az ujjaimmal. Reggel kilenc óra volt a szobában lévő óráról leolvasva. Még jó, mert a fiúknak még el kell készülniük.... Előre sejtettem, hogy mindegyiknek fájni fog a feje, de elkezdtem felébreszteni őket. Niall már nyitogatta a szemeit és a kezeit az arcára tapasztotta.. Gondolom zavarta a fény, mert elhúztam a sötétítő függönyöket. Zayn nyammogott és a másik oldalára fordult. Megforgattam a szemeimet és lehúztam mindegyikről a takarót. Bár ne tettem volna, mert Louis alsónadrágban szunyókált. Kicsit elpirultam lányos zavaromban, majd fogtam egy párnát és Larry Stylinson fejére dobtam.
 - Naaa!
 - Hééé!
 Felváltva morogtak és szitkozódtak. Zayn is résnyire nyitotta a szemeit, mikor nem találta a takarót maga körül.
 - Ébredjetek! - Parancsoltam rájuk és a pólómat igazgattam, hogy visszakerüljön a helyére. Niall dörmögött valamit a padlón, így fenéken billentettem. Egyrészt felkeltés céljából, másrészt mögötte volt a cipőm. Miután bele bújtam a táskámat a vállamra kaptam és valamelyik fiú telefonja is a kezembe került. Egyiknek sem volt kedve felkelni, de már maguknál voltak. Még mielőtt visszaaludtak volna bekapcsoltam a Foo Fighters egyik dübörgősebb számát és olyan messzire vittem magammal felhangosítva a telefont, hogy csak akkor raktam le a földre, mikor az ajtóhoz értem. Átmentem a saját szobámba és bevetettem magam a fürdőszobába. Lemostam a sminkem maradványát és vettem egy frissítő zuhanyt is.
Ruhák:

 Ehhez felvettem még Liam óráját és már indultam is kifelé. Be akartam nézni a kuplerájba, hogy felkeltek-e a fiúk. A sarkon befordulva láttam Liamet kijönni a szobájából, de nem felém fordult, hanem a másik irányba. Nekifutásból a hátára ugrottam. Miután rá jött, hogy csak én vagyok az, mosoly költözött az arcára és megpuszilta a kezemet.
 - Jó reggelt! - köszöntem.
 - Neked is. - Mosolygott rám oldalra fordítva a fejét. Megpusziltam az arcát, majd elindultunk előre. Nem szálltam le a hátáról, és nem tette szóvá, úgyhogy élveztem a kényelmet.
 - Várj, ide be kell kopogni! - Nyújtottam ki a kezemet az ajtó felé, ahol az éjszakát töltöttem. Liam oda állt, hogy bekopoghassak.
 Louis pár pillanat múlva rossz kedvűen nyitott ajtót.
 - Örülök, hogy felkeltetek! - Vigyorogtam rá.
 - Hagytál nekünk már választást? - Mormogta, majd visszament a telefonjáért és csatlakozott hozzánk. A lift felé menet összegyűjtöttük a többi fiút is. A liftre várni kellett, így a saját lábaimra álltam, de nem léptem túl messze Liamtől.
 - Mi volt, miután magatokra hagytalak? - Kérdezte Liam körbejártatva a tekintetét.
 - Elfogyott két üveg vodka és még valami kék lötty is, aminek most nem jut eszembe a neve. - Mondta Louis.
 - Viszont a szobaszerviz hozott nekünk twisztert. Nem tudtam, hogy ilyet is lehet kérni! - Mondta csillogó szemekkel Niall.
 - Legközelebb te kerülsz alulra. - Dörzsölte a mellkasát Harry szúrós pillantást küldve a szőkének.
 - Azért meg kell hagyni, hogy szépek a körmeid. - Vigyorogtam rá a kócosra.
 Harry szemei elkerekedtek, mikor megnézte a körmeit.
 - Külön könyörögtél, hogy a csillogóssal fessem ki! - Röhögtem el magam.
 - Nem baj, mi így szeretünk! - Ölelte magához Zayn Harryt és mindenki elröhögte magát.
 - Hogy lehet ezt leszedni? - Kezdte el vadul kapargatni a körmeit Harry.
 - Nyugi, ha visszajöttünk a reggeliből adok elmosót. - Az arcomon akkor is hatalmas mosoly maradt.
 A lift megérkezett, és mikor kiléptünk a földszinten belőle, már ott vártak ránk a fiúk biztonsági őrei. Aranyosak voltak, mert integetteg a rajongóiknak, de nem álltunk le fényképezkedni. Túl éhesek voltunk ahhoz, hogy órákat töltsünk velük. Bepattantunk egy kisbuszba és elmentünk reggelizni az egyik közeli étterembe, ami nyugis volt. Ez után elmentünk vásárolni, mert Louis és Harry elkezdtek hisztizni édességért. Ez után Niall is rákezdett, így hogy megszűnjön a lárma megálltunk egy boltnál. Vicces volt, mert kiürítették az egészet, hogy gyorsan végezzünk.

A délutáni koncert is elszállt. Liammel néha eltűntünk egy kis időre kettesben lenni, ami fel is tűnt a többieknek, de még nem jutott eszükbe az, hogy esetleg együtt lennénk. Mind a ketten más helyeken szívódtunk fel, és utána teljesen ellenkező irányból bukkantunk elő. Mi élveztük a játékot, de túl sokszor nem tűnhettünk el, és túl hosszú időre sem... Kicsit szívás, de megoldjuk.
 Még ma elindulunk Cardiff-be, ami 7 órás utat jelent egyhuzamban, már ha nem állunk meg... Hajnali 4re oda is érünk.. Még szerencse, hogy csak március elsején kell csak fellépniük, utána meg másnap, de a holnap szabadnap lesz.
 A cuccainkat bepakolták a buszba, és már én is rájöttem, hogy hogyan pakoljak úgy, hogy ne kelljen mindig mindent ki-be pakolászni. Induláskor még egy csomó rajongó futott a busz után meg integettek a sötétített ablakoknak, ami megint csak vicces volt. Harry pózolt egyet az ablakban, amit lefényképeztem és feltöltöttem azzal a szöveggel, hogy: "A rajongók őrültek!" Harry meg felfelé mutató hüvelykujjal és nagy mosollyal nézett a telefonomra.
 Öt körül indultunk, ami azt jelentette, hogy még nagyon aktívak voltunk. Miután a laptopozás nem űzte el az unalmunkat, elkezdtünk kártyázni.
 - Mit játszunk? - Kezdte el kevergetni a paklit Niall.
 Hátul voltunk a hátsó helyiségbe és becsuktuk az ajtókat, hogy ne zavarja a többieket a zene, amit Zayn rakott be.
 - Vetkőzős póker? - Vigyorgott Harry, mire mindenki hirtelen engem kezdett el nézni.
 - Mi van? - Kérdeztem felhúzott szemöldökkel. - Felőlem mehet. - Vontam vállat.
 - Nem kell, ha nem akarod... - Kezdte Liam.
 - Nyugi. - Kacsintottam Liamre majd a többiek is beleegyeztek a játékba és annak ellenére, hogy még sötét sem volt odakint, elkezdtük a vetkőzős pókert. Valahogy hangulat világítást varázsoltak a fiúk és előkerült pár zseton is. Nem volt olyan sok, hogy sokáig kibírja, ráadásul úgy egyeztünk meg, hogy emeléseknél kerülnek be a ruhadarabok. A zsetonok a beugrók voltak. Mivel odakint nem volt 20 foknál több, ezért mindenkin volt pulcsi vagy kardigán, póló, zokni meg cipő is. Na meg alsónemű... Áldottam az istent, hogy ma valami normális volt rajtam, ami ráadásul még egy szettből is származott... Bár reménykedtem benne, hogy odáig nem jutok, hogy meg is kelljen mutassam...

U.I.: Tudom, hogy ez rövid lett, de ízelítőnek nem is olyan rossz, nem? :D  Btw twitteren az egyik amerikai csaj twitcamolt az előbb, ami a nickelodeon átverését közvetítette, mert tudta, hogy nem mindenki tudja majd nézni, így az egész világról voltak nézői. Hát LMAO. Szét röhögtem magamat! xD Bár azt gondoltam volna hogy Louis és Harry veri át a többieket, nem pedig Louis és Zayn, de mindegy. Isteneeeeeeeem! :D

Blog

Sziasztok!


Hát elérkezettnek láttam az időt, hogy új külsőbe bújtassam az oldalt. Kicsit sablonos, de legalább kaptok egy képet Leah-ról. :)


Üdv: Leah

16. fejezet - Run Away Babe

Sziasztok! 

Welcome az új követőknek! :D

Várom a kommentjeiteket és én próbálom a legjobbat adni!
Köszönöm a Díjakat és azt, hogy néhányan kirakták a blogomat az oldalukra. Cserébe mindenkit kiraktam, akiről tudok, és a blogger is jelzi, hogy honnan kattintanak az oldalra. :D Szóval...ehm... yeah. 

Üdv: Leah

U.i.: Eredetileg ennek a résznek azt a nevet adtam volna, hogy Bonyodalmak, de az túl átlagos lett volna, ezért kigondoltam más.

16.fejezet - Run Away Babe

 Liam pimasz mosollyal az arcán közelebb lépett. Nem menekülhettem be a WC-hez, mert egyrész fújj, másrészt beleütköztem volna Liambe. Ki nem mehettem, mert akkor azt kockáztatom, hogy Liam beszerez pár sérülést a lelkes rajongóitól... Gondolkodásomban elkezdtem rágcsálni az ajkaimat, Liam pedig még közelebb került. Nem is rémlett, hogy megmozdult, de most már közvetlenül ott állt előttem. Ha kinyújtottam volna a karomat, megfoghattam volna a bicepszét, vagy rátehettem volna a mellkasára a kezemet... Csábító gondolat! - suttogta a kisördög a fejemben.

 - Amikor ezt csinálod, mindig csak arra tudok gondolni, hogy én akarom megharapni az ajkadat... - suttogta elfúló hangon Liam.

 Abbahagytam az ajkam rágcsálását és egy kicsit tátva felejtettem a számat.

 - Nem csókolózhatunk Liam. - suttogtam én is elfúló hangon, de közben a csókra faragott száját csodáltam.

 - Miért nem? - Kérdezte miközben közelebb lépett és átfogta az egyik kezével a derekamat. A testünk összesimult, a kezemet pedig a mellkasára tettem. Éreztem a szívverését a trikón keresztül is. Ugyan olyan vadul vágtázott, mint az enyém. A levegő nem volt elég, és a tüdőm gyorsabban kezdte el követelni az utánpótlást. A csokoládé szemeken kívül nem akartam másra figyelni, de a kérdés valamiért fontosnak tűnt megválaszolni.

 - Paul, rajongók, baj... - Teljes egész mondatokra már nem voltam képes.

 - Megbirkózunk velük. - A hangja simogatta a dobhártyámat és az ajkaim is valami hasonlót követeltek.

 Két hónapja ismerjük egymást saccperkábé, és én máris a karjaiban voltam. Levett a lábamról, amit egyáltalán nem tudtam elképzelni ez előtt. A szívem majd ki ugrik, amikor hozzámér, és a bőröm bizsereg ott, ahol megérint. Most, hogy a derekamon volt a keze átjárt a jóleső borzongás.

 Akartam, hogy megcsókoljon. Liam szemébe nézve láttam, hogy ez a vágy nem csak bennem volt meg. A szánk közt lévő távolság fogyatkozni kezdett. Sosem értettem, hogy miért csinálják ezt olyan lassan a filmekben. Túl nyálasnak, túl műnek látszik a film vásznon, de mikor az ember ott van a valóságban, és eljön a pillanat: rájön.

 Visszatartanak a gondolatok, hogy mi lesz a következménye ennek. Paul ki fog akadni, a rajongók sírni fognak... Csinálnom kell egy saját twitter oldalt, ahol utálatos üzeneteket fogok kapni... Liam szája egyre közelebb és közelebb ért, a gondolataim pedig egyenes arányosságban kezdtek el halványulni. Végül teljesen eltűntek: ajkaink találkoztak.

 Egy hosszú puszi után Liam eltávolodott, a szemem pedig kinyílt. Egymás szemét fürkésztük, majd mint egy előre megtervezett koreográfia: az ajkaink újra találkoztak, de most igazi csók lett belőle. Nyelveink finoman ismerkedtek egymással. A pillanatok óráknak tűntek, de ugyan akkor hamar el is szálltak... Liam másik keze a hátamra csúszott, az én két kezem pedig felfelé. Az egyik a nyaka kör, a másik pedig a hajába túrt. Liam az alsó ajkamba harapott, én pedig elmosolyodtam. Nem tudtam mit kéne tennem, vagy mit nem kéne tennem. Liam karjaiban akartam maradni örökké.
 Miután minden levegő elfogyott a tüdőnkből abbahagytuk a csókolózást. Első csóknak merészre sikeredett, és lehet, hogy átléptük az etika határát is. Liam a homlokomnak támasztotta a sajátját és mosolygott.
 - Imádom a szádat. - Motyogtam két levegővétel között az édes ajkait nézve.
 - Leszel a barátnőm? - Simított ki egy tincset az arcomból.
 - A nyilvánosság előtt nem vállalhatjuk fel egymást. Nem sétálhatok veled kézen fogva ott, ahol akarok...
 - Én pedig nem ölelhetlek meg ott ahol akarlak. - Vágott a szavamba Liam. Eltávolodott annyira, hogy a szemembe tudjon nézni és a kíváncsiság csillogott a szemeiben a reménnyel egyetemben.
 - Liam.... - suttogtam és az arcára fektettem az egyik kezemet. - Minden vágyam, hogy a barátnőd legyek.
 A kijelentést egy boldog mosoly kísérte, aminek a tükörképét Liam ajkain fedezhettem fel. Újra csókba kezdtünk, de egy éles kopogtatás visszarántott a valóságba.
 Liam fújtatott egyet. Még kaptam egy szűzies puszit a számra és volt-nincs összesimuló testek. Hátrafordultam a tükörhöz megigazítani a hajamat, valamint elrejteni a szomorú arckifejezésemet. Liam közben kinyitotta az ajtót és Paul dugta be a fejét.
 - Gyertek.
 Még egy futó pillantást váltottunk, majd a többiekhez csatlakozva visszaballagtunk a buszhoz. Az utca olyan üres volt, mint egy katasztrófa filmben a bombatámadás után. Paul tényleg jó munkát végzett.
 A buszon letelepedtünk a kanapéra hátul. Annyira nem tudtam, hogy mit csináljak. Úgy kéne viselkednem, mint az előtt, de egyszerűen bezavarodtam. Mindenhova néztem, csak Liamre nem. Elmondjuk a fiúknak most, vagy majd később?
 - Olyan furcsán viselkedsz. - Vetett rám vizsgáló pillantást Harry.
 - Nem tudom miről beszélsz. - Vettem elő a zsebemből a telefonomat, hogy eltereljem a csapongó gondolataimat. A csók emléke még ott égett az ajkaimon. Elkezdtem harapdálni az alsó ajkamat és közben a twitteremet frissítettem.
 "Ne csináld..." Állt az üzenetben, amit Liam küldött. Rá kaptam a tekintetemet és olyan pillantást küldött felém, ami minden ígéret teljesítését hordozta magában. Elpirultam, majd gyorsan bele temetkeztem a telefonomba.
 "A fiúknak mikor szeretnéd elmondani?"
 Niall betett egy filmet és besötétítették az egész kabint. Louis mellett ültem az egyik szélen, Liam pedig a másikon. Bár lehet, hogy jól jött a távolság, mert a sötétben ki tudja mik történnének...
 "Egyenlőre szeretném kiélvezni minden pillanatát ennek a kapcsolatnak."
 Nem értettem, hogy ez mit jelent, de felfogtam, hogy még a fiúk előtt is el kell játszani azt, hogy semmi sem változott. Megfeszült bennem valami a gondolatra. A filmre egyáltalán nem tudtam gondolni, és mikor jött a lövöldözős rész kimentettem magamat, hogy nem szeretem az ilyen jellegű filmeket.
 Menekülve hagytam el a szűk helységet becsukva magam után az ajtót. Előre mentem a laptopomhoz, majd befeküdtem az ágyamra. Twitteren csináltam egy official_leahnet profilt és feltöltöttem egy képet is az iconba. Hogy elüssem az időt Glasgowig hátteret kerestem az oldalnak, ami végül egy angol zászló lett. Bekövettem a fiúkat meg más hírességeket is, úgy mind a Jonas meg Demi Lovato, pár Hunger Games szereplőt és még néhány fanoldalt is. Délután ötre megérkeztünk a stadionba, ahol a koncert lesz, így mindenki kivonszolta magát és az elmacskásodott végtagjait. Pár rajongó sikítozással vonta magára a figyelmet, de nem kaptak autogramot, hanem egyből beterelték a fiúkat az épületbe. Én a laptoptáskámmal a vállamon követtem őket egy brutálnagy napszemüveggel az arcomon. Még a hajamat is az arcomba kellett húznom Paul utasítására.
 Puffogtam egy pár sort, míg megmutatták a fiúknak az öltözőket, én pedig az interjúztató szobában telepedtem le. Pár rajongót már beengedtek, akiknek VIP-s jegyük volt, így én csak kinyitottam a laptopot és a kezembe temetve figyeltem a találkozásukat. Rájuk lett parancsolva, hogy ne sikítsanak, mert akkor el lesznek vezetve. Néhány pityergett egy kicsit, de amint a fényképezőgép elé álltak a sztárjaikkal mindegyiknek 100 Wattos mosoly figyelt az arcán.
 A fiúk igazán jól viselkedtek annak ellenére is, hogy végig hülyéskedték az egészet. Miután lezajlott a Meet&Greet, néhány rádióállomás lehetőséget kapott, hogy interjút készíthessenek a fiúkkal, engem meg Paul fogott el, hogy részt vegyek egy eligazításon. Majd el untam a fejemet. Ki akartam menni abból az átkozott teremből, hogy a fiúkkal hülyéskedjek... vagy csak Liammel legyek. Az sem dobta fel a kedvemet, hogy rajtam kívül már mindenki elhagyta a dupla x-et...
 Pötyögtem valamit a laptopomba, hogy azt higgyék figyelek, de igazából a lábammal adele-tt doboltam, hogy elüssem az időt. Mikor már vészesen közel kerültem ahhoz, hogy táncra is perdüljek a fejemben lejátszott számoktól szélnek eresztettek minket. Úgy menekültem, mintha az iskolában a vakáció előtti utolsó órán vettem volna részt. Majdhogynem futottam, mikor valaki elkapta a csuklómat és egy raktárszerűségben találtam magamat Liamhez préselődve.
 - Szia. - Suttogta az arcomba. Nem tudtam megállni a mosolygást.
 - Szia. Segíthetek valamiben? - Úgy tettem, mintha nem forrósodott volna fel a bőröm, mintha nem akart volna kiugrani a szívem...
 - A barátnőmet keresem. Nem láttad? - Beszállt a játékba, amitől kuncognom kellett.
 - Ha leírod, talán megmondhatom, hogy láttam-e.
 - Sötét barna, hosszú haja van, gyönyörű kék szeme és van nála valami, ami kell nekem.
 - És mi lenne az?
 De nem válaszolt, hanem megcsókolt. Nem volt hosszú, nem volt semmi extra, csak Liam és én. Utána hozzá bújtam, és jó volt csak ölelni őt. De a pillanatok elmúlnak, vagy félbeszakítják őket. Liam nevét kiabálva haladt el valaki az ajtó előtt beéneklésre invitálva az illetőt. Liam csak morgott, és még szorosabban ölelt.
 - Istenem! - Sóhajtottam, majd távolabb húzódtam. - Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de most dolgod van. - Vigyorogtam rá. A helyzet is vicces volt, meg úgy minden az volt most. - Nyomás! - Lökdöstem ki az ajtón, és rácsuktam az orrára, amikor meg akart szólalni. Ha hagytam volna neki, tuti, hogy még itt szobrozunk jó néhány percig. Tudtam, hogy ez a munkája. De Liamnek olyan nagy a szíve. Mindenkinek jót akar.

 Koncert után a srácok megint túltöltve ugrándoztak be az öltözőkbe. Louis felrántott az egyik fotelből, amiben éppen próbáltam pihenni, és körbetáncolta velem az öltözőt...
 - Hol van bennetek a duracel elem? Ha én énekelnék egy órát, tuti hogy hullafáradtan esnék össze. - Lihegtem, miután egy asztalba kapaszkodva kiszabadultam Louis őrült táncából.
 - A rajongók feltöltenek! - Tárta szét a karjait Niall, mintha valakit ölelésben akarna részesíteni. Nem kellett hozzá sokat várnia, mert Harry nekifutásból vágódott a két kar közé, hogy utána elterüljenek a kanapén.
 - Óvatosan! - Lépett be az öltözőbe egy stylist. Leparancsolta a fiúkról a fellépőruhát, hogy ne tegyenek kárt benne. Nem volt elég fürge, mert Niall és Harry ruhája szép halált halt egy rögtönzött párnacsatában: mind a kettejük felsőjéből hiányzott itt-ott pár cafat... Liam és Zayn ingjén néhol hiányoztak a gombok, és hogy Louis ne lógjon ki a sorból: 'véletlenül' magára öntött valami ragadós folyadékot.
 - Nem vagytok normálisak. - Röhögtem a hasamat fogva egy fotelban, miután a stylist (nem Baby Lux mamája) kisopánkodta magát és elment a többi ruhával együtt, a fiúk pedig visszaöltöztek normálisba.
 - És most irány az éjszaka! - Rikkantotta el magát Harry és kiment volna az ajtón, ha nem állja útját Paul.
 - Szó sem lehet róla. - Tette keresztbe a karját, és szigorú pillantást vetett a fiúkra. Liam a mellettem lévő fotelba telepedet le és rám kacsintott. Enyhén elpirultam és az arcomra költözött egy mosoly.
 - De Paul... - Kezdte volna Harry, de Paul egy pillantással elhallgattatta.
 - Nyomás a kocsiba! - Mutatott egy irányba Paul és még mindig szigorú maszkot viselt. - Holnap délután van fellépésetek.
 A fiúk szófogadón indultak el a mutatott irányba, és miután én is felálltam, hogy csatlakozzam hozzájuk Liam végig simított a karomon futólag. Libabőrös lettem, ahol megérintett és még mindig pirultam.
 A kisbuszban csend uralkodott. A fiúk partyzáshoz voltak öltözve, de mind elszunyókáltak. Még le is fényképeztem őket, hogy legyen mit a rajongóknak feltennem. A hotelnél nagy nehezen összeszedték és elvonszolták magukat a liftekhez. Egy-egy elmotyogott 'Jó éjszakát' és már el is tűntek.
 Furcsállottam ezt az egészet. Az egyik pillanatban még majd szét veti őket az energia, a másikban pedig alszanak...
 'Ne aludj el!' Liam
 Nem értettem. Majdnem visszaírtam neki, de valamiért nem vitt rá a lélek... Inkább rendbe szedtem magamat egy kicsit a fürdőben. Tudjátok: fogmosás, fésülködés, fürdés, átöltözés... Nem pizsibe, mert ha minden sejtésem beigazolódik, még nincs vége az estének. Fél órás szöszmötölés után kopogtak az ajtómon.
 - Sssh! - Szólalt meg egyből Louis, miután kinyitottam az ajtót. - Gyere! - Suttogta és intett, hogy kövessem. Ráncoltam a szemöldökömet, de felvettem a kis táskámat és kiléptem az ajtón. Az ajtó mellett a falhoz volt lapulva Zayn és Harry.
 - Mégis mit csinálunk? - Kérdeztem suttogva. Louis vezetésével megindult a kommandózás a folyosón, de Zayn visszamaradt velem. - Azt hittem, hogy mindjárt elalszotok...
 - Szóval elhitted? - Zayn ajkain mosoly játszott. Meglepődtem és kérdezni akartam valamit, de egy sarok az utunkat állta, így Louis lepisszegett minket, annak ellenére, hogy senki nem járt a folyosón és még suttogtunk is. Louis bevetette magát a sarkon, mint egy nindzsa, majd intett, hogy tiszta a terep. Többször is majdnem elröhögtem magamat, mert túl hülyén festettünk így négyen lopakodva, de végül a számra tapasztottam a kezemet, hogy ne adjak ki hangot. Még összeszedtük Niallt és végül Liamet, majd a lifthez indultunk.
 - Állj! - Ugrott vissza a fal mellé Louis, és mind az öten ugyan úgy a falhoz csapódtunk. Kitört belőlem a kuncogás.
 - Mi van? - Kérdezte Harry Louist.
 - Van valaki a lifteknél. Tonynak nézem. - Hunyorgott a félhomályban Louis.
 - Akkor mégis merre menjünk? - Kérdezte Zayn.
 - Lépcsőház. - Nyitott ki egy ajtót Niall és várakozva nézett felénk.
 - Ugye csak viccelsz? - Kérdeztem, miután Louis, Niall és Harry eltűnt az ajtó mögött.
 - A mókáért néha áldozatokat kell hozni. - Nyújtotta felém a kezét Liam.

A lépcsőházban már nem fogták vissza magukat. Nevettek és versenyeztek, volt amikor több lépcsőfokot is átugrottak. Szinte futottunk lefelé. A földszinten azonban visszatért a kommandozósdi, és óvatosan somfordáltunk ki az ajtón. Mikor meghallottunk egy 'héé!'-t mindenki elkezdett rohanni a kijárat felé. Az sem volt biztos, hogy nekünk szólt. Egyvalaki elkezdett futni, és a többiek követték. Összetartó csapat... Nevetve robbantunk ki a hotel ajtaján és bele vetettük magunkat az éjszakába.

Ezt a fejezetet 3-4 napig szerkesztgettem. Nem akartam elküldeni, de végül még is megtettem... Nem tetszik, de  egyenlőre remélem megteszi. :/

15. fejezet - Lehetne?

Sziasztok!
Imádom a kommentelőimet! :) Mindig azzal jönnek, hogy nagyszerűen írok! *-* El nem tudjátok képzelni, hogy ez mennyire felfoghatatlan számomra. Bár szeretek írni, én magamat nem tartom olyan jónak, mint ahogy mások tartanak. Mint pölö ahogy Niall sem nagyon hiszi el, hogy ő szép. Pedig egy kis festett szőke angyal! :D
De hogy ne szaporítsam tovább a szót köszönöm a kommentelőimet és a követőimet! :)
Love u all!
Leah


U.I.: eltűnt a nem jó. :(
U.i.i.: Kibaszott nagy kutatást végeztem a fiúk következő turnéjukat illetően, de nem fogom teljesen ugyan azt leírni, ahogy le fog zajlani. Inkább elrugaszkodok a valóságtól ilyen téren, ha nem baj. :3

15. fejezet - Lehetne?

 - Ha nem bánjátok, most mennem kell! - Álltam fel vakon a telefonomba temetkezve. Folyamatosan nyomkodtam az érintőképernyőn a betűket és arra indultam, amerre az ajtót sejtettem.

 - De mégis hová? - Kérdezte Liam értetlenkedve.

 - Le kell vernem ezt a hülye pletykát, mert még holnap az újságokban fog visszaköszönni. - Válaszoltam fel sem pillantva.

 - Honnan tudod, hogy nem igaz? - Kérdezte Niall kicsit halkabban.

 Meglepődve fordultam vissza és Niall komoly fejével találtam szembe magamat. Miután pár percig felváltva néztem a fiúk komoly arckifejezését vállat rántottam.

 - Akár igaz, akár nem, nekem az a dolgom, hogy a jó sajtóvisszhangot tápláljam, a rosszat pedig leverjem. - Majd vissza fordultam az eredeti irányba és annyi tweetet küldtem, amennyit tudtam.

 - Amúgy tényleg nem igazak! - Hallottam Niall kiabálását az ajtón keresztül, mikor becsuktam magam után. A szobámig futva tettem meg az utat, majd egy kis szerencsével egyből bele tudtam dugni a kártyát a zárba és már bent is voltam. Az ágyra vetettem magamat a laptoppal és belekezdtem a munkába. Rávettem pár fanatikusabb rajongót, hogy keressen cikkeket a neten. Az eredményt előre sejtettem, de a directionerek jobbak az F.B.I.-nál is. Nem találtak olyan cikket, ami erről szólt volna, így a pletyka rovatba terelődött a hisztéria teremtője és már növekedett azok száma, akik nyugtatták a tömeget, és viszonylag hamar már másról folyt a beszélgetés a directioner-mederben.

 A viharról teljesen megfeledkezve bújtam be az ágyba. Igazából nem is nagyon törődtem a környezetemmel. A hotelszoba csak az enyém, és a gondolataimba temetkezve húztam magamra a takarót. Liam járt a fejemben...

 Reggel a telefonom csipogására keltem. A párna a fejemen volt, és félig kómásan kutattam a szerkentyű után. Morogva estem ki az ágyból a nadrágom után nyúlva, de még mindig nem tápászkodtam fel, miután kinyomta a telefont, az után se. Ma tovább indulunk. Glasgow-ba megyünk, ahol 2 fellépésük lesz a fiúknak. Mikor már szúrta a szememet a napsütés a szemhéjamon keresztül is négykézlábra vergődtem, onnan pedig az ágyba kapaszkodva két lábra kényszerítettem magamat. A fürdőben fogat mostam, megfésülködtem csukot szemekkel köbö, utána a fejembe nyomtam a supermanes fulcappemet és a csomagjaimat az ajtó mellé tuszkoltam. A pólóm fordítva volt rajtam, és mintha kifordítva is lett volna, de most valahogy nem érdekelt... Az ajtóhoz legközelebb lévő fotelba vetettem magamat és feltárcsáztam Pault. Azt az utasítást kaptam, hogy vitessem le a cuccaimat a buszba, így hívtam egy londínert, én pedig reggeli után indultam résnyire nyitott szemekkel. A lifthez érve a tegnapi zaklatós srác támasztotta a falat, én pedig karba font kézzel próbáltam nem tudomást venni róla. Persze őt ez nem zavarta és szavakat formált a túl-szép-szájával.

 - Jó reggelt! Hogy aludtál? - Nem néztem rá, de így is hallottam a hangjából, hogy vigyorog. Válaszul csak morogtam és a szemembe húztam a sapkámat. Bátorításnak vehette, mert ellökte magát a faltól és mellém állt. - Na mi az? Elvitte a cica a nyelvedet? - És átdobta a karját a vállamon.

 Kifordultam a karja alól, és ekkor egy hang szólalt meg nem is olyan messze.

 - Csak nem zaklatnak? - És egy másik kéz nehezedett a vállamra. Oda néztem és Niall szőkesége kúszott a látómezőmbe.

 - Hé haver, csak ismerkedtünk. - Tartotta maga elé a kezeit az idegen.

 - Ahogy én látom ez csak egyoldalú próbálkozás volt haver. - Válaszolt Niall. Engem teljesen hidegen hagyott az ürge, de Niallt látszólag idegesítette a tény, miszerint a vele szemben álló még mindig lélegzett.

 A további beszélgetés lehetőségét a lift pittyegése szakította meg, jelezve, hogy utasokra vár. A srác állt még pár pillanatig, majd beszállt a liftbe. Niall és én nem mentünk utána, így az ajtó becsukódott és elindult lefelé.

 - Jól vagy? - Fordította felém Niall a fejét és aggódó csillogást véltem felfedezni a szemeiben.

 - Mpf.. - Morogtam és arrébb álltam Nialltól, hogy ne érjen hozzám. Még mindig karba font kézzel álltam és a cipőmet néztem.

 Niall valószínűleg értetlenül állt a dolgok előtt, de nem volt alkalma rákérdezni, mert a sarok mögül a többi fiú tűnt elő a biztonságiakkal.

 - Paul, tudtad, hogy a wikipedián az áll a neved mellett, hogy baby sitter? - Villantottam Paul felé egy halvány mosolyt. Zayn és Louis egyből elkezdte ugratni a náluk többszörösen nagyobb férfit, Harry pedig ráugrott a hátára. Paul nem tűnt túl meglepettnek, hanem inkább megregulázta Harryt és csak mosolygott Zayn és Louis viccein. Mikor felért a lift (megint), mint egyetlen lányt előre engedtek és utána besorjáztak mind. Kicsit féltem, hogy túlterhelődünk, de elég strapabírónak bizonyult a lift. Zayn, Louis és Harry még mindig Pault szívatták és a hangjuk betöltötte a liftet. Liam és Niall egymással beszélgettek, és hiába voltak közel, Zayn hangjától, ami a fülem mellett üvöltött szinte semmit nem hallottam. Csak az arcukról tudtam leolvasni, hogy nem a többi bandataggal mulatnak. A lift egy pittyegéssel jelezte, hogy megérkeztünk a földszintre, így a kis csoport kiszabadult a vaskalitkából. Az étteremben sok volt az ember, mégsem kellett verekedni a helyért. Mindenki megreggelizett miután a többi turnétag is megérkezett és már úton is voltunk a következő állomás felé. Ott ültem a buszon, ahol Liammel egymás kezére firkáltunk, de most egyedül voltam a négy üléses asztal mellett és az elsuhanó tájat néztem. A fullcapem eltakarta az arcom azon részét, ami a busz felé esett, így nem láthattam, ha történik odabent valaki, nem mintha érdekelt volna...

 Vannak olyan pillanatok, amikor megrohannak az emlékek és velük együtt a hangulatom is elszáll. Semmi kedvem semmihez sem. Kezdetben próbáltak kedély javító szerekkel tömni az orvosok, de nem mentek vele túl sokra. Vagy teljesen kiestek az események, vagy megszűnt a gondolkodásom. Így letettek róla és meditációra küldtek. Hát köszi. Most megvoltam azzal, hogy az ablakon kifelé bámultam és mivel amúgy is sötétített volt, kívülről semmi nem voltam látható. Hátulról a játék zajai szűrődtek, előről a biztonságiak mély, dörmögős beszélgetése morajlott. A két hang egybefolyt, és nemsokára már nem lehetett külön választani a kettőt.

 De attól, hogy kifelé bámultam és próbáltam nem tudomást venni a busz belteréről, még nem szűnt meg a hallásom, ezért hallottam a közeledő lépteket, éreztem, hogy valaki leült mellém és hallottam egy üveg sziszegő nyílását.
 Miután 10 perc is eltelt anélkül, hogy megszólalt volna, úrrá lett a kíváncsiság rajtam és elnyomta a búskomor gondolataimat. A helyére toltam a sapkámat és Liam mellett találtam magamat. Felém nyújtotta az üveget, de megráztam a fejemet.
 Még több perc telt el anélkül, hogy akár egy hangot is kiadtunk volna.
 - Elvitte a cica a nyelvedet? - Törtem meg végül.
 - Nem. - Mondta, majd kortyolt egyet az üdítőjéből és visszazárta. - Niall elmondta, hogy nem voltál túl jó passzban reggel és a viselkedésed sem cáfolta ezeket. - Csokoládé szemeiben aggodalom csillogott. - Jobban vagy?
 - Jobban. - Bólintottam. Kosaras nadrágban és trikóban ült mellettem, így láthattam a feszülő izmait. A gondolataim már régen nem a múlton jártak... Kicsit elpirultam, majd keresni kezdtem a szememmel valamit, ami eltereli a gondolataimat Liam bicepszeiről.
 - Figyelj - szólalt meg Liam -, nekem most tényleg nagyon fontos lettél, és nem szeretném elveszíteni ezt a kis biztonságot. Danielle óta te vagy az első ember, aki kirángatott a csigaházamból.
 Liam őszinteségi rohama most váratlanul ért. Mikor csak a képernyőn olvastam a mondatait volt egy pár percem felfogni, amit írt, vagy kisilabizálni a szavakat. De így szemtől szembe megijesztett. Remegtem, mint egy nyuszi a róka előtt, mégis melegség töltött el.
 - Liam... - Halkan beszéltem, mint egy sóhaj. - Ezt nem a buszon kéne megbeszélnünk. - Kaptam egy köhögő biztonsági felé a fejemet hirtelen.
 Liam megérthette, hogy mire célzok. Mondtam már neki, hogy nem szeretem, ha sok ember tud a magánéletemről. Ezen a buszon csak Liam ismerte a múltamat, és sejtésem volt róla, hogy a szüleim talán Pault is felvilágosították... Liammel kikászálódtunk az asztal mögül és a hálókabinokat elválasztó ajtón átkelve becsuktuk magunk mögött. Jelenleg 2 papírvékony ajtó választott el a busz elejétől és a végétől. Mind a két oldalról hangok szűrődtek át tompán, mégis jobban éreztem magamat.
 Liam alvóhelyére gyömöszöltük be magunkat. Mind a ketten az oldalunkon feküdtünk egymás felé fordulva jó sok helyet hagyva magunk között... A lábunk a szemben lévő ágyon pihent.
 - Mégis miért veszítenél el? - Tettem fel a kérdést suttogva. Tudtam, hogy nem nagyon hallanak minket, de a helyzet ezt hozta ki.
 - Csak Niall mondta, hogy attól a sráctól teljesen visszahúzódtál. Nem mondtam el neki, hogy miért, mert gondoltam ezt neked kell eldöntened, hogy el akarod-e mondani másoknak. Viszont én tudom, hogy miért viselkedsz így az emberekkel, főleg a rámenősökkel. - Küldött felém egy Liames nézést, amitől az embernek olyan leküzdhetetlen érzése támad, hogy most azonnal meg kell ölelnie.
 - Olyan furcsa vagy. - Jegyeztem meg. Csak néztem az arcát és próbáltam minden egyes vonását az agyamba vésni. Igazuk van azoknak a tweeteknek, amik arról szólnak, hogy Liamet nem lehet utálni, és aki egyáltalán utálja nem lehet ember... - Legszívesebben mindig megölelnélek, amikor szomorú fejet vágsz, hogy mindig mosolyogni lássalak. - Beszéd közben az előttem heverő fullcappet néztem. Az egyik kezem a fejem alatt volt támasznak, a másik kezemmel meg a fullcappet birizgáltam.
 Liam nem tudom, hogy hogy csinálta a kicsit teret figyelembe véve, de közelebb csúszott. Ő is suttogott.
 - Én pedig legszívesebben kitörölném a múltat az emlékeid közül. Látom az arcodon, amikor eszedbe jutnak. De mégsem tenném meg, ha lenne rá alkalmam, mert akkor nem lennél ugyan az a személyiség. - Liam megfogta a sapkát birizgáló kezemet, én pedig ráemeltem a tekintetemet. Örültem, hogy éppen nem a két lábamon állok, mert ebbe a nézésbe beleremegett volna a térdem, és nem tartott volna olyan biztosan, mint az alattam lévő ágy.
 - Ne nézz így. - Mondtam elfúló hangon és inkább a trikóját kezdtem el nézni. Ekkor eszembe jutottak az izmai és elpirultam. Szerencsére nem szűrődött be túl sok fény a folyosó lámpáiból...
 - Hogy? - Kérdezte suttogva.
 Visszanéztem a szemébe és szólásra nyitottam a számat, de a busz hátuljába vezető ajtó kinyílt és Harry masírozott át a folyosón. Ahhoz, hogy átférjen bezsúfolódtunk a kis üregbe, és hogy ki ne essek Liam vállába kapaszkodtam, ő pedig a derekamat fogta.
 - Hé! Ez nem ér! Azt mondtátok, hogy semmi szex a buszon! - Harry a kelleténél hangosabban szólalt meg.
 - Ne légy hülye. - Másztam ki Liam karjai közül, hogy Harry mellé álljak. A 178 centijével fel kellett néznem rá, de a kezeimet karba fontam. Liam is a két lábára vergődött, de már kevésbé volt magabiztos.
 - Akkor mégis mit csináltatok? - Kérdezte Harry még mindig túl hangosan és perverz mosollyal.
 - Beszélgettünk. - Sóhajtottam lemondóan, mert tudtam, hogy Harry addig fogja ütni a vasat, amíg meleg, így felkészültem az egész napi ugratásra...
 - Aha... BAszélgettetek... - Harry tovább indult kinyitva a második ajtót is, én pedig hülyén éreztem magamat. Ha visszamászunk Liam vackába, akkor ha valaki ismét erre jár ugyan erre a következtetésre juthat, mint Harry.
 A töprengésemből Paul hangja szakított ki, aki közölte, hogy megálltunk enni. Úgy, mint az első napon, elsőnek értem le a buszról, de ott Paul közelébe álltam, és nem rohantam be az étterembe. Olyan sok volt egymás mellett, hogy nem is tudtam, hogy melyikbe megyünk.
 A fiúk ráérősen lesorjáztak és idő közben megállt a második busz is az első mögött. A mi kisebb csoportunk körül egy nagyobb csoport kezdett el keletkezni az utcán járó emberekből. Nemsokára feltűntek a rajongók is, így a leggyorsabb menekülési utat választottuk: bementünk egy étterembe.
 Amikor a számlát intéztük a fiúk szalvétára autogramokat osztogattak, valamint fényképezkedtek pár dolgozóval.
 Én meguntam a túl sok felesleges beszédet, ezért inkább elmentem a mosdóba. Nem kellett, de jobb volt, mint ott ácsorogni és várni. Nem egy extravagáns étteremben voltunk, úgyhogy egyszemélyes mosdó volt a lányoknak és a fiúknak is. Irtó cuki volt, mert ment az étteremhez és nem hanyagolták el úgy, hogy oké, ez csak egy mosdó, meszeljük fehérre, és kész, hanem gondot fordítottak a burkolására és a színek passzolására. Nézzetek hülyének, de nagyon tetszett. A belépő nem volt olyan kicsi, hogy ne férjen el benne három ember kényelmesen, és az ajtókat is ki lehetett nyitni. Nem volt zsúfolt. Mikor kezet mostam, nyílt az ajtó és Liam csusszant be rajta olyan gyorsan, hogy pislogni sem volt idő az ajtó nyílása és a csukódása között.
 - Ez a női mosdó Liam. - Felé fordultam, ő pedig az ajtót támasztotta.
 - Néha áldozatot kell hozni. - Kacsintott rám. Az ajtó előtt több láb is eldobogott.
 - Áh... - Értettem meg végre. Liam a rajongók elől futott ide. - Hát a többiek?
 - A férfi mosdóban. Még szerencse, hogy a kettő ilyen közel van egymáshoz. Kétségbeesetten kerestem egy ajtót, mikor Zayn közölte velem, hogy nem férünk be mind. - A két térdére támaszkodott, hogy lecsillapítsa a lélegzetét. Én addig a mosdókagylónak dőlve figyeltem. A bicepszeire vándorolt a tekintetem, és felrémlett az az este, amikor nem tudtam kimászni az öleléséből.
 Liam elővette a telefonját és írt egy SMS-t. - Értesítettem Pault, hogy hol vagyunk. Értünk jön, ahogy biztosítja a helyet.
 - Ilyen gyakran előfordul veletek? - Kérdeztem.
 - Nem olyan sűrűn. - Az ajkai mosolyba futottak.
 - Na és addig mit csinálunk? - Kérdeztem a kis helyiségen körbefuttatva a tekintetemet.