32. fejezet - Főfogás: véres múlt

Szóval már vannak, akik figyelnek a szövegemre! :D Örülök.
Szeretnétek más szemszöget? Mondjuk egy Liam-et vagy egy Sarah-Harry külön fejezetet?
Kommentbe válaszoljatok!
Love You ALL!
Leah Xx

Later: Nem tudom, hogy mennyit hagytam ki, de nagyon tudom, hogy utáltok. xD
Először nem tudtam, hogy a fiúk hogyan reagáljanak, majd jött pár doga... Közben szombaton megkaptam a Take Me Home Yearbook edition-t, szóval most szinte csak azt hallgatom. xD
Még egyszer bocsi, és nagyon köszönöm a kommenteket. :)

32. fejezet - Főfogás: véres múlt

 Most az egyszer a saját cuccomba öltöztem. Nem vettem fel Liam pólóját, ami csábítóan kellette magát. Még felcsatoltam a karórát és a pulcsi ujja alá rejtettem. Még egy nagy sóhajtás kíséretében a tükörbe néztem, majd elhagytam a fürdőszobát.

 Liammel csatlakoztunk a többiekhez, akik egy szobába gyűlve vacsorázgattak.

 - Srácok! - Vontam magamra a figyelmüket, de Louis és Zayn keresztben beszélgettek Harryvel és Niallal. - SRÁCOK! - Emeltem fel a hangomat. A kiabálás bejött, mert egyből rám kapták a tekintetüket. - Valamit el kell mondanom. Szóval akinek nem erős a gyomra, az most jelezze. - Mindegyik értetlen fejjel nézett rám. A szobában volt Sarah, Eleanor, Louis, Niall, Zayn, Harry, Josh és az egyik gitáros is. Paul mögöttünk surrant be a szobába, és Liammel együtt a hátam mögött álltak. Mint a testőrök...

 - Tudom, hogy néha furán viselkedem. Mindennek megvan az oka. Liam már tudja egy ideje és sejtéseim szerint Paul is, de nektek még nem volt alkalmam elmondani. - Mindenki csendben figyelt. Gondolom az arcomról leolvasták, hogy ez tényleg komoly dolog. - Az elején még nem is akartam elmondani, de ahogy Liam reagált a dologra és biztatott, hogy ti is ilyenek vagytok... - Liam megköszörülte a torkát, jelezve, hogy térjek a lényegre. - A lényeg, hogy engem egyszer már elraboltak. Nem olyan romantikus módon, hanem pszihopata módon. A részleteket nem mesélem el nektek, tekintve, hogy éppen esztek - vetettem a kajás dobozokra egy pillantást, de most nem volt étvágyam -, csak szerettem volna megosztani veletek ezt. Magyarázatot adni, hogy miért szoktam antiszociálisan viselkedni. Gyógyszert szedek a csuklómra, mert eltört, amikor véget ért a rémálom. Nem szoktam hozzá, hogy emberek között legyek mindezek után. Ezért kerültem az internet mögé. Ennek köszönhetem részben, hogy megismerkedtem Liammel. - Ezen elgondolkoztam egy pillanatig, mert erre még sosem gondoltam. - Nem veletek van a baj, amikor elhúzódom egy ölelés elöl, hanem csak eszembe jut egy szörnyű emlék. De amikor csak úgy randomra odamegyek hozzátok és rátok akaszkodom... Nos az csak szívből jön. Kompenzálás képpen, hogy nem öleltelek vissza titeket. Hát... részben ennyi lett volna. - Zavartan dörzsöltem a karomat és végig néztem rajtuk.

 Hirtelen Eleanor és Sarah a nyakamba borult és fogalmam sem volt róla, hogy hogyan mozogtak ilyen gyorsan. Egy pillanatnyi meglepődés után visszaöleltem őket.

 - Bármikor felkelthetsz az éjszaka közepén, ha rémálmod van! - Mondta hüppögve Sarah a jobb oldalról.

 - Engem pedig bármikor hívhatsz! Még ha Louisval vagyok is! - Csatlakozott El balról.

 - Hé! - Hördült fel az említett.
 - Rendelhetek még kaját? - Kérdezte Niall. Zayn nyakon csapta. - Most mi van? - Zayn sokat mondóan nézett rá.  - Köszönjük, hogy megosztottad ezt velünk, de most már EGYÜNK! - Zayn csak a szemét forgatta.
- És tartanunk kell attól, hogy egyszer csak bekopog az ajtón az illető? - Kérdezte Harry kisebb-nagyobb szüneteket tartva a szavak között. Nem akart megsérteni. Cuki.
 - Oh, nem. - Ráztam a fejem. - Már meghalt.
 A lehető még nagyobb szemeket meresztették rám a többiek.
 - Nyugi. Én jól vagyok, ő halott és nem lesz semmi baj. - Néztem rá mindenkire. - Tényleg.

Mint látjátok, azaz nem látjátok többször is nekiálltam ennek a fejezetnek. Még hajlandó voltam címet is adni neki. De nem sikerült. Nem megy ez tovább. xD Nagyon sajnálom. Még megírom azt a rövid regény-féleséget a goldenticket-tel, de azt hiszem befejezem a 1D történeteket. Tudom, hogy már van, aki elkezdett egy magyar arany jegyes történetet, és én el is olvastam, de az enyém nem olyan lesz. :) Majd meglátjátok.
Szeretlek titeket és köszönöm a rengeteg visszajelzést, hogy mennyire szerettek olvasni. Talán egyszer írok egy könyvet is....

Ahol a kisregényt el tudjátok majd olvasni: http://go1dentickets.blogspot.hu/
Még nincs megcsinálva a kinézet, még nem is írtam rá, meg semmi. Majd mindennek eljön az ideje.