16. fejezet - Run Away Babe

Sziasztok! 

Welcome az új követőknek! :D

Várom a kommentjeiteket és én próbálom a legjobbat adni!
Köszönöm a Díjakat és azt, hogy néhányan kirakták a blogomat az oldalukra. Cserébe mindenkit kiraktam, akiről tudok, és a blogger is jelzi, hogy honnan kattintanak az oldalra. :D Szóval...ehm... yeah. 

Üdv: Leah

U.i.: Eredetileg ennek a résznek azt a nevet adtam volna, hogy Bonyodalmak, de az túl átlagos lett volna, ezért kigondoltam más.

16.fejezet - Run Away Babe

 Liam pimasz mosollyal az arcán közelebb lépett. Nem menekülhettem be a WC-hez, mert egyrész fújj, másrészt beleütköztem volna Liambe. Ki nem mehettem, mert akkor azt kockáztatom, hogy Liam beszerez pár sérülést a lelkes rajongóitól... Gondolkodásomban elkezdtem rágcsálni az ajkaimat, Liam pedig még közelebb került. Nem is rémlett, hogy megmozdult, de most már közvetlenül ott állt előttem. Ha kinyújtottam volna a karomat, megfoghattam volna a bicepszét, vagy rátehettem volna a mellkasára a kezemet... Csábító gondolat! - suttogta a kisördög a fejemben.

 - Amikor ezt csinálod, mindig csak arra tudok gondolni, hogy én akarom megharapni az ajkadat... - suttogta elfúló hangon Liam.

 Abbahagytam az ajkam rágcsálását és egy kicsit tátva felejtettem a számat.

 - Nem csókolózhatunk Liam. - suttogtam én is elfúló hangon, de közben a csókra faragott száját csodáltam.

 - Miért nem? - Kérdezte miközben közelebb lépett és átfogta az egyik kezével a derekamat. A testünk összesimult, a kezemet pedig a mellkasára tettem. Éreztem a szívverését a trikón keresztül is. Ugyan olyan vadul vágtázott, mint az enyém. A levegő nem volt elég, és a tüdőm gyorsabban kezdte el követelni az utánpótlást. A csokoládé szemeken kívül nem akartam másra figyelni, de a kérdés valamiért fontosnak tűnt megválaszolni.

 - Paul, rajongók, baj... - Teljes egész mondatokra már nem voltam képes.

 - Megbirkózunk velük. - A hangja simogatta a dobhártyámat és az ajkaim is valami hasonlót követeltek.

 Két hónapja ismerjük egymást saccperkábé, és én máris a karjaiban voltam. Levett a lábamról, amit egyáltalán nem tudtam elképzelni ez előtt. A szívem majd ki ugrik, amikor hozzámér, és a bőröm bizsereg ott, ahol megérint. Most, hogy a derekamon volt a keze átjárt a jóleső borzongás.

 Akartam, hogy megcsókoljon. Liam szemébe nézve láttam, hogy ez a vágy nem csak bennem volt meg. A szánk közt lévő távolság fogyatkozni kezdett. Sosem értettem, hogy miért csinálják ezt olyan lassan a filmekben. Túl nyálasnak, túl műnek látszik a film vásznon, de mikor az ember ott van a valóságban, és eljön a pillanat: rájön.

 Visszatartanak a gondolatok, hogy mi lesz a következménye ennek. Paul ki fog akadni, a rajongók sírni fognak... Csinálnom kell egy saját twitter oldalt, ahol utálatos üzeneteket fogok kapni... Liam szája egyre közelebb és közelebb ért, a gondolataim pedig egyenes arányosságban kezdtek el halványulni. Végül teljesen eltűntek: ajkaink találkoztak.

 Egy hosszú puszi után Liam eltávolodott, a szemem pedig kinyílt. Egymás szemét fürkésztük, majd mint egy előre megtervezett koreográfia: az ajkaink újra találkoztak, de most igazi csók lett belőle. Nyelveink finoman ismerkedtek egymással. A pillanatok óráknak tűntek, de ugyan akkor hamar el is szálltak... Liam másik keze a hátamra csúszott, az én két kezem pedig felfelé. Az egyik a nyaka kör, a másik pedig a hajába túrt. Liam az alsó ajkamba harapott, én pedig elmosolyodtam. Nem tudtam mit kéne tennem, vagy mit nem kéne tennem. Liam karjaiban akartam maradni örökké.
 Miután minden levegő elfogyott a tüdőnkből abbahagytuk a csókolózást. Első csóknak merészre sikeredett, és lehet, hogy átléptük az etika határát is. Liam a homlokomnak támasztotta a sajátját és mosolygott.
 - Imádom a szádat. - Motyogtam két levegővétel között az édes ajkait nézve.
 - Leszel a barátnőm? - Simított ki egy tincset az arcomból.
 - A nyilvánosság előtt nem vállalhatjuk fel egymást. Nem sétálhatok veled kézen fogva ott, ahol akarok...
 - Én pedig nem ölelhetlek meg ott ahol akarlak. - Vágott a szavamba Liam. Eltávolodott annyira, hogy a szemembe tudjon nézni és a kíváncsiság csillogott a szemeiben a reménnyel egyetemben.
 - Liam.... - suttogtam és az arcára fektettem az egyik kezemet. - Minden vágyam, hogy a barátnőd legyek.
 A kijelentést egy boldog mosoly kísérte, aminek a tükörképét Liam ajkain fedezhettem fel. Újra csókba kezdtünk, de egy éles kopogtatás visszarántott a valóságba.
 Liam fújtatott egyet. Még kaptam egy szűzies puszit a számra és volt-nincs összesimuló testek. Hátrafordultam a tükörhöz megigazítani a hajamat, valamint elrejteni a szomorú arckifejezésemet. Liam közben kinyitotta az ajtót és Paul dugta be a fejét.
 - Gyertek.
 Még egy futó pillantást váltottunk, majd a többiekhez csatlakozva visszaballagtunk a buszhoz. Az utca olyan üres volt, mint egy katasztrófa filmben a bombatámadás után. Paul tényleg jó munkát végzett.
 A buszon letelepedtünk a kanapéra hátul. Annyira nem tudtam, hogy mit csináljak. Úgy kéne viselkednem, mint az előtt, de egyszerűen bezavarodtam. Mindenhova néztem, csak Liamre nem. Elmondjuk a fiúknak most, vagy majd később?
 - Olyan furcsán viselkedsz. - Vetett rám vizsgáló pillantást Harry.
 - Nem tudom miről beszélsz. - Vettem elő a zsebemből a telefonomat, hogy eltereljem a csapongó gondolataimat. A csók emléke még ott égett az ajkaimon. Elkezdtem harapdálni az alsó ajkamat és közben a twitteremet frissítettem.
 "Ne csináld..." Állt az üzenetben, amit Liam küldött. Rá kaptam a tekintetemet és olyan pillantást küldött felém, ami minden ígéret teljesítését hordozta magában. Elpirultam, majd gyorsan bele temetkeztem a telefonomba.
 "A fiúknak mikor szeretnéd elmondani?"
 Niall betett egy filmet és besötétítették az egész kabint. Louis mellett ültem az egyik szélen, Liam pedig a másikon. Bár lehet, hogy jól jött a távolság, mert a sötétben ki tudja mik történnének...
 "Egyenlőre szeretném kiélvezni minden pillanatát ennek a kapcsolatnak."
 Nem értettem, hogy ez mit jelent, de felfogtam, hogy még a fiúk előtt is el kell játszani azt, hogy semmi sem változott. Megfeszült bennem valami a gondolatra. A filmre egyáltalán nem tudtam gondolni, és mikor jött a lövöldözős rész kimentettem magamat, hogy nem szeretem az ilyen jellegű filmeket.
 Menekülve hagytam el a szűk helységet becsukva magam után az ajtót. Előre mentem a laptopomhoz, majd befeküdtem az ágyamra. Twitteren csináltam egy official_leahnet profilt és feltöltöttem egy képet is az iconba. Hogy elüssem az időt Glasgowig hátteret kerestem az oldalnak, ami végül egy angol zászló lett. Bekövettem a fiúkat meg más hírességeket is, úgy mind a Jonas meg Demi Lovato, pár Hunger Games szereplőt és még néhány fanoldalt is. Délután ötre megérkeztünk a stadionba, ahol a koncert lesz, így mindenki kivonszolta magát és az elmacskásodott végtagjait. Pár rajongó sikítozással vonta magára a figyelmet, de nem kaptak autogramot, hanem egyből beterelték a fiúkat az épületbe. Én a laptoptáskámmal a vállamon követtem őket egy brutálnagy napszemüveggel az arcomon. Még a hajamat is az arcomba kellett húznom Paul utasítására.
 Puffogtam egy pár sort, míg megmutatták a fiúknak az öltözőket, én pedig az interjúztató szobában telepedtem le. Pár rajongót már beengedtek, akiknek VIP-s jegyük volt, így én csak kinyitottam a laptopot és a kezembe temetve figyeltem a találkozásukat. Rájuk lett parancsolva, hogy ne sikítsanak, mert akkor el lesznek vezetve. Néhány pityergett egy kicsit, de amint a fényképezőgép elé álltak a sztárjaikkal mindegyiknek 100 Wattos mosoly figyelt az arcán.
 A fiúk igazán jól viselkedtek annak ellenére is, hogy végig hülyéskedték az egészet. Miután lezajlott a Meet&Greet, néhány rádióállomás lehetőséget kapott, hogy interjút készíthessenek a fiúkkal, engem meg Paul fogott el, hogy részt vegyek egy eligazításon. Majd el untam a fejemet. Ki akartam menni abból az átkozott teremből, hogy a fiúkkal hülyéskedjek... vagy csak Liammel legyek. Az sem dobta fel a kedvemet, hogy rajtam kívül már mindenki elhagyta a dupla x-et...
 Pötyögtem valamit a laptopomba, hogy azt higgyék figyelek, de igazából a lábammal adele-tt doboltam, hogy elüssem az időt. Mikor már vészesen közel kerültem ahhoz, hogy táncra is perdüljek a fejemben lejátszott számoktól szélnek eresztettek minket. Úgy menekültem, mintha az iskolában a vakáció előtti utolsó órán vettem volna részt. Majdhogynem futottam, mikor valaki elkapta a csuklómat és egy raktárszerűségben találtam magamat Liamhez préselődve.
 - Szia. - Suttogta az arcomba. Nem tudtam megállni a mosolygást.
 - Szia. Segíthetek valamiben? - Úgy tettem, mintha nem forrósodott volna fel a bőröm, mintha nem akart volna kiugrani a szívem...
 - A barátnőmet keresem. Nem láttad? - Beszállt a játékba, amitől kuncognom kellett.
 - Ha leírod, talán megmondhatom, hogy láttam-e.
 - Sötét barna, hosszú haja van, gyönyörű kék szeme és van nála valami, ami kell nekem.
 - És mi lenne az?
 De nem válaszolt, hanem megcsókolt. Nem volt hosszú, nem volt semmi extra, csak Liam és én. Utána hozzá bújtam, és jó volt csak ölelni őt. De a pillanatok elmúlnak, vagy félbeszakítják őket. Liam nevét kiabálva haladt el valaki az ajtó előtt beéneklésre invitálva az illetőt. Liam csak morgott, és még szorosabban ölelt.
 - Istenem! - Sóhajtottam, majd távolabb húzódtam. - Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de most dolgod van. - Vigyorogtam rá. A helyzet is vicces volt, meg úgy minden az volt most. - Nyomás! - Lökdöstem ki az ajtón, és rácsuktam az orrára, amikor meg akart szólalni. Ha hagytam volna neki, tuti, hogy még itt szobrozunk jó néhány percig. Tudtam, hogy ez a munkája. De Liamnek olyan nagy a szíve. Mindenkinek jót akar.

 Koncert után a srácok megint túltöltve ugrándoztak be az öltözőkbe. Louis felrántott az egyik fotelből, amiben éppen próbáltam pihenni, és körbetáncolta velem az öltözőt...
 - Hol van bennetek a duracel elem? Ha én énekelnék egy órát, tuti hogy hullafáradtan esnék össze. - Lihegtem, miután egy asztalba kapaszkodva kiszabadultam Louis őrült táncából.
 - A rajongók feltöltenek! - Tárta szét a karjait Niall, mintha valakit ölelésben akarna részesíteni. Nem kellett hozzá sokat várnia, mert Harry nekifutásból vágódott a két kar közé, hogy utána elterüljenek a kanapén.
 - Óvatosan! - Lépett be az öltözőbe egy stylist. Leparancsolta a fiúkról a fellépőruhát, hogy ne tegyenek kárt benne. Nem volt elég fürge, mert Niall és Harry ruhája szép halált halt egy rögtönzött párnacsatában: mind a kettejük felsőjéből hiányzott itt-ott pár cafat... Liam és Zayn ingjén néhol hiányoztak a gombok, és hogy Louis ne lógjon ki a sorból: 'véletlenül' magára öntött valami ragadós folyadékot.
 - Nem vagytok normálisak. - Röhögtem a hasamat fogva egy fotelban, miután a stylist (nem Baby Lux mamája) kisopánkodta magát és elment a többi ruhával együtt, a fiúk pedig visszaöltöztek normálisba.
 - És most irány az éjszaka! - Rikkantotta el magát Harry és kiment volna az ajtón, ha nem állja útját Paul.
 - Szó sem lehet róla. - Tette keresztbe a karját, és szigorú pillantást vetett a fiúkra. Liam a mellettem lévő fotelba telepedet le és rám kacsintott. Enyhén elpirultam és az arcomra költözött egy mosoly.
 - De Paul... - Kezdte volna Harry, de Paul egy pillantással elhallgattatta.
 - Nyomás a kocsiba! - Mutatott egy irányba Paul és még mindig szigorú maszkot viselt. - Holnap délután van fellépésetek.
 A fiúk szófogadón indultak el a mutatott irányba, és miután én is felálltam, hogy csatlakozzam hozzájuk Liam végig simított a karomon futólag. Libabőrös lettem, ahol megérintett és még mindig pirultam.
 A kisbuszban csend uralkodott. A fiúk partyzáshoz voltak öltözve, de mind elszunyókáltak. Még le is fényképeztem őket, hogy legyen mit a rajongóknak feltennem. A hotelnél nagy nehezen összeszedték és elvonszolták magukat a liftekhez. Egy-egy elmotyogott 'Jó éjszakát' és már el is tűntek.
 Furcsállottam ezt az egészet. Az egyik pillanatban még majd szét veti őket az energia, a másikban pedig alszanak...
 'Ne aludj el!' Liam
 Nem értettem. Majdnem visszaírtam neki, de valamiért nem vitt rá a lélek... Inkább rendbe szedtem magamat egy kicsit a fürdőben. Tudjátok: fogmosás, fésülködés, fürdés, átöltözés... Nem pizsibe, mert ha minden sejtésem beigazolódik, még nincs vége az estének. Fél órás szöszmötölés után kopogtak az ajtómon.
 - Sssh! - Szólalt meg egyből Louis, miután kinyitottam az ajtót. - Gyere! - Suttogta és intett, hogy kövessem. Ráncoltam a szemöldökömet, de felvettem a kis táskámat és kiléptem az ajtón. Az ajtó mellett a falhoz volt lapulva Zayn és Harry.
 - Mégis mit csinálunk? - Kérdeztem suttogva. Louis vezetésével megindult a kommandózás a folyosón, de Zayn visszamaradt velem. - Azt hittem, hogy mindjárt elalszotok...
 - Szóval elhitted? - Zayn ajkain mosoly játszott. Meglepődtem és kérdezni akartam valamit, de egy sarok az utunkat állta, így Louis lepisszegett minket, annak ellenére, hogy senki nem járt a folyosón és még suttogtunk is. Louis bevetette magát a sarkon, mint egy nindzsa, majd intett, hogy tiszta a terep. Többször is majdnem elröhögtem magamat, mert túl hülyén festettünk így négyen lopakodva, de végül a számra tapasztottam a kezemet, hogy ne adjak ki hangot. Még összeszedtük Niallt és végül Liamet, majd a lifthez indultunk.
 - Állj! - Ugrott vissza a fal mellé Louis, és mind az öten ugyan úgy a falhoz csapódtunk. Kitört belőlem a kuncogás.
 - Mi van? - Kérdezte Harry Louist.
 - Van valaki a lifteknél. Tonynak nézem. - Hunyorgott a félhomályban Louis.
 - Akkor mégis merre menjünk? - Kérdezte Zayn.
 - Lépcsőház. - Nyitott ki egy ajtót Niall és várakozva nézett felénk.
 - Ugye csak viccelsz? - Kérdeztem, miután Louis, Niall és Harry eltűnt az ajtó mögött.
 - A mókáért néha áldozatokat kell hozni. - Nyújtotta felém a kezét Liam.

A lépcsőházban már nem fogták vissza magukat. Nevettek és versenyeztek, volt amikor több lépcsőfokot is átugrottak. Szinte futottunk lefelé. A földszinten azonban visszatért a kommandozósdi, és óvatosan somfordáltunk ki az ajtón. Mikor meghallottunk egy 'héé!'-t mindenki elkezdett rohanni a kijárat felé. Az sem volt biztos, hogy nekünk szólt. Egyvalaki elkezdett futni, és a többiek követték. Összetartó csapat... Nevetve robbantunk ki a hotel ajtaján és bele vetettük magunkat az éjszakába.

Ezt a fejezetet 3-4 napig szerkesztgettem. Nem akartam elküldeni, de végül még is megtettem... Nem tetszik, de  egyenlőre remélem megteszi. :/