32. fejezet - Főfogás: véres múlt

Szóval már vannak, akik figyelnek a szövegemre! :D Örülök.
Szeretnétek más szemszöget? Mondjuk egy Liam-et vagy egy Sarah-Harry külön fejezetet?
Kommentbe válaszoljatok!
Love You ALL!
Leah Xx

Later: Nem tudom, hogy mennyit hagytam ki, de nagyon tudom, hogy utáltok. xD
Először nem tudtam, hogy a fiúk hogyan reagáljanak, majd jött pár doga... Közben szombaton megkaptam a Take Me Home Yearbook edition-t, szóval most szinte csak azt hallgatom. xD
Még egyszer bocsi, és nagyon köszönöm a kommenteket. :)

32. fejezet - Főfogás: véres múlt

 Most az egyszer a saját cuccomba öltöztem. Nem vettem fel Liam pólóját, ami csábítóan kellette magát. Még felcsatoltam a karórát és a pulcsi ujja alá rejtettem. Még egy nagy sóhajtás kíséretében a tükörbe néztem, majd elhagytam a fürdőszobát.

 Liammel csatlakoztunk a többiekhez, akik egy szobába gyűlve vacsorázgattak.

 - Srácok! - Vontam magamra a figyelmüket, de Louis és Zayn keresztben beszélgettek Harryvel és Niallal. - SRÁCOK! - Emeltem fel a hangomat. A kiabálás bejött, mert egyből rám kapták a tekintetüket. - Valamit el kell mondanom. Szóval akinek nem erős a gyomra, az most jelezze. - Mindegyik értetlen fejjel nézett rám. A szobában volt Sarah, Eleanor, Louis, Niall, Zayn, Harry, Josh és az egyik gitáros is. Paul mögöttünk surrant be a szobába, és Liammel együtt a hátam mögött álltak. Mint a testőrök...

 - Tudom, hogy néha furán viselkedem. Mindennek megvan az oka. Liam már tudja egy ideje és sejtéseim szerint Paul is, de nektek még nem volt alkalmam elmondani. - Mindenki csendben figyelt. Gondolom az arcomról leolvasták, hogy ez tényleg komoly dolog. - Az elején még nem is akartam elmondani, de ahogy Liam reagált a dologra és biztatott, hogy ti is ilyenek vagytok... - Liam megköszörülte a torkát, jelezve, hogy térjek a lényegre. - A lényeg, hogy engem egyszer már elraboltak. Nem olyan romantikus módon, hanem pszihopata módon. A részleteket nem mesélem el nektek, tekintve, hogy éppen esztek - vetettem a kajás dobozokra egy pillantást, de most nem volt étvágyam -, csak szerettem volna megosztani veletek ezt. Magyarázatot adni, hogy miért szoktam antiszociálisan viselkedni. Gyógyszert szedek a csuklómra, mert eltört, amikor véget ért a rémálom. Nem szoktam hozzá, hogy emberek között legyek mindezek után. Ezért kerültem az internet mögé. Ennek köszönhetem részben, hogy megismerkedtem Liammel. - Ezen elgondolkoztam egy pillanatig, mert erre még sosem gondoltam. - Nem veletek van a baj, amikor elhúzódom egy ölelés elöl, hanem csak eszembe jut egy szörnyű emlék. De amikor csak úgy randomra odamegyek hozzátok és rátok akaszkodom... Nos az csak szívből jön. Kompenzálás képpen, hogy nem öleltelek vissza titeket. Hát... részben ennyi lett volna. - Zavartan dörzsöltem a karomat és végig néztem rajtuk.

 Hirtelen Eleanor és Sarah a nyakamba borult és fogalmam sem volt róla, hogy hogyan mozogtak ilyen gyorsan. Egy pillanatnyi meglepődés után visszaöleltem őket.

 - Bármikor felkelthetsz az éjszaka közepén, ha rémálmod van! - Mondta hüppögve Sarah a jobb oldalról.

 - Engem pedig bármikor hívhatsz! Még ha Louisval vagyok is! - Csatlakozott El balról.

 - Hé! - Hördült fel az említett.
 - Rendelhetek még kaját? - Kérdezte Niall. Zayn nyakon csapta. - Most mi van? - Zayn sokat mondóan nézett rá.  - Köszönjük, hogy megosztottad ezt velünk, de most már EGYÜNK! - Zayn csak a szemét forgatta.
- És tartanunk kell attól, hogy egyszer csak bekopog az ajtón az illető? - Kérdezte Harry kisebb-nagyobb szüneteket tartva a szavak között. Nem akart megsérteni. Cuki.
 - Oh, nem. - Ráztam a fejem. - Már meghalt.
 A lehető még nagyobb szemeket meresztették rám a többiek.
 - Nyugi. Én jól vagyok, ő halott és nem lesz semmi baj. - Néztem rá mindenkire. - Tényleg.

Mint látjátok, azaz nem látjátok többször is nekiálltam ennek a fejezetnek. Még hajlandó voltam címet is adni neki. De nem sikerült. Nem megy ez tovább. xD Nagyon sajnálom. Még megírom azt a rövid regény-féleséget a goldenticket-tel, de azt hiszem befejezem a 1D történeteket. Tudom, hogy már van, aki elkezdett egy magyar arany jegyes történetet, és én el is olvastam, de az enyém nem olyan lesz. :) Majd meglátjátok.
Szeretlek titeket és köszönöm a rengeteg visszajelzést, hogy mennyire szerettek olvasni. Talán egyszer írok egy könyvet is....

Ahol a kisregényt el tudjátok majd olvasni: http://go1dentickets.blogspot.hu/
Még nincs megcsinálva a kinézet, még nem is írtam rá, meg semmi. Majd mindennek eljön az ideje.

31. fejezet - Szünet 2.

Sziasztok!

Örülök, hogy még mindig olvastok! :D

Arra lennék kíváncsi, hogy szerintetek bele építsem-e a történetbe, hogy Liam levágta a haját meg a tetkókat?

Ok. Bye!

Leah

31. fejezet - Szünet 2.

 Nos. Amikor Niall őrült módjára kopogtatott...... dörömbölt az ajtón, a fürdőből estünk ki Liammel. Liam kapta a törölközőt én pedig a köntöst.

 - Ajánlom, hogy fontos legyen. - Nyitotta ki az ajtót egy kézzel magán tartva a törölközőt. Az ajtó mögül én is kikukucskáltam.

 - Megérkeztek a promóciós cuccok. Azaz inkább utolértek minket. - Darálta le a szöveget a szőke, míg a szeme alaposan végigjárt rajtunk. - Ti most éppen...

 - Hagyják az ajtó előtt. - Csapta rá a kíváncsi írre az ajtót és egyből elkapta a derekamat Liam.

 - Szegényke. Nincsen barátnője és te így bánsz vele? - A nyaka köré fontam a karjaimat és az orrunk összeért. - Nagyon rossz érzés, hogy körül vagy véve emberekkel, de mégis egyedül vagy.

 - Ne most kezdjünk el randigurut játszani a semmi közepén. - Fojtotta belém az érvelést és sajnálkozást, majd megcsókolt és olyan hévvel folytatta amit a fürdőben abbahagytunk, mint ha ez lenne életünk utolsó perce.

 Miután összebújva talált ránk az éjfél a takaró alatt, eszembe jutottak a promóciós cuccok, amiket még Niall konferált fel pár órával ezelőtt.

 - Hozzuk be őket! Nem szeretném, ha miattam elvesznének! - Felültem és magamra húztam Liam pólóját. Ő felhúzott egy melegítő nadrágot és kicammogott az ajtóig. Komolyan úgy mozgott, mint egy két lábon járó medve. Persze vihogtam, mint egy hiéna, amikor így ment ki, de azért sikerült felvennem egy mini shortot is.

 Liam behúzott egy nagy dobozt, rajta egy kisebb dobozzal.

 - Ez a tied. - Tette le a kisebb dobozt a nagyobb mellé és már bontotta is ki a nagyobbikat.

 - Az enyém? - Kérdeztem egy döbbent arckifejezéssel.

 - Persze. - Mosolygott le rám, mivel az ágy szélére csusszantam, ő pedig még mindig a két lábán állt.

 - Ez olyan, mint a karácsony! - Guggoltam le a doboz mellé, és szemügyre vettem a barna ragasztószalaggal lezárt csomagot.

 A csomagban találtam a sminkbemutatóról származó termékeket, amik az én arctípusomhoz voltak kiválasztva. Fogalmam sincs, hogy hogyan találták el, mert még én sem tudom... Volt még benne sampon, tusfürdő, hajpánt, zokni, és ami a legfurább és zavarba ejtőbb volt: egy fehérnemű, ami egy átlátszó topból és egy hozzá passzoló csipkés francia bugyiból állt.

 - Hmm... - Szólalt meg mellettem Liam, mikor a "pizsomát" tartottam a kezemben.

 - Mégis mire gondolnak, mikor ilyet küldenek? - Tettem fel a költői kérdést.

 Mindent visszadobáltam a dobozba és oda csusszantam Liam mellé, hogy bepillantsak az ő ajándék készletébe.

 - Óra, sapka, póló... overál? - A cuccok szépen szét voltak szortírozva a doboz körül és Liam ült a félkörrel szemben.

 - Gondolom a fiúk is kaptak ilyet. - Vonta meg a vállát Liam. - Niall mindig egy egész ekkora doboznyi cipőt kap.

 - És te nem? - Kérdeztem szemöldök felhúzva.

 - Dehogynem. Csak én mindig bepakoltatom egyből a buszba, hogy ne legyenek itt. Azokban szoktam interjúkra, megjelenésekre és fellépésekre járni. - Felkapta az egyik fullcapet és a fejembe nyomta. Felvettem az óráját, amit már én hordtam és lefényképeztük egymást. Új háttérképekkel gazdagítottuk a telefonjainkat, de azért csináltunk egy-egy közös képet is, ami kikerült twitterre.

 "@real_liam_payne: just chillin with my girl"

 "@official_leahnet: it's like chirstmas!" Az én képemen még látszott a sok ajándék is, amit kaptam.

 - Gyere. Aludjunk. Holnap lehet, hogy egész nap buszoznunk kell majd! - Húztam fel a földről Liamet. A két dobozt a szoba közepén hagytuk és visszafeküdtünk az ágyba. Levettem a sapit és az órát, de egyébként "ruhában" maradtunk.

 Másnap reggel Liam nem volt mellettem. Kinyújtottam a kezemet és végig tapogattam az ágyat, de nem találtam. Mikor felfogtam a hangokat, hallottam, hogy éppen telefonál. De vicces volt, mert hallottam a telefon túloldalán lévőt is.
 - Megváltoztál...
 - Nem. Nem változtam meg. Felnőttem.

 Jelét kellett volna adnom, hogy felébredtem és ennek a beszélgetésnek már harmadik hallgatója is akad, de nem éreztem rá késztetést.
 - Régen gyengédebb voltál. Kedvesebb. A fiúk teljesen elrontottak.
 - Ők most már a családom. Bármit megtennék értük és én is ő értük. Ha őket kritizálod, engem kritizálsz! - Liam hangja egyre hangosabb lett. Az elején még olyan halkan beszélt, hogy ne keltsen fel engem, de a telefonba is hallják. De a mondandója végére már érezhetően fogyott a türelme.
 - De tetkók, Liam? Régen ez meg sem fordult a fejedben!
 - Ne mondj ilyet, Danielle! Régen csak nem volt rá indíttatásom. Nem a te dolgod most már.
 Szúró érzés támadt a szívem környékén és nehezebben vettem a levegőt. Liam az exével telefonált. Kezdte felhúzni az agyát, de akkor is vele beszélgetett... És nem volt mellettem. Mellettem aludt, de kikelt az ágyból mellőlem, hogy vele telefonáljon.
 Rosszul voltam. Felültem, hogy valamivel jelezzem, én is hallom, amit mond. Egy kis rémület ült a tekintetében, mikor rám pillantott, de én csak felhúztam a lábam és a térdemre raktam az államat.
 - Viszlát Danielle. - Ezzel ki is nyomta a telefont. Még mindig a melegítő volt rajta, semmi más. A telefont ledobta a táskája tetejére és csak állt ott, mint akit kőből faragtak. Szép formásra, de most nem ez a lényeg.
 - Ki volt az? - Kérdeztem, de tudtam, hogy tudja, hogy tudom. (Ez direkt volt! :D Szerk.)
 - Danielle. - Jött a válasz.
 - Sokat szoktatok beszélgetni? - Kérdeztem, mintha másról lenne szó és nem az exéről.
 - Nem mondanám. - Rázta meg jobbra és balra a fejét egyszer.
 Farkas szemet néztünk. Ő várta, hogy kitörjön a féltékenység vihara én pedig vártam, hogy elkezd mentegetőzni. De úgy látszik, hogy egyikünk sem a szokásos barát/barátnő alapanyagból készült.
 Liam óvatosan megmozdult. Rámászott az ágyra négykézláb és mint egy párduc, amikor a prédát lassan megközelíti, úgy kúszott fel négykézláb a lábam két oldalán támaszkodva. Kinyújtottam azokat, hogy ne ütközzön ellenállásba. Olyan tekintettel nézett rám, amitől mindig eldobom az agyamat. Mintha csak bikinifenékre kerülnék, és én lennék a tudatlan kis SpongyaBob. Minden szép, minden csillogó és senkiről se feltételezek rosszat.
 - Kezdjük előről a reggelt. - Megállt pont az orrom előtt. - Jó reggelt. - Finoman megcsókolt, de bejutás nélkül elhúzódott. A kezeimmel végig simítottam a nyakán és a tarkóján összekulcsoltam az ujjaimat.
 - Jó reggelt neked is. - Közelebb húztam magamhoz és viszonoztam a csókot. Óvatosan hátradőltem a párnákra és Liam követte a mozgásomat. Lehúzta a takarót rólam és oldalra gyűrte. A keze végig vándorolt az oldalamon, egészen a póló aljáig. Onnan visszafelé vette az útját, de már a póló alatt.
 Már a bordáimat kezdte el számolni, de ekkor ismét az ajtón kopogtatás szakított minket félbe.
 Liam abbahagyta a csókot és egy lemondó sóhaj hagyta el a száját. Az arcát egy pillanatra a nyakamba temette, majd egy morgás kíséretében felkelt rólam. Mérgesen odakocogott az ajtóhoz és kinyitotta.
 Paul volt az ajtó előtt és egyből ruhába parancsolta Liamet. A buszt csak holnap tudják rendbe hozni, de addig sem tétlenkednek. Ellátogatnak a legközelebbi rádióállomáshoz, mint egy "meglepetésből". Igazából nem figyeltem túlságosan. Amikor Liam kapkodva összekészülődött és egy puszi kíséretében elbúcsúzott, én csak az életén merengtem, mint eddig bármikor, mikor ilyen feszültnek láttam. Mindig odafigyelt, hogy mit vegyen fel, mit mondjon, mit csináljon és ez kikészítette. Észre vettem azokat a bocsánatkérő pillantásokat, amikor én is ott voltam velük egy teremben. Megértem, hogy Danielle-nek miért lett elege az egészből. De az a rengeteg szeretet és vágy Liamben, ami szinte a pórusain keresztül árad és próbál megfelelni mindennek és mindenkinek. Bele tud szakadni az ember. Nem tudnék rá haragudni. Ez a munkája és lehet, hogy butaság, de én előre szoktam gondolni 10 évet. Hogy akkor mit fogok csinálni. Hogy akkor mit fog csinálni Liam. Lehet, hogy nem fogunk már együtt lenni, de a zene az élete. Ebbe fektette mindenét és enélkül nem lenne önmaga. Ha most miattam visszamondana fellépéseket, interjúkat, akármit, ami a karrierjével kapcsolatos, lehet hogy a karrierjébe kerülne. És miért tenné? Egy sötét és fájdalmas múlttal rendelkező barátnőért.
 Kicsusszantam a takaró alól, de nem volt kedvem lábra állni, ezért négykézláb kúsztam el a táskámig. Kivettem a fájdalomcsillapító dobozát és visszamásztam az ágyig. A szőnyeg dörzsölte a térdemet és meg is maradt a mintázata rajta, de gyorsan visszabújtam a takaró alá és már nem is láttam.
 Négyszeres adag mellett döntöttem. Nem akartam megint teret engedni a fájdalomnak és a sok hülyeségnek, amit a pszihodokik posztraumás stressznek mondanak. Magamhoz húztam Liam liamillatú párnáját és visszasüllyedtem az álmok közé.

Néha, de tényleg csak néha, amikor olyan kedvem támad, hogy saját kezűleg megemelem az adagomat, felerősödnek az álmok. Mindent, amit álmomban érzek, valósnak érzem. És ezen ritka alkalmakból is tízből egy alkalommal visszarepülök a múltba. Arra az estére, amikor a pszihopata majdnem megölt, de a végén ő lelte halálát.
 A liamillatú párna átázott a könnyektől, mikor magamhoz tértem. Liam a fejemnél ült és nagyon rémültnek látszott.
 - Sajnálom. - Suttogta falfehér arccal.
 - Mégis mit? - Kérdeztem hüppögve a könnyeimet törölgetve. Eldobtam a párnáját és inkább hozzá bújtam.
 - Hogy nem voltam itt... - Suttogta a hajamba.
 - Liam. - Eltoltam magamtól, hogy a szemébe nézhessek. - Jegyezd meg, hogy a karriered mindig el fogja cseszni az életedet. Bármilyen fontos pillanatról le fogsz maradni, de ez az álmod. Azt csinálod, amiről mindenki álmodik! Nagyszerű élményekben volt, van és lesz részed még. Én csak most vagyok itt. Nem tudjuk, hogy mit hoz a jövő, de te 20 év múlva is a karrieredet szeretnéd tovább vinni. Ha most miattam hátat fordítanál mindannak, amit eddig elértél, nekem esne rosszul.
 - De meghasad a szívem, hogy sírni látnak. Legszívesebben szétverném azt, aki bántott téged... Még akkor is, ha már halott. - Tette hozzá halkabban az utolsó mondatot. Észre vettem, hogy a kezében a fájdalomcsillapítóm dobozát forgatja. Kivettem a kezéből és az éjjeliszekrényre raktam.
 - Rendbe szedem magam és beszélünk erről a többiekkel is. - Kényszerítettem ki magamból egy mosolyt. Bólintott, én pedig bementem a fürdőbe, hogy vegyek egy gyors zuhanyt és hogy felöltözzek.

30. fejezet kettőpontnulla - Szünet

Istenem de cukik vagytok. *-* De komolyan. Nem tudom, hogy közületek mennyire van igény, de arra gondoltam, hogyha néhányotok szeretne, akkor küldhetne ilyen rajongói ajándékot. :D

Iszonyat nagy hülyeség mi? xD Na mindegy. Az ötleteitek összegyúrom és kihozok valamit belőle.

Kíváncsiak vagytok Leah szüleire, de meg kell, hogy mondjam, soha nem fognak elő jönni. Engem nem foglalkoztat, hogy előhozzam őket, úgyhogy max írjatok valami rajongói fejezetet, amiben bemutatjátok őket, vagy behozzátok egy fejezet erejéig Leah szüleit, összeismertetitek a fiúkkal, vagy ilyesmi. De ne hagyjátok figyelmen kívül, hogy ők teljesen nem tudják kezelni azt, ami Leah-val történet.

Az, hogy Leah zaklatóját behozzam... Nos, ő már meghalt, de kösz az ötletet. :D Már én is átkozom magam, hogy miért nyírtam ki... xD

Bármit szeretnétek, az emailemre írhattok. Válaszolok. Már válaszoltam néhányotoknak, akik írtak. :)

30. fejezet - Szünet

 - Patkány!

 - Egér!

 - Állat?

 - Animációs rajzfilm!

 - LECSÓ! - ordítottam túlkiabálva mindenkit.

 Nos. Éppen activitiztünk a busz hátuljában. Kicsit összezsúfolódtunk: Louis ölében Eleanor próbálta eltalálni Niall rajzos feladványát a kezeivel a levegőt kaszálva. Nem ő volt az egyedüli, aki ennyire beleélte magát a játékba. Szinte mindenki magán kívül próbálta a helyes megfejtést kitalálni. Sarah Zayn és Harry között ült. Liam ölében én ültem, de mi valamivel nyugodtabbak voltunk. A többiek hol fölpattantak, hol visszahuppantak a fenekükre. Liam a hajammal játszott, én pedig az ölében kuporogtam. Mind a ketten jót mosolyogtunk a többiek próbálkozásain.

 - Ez nem ér! Mindig kitaláljátok! - Puffogott Harry és felírta nekünk a pontot. Kettes csapatokat alkottunk. Niall Harryvel, Zayn Sarahval, Louis Ellel, Liam velem volt. Éppen nyílt kör volt, amiket eddig mindig megnyertünk. A saját feladványainkat pedig mindig egy percen belül teljesítettük. Persze az is ösztönző volt, hogy mikor sikerült kitalálnom egy feladványt mindig csók volt a nyereményem. Liam is szép nyelvest kapott miután kitalálta a gondolataimat.

 - Szerintem tökéletes a telepátiájuk. - Találgatott Zayn.

 - Ha tökéletes lenne a telepátiánk, már rég nem itt játszanánk. - Jegyezte meg Liam. Nem mindenki értette meg a célzást, de Harry Liamre vigyorgott, én pedig elpirultam.

 - Akkor harminccal vezet Leli. Srácok, ha folytatjuk, feltornázzák akár százra is. - Tanulmányozta a papírt Zayn Harry elől elhúzva.

 Hirtelen fékeztünk egyet, és mindenkit egy irányba húzott a gravitáció. Mikor visszarántódtunk, keményen Liam mellkasának estem, mire egy fájdalmas nyögéssel préselődött ki a levegő a tüdejéből.
 - Bocsi! - Kaptam a szám elé a kezemet, Liam pedig fájdalmas arckifejezéssel simogatta a fájó pontot a mellkasán.
 Harry kinyitotta az ajtót és nyomában az egész csapattal előre mentünk libasorban. Köbö.
 - Mi történt? - Kérdezte a göndör hajú.
 - Lerobbantunk. - Közölte a sofőr.
 - A semmi közepén. - Nézett ki a szélvédőn Zayn.
 - Azért én nem így fogalmaznék. Ott egy motel! - Mutatott Sarah az említett épület felé.
 - Mindenki itt marad! - Parancsolta Paul és a sofőrrel meg még pár nagydarab fickóval leszálltak a buszról.
 - Ha itt lenne a másik busz, most simán tovább tudnánk indulni. - Motyogta Niall.
 - Ők már rég ott vannak a következő állomás helyszínén. - Válaszolt Louis.
 Nagyon sokat nem tudtunk csinálni. Csak az ablakra tapadva néztük, ahogy a felnőttek körbejárják a buszt,  de mikor a busz hátuljában elrejtett motort bújták, már nem tudtuk szemmel követni őket.
 - Éhes vagyok! - Nyögte Niall a karjait a hasára fonva, mint egy haldokló.
 - Te mindig éhes vagy, szivem. - Forgattam a szememet.
 - Itt van egy kis chips! - Dobott az éhes fiú felé egy zacskót Liam.
 - Mi is éhesek vagyunk! - Kiáltották a többiek egyszerre.
 - Ennyi chips nincs! - Röhögte el magát Liam. Bele nézett a konyha rész szekrényébe és úgy osztogatta a nasit. - Egy neked, egy neked, egy nektek! - Harry-nek egy csomag gumicukrot dobott, Zaynnek egy csomag pisztáciát és Louonor-nak egy doboz Oreot.
 - Mi mit eszünk? - Kérdeztem Liamet hátulról átkarolva, mivel még mindig a szekrényben kotorászott.
 - Nutellát háztartási keksszel! - Mutatta fel a hozzávalókat Liam és elővett még két kenőkést is.
 - Kanállal egyszerűbb lenne! - Nyammogta teli szájjal Harry és egy marék gumicukrot tolt Sarah orra alá.
 Csak nyelvnyújtást kapott részünkről. Letelepedtünk valahová, ahol volt hely és mi is elkezdtük magunkba tömni a legkevésbé táplálóbb kaját a világon.
 Az egész végkimenetele az lett, hogy Liam inkább rólam ette a nutellát, mint sem a kekszekkel... Én csak viccből kentem az orrára egy kicsit.
 - Ezt most le kell nyalnod! - Nagyon határozott volt a hangja és még a pillantása is megkeményedett. Megtettem, amit mondott. Majd elnevettem magamat. Az ölében ültem, mégsem gátoltuk egymás mozgásterét, hogy magunknak csináljuk a keksz-szendvicseket. Véletlenül mégis a kezemre kente a nutellát.
 - Tudod mi a szabály! - A szája magasságába emeltem a kezemet és úgy néztem rá.
 Megfogta a csuklómat, hogy biztosan tartsa, majd mint egy kiscica, ami a tálkából lefetyel, úgy nyalta le apró nyalásokkal a kézfejemről a rákerült csokoládé finomságot.
 A lélegzetem elakadt és megszűnt körülöttem a világ. Megbűvölve néztem a cselekvését és nagyon beindultam az apró kis játéktól. Tudtam, hogy direkt csinálja. Miután eltüntette a csokoládé utolsó foltját is, lehunyt szemekkel további puszikat lehelt az egész kézfejemre és a tenyerem belsejébe is.
 A bensőséges pillanatnak Paul köhécselése vetett véget, amivel magára akarta vonni mindenki figyelmét. Harry és Zayn egymás szájába dobálták a saját nasijukat, amivel tele volt az egész környezetük, mivel nem mindig találtak bele a célba.
 - Nos a rossz hír, hogy a busz itt marad. A jó hír, hogy mi pedig a motelbe megyünk.
 - Ez mégis hogy lenne jó hír? - Kérdezte Niall.
 - Nem kell itt maradnunk a buszon, hanem kinyújtóztathatjuk a végtagjainkat, miközben átsétálunk oda szembe! - Mutatott ki a szélvédőn Paul.
 - Nem fog ez gondot okozni? - Kérdeztem Liamtől, miközben mindenki a csomagját szedte össze a busz fedélzetén felkészülve az éjszakázásra a motelben.
 - A fellépéseink csak két nap múlva folytatódnak. Ha ebben a két napban sikerül megjavítaniuk azt, ami elromlott, szerintem minden rendben lesz. - Áradt az optimizmus Liamből és ez máris jobb kedvre derített. Na nem mintha eddig olyan búskomor lettem volna. Csak egyszerűen nem bíztam egy ilyen kis út széli motelben...
 - Azta! Van medence is! - Kiáltott fel a medence láttán Niall.
 - Ja. Nem mintha medencés idő lenne... - Mutatott a kötött pulcsiján végig Sarah.
 Paul a busznál maradt telefonálni, így nem ő osztotta ki a kulcsokat, hanem Stan. Nem mondta meg, hogy ki kivel legyen, csak ahogy végig haladt a soron, minden második embernek nyomott a kezébe egy ajtó nyitót. Louis Eleanorral, Liam velem, Niall Zaynnel és végül Harry Sarahval lett egy szobában. Mindenki hipersebességgel tűnt el az ajtója mögött, így mire Sarah és Harry egyáltalán felfogta volna, hogy egy szobában fognak éjszakázni, már kettesben ácsorogtak a folyosón.
 Mikor legközelebb összefutottunk a többiekkel, a srácok fürdőnadrágban voltak. Niall bekopogott, hogy lenne-e kedvünk fürdeni egyet. Liam mint egy óvodás, sikkantott egyet és superman gyorsasággal viharzott be a fürdőszobába átöltözni. Niallnak nem is kellett várnia 5 percet, máris kész volt. Én nem éreztem olyan kellemesnek az időt.

 Eleanor és Sarah se érzett késztetést, hogy becsobbanjunk a levelekkel és egyéb természeti hulladékkal teli vízbe. A fiúkat ez marhára nem zavarta és sorra ugrották a fejeseket. Zayn szerencséjére a medence mélyülős volt, így ő azon a részén maradt, ahol még leért a lába.

 - Megérdemelnék, hogy most elvigyük az összes törölközőt. - Jegyeztem meg a lányoknak. A napozóágyakon ültünk, amik szintén nem voltak a higénia magaslatán, de a fiúk törölközőit használtuk...

 - Paul kinyírna őket, ha most mind megfáznának... - Rázta a fejét Eleanor a fiúkat nézve.

 - Olyan erős a késztetés... - Gyűrögette a kezében Sarah Harry törölközőjének a sarkát, amin ült.

 - Iszonyat gonoszak vagyunk. - Csóváltam a fejemet. Összenéztünk, és mintha valami telepatikus jel után egyszerre pattantunk föl, hogy az összes törölközőt felkapva elrohanjunk.

 - Babes! - Kiabált utánunk Liam.

 - Mi a...? - Kiabált Harry.

 - Meglógnak a törölközőkkel! - Kiabálta Louis.

 Hallottam, ahogy a víz kicsobban a lendülettől, ahogy kiszállnak a medencéből.

 - Fuss! Fuss! Fuss! - Kiabáltam torkom szakadtából.

 Valamilyen oknál fogva felkaptattunk a lépcsőkön, de mivel kettő volt belőlük, így Louis és Liam kettősétől megijedve szétrebbentünk. El és Sarah egy irányba, én pedig a másikba. Hallottam az ütemesen csattogó lépéseket magam mögött, ahogy Liam vizes talpa hozzáért a linóleumhoz. Egy újabb sikkantás és nevetés kíséretében Sarah és El is külön váltak, mikor átértek a Motel tulsó oldalára. Harry öblös nevetése és Sarah kislányos sikítása távolodó félben volt.

 - Add föl! Nincs hová menni! - Kiabálta utánam Liam.

 Sajnos igaza volt. A folyosó véget ért, és nem volt már ajtó vagy folyosó, amin tovább mehettem volna.

 - Nagyon rossz kislány voltál. - Szorított oda a falhoz, mikor odaért. A mellkasa egyenletesen emelkedett és süllyedt, mintha nem most kergetett volna végig az egész motel területén. Én bezzeg úgy kapkodtam a levegőt, hogy félő volt elájulok, ha nem lassítom le. De nem csak a futás miatt kapkodtam a levegőt. Liam közelsége, a szavai... és volt valami a szemében, amitől máris gyorsabban vert a szívem, nem hagyta lenyugodni és a lélegzetem sem volt alap fokozaton...

 - Ezért büntetés jár. - Suttogta a szexi hangján.
 - Ugyan már. Liam Payne és az erőszak két különböző világegyetem. - Simultam hozzá és szinte a szájába suttogtam a szavakat.
 - Ki mondta, hogy erőszakot fogok alkalmazni? - Kihúzta a kezeim közül a törölközőjét és maga köré csavarta. Komótosan elsétált miután egy szexisteni félmosolyt küldött felém.
 Nem értettem, hogy most mi van. Úgy éreztem magam, mint egy kicsavart rongybaba. Miután eltűnt a lépcsőn, leesett, hogy mit mondott. Így akar büntetni. Hát jól van Payne. Ha így játszunk, játszunk keményen.
 Visszamentem a szobánkba, ahol Liam már a fürdőből jött ki egy szál boxerben és egy törölközővel szárítgatta magáról a nedves kis vízcsöppeket a felsőtestéről. Legszívesebben rávetettem volna magamat, mert ugye ez a mi hálószobánk, de emlékeztettem magamat a játékra. Meg akar büntetni, de nem is selyti kivel áll szemben.
 Levettem a csízmáimat, a sapkát az ágyra dobtam, és nagyon is tudatában annak, hogy Liam a szobában tartózkodik és a szeme sarkából figyel, áthúztam a fejemen a kötött pulcsimat, lassan,  mintha a hajam beleakadt volna. Alatta nem viseltem mást, mint egy szál melltartót. Miután a sapkám mellé dobtam a meleg ruhadarabot, a hajamba túrtam, majd a leggingset is lassan hámoztam le magamról. Liamre pillantottam, miközben már a jobb lábfejemen húztam át a fekete anyagot. Magáról megfeledkezve, tátott szájjal nézte a mutatványomat egy pólót szorongatva a kezében. A bőröndje fölött guggolt, hogy ruhát vegyen ki magának, de a cselekmény félbe maradt.
 - Ugye nincs szükséged már a fürdőszobára? - Mutattam a fürdő ajtajára, ahonnan még Liam fürdéséből hátramaradt gőzfelhő gomolygott kifelé. Egy szál fehérneműben álltam előtte, de nem voltam zavarban. A táskám az övé mellett volt. Odasétáltam mellé, és kiszedtem a neszesszeremet, miközben véletlenül súroltam a vállát a hajammal, ahogy lehajoltam.
 - Öltözz fel melegen. Nem szeretném, ha megfáznál. - Suttogtam a fülébe, mikor fölegyenesedtem, majd a fürdőbe masíroztam.
 Az ajtót becsuktam magam mögött és egy önelégült vigyorral néztem szembe a tükörképemmel.

30. fejezet -

Oké. Írói válság van gyerekek! Adjatok furábbnál furább ötleteket, légyszives!
Komolyan nem tudom mit hozhatnék ki ebből. Az egészet csak úgy kitaláltam, hogy oh, majd az interneten találkozik a hercegnő a hercegével és happy end!
De most nem tudom. :D Oké, hogy hozzam össze Harry-t és Sarah-t, de ezen kívül mit kezdjek Liammel és Leahval? És ez a rengeteg mellék szereplő folyton kikezdi az agyamat. Mindig elfelejtem, hogy ott vannak. xD
De viszont megihletődtem egy másik történet erejéig a golden ticket-ektől. Csak 3 napot biztos felkarolna a történet, de csak ilyen mini lenne. Azt akarjátok olvasni?
Mindegy. Ha ezt szeretnétek, hogy folytassam, adjatok ötletet, hogy mi legyen benne!
Nem akarok kórházosdit meg megcsalósdit, mert lássuk be: kórházasból már rengeteg van, és a főszereplőim nem megcsalós kategóriások...

30. fejezet -

url

Sziasztok! Ez most nem fejezet, szóval bocsi!
Nagyon sűrű lett most körülöttem minden és valószínűleg holnap késő este vagy vasárnap hajnalban fogom felrakni (és amúgy megírni is) a következő fejezetet. Fingom nincs, hogy mi lesz, de remélem megjön majd az ihlet. :D
Arról, hogy valakit beleírjak a történetbe, először is jobban meg kell ismernem az illetőt. Külsejét, belsejét, viselkedését.
Tumblr: http://barbiisreal.tumblr.com/ Nem nagy szám, de 2en kértétek. :D
18+: http://1dsexualfrustration-hungary.tumblr.com/ Ebben nem szerkesztek, nem is írtam még ide.

Csak egy gyors helyzet jelentés volt így estére. Puszi mindenkinek és szörnyen restellem magamat, hogy nem mindenhova laptoppal járok! Akkor valószínűleg hamarabb lennének fejezetek, de olyan dögnehéz... o_o

29. fejezet - Pillanatok

Akkor nem lesz szex jelenet. Aki nagyon ragaszkodik hozzá, elmehet az erre fent tartott tumblr oldalra, ahol mindenkivel van történet. Szóval most tovább lépünk.

29. fejezet - Pillanatok

 Nem mondanám, hogy reggel keltünk. Inkább délután. Alig aludhattam öt órát, mégis minden porcikámat kellemes érzés töltötte el. Beletemettem az arcomat Liam nyakába és még jobban hozzá bújtam.

 - Szia szépségem. - Nyomott egy puszit Liam a fejem búbjára.

 - Sziaaa. - Vigyorogtam fel rá.

 Nem szóltunk egy szót sem, csak néztünk egymás szemébe. Nem volt kellemetlen, sőt, inkább kellemes. Végül elkuncogtam magam és ismét Liamhez bújtam. Ő a hajammal játszott és a hátamat cirógatta.

 - Egész nap így tudnék maradni. - Sóhajtottam halkan.

 - Én is. - Mormogta a hajamba temetett arccal.

 Még fél órát így elvoltunk, de utána ki kellett mászni az ágyból. Hiába nem volt mára semmi nyilvános megjelenés, azért mégis be kell majd Harry-t engedni a szobájába.

 Felvettem a tegnapi nadrágomat és Liam egyik pulcsiját. A többi ruhámat kézben fogva távoztam a szobából. Na az sem volt egy könnyű dolog. Liam felkapott egy melegítőt és az ajtóban állva csókolóztunk búcsúzás képpen. A keze valahogy mindig becsúszott a pulcsi alá...  Hiába mentem arrébb csak pár szobát, nehezen váltunk el egymástól.

 Mikor végül beléptem a szobába, eltakartam a kezemmel a szememet és úgy lépkedtem előre felé.

  - Ha meztelenek vagytok, kapjatok magatokra valamit! - Közben nem bírtam megállni, hogy ne vigyorogjak.

 - Mégis miért lennénk pucérak? - Kérdezte Sarah. Átlestem az ujjaim között és mind a kettőjük valóban ruhában voltak. Harry az ágyon feküdt szétvetett tagokkal a tegnapi ruhájában, Sarah pedig a kanapén gubbasztott a laptopommal.
 Harry úgy pattant ki az ágyból, mint akibe áramot vezettek.
 - Végre! - Felkiáltással felhúzta a cipőjét és kifelé indult. Mikor elment mellettem, a tekintete rátévedt a kezemben lévő ruháimra és vigyorba futott a szája. Lenéztem a kezemben tartott ruhadarabokra és a melltartó pont legfelül volt. Elvörösödtem, de senki nem szólt egy szót se. Tudtam, hogy 24 órás cukkolás fog következni...
 Miután Harry mögött becsukódott az ajtó, mögöttem a fürdő ajtaja csukódott be. Azon gondolkoztam, hogy vajon Sarah a barátnőm, vagy sem. A barátnők megbeszélnék a tegnap este történteket, de én... nem éreztem rá késztetést. Jól kijövünk, és jó fej, de... ezt az emléket magamnak akarom megtartani. Felőlem Liam annak meséli el, akinek akarja, de tőlem nem fognak megtudni egyetlen piszkos kis részletet sem.
 Lefürödtem és gyorsan magamra kaptam valamit. Paul hivatott minket, mert hírei vannak számunkra. Az ajkamat rágcsáltam aggódás közben, hogy most vajon miről lehet szó. Mindig valami hülye pletyka jön és mindig rajtam áll a feladat, hogy kihúzzam a srácokat.
 Mikor benyitottunk a szobába, a srácok már Paul íróasztala előtt sorakoztak két sorban... vagy félkör ívben... kinek mi. Az agyamba villant, hogy neki miért van íróasztal a szobájában és nekünk miért nincs...
 Paul előtt egy laptop volt nyitva és a szemében visszatükröződő fény arra utalt, hogy be is van kapcsolva. Remek, valami internetes cikk.
 - Srácok, bemutatom nektek Noel új szüleit! - Paul ezzel megfordította a laptopot és a képernyőn egy fiatal pár a kezében Noellel volt látható élő videócsetben.
 - Noel! - Kiáltottam fel Niallel és Liammel egyszerre. Rögtön a képernyő elé ugrottunk és vadul integettünk a kamerába. Noel elmosolyodott és cuki baba kacajt hallatott. A többiek csak mosolyogtak a viselkedésünkön.
 Miután lecsillapodtak a kedélyek, beszélgettünk a házaspárral és közös megegyezés alapján megállapodtunk, hogy majd hetente hívjuk őket egy bizonyos, előre egyeztetett időpontban. Abba is belementek, hogy mivel Londonban laknak, majd vigyázhatunk Noelre bizonyos alkalmakkor, amikor Londonban tartózkodunk. Nem tudom, hogy Paul hogy intézte el, hogy a baba Londoni szülőkhöz kerüljön, de nagyon örültem, hogy közel lesz a megtalált csöppség.
 Két órás beszélgetés után el kellett köszönni, mert a fiúknak próbára kellett menniük. Eleanor, Sarah és én el lettünk küldve egy sminkcég bemutatójára, ahova kicsit ki kellett öltözni, de nem annyira, hogy annyit szenvedjek az egésszel, mint a tegnapi partis öltözékemmel... A lényeg, hogy nekem ez totál fura volt. Eleanor és Sarah rendszeresen jártak ilyenekre, és mint megtudtam a fél szavakból, Danielle is gyakran fogadta el az ilyen jellegű meghívásokat.
 - Szóval ilyen, amikor a legmenőbb fiúbanda egyik barátnője vagy. - Motyogtam magamnak a bejáratban egy pillanatra megállva Eleanor és Sarah között a cég partiján.
 - Nem fognak megenni. - Mosolygott rám biztatóan Eleanor.
 Mikor Eleanorral végre be lettünk mutatva egymásnak hivatalosan is, nem sokat beszélgettünk. Louis-val hamar leléptek a partiról és szinte minden percüket összegabalyodva töltötték. Most, hogy a másik fele nélkül volt, többet beszélgettünk. Fura is lett volna, ha csöndben ülünk egymás mellett a kocsiban,míg idefelé jövünk. Persze a beszélgetés rögtön valami csajos témával kezdődött, mint hogy "Tetszik a felsőd!" "Nekem meg a cipőd." Blablabla. De rájöttem, hogy nagyon kedves lány és közvetlen.
 A smink bemutatón kaptunk egy egész csomag termékmintát, de maga a buli nagyon unalmas volt. Látszott, hogy csak azért hívtak meg minket, mert azokkal járunk, akikkel... Undorító volt, de ha nekik ez jól esik, tegyék csak... Valahogy elszakadtunk egymástól mind a hárman és mikor végre összefutottunk, elég volt ránézni az arcokra és már tudtam, hogy mit teszünk.
 - Láttam arrafelé egy kijárat feliratot. - Suttogtam, hogy csak ők hallják és a fejemmel az egyik folyosó felé böktem. Sarah és Eleanor bólintott. Először körül néztem, hogy figyel-e valaki, majd mint aki csak a mosdóba indul, megfogtam a termék mintákkal telepakolt papírtasakot és lazán elsétáltam a folyosó felé. A mellék kijáraton kilépve megálltam az ajtó mellett és vártam a többieket. Először Eleanor, majd végül Sarah is átlépte a küszöböt.
 Volt egy pillanat, amikor hárman egymásra meredtünk, majd egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. Leintettünk egy taxit és elmentünk a legközelebbi Starbucksba. Mindhárman tweeteltünk egy starbucks poharas képet, amin együtt vannak az italaink és beszélgetésbe kezdtünk.
 Csak ilyen normális dolgokról...
 - Tegnap nem sokáig láttalak titeket a partin. - Jegyeztem meg és belekortyoltam a karamellás frappucsínómba.
 - Tudod, nekem nincs lehetőségem arra, hogy a srácokkal utazzak, így minden pillanatot kiélvezünk, amit együtt töltünk. - Mondta Eleanor nagyon kedvesen.
 - Azt el tudom képzelni. - Vigyorodott el Sarah.
 - Most már értem, hogy miért jöttök ki olyan jól Harryvel. - Döntöttem oldalra a fejemet és Sarahhoz beszéltem.
 - Nem értem miről beszélsz. - Fagyott le az arcáról a vigyor azonnal Sarahnak.
 - Igaz, hogy nem töltöttem még veletek sok időt, de ez még nekem is feltűnt. - Adott nekem igazat Eleanor.
 - Tetszik vagy nem? - Tértem a lényegre.
 - Persze, hogy tetszik! - Sóhajtott Sarah.
 - Akkor mi tart vissza? - Kérdezte Eleanor sokat mondó vigyorral.
 - A főnök nem engedi. Ha összejönne Harryvel, akkor elvesztené az állását. - Magyaráztam Sarah helyet, aki csak fájdalmas arccal bólogatott a szavaimra.
 - Szerintem Harry simán meg tudja beszélni vele. Nem ez lenne az első eset. - Vont vállat El.
 - Ezt hogy érted? - Kérdezte rémült arccal Sarah.
 - Hát.. Én nem úgy értettem. - Dadogott El, miután leestek neki is a saját szavai. - Tudod, hogy Harry milyen hírben áll. Nőcsábász. Szoknyapecér. - Kevergette a kávéját a barna hajú lány.
 - De mi még semmit nem csináltunk! - Háborodott fel Sarah.
 - Pedig hidd el, lett volna rá alkalmuk... - Szúrtam közbe, mire Sarahtól kaptam egy kedves pillantást.
 - Oh, és te miért is nem töltötted az éjszakádat a SAJÁT ágyadban? - Kérdezte Sarah, kihangsúlyozva a szót.
 Most rajtam volt a sor, hogy zavarba jöjjek.
 - Én csak Liam szülinapját ünnepeltem. - Elővettem a legártatlanabb arcomat és úgy néztem rájuk.
 - El tudom képzelni azt az ünneplést... - Kacsintott El Sarahra.
Persze elnevettük magunkat. Sajnálattal töltött el, amikor Paul küldött egy SMS-t, hogy vissza kell mennünk a szállodába.
 A szállodába belépve Liam, Louis és Harry a liftre várva álltak. Mikor megláttak minket, mindegyiküknek mosoly terült el az arcukon, mikor észre vették, hogy feléjük tartunk.
 Louis Elhez lépett, átkarolta a derekát és megcsókolta. Liam úgy nézett rám, hogy egyből tudtam mire gondol. Ott csillogott a szemében a tegnap esti vágy. Az ajkamba harapva kaptam el a tekintetemet a szemeiről, miközben ő az én derekamat ölelte át. Így láthattam, ahogy Sarah és Harry megilletődötten állnak egymás mellett. Még véletlenül sem néztek egymásra, vagy ha mégis, és a másik észre vette, gyorsan másfelé néztek.
 - Milyen volt a parti? - Kérdezte Liam.
 - Unalmas. Ezért le is léptünk. De jól szórakoztunk. - Felmosolyogtam rá, majd a lányoknak is küldtem egy mosolyt.
 A liftben Liam mellkasára hajtottam a fejemet és beszívtam az illatát. Élveztem a pillanatot és hogy Liam karjai között lehetek. A lift idegesítő csilingelése vetett véget a pillanatnak.
 Hiába voltunk emberekkel körülvéve, mikor Liam futólag végig simított a hátamon, egyből bevillantak az este képei.
 - Élvezed, igaz? - Kérdeztem a fülébe suttogva, míg arra vártunk, hogy Harry kinyissa a közös tér ajtaját.
 - Minden pillanatát. - Suttogta vissza és nyomott a fülem mögé egy puszit.

És egy kis statisztikázás a bejegyzés végére. Néha röhögőgörcsöt kapok ezektől... :'D
Kulcsszavak:
Hét:
mit vegyek fel a szülinapomra ami ok
hogyan lassítsam le a szíverésem
beleharapott az also ajkamba blog
as long as you love me one direction
+18 one direction blog
private love blog
leah 1d blogspot.hu
private love
private love one direction

Hónap: 
beforduló csaj
átlagos szőkék

Jah, és sokan jöttök facebookról is. NAGYON KÍVÁNCSI VAGYOK, HOGY KIK, ÚGYHOGY LÉGYSZI JELENTKEZZETEK! HONNAN? KI?

28. fejezet - Boldogat (+18) [as you wished]

Oh, istenem. Mi ütött belém? Nem szoktam ilyen lenni... Azt hiszem az internet teszi. Hogy mindig elbújhatok mögötte...

28. fejezet - Boldogat (+18) [as you wished]

 Egy taxiban ültünk Harryvel és Sarahval. Valami belső késztetés volt bennem, hogy Liam ölébe másszak, de ez csak félig sikerült. A lábaim át voltak vetve az ő lábán és féloldalasan öleltem át a nyakát. A nyakába temettem az arcomat és úgy kuncogtam. Velünk szembe Harry és Sarah összebújva ültek és nagyban susmogtak.

 - Szerintem szép párt alkotnak. - Suttogtam Liam fülébe. A sofőr áthajtott az ébredező Mancheszteren, de amikor megálltunk egy piros lámpánál Harry és Sarah egyszer csak kipattant.

 - Hová mentek? - Kérdeztem meglepetten.

 - Tied a szoba, Payne! - Hajolt vissza Harry egy búcsú mondatra és becsapta az ajtót. A fáradtság és az alkohol kicsit lassan rakta össze bennem a szavak jelentését. Inkább nem foglalkoztam vele, és egy gyors eszmecsere után a sofőr leszállított minket a hotelhez.

 Egyetlen lesifotós sem várt ránk, vagy buzgó rajongó, aki át szerette volna adni jó kívánságait a barátomnak, így simán hozzásimulhattam, miközben besétáltunk az épületbe.

 Az előtérből nyíló étteremben már üzletemberek iszogatták a reggeli kávéjukat és a friss lapokat olvasgatták.

 - Jó reggelt! - Köszöntött minket a recepciós pult mögött ülő harmincas nő. Visszamosolyogtunk rá és viszonoztuk a köszönést.

 - Még le sem feküdtünk. Nekem inkább még este van. - Jegyeztem meg halkan Liamnek.

 - Nem tervezem még, hogy aludni menjek... - Jegyezte meg Liam, mintha csak az időjárásról beszélne.

 - Élvezted a bulit? - Kérdeztem felnézve a szemébe, miközben a liftre vártunk.

 - Nagyon. - Mosolygott le rám. Futó csókot nyomott a számra, majd beszálltunk a felvonóba.

 - Tudod, én még nem adtam oda az ajándékodat. - Jegyeztem meg hozzá dőlve Liam felsőtestéhez.

 - Mondanám, hogy igazán nem kellett volna, de... - Liam és én kuncogtunk. De nem olyan részegesen, hanem inkább jókedvből fakadóan.

 Az ő keze a derekamon volt átkulcsolva, az enyém pedig a pólójába kapaszkodott, amit a pezsgőfürdő után vett át. Hatalmas vigyor ült az arcán és a csokoládé barna szemei az enyémbe fúródtak. Nem volt köztünk egy borsószemnyi levegő sem, és meg mertem volna rá esküdni, hogy éreztem a heves szívverését. Az enyém még hevesebben reagált. Szinte közös dalt komponáltak.

 Átöleltem a nyakát és közelebb húztam egy csók erejéig. Liam keze végig simította a hátamat a blézer alatt, én pedig a tarkóját cirógattam. A lift csilingelésére szétváltunk és kábultan néztünk egymás szemébe. Ismét ott tükröződött a vágy a tekintetében, mint amikor az esőtől elázva az ő szobájukban kötöttünk ki.

 Kezeinket összekulcsolta és úgy léptünk ki a fém dobozból. Hiányzott a testének a közelsége, hiába volt rajtam két réteg ruha, meg rajta is. Sóvárogtam, hogy ismét egymáshoz préselődjön a felsőtestünk, hogy érezzük egymás szívverését és felgyorsult lélegzését...

 A szobájuk nem volt messze, mégis megálltunk az ajtó előtt.

 - Be szeretnél jönni? - Kérdezte mélyen a szemembe nézve. Tudtam, hogy a kérdés mögött más jelentés áll. Valahogy csak mostanra esett le, az egész idefelé vezető úton elhangzott szavak jelentése. "Tiéd a szoba, Payne!" Szóval Harry és Sarah vagy nem fognak visszajönni a hotelbe, vagy a mi szobánkba fognak... később megérkezni. "Nem tervezem még, hogy aludni menjek." oh... Oh... OH!
 - Szeretnék. - Néztem fel rá a pilláim alól.
 Kiügyeskedte a kártyát valamelyik zsebéből és már bent is voltunk a szobában. Semmi villanyt nem kapcsoltunk. Ő se, én se. Becsukta az ajtót mögöttünk. Az ablakok előtt szorosan be voltak húzva a sötétítők, így csak valami halvány derengés volt a szobában, ami az apró réseken szűrődött be a függöny és a fal között.
 Liam közelebb lépett a sötétben és végig simított a karomon, fentről lefelé. Az ujjainkat ismét összekulcsolta és felhúzta az ajkaihoz. Megbűvölten néztem a körvonalakat és inkább éreztem, mint sem láttam, ahogy csókokkal hinti be a kezemet egészen fel a vállamig. Végig csókolta a nyakamat az állam vonaláig és már régen nem volt nyitva a szemem, hogy a mozdulatait fürkésszem a sötétben. Csukott szemmel élvezet volt minden egyes pillanat. Megtalálta ajkaival az én számat és először csak egy apró puszit lehelt a szám sarkára, de én mohón kaptam utánuk egy forró csókra sóvárogva. Belemosolygott a csókba, majd nyelveink közös táncba kezdtek. A blézeremen elől volt egy gomb, amit Liam egyik kezével óvatosan kigombolt és volt blézer, nincs blézer. A karjaimmal körbe fontam a nyakát, ő pedig a derekamnál fogva húzott közelebb. Az egyik keze a pólóm alsó szegélyénél cirkált, a másik kezével pedig az arcomat simogatta. Levegőből kifogyva váltak el az ajkaink. Liam hátra lépett és én csak már azt hallottam, hogy kattant a zár. Erre miért nem gondoltunk, mikor Zayn ránk nyitott? Kiléptem a magassarkúmból, és már nem tudtam, hogy hova ejtettem a levél táskámat. Valahol a földön lehetett a blézeremmel együtt.
 - Szóval ma tényleg érezni fogom a fájdalmat. - Csúszott ki a számon a buta szófordulat. De még mielőtt bármit tehettem volna, két erős kar magához vont és ajkai szenvedélyesen tapadtak az enyémre.
 Liam kutató keze ismét rátalált a felsőm szegélyére. Habozva simított végig párszor a szélénél, majd a keze alá csusszant és végig simított a bőrömön. Minden porcikámba forróság ömlött és a keze alatt a bőröm csak még jobban felhevült. Engedelmesen hozzá simultam és megállás nélkül, apró lépéseket tettünk az ágy felé. Liam ügyesen navigált a szétszórt táskák és bútorok között. Éreztem a talpam alatt a szőnyeget és egy-egy ruhadarabot, amin áttapostunk.
 Liam ajkaival nem tudtam betelni. Néha el-elkalandozott a nyakamra vagy egészen a kulcscsontomig, amit néha én is megtettem őrajta, de a csókok még mindig ugyan olyan szenvedélyesek és követelőzőek voltak, mint még soha ezelőtt.
 Úgy fél úton lehettünk, ahogy tippeltem, de Liamből kitört a türelmetlenség és egy morgás kíséretében a fenekem alá nyúlt, felemelt, és a dereka köré kulcsoltam a lábaimat. A szívem már nem tudom, hogy milyen tempóra vert, de hol kihagyott, hol önmagával versenyzett. A levegő semmilyen mennyiségben nem elégítette ki a tüdőm kapacitását, mégsem álltam le. Minden egyes porcikám Liam után könyörgött és én nem mondtam ellent nekik. Extázisba estem a tudattól, hogy az egész Liam Payne hamarosan az enyém lesz. Csak az enyém. Ördögi bensőm vigyorogva dörzsölte össze a kezeit, az angyalka pedig rákvörösen bámulta a földet, kis köröket rajzolgatva rá, de nem mondott ellent.
 Liam léptei nagyobbak voltak és gyorsabban az ágyhoz értünk. Egy ügyes mozdulattal úgy fektetett végig, hogy közben nem engedett el és ő került fölülre.
 Az én kezeim is megtalálták a maguk útját. Becsusszantak a vékony anyag alá és élvezettel simítottam végig az izmokon. Elkezdtem felfelé húzni az anyagot, hogy megszabadítsam tőle. Feltérdelt, hogy lekapja magáról az említett ruhadarabot, és én is együtt ültem fel vele. A felsője elrepült az égtájak egyike felé, és az ajkai ismét rátaláltak az enyémre. Liam nem annyira követelőzően, mint én, lassabban kezdte felhúzni a felsőmet. Bársonyos érintésétől kellemes borzongás futott végig a gerincemen. Miután rólam is lekerült a felső, élvezet volt, ahogy a meztelen felsőteste az enyémhez ér. A melltartóm szélén végig futtatta az ujjait. Az ujjbegyeit végig simította gyengéden a gerincemen, amitől ívbe hajlott a hátam. Csókjait végig vezette a mellkasomon, lefelé a hasamon és vissza. Néhol apró köröket rajzolt a bőrömre a nyelvével, amibe beleremegtem. Túl soknak éreztem, hogy még rajtam van a nadrág... Nem akartam Liam hátát végig karmolni, így a lepedőt markoltam. Liam keze végig futott a karomon és rátalált a kezeimre is.
 - Nyugodtan belém mélyesztheted a körmeidet. - Suttogta két csók között a számba. - Érezni akarom, ha élvezed azt, amit csinálok.
 Nem kellett kétszer mondania. A kezeimmel bebarangoltam a hátának minden izmos részét. Élveztem, ahogy ő kényeztetett engem, de én is vissza akartam adni neki minden jót, érezni akartam a bőre ízét a nyelvemen és úgy kényeztetni, mint ahogy ő tette velem. Valahogy sikerült átgördülnöm fölé. Végig csókoltam minden kockáját és a mellizmait. Az ő keze lecsúszott egészen a fenekemre és nagy élvezettel markolt bele. Csókjaimat vissza vezettem a nyakához, majd a szájához. Úgy tapadtam rá, mint a szomjas zarándok a vizes tömlőre. Kezeit végig futtatta a hátamon és a melltartó kapcsán időzött. Végül elhatározta magát és kikapcsolta. Kicsit mindig is szégyenlős voltam. Nem tudom, hogy most miért nem, de egyáltalán nem zavart, hogy Liam most először lát fél pucéran. Élvezettel simított végig a mellemen, majd kezei megtalálták az utat a nadrágom gombjához. Egyszerre szabadítottuk meg egymást az utolsó ruhadaraboktól az alsóneművel egyetemben. Az ágyat már úgy széttúrtuk, hogy csak a takaró alkotott peremet az ágy szélén és a fejünk felett néhány párna menekült meg.

Oké. Úristen. Nem tudom megtenni. Vetekszik az elveimmel, vagy nem tudom... Valaki nem vállalná be a szaftos részeket? xD Úristen. Na mindegy. Apró írói kirohanás. De megteszem..... Meg KELL tennem Értetek... Azt hiszem............

27. fejezet - Buli

Szóval rakjam csak ki a 18+ és el van intézve? Hát ti mondtátok. Én nem vállalok felelősséget azért, hogy valaki olyasmit lásson, vagy képzeljen el az én kicsiny oldalamon, ami megháborítja lelki békéjét!!!

De most komolyan. Átváltok perverzbe. xD

Leah

27. fejezet - Buli

 Elfoglaltuk az újabb szállásunkat egy hotelben. Még a repülőn Sarah emlékeztetett a nagy estére, ami őszintén szólva majdnem kirepült a fejemből... Liam ajándéka már megvolt, de ha nem szólnak, teljesen elfelejtem a bulit... Miután megkaptuk a táskáinkat mind a hármat kiborítottam. Először meg kellett keresnem azt a táskát, amibe eldugtam az ajándékot. Utána jött a nehezebb falat...

 A partin gondolom lesznek paparazzik. Vagy legalábbis készülni fognak fotók... Úgy kell kinéznem, hogy az vállalható legyen az egész világ előtt. De egy ruhám sem volt. Nekem csak farmerjaim, sortjaim és melegítőim vannak. Egy ruha sem volt. Nem szerettem a ruhákat. Kifejezetten azóta nem, mióta... nos, tudjátok...

 De a fiúk még nem tudják... Ah, még nem voltunk úgy együtt, hogy ilyen komoly témákról beszélgessünk. De nem akarom, hogy Liam olyannak nézzen, aki csak ígérgeti a dolgokat, de nem tartja be őket.

 Sarah annyit látott az egészből, hogy először kiborítom a táskáimat. Megkeresem azt a táskát, amiben az ajándék volt eldugva. Kicsit megnyugodtam. Majd az arcom ismét aggódóvá válik és feltúrom az egész ruhakupacot, majd egy mozdulat közben lemerevedek, vissza ülök a sarkamra és merengve ülök egymagamban gondolkodva. Majd beharapom az alsó ajkamat és megint összevonom a szemöldökömet.

 - Leah? - Szólított meg.

 - Hmm? - Felnéztem rá és még mindig azon gondolkodtam, hogy mit vegyek fel. Talán egy színes nadrág jól fog mutatni... Igen, biztosan...

 - Jól vagy? - Kérdezte Sarah.

 - Persze. Csak tudod... Nehéz kitalálni, hogy mit vegyek fel estére. - Körbe mutattam a rumlin.

 - Segítsek? - Kérdezte egy kedves mosoly kíséretében.

 - Légyszi'! - Vágtam rá grimaszolva.

 Sarahnak nem kellett sok, hogy összeszedjen több összeállítást is, ami remekül illettek egy szülinapi bulihoz. Végül ez mellett döntöttem:

 Még gyorsan lezuhanyoztam és hajat mostam, hogy szép legyek és illatos. A sminkemet Sarah csinálta meg, mert neki eleve gyorsabban megy és mivel ez a szakmája... Na mindegy. Mire elkészültünk mind a ketten már kopogtattak az ajtónkon. Fél lábon ugrálva nyitottam ajtót, mert közben vettem fel a magassarkúmat.

 - Szia Josh! - Köszöntem neki. Olyan egyszerű a fiúknak. Egy egyszerű póló és egy farmer és már fel is vannak öltözve! Bezzeg én ki voltam sminkelve, a hajam fél oldalra el volt tűzve és a magassarkúmat vettem fel.

 - Hű! Valaki érezni fogja ma este a fájdalmat! - Végig nézett rajtam és elismerés ült ki az arcára. (Azért, hogy megértsétek most jön egy kis magyarázat: Liam vezetékneve Payne nagyon hasonlít az angol szóra pain, ami fájdalmat jelent. Erre utalt Josh. Mivel nem mindenki tud perfect angolul, gondoltam leírom. :D - a szerk.)

 - Oh, pofa be, Josh! - Hátat fordítottam neki, és végre felvettem mind a két cipőt. Gyorsan magamhoz vettem a levél tárcát, Saraht kirántottam a tükör elől, ahol éppen szöszmötölt. Már régen kész volt, de még mindig talált egy apró valamit, amivel foglalkozni tudott magán.

 Josht követve elmentünk a liftig, ahol már állt pár ember.

 - Leah, Sarah, ismerjétek meg Andyt és Mazzt. Ők Liam legjobb barátai. - Josh a karjait használva bemutatott mindenkit mindenkinek. A többiek a bandához tartoztak, így őket nem kellett bemutatni. - Andy, Maz, ők itt Leah és Sarah. Liam barátnője és a smink asszisztens.

 - Örülök, hogy végre személyesen is találkozunk! - Ölelt magához Andy. Remek. Még egy érzelgős...

 - Liam már sokat beszélt rólad. - Kacsintott rám Mazz, és ő is megölelt.

 - Yeah...  - Kellett volna mondanom valamit, hogy igen, Liam is sokat mesél rólatok, de akkor hazudtam volna. Eddig még nem volt szó a barátairól. Csak tudtam, hogy otthon Londonban vannak. Léteznek. De még nem mesélt róluk részletesen...

 Szerencsére megérkezett a lift és megtörte a kínos habozásomat.

 A banda többi tagja is megjegyezte, hogy jól nézek ki, mire én elpirultam, és nem tudtam zavaromban mit csináljak. Nem sokat voltam velük együtt, de amikor igen, mindig zavarba hoztak. Szerintem versenyeztek, hogy ki tud először vörössé tenni...

 A liftben végül rákezdtek egy nagyon perverz dalra, ami olyasmiket említett, hogy milyen jól nézek ki, és hogy mennyire fogom érezni a... fájdalmat.

 De mikor a földszinten kinyílt a lift, elhallgattak. Úgy viselkedtek, mintha nem tettek volna semmi zavarba ejtőt, és az én arcom csak magától piros... Mit piros, egyenesen vörös.

 Oldalba böktem Saraht jó erősen.

 - Most mi van? - Kérdezte két kuncogás közben.

 - Nevettél. - Ránéztem egy gyilkos pillantással, de nem hagyta abba a kuncogást.

 Odakint már sötét volt, és tudtam, hogy jó buli lesz, mégis kicsit lámpa lázam volt. Görcsbe rándult a gyomrom, mint mikor nagyon izgul az ember. 

 A szórakozóhelyen még több ember volt és külsősöket be sem engedtek. Szóval ezt a sok embert Liam mind ismerte valahonnan. Oh istenem...

 A fiúk belépője hatásos volt. Liam jött leghátul, így a földet bámulva haladt. Így még nagyobb volt a meglepetés, mikor mindenki elkezdte ordibálni, hogy "Boldog szülinapot, Liam!"

 Csillogó szemmel nézett körül és alig jutott szóhoz. Végigölelgette a fél társaságot miközben beindult a buli. A DJ elkezdett zenéket lejátszani, ami gondolom Liam kedvencei lehettek.

 Volt torta, sírás, nevetés, táncolás és csillagszórós pezsgők. Liamet meg is fürdették pezsgőben, ami oltári jó volt. Mikor Liam szabad lett két óra puszilkodás után én következtem. Mind a kettőnk arcán ezer wattos mosoly volt és olyan zavarban voltunk, mintha első randink lett volna. A tömeg zavarhatott be, vagy nem tudom...

 - Nagyon szép vagy! - Suttogta a fülembe, mikor a derekamnál fogva magához ölelt.

 - Köszi. - És újra elpirultam. Szerencsére mostanra a szórakozóhely felvette a szokásos hangulatát. Zene és sötétség volt. Mindenki táncolt, aki meg nem táncolt, ivott. Vagy beszélgetett...

 - Jó a buli? - Kérdeztem egy pohár pezsgő után nyúlva, amit Sarah tartott felém.

 - Életem legjobb meglepetés szülinapi bulija. - Válaszolt még mindig csillogó szemekkel. Mint a kisgyerek karácsony reggelén. Ez engem is boldoggá tett. Boldog voltam hogy boldog és vele lehetek.

 - Bocsi, hogy bezavarok! Szia Liam! - Jött oda egy barna hajú, barna szemű húszas nő. Felismertem a képekről. Danielle volt az.

 Hiába mosolygott mind a kettőnkre, nekem lefagyott az arcomról a mosoly. Liam elengedte a derekamat, hogy üdvözölni tudja az exét. Én sosem tartom a kapcsolatot a volt barátaimmal. Kínosnak érzem magam, ha velük vagyok. Vagy ha egyszerűen kedvelik egy fényképemet egy közösségi oldalon... Ez van.

 - Magatokra hagylak benneteket! - Kiabáltam túl a zenét és a pezsgős pohárral a mosdó irányába indultam. Őt közben felhajtottam a tartalmát és szereztem még egyet. A mosdóba érkezve már a másodikat is felhajtottam. A tükörben leellenőriztem mindent, ami a külsőmön lehetett, de belül nem tudtam, hogy mit érezzek. Liamnek nagy a szíve és senkit sem szeretne megbántani. Gondolom a bulit már akkor leszervezték, még mielőtt megtudták volna, hogy Liam és én együtt vagyunk. Senkit sem lehetett hibáztatni, vagy ráfogni valakire, hogy direkt csinálta... Mégis... egy kicsit féltékeny voltam. Belemélyesztette a szívembe a körmeit a zöld szemű szörny.

 Megráztam a fejem, hogy kicsit kirázódjanak a fejemből a gondolatok, és vissza vetettem magamat a buliba. Elverekedtem magamat a pultig, mert kellett valami erősebb a pezsgőnél.

 - Szia Leah! - Szólalt meg mellettem egy mély hang. Oldalra fordítottam a fejemet és Harry ült a szomszédos bárszéken.

  - Hát te? - Fordultam felé. A pultos megajándékozott a koktélommal, és én egyből rácuppantam a szívószálra. - Mi van közted és Sarah között?

 - Nem tudom. - Válaszolt a poharának az aljára nézve. - Volt egy kínos pillanatunk, de mióta megláttam nem tudom kiverni a fejemből.

 - Ezt neki is mondtad már? - Kérdeztem az alkoholtól felbátorodva.

 - Igen. - Válaszolta a szemembe nézve.

 - Bátor Hazza. - Mondtam olyan hangsúllyal, mint mikor a kutyáknak mondják, hogy "Jó kutya!".

 - De nem mondott semmit. Még csak az üzeneteimre sem válaszol! - A telefonját is felmutatta. Szerintem neki sem ez volt az első pohara az este folyamán.

 - A sminkesetek kikötötte, hogy nem jöhet össze senkivel sem a bandából. - Osztottam meg az információt, ami csak most ugrott be. - Szerintem valahol ő is szenved, de nem vagyok elég jóban vele, hogy ezt tutira megmondjam. - A szívószálam végét rágcsáltam, majd hozzá tettem. - Szerintem menj, és beszélj vele!

 - Oké. Megyek! - Pattant fel Harry és már el is tűnt a tömegben. Szerintem már engedtek be külsősöket is, mert egy szórakozó helynek fent kell tartania magát valamiből. És nem voltunk ennyien, mikor elkezdődött a buli.

Végeztem a koktélommal és Niall érkezett Harry helyére.

 - Mit csinálsz itt? Azt hittem már érzed a fájdalmat. - Sört rendelt magának, én pedig egy másik koktélt.

 - Mi van veletek meg ezzel a viccel? Ma már ezerszer hallottam. - Forgattam a szemeimet, majd a körömlakkomat kezdtem el tanulmányozni.

 - Nem érzed jól magad a bulin? - Kérdezte hangnemet váltva az ír.

 - Csak... itt van Danielle. - Nyögtem ki nagy nehezen, majd egyből inni kezdtem a szívószállal.

 - Tényleg? - Lepődött meg Niall és hátra fordult a tömeget pásztázva.

 - Gondolom ő fogja érezni a fájdalmat. - Kevertem a szívószálammal a koktélon egyet. Azt hiszem már megártott ez a sok alkohol, de nem bántam. Legalább tisztán láttam a dolgokat. Vagyis ezt gondoltam...

 - Ezt meg honnan veszed? - Kérdezte elképedten.

 - Ugyan már, Niall! Te tartod az exeddel a kapcsolatot? - Néztem rá felhúzva a szemöldökömet. Láttam rajta a választ. - Na ugye!

 Az eszembe villant egy ötlet.

 - Megyek és megmondom nekik! - Felhörpintettem a harmadik koktélom utolsó kortyát és lecsusszantam a bárszékről. Meglepően kényelmes volt a cipőm.

 - Leah...! - Niall mondott valamit, de nem érdekelt. Elkezdtem átfurakodni a tömegen, hogy valahogy elérjek Liamhez. Nem voltam biztos benne, hogy hol van, így arrafelé tartottam, ahol legutóbb láttam.

 Szerencsém volt, mert még mindig ott volt.

 - Daniellet meg hol hagytad? - Kérdeztem nevetve, miközben az ölébe huppantam. A vállaira tettem a kezeimet, ő pedig a derekamra csúsztatta a kezét.

 - Már rég elment. Mért? - Kérdezte összevonva a szemöldökét.

 - Csak sok szerencsét akartam nektek kívánni. - Vigyorogtam alkohol mámorosan.

 - Ezt meg hogy érted? - Kérdezte értetlenül.

 - Hát ma este érezni fogja a fájdalmat. - Utánoztam a fiúk hanglejtését. - Egész nap ezt mondogatták nekem a többiek. Hogy "Leah, ma este érezni fogod a fájdalmat!". - Elnevettem magamat. Valószínűleg hátra estem volna, ha Liamnek nincs a derekamon a keze. - De tudod, amikor megláttam, egyből tudtam.

 - Butaságokat beszélsz. - Jelentette ki határozottan. - Én téged szeretlek!

 Még ittasan is eljutott a tudatomig ez a három szó. Pár percig csak komoly szemezést folytattunk, majd megszólaltam.

 - Én is szeretlek Liam!

 Ajkaink találkoztak, és nem érdekelt, hogy ki lát, vagy nem. Hozzá simultam, amennyire csak így részegen és ülve lehetett.

 - Túl sokat ittál! - Szakította meg a csókunkat Liam.

 - Liam. Most nézz a cipőmre, majd rám. Szerinted részegen lehet ebben járni? - Mutattam a sarkaimra. Kételkedve nézett a szemembe.

 - Na gyere. Táncoljunk! - Felpattantam és a tömegbe húztam.

 Az idő érzékem teljesen elveszett, de nem is nagyon akartam megkeresni. Liamhez közben sokan odajöttek, hogy gratuláljanak a remek bulihoz és még egyszer boldog szülinapot kívánjanak. Viszont nem ivott... olyan sokat, mint én. A hajnalig tartó bulizást egymás mellett töltöttük, így nem kaptam több koktélt, csak néha belekortyoltam Liam italába, amit a többiek nyomtak a kezébe. Nem itta meg őket, csak udvariasan elfogadta és úgy csinált, mintha örülne nekik. Tiszta cukorfalat!

 Hajnali öt körül aztán egy kocsiba pattantunk, hogy visszamenjünk a  hotelbe...

A következő rész... hmm.... amúgy perverzebb lesz, de fel kell valahogy vezetni az eseményeket! :'D Lehet holnap este érkezik!

26. fejezet -

Üdv néktek piszkos kis directionerek!
Látom nagyon bejön nektek a perverz részek... :'D
Én nem vagyok valami jó ebben. Csak írom, amit kitalálok és remélem, hogy ez másnak is elnyeri tetszését. Hajnalban vagy késő este gépelek, mert csak akkor van ihletem, de néha, amikor nap közben próbálok írni, nem megy. És mivel szeretek aludni, néha nincs időm az ihletre. Remélem nem haragszotok meg. Nem, nem fogom abbahagyni, csak gondoltam jobb, ha tudjátok miért vannak ilyen kevésszer részek. :D
Más a sulival dobálózik, de nekem az ihlettel szokott meggyűlni a problémám. Néha kitalálok konkrét jeleneteket, amik köré fel kell építenem a részt, de néha írás közben elkalandozok és be sem írtam a jelenetet... Szóval át kell mentenem őket, de közben belekerülök egy ördögi körbe, és na...
Bocs a szómenésért, csak szeretem, hogy több mint 40 feliratkozóm van, még ha csak abból 1 olvassa el ezt a szöveget.
Néha tömény szexet dobnék a fejezetbe, de félek, mert itt kiskorúak is vannak. :D Kommentekben jó lenne ha megírnátok mit gondoltok, mit hiányoltok. Érzelmeket, párbeszédet, történést.... stb.
Leah

26. fejezet -

 Legszívesebben nem várnék semmire sem. Belenéztem a barna szemeibe és elvesztem. Teljesen elfelejtettem, hogy hol vagyok. A szívemből áradó érzések felhevítették minden porcikámat. Attól féltem, hogy a szívem kiugrik még mielőtt bármi is történhetne. Próbáltam lassítani a légzésemet, hogy ezzel lassítsam a szívverésemet is, de... Szerintetek mennyire sikeres egy ilyen művelet, miközben a kidolgozott felsőtestű barátotok felettetek magasodik? Mikor elkalandozott a tekintetem a szemétől a szájától messzebb nem jutottam. Eszembe jutott minden egyes csók és annak a puha érzete...

 - Szóval jó az illatom? - Kérdezte lassan mozogva, és a szemét a szám és a szemem között jártatta.

 - Azt nem mondtam. - Játszottam. Liam lehúzta az orromról a pulcsit.

 - Te kis pimasz... - Liam hangja már inkább suttogásba hajlott, és a köztünk lévő távolság csökkent.

 Az ajkai mindig ugyan olyan meglepően érzékiek és puhák, mint amilyennek látszanak, mint ahogyan emlékszem rájuk. De mégsem. Abban a pillanatban minden élesebb, minden érzékibb, minden... több.

 A kezemet a nyaka köré kulcsoltam, az ő keze pedig az oldalamon csúszott végig, ahol a takarónak már vége volt. Végig simított a pulóvere tetejétől egészen az aljáig és tovább le a térdhajlatomig. Felhúzta a derekáig és a hátára fordult. Kicsusszantam a takaró alól és Liam fölé kerültem, a két oldala mellett térdelve. A szemébe nézve ugyan az a vágy tükröződött, mint ami bennem is égett. Úgy hajtottam a fejemet, hogy a hajam mind jobb oldalra hulljon. A csípőjén ültem és éreztem, hogy nő a vágya. Beletúrt a hajamba, hogy az kikerüljön az arcomból, majd ismét összetapadtak az ajkaink. Olyan heves volt és szenvedélyes, ami eddig mindig egy bizonyos ponthoz ponthoz vezetett. A leálláshoz. De most nem állt le. Nem tolt el magától. Inkább a fenekembe markolt, a másik keze pedig a combomon simított végig. Az én kezeim az ő mezítelen mellkasán szántott végig. Minden kockát körberajzoltam az ujjaimmal.

 Liam kezei becsúsztak a pólóm alá, nem is törődve a pulóverrel, és már éreztem, hogy az anyag elkezd felfelé csúszni.

 Zayn ebben a pillanatban döntött úgy, hogy visszatér a szobájukba.

 - LEEEYUM! - Üvöltött üdvözlés képen.

 Liam kezei villám gyorsan kicsusszantak a póló alól és a takarót rántotta ránk. Én mellé gördültem és belefúrtam a fejemet a vállába, hogy elrejtsem a pirulást.

 - Upszika. - Volt Zayn megnyilvánulása, amikor észrevette, hogy egyik legjobb barátja nincsen egyedül. - Bocsika. - Küldött felén egy kaján mosolyt. Mintha mi sem történt volna átsétált a szobán, megjegyezném, hogy a kaján mosoly nem tűnt el, és pár ruhát magához véve bement a fürdőszobába.

 Kifújtam a levegőt, amit eddig észre sem vettem, hogy bent tartottam. A takaró alatt az egyik lábam még mindig Liamen volt keresztül vetve, és az egyik keze cirógatta a combom külső felét.

 - Inkább visszamegyek a szobámba. - Kicsusszantam Liam mellől és a vizes cuccaimat felkapva az ajtó mellől is felvettem a papírzacskókat és kiviharzottam.

 Alaposan körülnéztem, de szerencsére senki sem volt a közelben. A Sarahval közös szobánk ajtójáig hátrafelé kémleltem, de amikor előre fordultam szemben találtam magamat Sarahval. Ő sem volt a saját cuccaiban. Ahogy elnéztem Harry egyik pólója lógott rajta és ugyan úgy, mint én a kezében cipelte a ruháit. Csak az övé nem volt vizes.
 - Paul mindjárt befordul a sarkon, először menjünk be! - Hadarta el Sarah, mielőtt kinyithattam volna a számat és hangot adhattam volna a meglepődésemnek és a kérdések.
 Bementünk az ajtón és gyorsan be is csuktuk magunk mögött. Először kiterítettem az összes cuccomat a kanapéra, majd a cipőmet az ablakba raktam. Úgy gondoltam, hogy ott gyorsabban szárad majd, nem tudom miért....
 Megfordultam és Sarah irányába fordítottam minden figyelmemet.
 - Hallgatlak. - Ültem le az ágyam szélére.
 - A londíner elkeverte a táskámat és mikor megkérdeztem a recepción, azt mondták, hogy Harryhez kerülhetett a táskám. - Sarah is leült a saját ágyának a szélére, velem szemben.
 - És nem mondták, hogy intézkednek az ügyben? - Vontam fel a szemöldökömet.
 - Dehogynem. De visszautasítottam, hogy majd én átmegyek érte. - Sarah elpirult. - Mikor bekopogtam Harry egy szál törölközőben nyitott ajtót.
 - Éééés? - Kérdeztem rá pár perc csönd után.
 - Először nagyon megilletődtem. Nem tudtam nem végig nézni rajta. De utána visszanéztem a szemébe, és az arcán egy hatalmas vigyor ült.
 - A ruháid! - Vágtam közbe emeltebb hangon. - Hogyan kerültek le rólad a ruháid?!
 - Nem volt semmi! - Védekezett.
 Hiába próbáltam kihúzni belőle, nem tudtam meg semmit. Lehet, hogy nem voltunk még elég jó barátnők ehhez...
 Mikor elmentem zuhanyozni, és ágyba bújtam, Liam pulcsija velem aludt. Kibaszott jó illata volt. Álmomban a kis jelenetünk tovább folytatódott Zayn közbelépése nélkül.

 Mikor másnap a koncert helyére indultunk furcsa volt a levegő. Köztem és Liam között szikrázott, alig bírta távol tartani magát tőlem, ha mellé kerültem, vagy legalábbis kartávolságon belülre, a keze valahol mindig rajtam volt. De azért próbálkoztunk. Pont azért, hogy csillapuljanak a kedélyek Niall közénk ült anélkül, hogy tudta volna mennyit segít ezzel. Persze Liam és én megállás nélkül szemeztünk. Eközben Harry és Sarah feszült csendben üldögélt. Ha egymásra tévedt a tekintetük hamar elkapták más irányba és még Hazza is elpirult néhányszor... Nagyon furdalt a kíváncsiság, hogy mi történt abban a szobában!
 A délutáni autogram osztás és fellépésük után egy étterem megnyitójára voltak hivatalosak. Mi nem, úgyhogy Sarah és én igénybe vettük a szálloda által nyújtott wellness szolgáltatásokat. Mind a ketten kaptunk masszázst és arc pakolást.
 Hiába nem csináltam semmit egész nap a szokásos promóción kívül a laptopomon, ólmos fáradtsággal battyogtam a szobánkba. A kezelések jobban relaxáltak, mint azt vártam. Nem csoda, hogy Paul nem mondott ellent nekünk, mikor engedélyt kértünk a használatukhoz...

 A napok csak teltek és végül eljött az is, amikor Manchesterbe értünk. Louis nyugodt volt egészen addig, amíg ki nem nyitották a repülő ajtaját. Akkor elkezdődött az őrület. Pattogott föl-le és mindenkit sürgetett. Ha valaki megállt akár csak egy pillanatra is, Lou ott termett és már is elkezdte szóban sürgetni az embert, vagy egyszerűen csak elkezdte tolni. A cuccaink kocsikon voltak, így amikor kiértünk a reptér azon részén, ahol már a nem utazós emberek is tartózkodhattak Lou egyből Eleanorhoz futott. Nem volt nehéz megtalálni, mert a directionerek félkörben álltak mögötte.
 Még sosem találkoztam vele élőben, de a reakciójuk, ahogy átölelték egymást és fél szavakkal beszélgettek... Mosolyogva néztem Liamre. Legszívesebben odabújtam volna hozzá, de Paul szívrohamot kapott volna. Liam visszamosolygott és a szemében láttam, hogy egyre gondolunk.

U.i.: Ismét címhiányban szenvedek. :D

25. fejezet - Játszunk

Mint mondottam... :D Amúgy nagyon jól estek a kommentjeitek! :D
KOMMENTEKET mégtöbbet! :D

Oh, és van olyan kijelzője ennek a blogger cuccnak, hogy milyen kulcsszavak alapján kattintottak az oldalra: one direction piszkos blog. 
Nagyon röhögök! xD
Leah

25. fejezet - Játszunk

 A hotelben csak ledobtam a táskáimat, és a londínert is beengedtem, hogy behozza a másik kettőt. Nem pakoltam ki, hanem egyenesen kisétáltam az ajtón. A hotelszobák kezdenek hasonlítani egymásra... Most kivételesen egy két személyesbe kerültem, mert Sarahval szállásoltak el. Szerintem Paul nem akarja, hogy Liam még egy éjszakát velem töltsön... A fiúk is valahogy be lettek osztva egymáshoz, hogy ne legyen nagy csajozás. Az utóbbi időben ugyanis megint elterjedt a pletyka, hogy Zayn csajozik, és rajongókat enged fel a szobájába Harryvel együtt. Nem tudom, hogy ez igaz-e, de nem is akartam megtudni... Ha igaz, akkor nem tudom, hogy mit gondoljak egyáltalán róluk. Nem vagyunk olyan közel hozzájuk, hogy bármire rá tudjam vágni, hogy ez igaz, vagy sem, de mivel nekik dolgozok, le kell vernem a pletyka hadjáratot, amik negatív színben tüntetik fel őket. Majd megkérdezem tőlük, mikor visszaértek...

Öltözékem:

 Elmentem felfedezni Dublint. Kicsit szeles volt az idő, de nem volt annyira vészes. Egy hosszú, ujjatlan fölé fölvettem az első pulcsit a bőrönd tetejéből. Ha nagyon rá akarja fogni valaki, akkor hívhatja ruhának is, de felvettem egy cicanacit alá.

 Nem volt konkrét tervem. Liam szülinapjára kellett volna már valamit kitalálnom, de valahogy semmi sem tűnt elég jónak...
 Elértem egy olyan részére a városnak, ami tele volt üzletekkel és emberekkel. Végre elvegyülhettem a tömegben úgy, hogy nem volt sikoltozás... Felemelő érzés volt.

 Kedvet kaptam a fizetésem elköltésére, így bementem néhány ruha üzletbe, és az egyikben pont a LWWY szólt. Elkezdtem röhögni, és az eladók meg a vevők hülyének néztek. Végül nem bírtam magamba folytani, így elhagytam az üzletet. Már vettem pár pólót és néhány karkötőt. A dalszöveget a fejemben játszva indultam meg a kirakatokat nézegetve. Eszembe ötlött egy remek ajándék, és addig kutattam a boltok között, amíg megtaláltam a nekem valót.

 Mikor már mindent elintéztem, visszafelé a hotel felé elkapott az eső. A víz úgy áztatta át a ruháimat, mintha beleugrottam volna egy medencébe. A hotel előtt pont a másik irányból Liam és Niall futottak a hotel bejáratához. Én rajtuk kezdtem el röhögni, ők meg rajtam. Végül bementünk az ajtón, magunk után víztócsákat hagyva, ami a cipőinkből és az egész ruházatunkból csöpögött.

 - Ti meg mit csináltatok odakint? - Kérdeztem két nevetés közben.

 - Csak sétáltunk. - Vigyorgott Niall.

 - És te mit csináltál? - Kérdezte Liam átölelve a derekamat. A vizes cuccaink egymáshoz tapadtak, de próbáltam Niallra figyelni.

 - Csak várost néztem. - Válaszoltam mosolyogva. Egyikünk sem mondott teljesen igazat, de nem firtattuk a dolgot.

 - Mit vettél? - Mutatott a papír zacskókra a kezemben Niall.

 - Csak egy pár pólót meg bizsut. - Eltartottam a zacskókat magunktól, Liam és Niall meg belenéztek. Liam ajándéka persze nem volt a zacskókba, így nem vágtam le a hisztit, hogy ne tegyék.

 - Minek vettél napszemüveget? - Kérdezte Liam kivéve a RayBan-t, ami ugyan úgy nézett ki, mint az övé.

 - Hát a tiedét nem viselhetem mindig. - Vontam meg a vállam.

 - Dehogynem. - Temette az arcát a nyakamba. Csiklandozta a meleg lehelete a hideg bőrömet. A vérem felpezsdült, a szívem pedig gyorsabb ütemre váltott. Alig kaptam levegőt, és muszáj volt azt hajtogatnom magamban, hogy "Nem vagyunk egyedül!", mert más különben....

 A lift megállt a mi szintünkön és kiszálltunk, magunk mögött hagyva két nagy tócsát.

 Niall bement a Josh-sal közös szobájába, Liammel pedig úgy mentünk, mint a részegek. Annyira fáztam, mikor elengedett, hogy inkább visszabújtam az ölelésébe, de így alig bírtunk haladni. Annyit kuncogtam és nevettem, hogy már fájt tőle az arcom. Liam pulcsijának a szélébe kapaszkodtam, mikor el akartam esni, ő pedig a derekamat karolta át. Ha Paul látott volna minket, valószínűleg ránk parancsol, hogy azonnal öltözzünk át, mert még mindig csöpögött belőlünk a víz. Viszont amilyen lassan haladtunk...

 - Na. Megérkeztünk! - Liam elő vette az ajtó nyitó kártyáját és nem engedett el. Bebotladoztunk a szobájába, ami Zaynnel volt közös, de ő jelenleg nem tartózkodott benne.

 - El kéne jutnom a szobámig. - Említettem meg úgy mellékesen, de még mindig Liammel voltam összegabalyodva. A papír zacskókat leraktam az ajtó mellé és már két kézzel kapaszkodtam a cipzáros pulcsijának két felébe.

 - Gondoskodnom kell arról, akit szeretek. - Mosolygott le rám és mind a két keze a derekamat kulcsolta át.

 - Nos, akkor ki kéne engedned az ajtón. - Mosolyogtam fel rá, de nem engedtem el a pulcsiját.

 - Hmm... Inkább adok egy törölközőt.

 - És mi lesz a vizes ruhákkal? - Kérdeztem szemöldökömet felhúzva.

 - Majd adok valamit. - Lehajolt és megcsókolt.

 Ez teljesen átmelegített. Nem annyira, mint egy forró fürdő, de kezdetnek jó volt. Csók közben lehámoztam róla a pulcsiját, ő pedig levette a sálamat, majd a pulcsimat kezdte fölfelé húzni. Végül abbahagytuk a csókolózást és a pulcsi lekerült rólam. Kirázott a hideg és libabőrös lettem.

 - Ha szeretnél, megfürödhetsz. - Ajánlotta fel Liam a lehetőséget, és közben a karjaimat dörzsölte, hogy felmelegedjenek.

 - Csak egy törölköző kell és pár meleg cucc. - Ráztam meg a fejem.

 Liam elment a fürdőszobába törölközőért, én pedig levettem a cipőmet és a nadrágomat, és kiterítettem a pulcsimmal együtt az egyik szék karfájára. Felfogtam a hajamat egy gumival és Liam hátulról a vállamra terített egy törölközőt. A bőröndjéhez lépett és előtúrt egy belebújós pulcsit meg egy pólót. Míg nem figyelt oda, gyorsan megtörölköztem, magamra tekertem a törölközőt és levettem a vizes ujjatlanomat is. A törölközőn kívül egy szál melltartóban és bugyiban voltam. Egyáltalán nem zavart a dolog, és ez zavart... Vicces mi?
 Mikor Liam végre felém fordult, elakadt a lélegzete. Széles mosolyra húztam a számat. Liam görcsösen kapaszkodott a ruhadarabokba, amiket nekem vett elő, és anélkül meg tudtam mondani, hogy felgyorsult a pulzusa, hogy rátettem volna a kezemet a mellkasára. A lélegzete már így is felgyorsult...
 - Mi a baj? - Kérdeztem ártatlanul pislogva rá.
 - Megyek... és... megfürdök... - Nyögte ki nagy nehezen egyesével a szavakat. A pólót és a pulcsit az ágyra rakta, majd beviharzott a fürdőbe. Nagyon meg voltam elégedve magammal. Nem akartam leállni. Azt akartam, hogy szenvedjen egy kicsit. Kibújt belőlem a kisördög és a tenyerét dörzsöli az irányító központomban.
 Felvettem a fekete pólót és ugyan akkora volt, mint az én átázott ujjatlan pólóm. A pulcsi is tovább ért a fenekemnél, de legalább jó meleg volt. Beültem a pihe-puha takaró alá és dörzsölgettem a lábaimat, hogy vissza térjen beléjük az élet.
 Liam egy szál törölközőben tért vissza. Úgy látszik beszállt a játékba. Bele haraptam az alsó ajkamba, és egy pillanatra elbizonytalanodtam és elpirultam. Nem olyan rák módjára, de azért egy kicsit...
 Liam úgy sétált a bőröndjéhez, ami az ágy mellett volt kinyitva, pont mellettem a földön, mintha semmi érdekes nem történne. Mintha nem húznánk egymás fantáziáját... Mintha a hormonjaink nem azon dolgoznak, hogy aláássák a tudatalattinkat és letépjük egymásról a...
 Igazából minden gondolat kitörlődött a fejemből. Megbűvölve néztem Liam felsőtestét és az ugráló, meg-megfeszülő izmokat a karjában.
 Kibaszottul élveztem. Pont mint ő. Lerítt róla, hogy duzzad az egója...
 - Ha kimeztelenkedted magad, rendelhetek teát? - Meglepődtem, hogy a hangom normális és nem csöpög belőle az elfojtott vágy.
 - Legyen inkább két bögre kakaó csokis sütivel. - Kacsintott rám, majd a kezében a ruháival visszament a fürdőbe. Annyi bátorsága már nem volt, hogy előttem öltözzön fel...
 Feltárcsáztam a szoba-szervízt és leadtam a rendelést. 10 perc múlva már be is kopogtak, Liam pedig beengedte a pincért. Lerakta a tálcát és a két bögrét az asztalra, ami a bejárattól nem messze állt, majd távozott. Nem jött be annyira a szobába, hogy láthatott volna.
 Liam felkapta a tálcát, rajta a két bögrével és letelepedett az ágyra. Elvettem az egyik forró italt és pár percig csak melegítettem a kezemet és apró kortyokkal melegítettem a belsőszerveimet is.
 - Mmmm... - Adott hangot az élvezetnek Liam, miközben beleharapott a csokis sütibe. Csak hogy engem idegesítsen, megint nem volt rajta felső. Csak egy melegítő nadrág, meg persze a boxere, ami túlnyúlt a nadrágján. Értitek...
 Lassan kortyolgattuk a kakaónkat és megettük a sütiket is. Közben egymás tekintetét kutattuk, és ez a csönd egyáltalán nem volt kínos. Mikor rám mosolygott, elpirultam, mosolyogtam, még jobban mosolygott... Tudjátok: a szokásos.
 Mikor elfogyott a bögrém tartalma leraktam az tálcára, amin érkezett. Az én lábaim a takaró alatt voltak, viszont Liam a takaró felett ült. Már nem fáztam, mert a meleg kakaó és Liam cuccai, amik mellesleg Liam illatot árasztottak, felmelegítettek. Lejjebb csúsztam a takaró alatt, és átkaroltam magamat Liam illatát beszippantva.
 - Ennyire jó a pulóverem? - Kérdezte mosolyogva Liam, miközben letette a tálcát a földre az ő bögréjével együtt.
 - Mmm. Olyan jó Liam illata van. - Válaszoltam mosolyogva és az orromra húztam a pulóver nyakát.
  Közelebb csúszott a takaró felett, és hatalmas erőfeszítésbe telt, hogy ne rántsam le magamról a takarót...

Azt hiszem nagyon gonosz vagyok... és perverz...
Aki facebook-ról jött légyszi mondja meg, hogy ki adta meg a linket! Köszi!

24. fejezet - Kapcsolat

Első reakcióm a LWWY videóklipre: ASDFGHJKLZTREWQYXCVBNM
:DDD

Kommentek?
Leah

24. fejezet - Kapcsolat

 Arra ébredtem hogy majd meg sülök. Nagyon melegem volt és olyan érzésem volt, mint mikor a nyári kánikulában le akarom venni a bőrömet... Kinyitottam a szememet és rájöttem miért volt annyira melegem. Liam teljes teste az enyémhez préselődött és félig még rajtam is feküdt. A lábaink össze voltak gabalyodva, a jobb karja a derekamon volt, szorosan, és a felsőteste az én hátamhoz simult. A jobb karom az ágy széle felé volt kinyújtva. Gondolom valami hűvösség után kutatott...

 Nagyon nem akartam megmozdulni. Nem akartam, hogy miattam keljen fel. Megpróbáltam megmozdulni, de annak ellenére, hogy Liam testsúlya nem rám nehezedett, attól még ő is mozdult velem együtt. A hajam a nyakamba volt csavarodva, ezért megpróbáltam kisöpörni onnan.

 Liam felkuncogott a fülem mögött. Én sem tudtam visszatartani a kuncogást erre reagálva.

 - Csikiz a hajad. - dörmögte reggeli rekedtséggel a hangjában.

 - Te pedig olyan vagy, mint egy kazán. - Megfordultam, hogy szembe legyek vele. Ez eleve nagy koordinációs képességeket kívánt, mert a lábaimat úgy kellett mozgatni, hogy ne okozzak kárt benne. Valami csoda folytán sikerült, de Liam karja egy csöppet sem engedett.

 Felkuncogtam, mikor felfedeztem a tényt, hogy nincs közöttünk egy centi sem.

 - Mi olyan vicces, sunshine? - vette szorosabbra az ölelést a derekam körül.

 - Semmi. - Mosolyogtam rá.

 - Nagyon kellemes így ébredni. - Jelentette ki csillogó szemekkel Liam.

 - Tudom miről beszélsz. - Néztem mélyen a szemébe. Nem bírtam levakarni a bárgyú mosolyt az arcomról. Liam a nyakamba temette az arcát. Mivel nagyon közel voltunk egymáshoz, ez nem igényelt olyan sok mozgást. Bele túrtam a hajába, ami kócos volt az alvástól.
 - Mmmmmh.... - hozzádörgölte az arcát a nyakamhoz, mint egy kiscica, amikor dorombol, majd hirtelen kipattant az ágyból.
 - Mi az? - Kérdeztem értetlenül.
 - Hidd el.... Jobb lesz így, hogy valami mást csinálunk... valahol máshol. - Kapkodta a levegőt, mint aki lefutotta a maratont. A székről felkapta a ruháit és a fürdőszobába masírozott.
 Fáztam a hirtelen hőmérséklet változástól, így magamra húztam a takarót. Gondolkodtam, hogy mi válthatta ki belőle ezt a heves reakciót. De reggel van, és az ágy túl puha. Akarva, akaratlanul is le-lecsukódtak a szemeim.
 Aztán eszembe jutott a tegnap este. Reggelente kicsit lassabban forognak az agytekervényeim, és mélyvörösre váltott az arcom színe. Azért akadt hirtelen olyan sürgős dolga a fürdőben, mert... mert... Még a gondolatra is bele vörösödtem... Eddig nem tapasztaltam ilyet. Nem voltam közvetlenül a tanúja, hogy ilyen reakciót váltok ki bárkiből is... És hogy ez pont Liamnél van... El kell ismernem, hogy nagyon hízelgett a lelkemnek. Az, akit szeretek és akiért a hormonjaim odáig vannak ugyan úgy érez. Azt is be kell vallanom, hogy örültem, hogy nem tesszük meg. Nem beszéltük meg, nem jelentettünk ki semmit sem, de azért éreztük, hogy nem akarjuk még együtt... Még egy hónapja sem jártunk, de már tovább jutottunk, mint kellett volna. Bár arra nem akarok gondolni, hogy mások ilyenkor már hol tartanak. Nekem arra  kell gondolnom, hogy én mit akarok. És hogy Liam mit akar. Ez a kettőnk kapcsolata. Nincsen harmadik fél.
 Viszont a lelkem egy egészen kicsi és eldugott, romlott részében letargia uralkodott. Ott lakott az én kis belső ördögöm. Puffogott és kénköves porfelhőket eregetett, miközben a földet csapkodta. Azért utasít vissza, mert nem vagyok elég jó neki?
 Én sem akartam elsietni, de Liam mégis csak fiúból van. A nagymamák kedvenc mondása, hogy Minden fiú azt akarja. Hát Liam mit akar?
 Gondolataim között Liam visszatért a fürdőből. Teljesen felöltözve = nincs több móka mára.
 Visszament a szobájába, hogy összepakolja a maradék cuccát és hogy mindent elindíthassanak időben Dublinba. Nekem nem kellett sokat erőlködnöm, mert nem nyitottam ki 2 táskámat, csak a harmadikat. Bármennyire próbáltam túltenni magamat, nagyon furdalta az oldalamat és az önbizalmamat a gondolat, hogy Liam nem tart elég jónak. Az egy dolog, hogy a teste hogy reagál. A testi reakciókat nem tudjuk befolyásolni. Pont ahogy az érzelmeinket vagy a gondolatainkat sem. Gondolhatunk arra, hogy nem gondolunk valamire, de máris azon jár az eszünk. Hiába parancsoljuk meg a lábunknak, hogy ne zsibbadjon el, attól még elzsibbad...

 A két táskámat felpakoltam a londiner kocsijára, amin a többiek cucca is volt, és gondolataimba merülve sétáltam lassan a folyosón.
 - 10 nap múlva! 10 nap múlva! 10 nap múlva! - Kántálta énekelve Louis, aki szembe jött velem a folyosón és még egy kis koreográfiát is levágott előttem.
 - Mi lesz 10 nap múlva? - Szakadtam el a saját gondolataimtól és a szemöldökömet ráncolva néztem rá.
 - Eleanor csatlakozik hozzánk! - Válaszolta egy hatalmas vigyor kíséretében.
 - Ó. - Nyögtem ki. Máris visszatértek a gondolataim és megint elkalandoztam.
 - Minden rendben? Mintha nem ebben a világban lennél? - Kérdezte hangnemet váltva.
 - Perszee.. - Hagytam lógni a levegőben a szót. - Milyen volt Liam és Danielle kapcsolata?
 - Ezt nem tőle kéne megkérdezned? - Tért ki a válasz elől.
Szemöldök ráncolva rágcsáltam az ajkamat és hümmögtem.
 - Nagyon belsőséges és intim kapcsolatot ápoltak, ugye? - Felnéztem a kékes zöld szemébe és választ vártam. Nem nagyon hittem benne, hogy válaszolni is fog. Amennyi időt eltöltöttem velük egyszerre, már észre vettem, hogy úgy viselkednek, mintha testvérek lennének. És a testvérek megvédik a másikat bármi áron...
 Nem is válaszolt csak nézett rám kutató pillantással. Szerintem próbálta kiolvasni a szememből vagy az arckifejezésemből, hogy miért kérdezek ilyet. A csönd már két percig nyújtózott, majd vállat vontam.
 - Akkor majd megkérdezem a rajongóktól. - Kikerültem és tovább sétáltam valamerre a lift felé... Nem tudtam, hogy mit csináljak, csak bolyongtam a gondolataimmal.
 Louis nem jött utánam. Még csak meg sem mukkant. Azt sem hallottam, hogy elindult volna, de nem fordultam hátra, hogy leellenőrizzem. Megvártam, míg a lift csilingelt, majd lementem a földszinten található előtérbe. Voltak ott puffok, kanapék és fotelek is. Oda ültem le, ahonnan látom a lifteket, de az én gépembe ne tudjanak mások belenézni. Magam mellé raktam a táskámat, oldalról elbarikádozva magamat, hogy ne ülhessenek le mellém. A lábamat felraktam egy puffra, mire egy néni csúnyán nézett rám. Nem törődtem vele és inkább Liam exének a nevét írtam be az összes keresőbe. Feltettem kérdésként is a fan-oldalon, mint egy kvíz kérdésként, hogy ki tudja a legtöbbet a csajról. Tumblr-on kijött egy csomó kép, amin Liammel együtt vannak, ölelkeznek, kézen fogva sétálnak vagy éppen csókolóznak. Szúrt a szívem, mikor megláttam a képeket, de úgy voltam vele, hogy inkább most, mint mikor egy rajongó a képem alá dörgöli... Tovább kutattam, és voltak történetek, találgatások és vélemények is. Hasznavehetetlenek voltak, mivel ezeket mind rajongó írta. A google-lal meg sem próbálkoztam. Ott még több szemetet kidobott volna... Áttértem a twitterre és voltam olyan hülye, hogy megkerestem a csajt.
 Teljesen belemerültem a twitter böngészésébe. Egyszerre három twitter oldal volt megnyitva. A fanoldalon voltam bejelentkezve. Egyik oldalon az említések oldala volt megnyitva, ahova befutott az összes válasz, a másikon a sima fal, és a harmadikon volt Danielle.
 - Miért csinálod ezt magaddal? - Tettem fel félhangosan magamnak a kérdést. Az agyamban a kisangyal és a kisördög egymással vitatkozott....
 Liam csak nem akarta elsietni a dolgokat. Ezért ugrott ki reggel az ágyból. De akkor miért nincs most velem?
 Ne kínozd magad ezekkel. - Mutatott mentális angyalom a képernyőre. - Semmi értelme, és Liamnek meg volt az oka, hogy véget vetett a kapcsolatnak.
 Nagyot sóhajtottam és beláttam, amit a tudatalattim hajtogatott: semmi értelme annak, amit csinálok. Kiléptem az összes oldalról és leállítottam a gépet. Mikor lecsuktam a képernyőt, Zayn feje tűnt elő mögüle.
 - Élvezed? - Kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
 - Harry bezzeg mindig megijed. - Vetette le magát mellém duzzogva. Ezt azért tudta megcsinálni, mert előtte lepakolta a táskáimat onnan (laptop táska és kézi táska). Észre sem vettem.
 - Na milyen volt az éjszaka? - Kérdezte szemöldökét húzogatva.
 - Hogy érted? - Kérdeztem vissza.
 - Este át akartunk menni Liamhez de nem volt ott. - Olyan hangon beszélt, mint aki mindent tud.
 - Ó. Csak aludtunk. - Vontam vállat és elpakoltam a laptopot a táskájába.
Furcsán nézett rám, és nem bírtam megállni, hogy megkérdezzem. - Mi az?
 - Nem kéne kicsit... hogy is mondjam... jobb kedvednek lennie? - Próbált kedves lenni és közben a kezeivel gesztikulált.
 - De. Valószínűleg. - Bólintottam. De inkább bevettem egy fájdalom csillapítót. Úgy látszik, hogy az utazástól csak sűrűbben fáj a csuklóm... Ránéztem a csuklómra, majd vissza Zaynre. - Mikor jönnek a többiek?
 - Bármelyik percben itt lehetnek. - Lerítt róla, hogy nem érti mi van velem, és hogy nem hagyja nyomozás nélkül a viselkedésemet.
 Még mielőtt belekezdhetett volna, csilingelt a lift és megjelentek a többiek. Louis arcán levakarhatatlan vigyor volt. Pont az enyém tükörképe volt, amit tegnap este viseltem...
 - Én csak azt mondom, hogy menjenek biztosra! - Magyarázott nagy hévvel valamit Harry.
 - Akkor is illetlen ilyet mondani másnak! - Bizonygatta a maga igazát Liam. Szerintem hiába próbálta a göndörkét illemre tanítani... A perverzség kinevelhetetlen belőle.
 - Indulás. - Paul nem emelte fel a hangját, nem volt hangosabb az átlagosnál, mégis mindenki rögtön ugrott. Még én is.
 Eldöntöttem, hogy elmondom a fiúknak a múltamat. Talán akkor máshogy fognak rám nézni, de jobb lesz ez így. Liam nem szeret előttük titkolózni, és miattam kellett csinálnia. Mosolyogva jött oda, hogy átöleljen és úgy menjünk a kisbuszba, ami a reptérre visz minket. Belebújtam az ölelésébe és hozzásimultam, mint egy kiscica. Mikor beültünk, annyira halkan, hogy csak ő hallja beavattam a tervembe.
 - Biztos, hogy ezt szeretnéd? - Aggódást véltem átsuhanni a szemében.
 - Persze. - Bólintottam határozottan. - Így talán majd jobban megértik, hogy miért vagyok... furcsa. - Kínos mosolyt öltöttem. Liam csak rázta a fejét mosolyogva, és megpuszilta a homlokomat.
 - Nem vagy furcsa. - Suttogta a fülembe.
 - Ó, dehogynem. - Sóhajtottam. - Neked rózsaszín napszemüveged van, azért nem látod.
 - Szeretem, mikor minden vattacukor színű. - Kuncogott és puszit nyomott a fülem mögé. Gondolom nem kell leírnom, hogy mennyire össze voltunk borulva.
 - Legalább ne előttem csináljátok! - Szólt ránk széttárva a kezeit Harry. - Nem elég, hogy Louis is mindig ezt csinálja Eleanorral, vagy Zayn Perrievel, még ti is...
 - Kéne egy barátnő, Styles? - Kérdeztem kaján vigyorral, de Liam elhúzódott a nyakam közeléből és hátra dőlt. A karja még mindig a vállamon volt, de már nem borultunk össze olyan látványosan.
Megtettük a becsekkolást és egy vicces fénykép után, amit a csomagjainkról csináltam, be is mentünk a várakozóba. Persze a fiúk adtak néhány dedikálást, de nem volt annyira tömeg, ami engem kicsit megnyugtatott. De ez nem azt jelentette, hogy ne lettek volna paparazzók. Villantak a vakuk, ahogy a fiúk elől mentek. Én a bandával kicsit lemaradva haladtam Sarahval az oldalamon.
 - Minden rendben? - Jött oda Liam, mikor már paparazzó mentes területen voltunk.
 - Persze, csak még meg kell szoknom, hogy ha beírom a nevemet a google-be, egy csomó fénykép lesz rólam... - Visszanéztem a kapu felé, ahol átjöttünk és megszabadultunk a lesifotósoktól. Néhány még mindig ott állt és az arca helyett egy kamera volt, de már nem érdekelt. - Menjünk és legyünk már újra együtt Niall-al. Túl akarok már lenni ezen az egészen.
 A repülés nem volt olyan hosszú, inkább csak annyit vettem észre, hogy felszálltunk, majd leszálltunk. Azon gondolkoztam, hogy hogyan tálaljam az egészet a fiúknak. Végül a nyers igazságnál maradtam. Kicsi bevezetéssel, hogy tudom, hogy furának tartanak, majd egyből a közepébe.
 A One Direction négy tagja kisbuszba pattant, hogy elmenjenek Niallért, és hogy tiszteletüket tegyék az ír ifjú családjánál. Szerintem nagyon kedves dolog tőlük.
 A többiekkel egy újabb hotelbe irányítottak minket. Közben a buszban a banda beavatott egy igen furcsa tervbe.
 - Liam szülinapján buli lesz. Meglepetés buli, ezért mikor elindulnak, azt hiszi majd, hogy interjúra mennek. Abban a hitben van, hogy majd hétvégén fogunk ünnepelni, így biztos a siker! - Josh, a dobos, nagyon elégedettnek tűnt a tervvel. Izgatottság csillogott a szemében.
 - És hol lesz egyáltalán? - Kérdeztem.
 - Az egyik szórakozó helyen. Már minden el van intézve. Sok barát eljön majd, hogy együtt bulizzanak a szülinapossal, úgy, hogy Liam semmit nem sejt az egészből.
 - Oké. - Bólintottam. - Szóóóval... - elővettem a menetrendet, hogy mikor, hol leszünk. - 11 nap múlva pont Manchesterben leszünk.
 Josh bólintott.
 - Rendben. Megjegyeztem. Nem szólok Liamnek. - Vigyorogtam, és örültem a fejemnek. Jól esett, hogy megbíznak bennem.
 Ezek után beszélgettünk és a többi bandatagot is jobban megismertem. Tetszett, hogy velük beszélgethettem és látszott rajtuk, hogy nagyon büszkék a fiúkra. Szerettek zenélni és a fiúkkal dolgozhattak. Sok ember álmodik erről.

Semmilyen fejezet, de holnap jön a következő fejezet! Tudjátok még ma meg fogom írni! :D