15. fejezet - Lehetne?

Sziasztok!
Imádom a kommentelőimet! :) Mindig azzal jönnek, hogy nagyszerűen írok! *-* El nem tudjátok képzelni, hogy ez mennyire felfoghatatlan számomra. Bár szeretek írni, én magamat nem tartom olyan jónak, mint ahogy mások tartanak. Mint pölö ahogy Niall sem nagyon hiszi el, hogy ő szép. Pedig egy kis festett szőke angyal! :D
De hogy ne szaporítsam tovább a szót köszönöm a kommentelőimet és a követőimet! :)
Love u all!
Leah


U.I.: eltűnt a nem jó. :(
U.i.i.: Kibaszott nagy kutatást végeztem a fiúk következő turnéjukat illetően, de nem fogom teljesen ugyan azt leírni, ahogy le fog zajlani. Inkább elrugaszkodok a valóságtól ilyen téren, ha nem baj. :3

15. fejezet - Lehetne?

 - Ha nem bánjátok, most mennem kell! - Álltam fel vakon a telefonomba temetkezve. Folyamatosan nyomkodtam az érintőképernyőn a betűket és arra indultam, amerre az ajtót sejtettem.

 - De mégis hová? - Kérdezte Liam értetlenkedve.

 - Le kell vernem ezt a hülye pletykát, mert még holnap az újságokban fog visszaköszönni. - Válaszoltam fel sem pillantva.

 - Honnan tudod, hogy nem igaz? - Kérdezte Niall kicsit halkabban.

 Meglepődve fordultam vissza és Niall komoly fejével találtam szembe magamat. Miután pár percig felváltva néztem a fiúk komoly arckifejezését vállat rántottam.

 - Akár igaz, akár nem, nekem az a dolgom, hogy a jó sajtóvisszhangot tápláljam, a rosszat pedig leverjem. - Majd vissza fordultam az eredeti irányba és annyi tweetet küldtem, amennyit tudtam.

 - Amúgy tényleg nem igazak! - Hallottam Niall kiabálását az ajtón keresztül, mikor becsuktam magam után. A szobámig futva tettem meg az utat, majd egy kis szerencsével egyből bele tudtam dugni a kártyát a zárba és már bent is voltam. Az ágyra vetettem magamat a laptoppal és belekezdtem a munkába. Rávettem pár fanatikusabb rajongót, hogy keressen cikkeket a neten. Az eredményt előre sejtettem, de a directionerek jobbak az F.B.I.-nál is. Nem találtak olyan cikket, ami erről szólt volna, így a pletyka rovatba terelődött a hisztéria teremtője és már növekedett azok száma, akik nyugtatták a tömeget, és viszonylag hamar már másról folyt a beszélgetés a directioner-mederben.

 A viharról teljesen megfeledkezve bújtam be az ágyba. Igazából nem is nagyon törődtem a környezetemmel. A hotelszoba csak az enyém, és a gondolataimba temetkezve húztam magamra a takarót. Liam járt a fejemben...

 Reggel a telefonom csipogására keltem. A párna a fejemen volt, és félig kómásan kutattam a szerkentyű után. Morogva estem ki az ágyból a nadrágom után nyúlva, de még mindig nem tápászkodtam fel, miután kinyomta a telefont, az után se. Ma tovább indulunk. Glasgow-ba megyünk, ahol 2 fellépésük lesz a fiúknak. Mikor már szúrta a szememet a napsütés a szemhéjamon keresztül is négykézlábra vergődtem, onnan pedig az ágyba kapaszkodva két lábra kényszerítettem magamat. A fürdőben fogat mostam, megfésülködtem csukot szemekkel köbö, utána a fejembe nyomtam a supermanes fulcappemet és a csomagjaimat az ajtó mellé tuszkoltam. A pólóm fordítva volt rajtam, és mintha kifordítva is lett volna, de most valahogy nem érdekelt... Az ajtóhoz legközelebb lévő fotelba vetettem magamat és feltárcsáztam Pault. Azt az utasítást kaptam, hogy vitessem le a cuccaimat a buszba, így hívtam egy londínert, én pedig reggeli után indultam résnyire nyitott szemekkel. A lifthez érve a tegnapi zaklatós srác támasztotta a falat, én pedig karba font kézzel próbáltam nem tudomást venni róla. Persze őt ez nem zavarta és szavakat formált a túl-szép-szájával.

 - Jó reggelt! Hogy aludtál? - Nem néztem rá, de így is hallottam a hangjából, hogy vigyorog. Válaszul csak morogtam és a szemembe húztam a sapkámat. Bátorításnak vehette, mert ellökte magát a faltól és mellém állt. - Na mi az? Elvitte a cica a nyelvedet? - És átdobta a karját a vállamon.

 Kifordultam a karja alól, és ekkor egy hang szólalt meg nem is olyan messze.

 - Csak nem zaklatnak? - És egy másik kéz nehezedett a vállamra. Oda néztem és Niall szőkesége kúszott a látómezőmbe.

 - Hé haver, csak ismerkedtünk. - Tartotta maga elé a kezeit az idegen.

 - Ahogy én látom ez csak egyoldalú próbálkozás volt haver. - Válaszolt Niall. Engem teljesen hidegen hagyott az ürge, de Niallt látszólag idegesítette a tény, miszerint a vele szemben álló még mindig lélegzett.

 A további beszélgetés lehetőségét a lift pittyegése szakította meg, jelezve, hogy utasokra vár. A srác állt még pár pillanatig, majd beszállt a liftbe. Niall és én nem mentünk utána, így az ajtó becsukódott és elindult lefelé.

 - Jól vagy? - Fordította felém Niall a fejét és aggódó csillogást véltem felfedezni a szemeiben.

 - Mpf.. - Morogtam és arrébb álltam Nialltól, hogy ne érjen hozzám. Még mindig karba font kézzel álltam és a cipőmet néztem.

 Niall valószínűleg értetlenül állt a dolgok előtt, de nem volt alkalma rákérdezni, mert a sarok mögül a többi fiú tűnt elő a biztonságiakkal.

 - Paul, tudtad, hogy a wikipedián az áll a neved mellett, hogy baby sitter? - Villantottam Paul felé egy halvány mosolyt. Zayn és Louis egyből elkezdte ugratni a náluk többszörösen nagyobb férfit, Harry pedig ráugrott a hátára. Paul nem tűnt túl meglepettnek, hanem inkább megregulázta Harryt és csak mosolygott Zayn és Louis viccein. Mikor felért a lift (megint), mint egyetlen lányt előre engedtek és utána besorjáztak mind. Kicsit féltem, hogy túlterhelődünk, de elég strapabírónak bizonyult a lift. Zayn, Louis és Harry még mindig Pault szívatták és a hangjuk betöltötte a liftet. Liam és Niall egymással beszélgettek, és hiába voltak közel, Zayn hangjától, ami a fülem mellett üvöltött szinte semmit nem hallottam. Csak az arcukról tudtam leolvasni, hogy nem a többi bandataggal mulatnak. A lift egy pittyegéssel jelezte, hogy megérkeztünk a földszintre, így a kis csoport kiszabadult a vaskalitkából. Az étteremben sok volt az ember, mégsem kellett verekedni a helyért. Mindenki megreggelizett miután a többi turnétag is megérkezett és már úton is voltunk a következő állomás felé. Ott ültem a buszon, ahol Liammel egymás kezére firkáltunk, de most egyedül voltam a négy üléses asztal mellett és az elsuhanó tájat néztem. A fullcapem eltakarta az arcom azon részét, ami a busz felé esett, így nem láthattam, ha történik odabent valaki, nem mintha érdekelt volna...

 Vannak olyan pillanatok, amikor megrohannak az emlékek és velük együtt a hangulatom is elszáll. Semmi kedvem semmihez sem. Kezdetben próbáltak kedély javító szerekkel tömni az orvosok, de nem mentek vele túl sokra. Vagy teljesen kiestek az események, vagy megszűnt a gondolkodásom. Így letettek róla és meditációra küldtek. Hát köszi. Most megvoltam azzal, hogy az ablakon kifelé bámultam és mivel amúgy is sötétített volt, kívülről semmi nem voltam látható. Hátulról a játék zajai szűrődtek, előről a biztonságiak mély, dörmögős beszélgetése morajlott. A két hang egybefolyt, és nemsokára már nem lehetett külön választani a kettőt.

 De attól, hogy kifelé bámultam és próbáltam nem tudomást venni a busz belteréről, még nem szűnt meg a hallásom, ezért hallottam a közeledő lépteket, éreztem, hogy valaki leült mellém és hallottam egy üveg sziszegő nyílását.
 Miután 10 perc is eltelt anélkül, hogy megszólalt volna, úrrá lett a kíváncsiság rajtam és elnyomta a búskomor gondolataimat. A helyére toltam a sapkámat és Liam mellett találtam magamat. Felém nyújtotta az üveget, de megráztam a fejemet.
 Még több perc telt el anélkül, hogy akár egy hangot is kiadtunk volna.
 - Elvitte a cica a nyelvedet? - Törtem meg végül.
 - Nem. - Mondta, majd kortyolt egyet az üdítőjéből és visszazárta. - Niall elmondta, hogy nem voltál túl jó passzban reggel és a viselkedésed sem cáfolta ezeket. - Csokoládé szemeiben aggodalom csillogott. - Jobban vagy?
 - Jobban. - Bólintottam. Kosaras nadrágban és trikóban ült mellettem, így láthattam a feszülő izmait. A gondolataim már régen nem a múlton jártak... Kicsit elpirultam, majd keresni kezdtem a szememmel valamit, ami eltereli a gondolataimat Liam bicepszeiről.
 - Figyelj - szólalt meg Liam -, nekem most tényleg nagyon fontos lettél, és nem szeretném elveszíteni ezt a kis biztonságot. Danielle óta te vagy az első ember, aki kirángatott a csigaházamból.
 Liam őszinteségi rohama most váratlanul ért. Mikor csak a képernyőn olvastam a mondatait volt egy pár percem felfogni, amit írt, vagy kisilabizálni a szavakat. De így szemtől szembe megijesztett. Remegtem, mint egy nyuszi a róka előtt, mégis melegség töltött el.
 - Liam... - Halkan beszéltem, mint egy sóhaj. - Ezt nem a buszon kéne megbeszélnünk. - Kaptam egy köhögő biztonsági felé a fejemet hirtelen.
 Liam megérthette, hogy mire célzok. Mondtam már neki, hogy nem szeretem, ha sok ember tud a magánéletemről. Ezen a buszon csak Liam ismerte a múltamat, és sejtésem volt róla, hogy a szüleim talán Pault is felvilágosították... Liammel kikászálódtunk az asztal mögül és a hálókabinokat elválasztó ajtón átkelve becsuktuk magunk mögött. Jelenleg 2 papírvékony ajtó választott el a busz elejétől és a végétől. Mind a két oldalról hangok szűrődtek át tompán, mégis jobban éreztem magamat.
 Liam alvóhelyére gyömöszöltük be magunkat. Mind a ketten az oldalunkon feküdtünk egymás felé fordulva jó sok helyet hagyva magunk között... A lábunk a szemben lévő ágyon pihent.
 - Mégis miért veszítenél el? - Tettem fel a kérdést suttogva. Tudtam, hogy nem nagyon hallanak minket, de a helyzet ezt hozta ki.
 - Csak Niall mondta, hogy attól a sráctól teljesen visszahúzódtál. Nem mondtam el neki, hogy miért, mert gondoltam ezt neked kell eldöntened, hogy el akarod-e mondani másoknak. Viszont én tudom, hogy miért viselkedsz így az emberekkel, főleg a rámenősökkel. - Küldött felém egy Liames nézést, amitől az embernek olyan leküzdhetetlen érzése támad, hogy most azonnal meg kell ölelnie.
 - Olyan furcsa vagy. - Jegyeztem meg. Csak néztem az arcát és próbáltam minden egyes vonását az agyamba vésni. Igazuk van azoknak a tweeteknek, amik arról szólnak, hogy Liamet nem lehet utálni, és aki egyáltalán utálja nem lehet ember... - Legszívesebben mindig megölelnélek, amikor szomorú fejet vágsz, hogy mindig mosolyogni lássalak. - Beszéd közben az előttem heverő fullcappet néztem. Az egyik kezem a fejem alatt volt támasznak, a másik kezemmel meg a fullcappet birizgáltam.
 Liam nem tudom, hogy hogy csinálta a kicsit teret figyelembe véve, de közelebb csúszott. Ő is suttogott.
 - Én pedig legszívesebben kitörölném a múltat az emlékeid közül. Látom az arcodon, amikor eszedbe jutnak. De mégsem tenném meg, ha lenne rá alkalmam, mert akkor nem lennél ugyan az a személyiség. - Liam megfogta a sapkát birizgáló kezemet, én pedig ráemeltem a tekintetemet. Örültem, hogy éppen nem a két lábamon állok, mert ebbe a nézésbe beleremegett volna a térdem, és nem tartott volna olyan biztosan, mint az alattam lévő ágy.
 - Ne nézz így. - Mondtam elfúló hangon és inkább a trikóját kezdtem el nézni. Ekkor eszembe jutottak az izmai és elpirultam. Szerencsére nem szűrődött be túl sok fény a folyosó lámpáiból...
 - Hogy? - Kérdezte suttogva.
 Visszanéztem a szemébe és szólásra nyitottam a számat, de a busz hátuljába vezető ajtó kinyílt és Harry masírozott át a folyosón. Ahhoz, hogy átférjen bezsúfolódtunk a kis üregbe, és hogy ki ne essek Liam vállába kapaszkodtam, ő pedig a derekamat fogta.
 - Hé! Ez nem ér! Azt mondtátok, hogy semmi szex a buszon! - Harry a kelleténél hangosabban szólalt meg.
 - Ne légy hülye. - Másztam ki Liam karjai közül, hogy Harry mellé álljak. A 178 centijével fel kellett néznem rá, de a kezeimet karba fontam. Liam is a két lábára vergődött, de már kevésbé volt magabiztos.
 - Akkor mégis mit csináltatok? - Kérdezte Harry még mindig túl hangosan és perverz mosollyal.
 - Beszélgettünk. - Sóhajtottam lemondóan, mert tudtam, hogy Harry addig fogja ütni a vasat, amíg meleg, így felkészültem az egész napi ugratásra...
 - Aha... BAszélgettetek... - Harry tovább indult kinyitva a második ajtót is, én pedig hülyén éreztem magamat. Ha visszamászunk Liam vackába, akkor ha valaki ismét erre jár ugyan erre a következtetésre juthat, mint Harry.
 A töprengésemből Paul hangja szakított ki, aki közölte, hogy megálltunk enni. Úgy, mint az első napon, elsőnek értem le a buszról, de ott Paul közelébe álltam, és nem rohantam be az étterembe. Olyan sok volt egymás mellett, hogy nem is tudtam, hogy melyikbe megyünk.
 A fiúk ráérősen lesorjáztak és idő közben megállt a második busz is az első mögött. A mi kisebb csoportunk körül egy nagyobb csoport kezdett el keletkezni az utcán járó emberekből. Nemsokára feltűntek a rajongók is, így a leggyorsabb menekülési utat választottuk: bementünk egy étterembe.
 Amikor a számlát intéztük a fiúk szalvétára autogramokat osztogattak, valamint fényképezkedtek pár dolgozóval.
 Én meguntam a túl sok felesleges beszédet, ezért inkább elmentem a mosdóba. Nem kellett, de jobb volt, mint ott ácsorogni és várni. Nem egy extravagáns étteremben voltunk, úgyhogy egyszemélyes mosdó volt a lányoknak és a fiúknak is. Irtó cuki volt, mert ment az étteremhez és nem hanyagolták el úgy, hogy oké, ez csak egy mosdó, meszeljük fehérre, és kész, hanem gondot fordítottak a burkolására és a színek passzolására. Nézzetek hülyének, de nagyon tetszett. A belépő nem volt olyan kicsi, hogy ne férjen el benne három ember kényelmesen, és az ajtókat is ki lehetett nyitni. Nem volt zsúfolt. Mikor kezet mostam, nyílt az ajtó és Liam csusszant be rajta olyan gyorsan, hogy pislogni sem volt idő az ajtó nyílása és a csukódása között.
 - Ez a női mosdó Liam. - Felé fordultam, ő pedig az ajtót támasztotta.
 - Néha áldozatot kell hozni. - Kacsintott rám. Az ajtó előtt több láb is eldobogott.
 - Áh... - Értettem meg végre. Liam a rajongók elől futott ide. - Hát a többiek?
 - A férfi mosdóban. Még szerencse, hogy a kettő ilyen közel van egymáshoz. Kétségbeesetten kerestem egy ajtót, mikor Zayn közölte velem, hogy nem férünk be mind. - A két térdére támaszkodott, hogy lecsillapítsa a lélegzetét. Én addig a mosdókagylónak dőlve figyeltem. A bicepszeire vándorolt a tekintetem, és felrémlett az az este, amikor nem tudtam kimászni az öleléséből.
 Liam elővette a telefonját és írt egy SMS-t. - Értesítettem Pault, hogy hol vagyunk. Értünk jön, ahogy biztosítja a helyet.
 - Ilyen gyakran előfordul veletek? - Kérdeztem.
 - Nem olyan sűrűn. - Az ajkai mosolyba futottak.
 - Na és addig mit csinálunk? - Kérdeztem a kis helyiségen körbefuttatva a tekintetemet.