31. fejezet - Szünet 2.

Sziasztok!

Örülök, hogy még mindig olvastok! :D

Arra lennék kíváncsi, hogy szerintetek bele építsem-e a történetbe, hogy Liam levágta a haját meg a tetkókat?

Ok. Bye!

Leah

31. fejezet - Szünet 2.

 Nos. Amikor Niall őrült módjára kopogtatott...... dörömbölt az ajtón, a fürdőből estünk ki Liammel. Liam kapta a törölközőt én pedig a köntöst.

 - Ajánlom, hogy fontos legyen. - Nyitotta ki az ajtót egy kézzel magán tartva a törölközőt. Az ajtó mögül én is kikukucskáltam.

 - Megérkeztek a promóciós cuccok. Azaz inkább utolértek minket. - Darálta le a szöveget a szőke, míg a szeme alaposan végigjárt rajtunk. - Ti most éppen...

 - Hagyják az ajtó előtt. - Csapta rá a kíváncsi írre az ajtót és egyből elkapta a derekamat Liam.

 - Szegényke. Nincsen barátnője és te így bánsz vele? - A nyaka köré fontam a karjaimat és az orrunk összeért. - Nagyon rossz érzés, hogy körül vagy véve emberekkel, de mégis egyedül vagy.

 - Ne most kezdjünk el randigurut játszani a semmi közepén. - Fojtotta belém az érvelést és sajnálkozást, majd megcsókolt és olyan hévvel folytatta amit a fürdőben abbahagytunk, mint ha ez lenne életünk utolsó perce.

 Miután összebújva talált ránk az éjfél a takaró alatt, eszembe jutottak a promóciós cuccok, amiket még Niall konferált fel pár órával ezelőtt.

 - Hozzuk be őket! Nem szeretném, ha miattam elvesznének! - Felültem és magamra húztam Liam pólóját. Ő felhúzott egy melegítő nadrágot és kicammogott az ajtóig. Komolyan úgy mozgott, mint egy két lábon járó medve. Persze vihogtam, mint egy hiéna, amikor így ment ki, de azért sikerült felvennem egy mini shortot is.

 Liam behúzott egy nagy dobozt, rajta egy kisebb dobozzal.

 - Ez a tied. - Tette le a kisebb dobozt a nagyobb mellé és már bontotta is ki a nagyobbikat.

 - Az enyém? - Kérdeztem egy döbbent arckifejezéssel.

 - Persze. - Mosolygott le rám, mivel az ágy szélére csusszantam, ő pedig még mindig a két lábán állt.

 - Ez olyan, mint a karácsony! - Guggoltam le a doboz mellé, és szemügyre vettem a barna ragasztószalaggal lezárt csomagot.

 A csomagban találtam a sminkbemutatóról származó termékeket, amik az én arctípusomhoz voltak kiválasztva. Fogalmam sincs, hogy hogyan találták el, mert még én sem tudom... Volt még benne sampon, tusfürdő, hajpánt, zokni, és ami a legfurább és zavarba ejtőbb volt: egy fehérnemű, ami egy átlátszó topból és egy hozzá passzoló csipkés francia bugyiból állt.

 - Hmm... - Szólalt meg mellettem Liam, mikor a "pizsomát" tartottam a kezemben.

 - Mégis mire gondolnak, mikor ilyet küldenek? - Tettem fel a költői kérdést.

 Mindent visszadobáltam a dobozba és oda csusszantam Liam mellé, hogy bepillantsak az ő ajándék készletébe.

 - Óra, sapka, póló... overál? - A cuccok szépen szét voltak szortírozva a doboz körül és Liam ült a félkörrel szemben.

 - Gondolom a fiúk is kaptak ilyet. - Vonta meg a vállát Liam. - Niall mindig egy egész ekkora doboznyi cipőt kap.

 - És te nem? - Kérdeztem szemöldök felhúzva.

 - Dehogynem. Csak én mindig bepakoltatom egyből a buszba, hogy ne legyenek itt. Azokban szoktam interjúkra, megjelenésekre és fellépésekre járni. - Felkapta az egyik fullcapet és a fejembe nyomta. Felvettem az óráját, amit már én hordtam és lefényképeztük egymást. Új háttérképekkel gazdagítottuk a telefonjainkat, de azért csináltunk egy-egy közös képet is, ami kikerült twitterre.

 "@real_liam_payne: just chillin with my girl"

 "@official_leahnet: it's like chirstmas!" Az én képemen még látszott a sok ajándék is, amit kaptam.

 - Gyere. Aludjunk. Holnap lehet, hogy egész nap buszoznunk kell majd! - Húztam fel a földről Liamet. A két dobozt a szoba közepén hagytuk és visszafeküdtünk az ágyba. Levettem a sapit és az órát, de egyébként "ruhában" maradtunk.

 Másnap reggel Liam nem volt mellettem. Kinyújtottam a kezemet és végig tapogattam az ágyat, de nem találtam. Mikor felfogtam a hangokat, hallottam, hogy éppen telefonál. De vicces volt, mert hallottam a telefon túloldalán lévőt is.
 - Megváltoztál...
 - Nem. Nem változtam meg. Felnőttem.

 Jelét kellett volna adnom, hogy felébredtem és ennek a beszélgetésnek már harmadik hallgatója is akad, de nem éreztem rá késztetést.
 - Régen gyengédebb voltál. Kedvesebb. A fiúk teljesen elrontottak.
 - Ők most már a családom. Bármit megtennék értük és én is ő értük. Ha őket kritizálod, engem kritizálsz! - Liam hangja egyre hangosabb lett. Az elején még olyan halkan beszélt, hogy ne keltsen fel engem, de a telefonba is hallják. De a mondandója végére már érezhetően fogyott a türelme.
 - De tetkók, Liam? Régen ez meg sem fordult a fejedben!
 - Ne mondj ilyet, Danielle! Régen csak nem volt rá indíttatásom. Nem a te dolgod most már.
 Szúró érzés támadt a szívem környékén és nehezebben vettem a levegőt. Liam az exével telefonált. Kezdte felhúzni az agyát, de akkor is vele beszélgetett... És nem volt mellettem. Mellettem aludt, de kikelt az ágyból mellőlem, hogy vele telefonáljon.
 Rosszul voltam. Felültem, hogy valamivel jelezzem, én is hallom, amit mond. Egy kis rémület ült a tekintetében, mikor rám pillantott, de én csak felhúztam a lábam és a térdemre raktam az államat.
 - Viszlát Danielle. - Ezzel ki is nyomta a telefont. Még mindig a melegítő volt rajta, semmi más. A telefont ledobta a táskája tetejére és csak állt ott, mint akit kőből faragtak. Szép formásra, de most nem ez a lényeg.
 - Ki volt az? - Kérdeztem, de tudtam, hogy tudja, hogy tudom. (Ez direkt volt! :D Szerk.)
 - Danielle. - Jött a válasz.
 - Sokat szoktatok beszélgetni? - Kérdeztem, mintha másról lenne szó és nem az exéről.
 - Nem mondanám. - Rázta meg jobbra és balra a fejét egyszer.
 Farkas szemet néztünk. Ő várta, hogy kitörjön a féltékenység vihara én pedig vártam, hogy elkezd mentegetőzni. De úgy látszik, hogy egyikünk sem a szokásos barát/barátnő alapanyagból készült.
 Liam óvatosan megmozdult. Rámászott az ágyra négykézláb és mint egy párduc, amikor a prédát lassan megközelíti, úgy kúszott fel négykézláb a lábam két oldalán támaszkodva. Kinyújtottam azokat, hogy ne ütközzön ellenállásba. Olyan tekintettel nézett rám, amitől mindig eldobom az agyamat. Mintha csak bikinifenékre kerülnék, és én lennék a tudatlan kis SpongyaBob. Minden szép, minden csillogó és senkiről se feltételezek rosszat.
 - Kezdjük előről a reggelt. - Megállt pont az orrom előtt. - Jó reggelt. - Finoman megcsókolt, de bejutás nélkül elhúzódott. A kezeimmel végig simítottam a nyakán és a tarkóján összekulcsoltam az ujjaimat.
 - Jó reggelt neked is. - Közelebb húztam magamhoz és viszonoztam a csókot. Óvatosan hátradőltem a párnákra és Liam követte a mozgásomat. Lehúzta a takarót rólam és oldalra gyűrte. A keze végig vándorolt az oldalamon, egészen a póló aljáig. Onnan visszafelé vette az útját, de már a póló alatt.
 Már a bordáimat kezdte el számolni, de ekkor ismét az ajtón kopogtatás szakított minket félbe.
 Liam abbahagyta a csókot és egy lemondó sóhaj hagyta el a száját. Az arcát egy pillanatra a nyakamba temette, majd egy morgás kíséretében felkelt rólam. Mérgesen odakocogott az ajtóhoz és kinyitotta.
 Paul volt az ajtó előtt és egyből ruhába parancsolta Liamet. A buszt csak holnap tudják rendbe hozni, de addig sem tétlenkednek. Ellátogatnak a legközelebbi rádióállomáshoz, mint egy "meglepetésből". Igazából nem figyeltem túlságosan. Amikor Liam kapkodva összekészülődött és egy puszi kíséretében elbúcsúzott, én csak az életén merengtem, mint eddig bármikor, mikor ilyen feszültnek láttam. Mindig odafigyelt, hogy mit vegyen fel, mit mondjon, mit csináljon és ez kikészítette. Észre vettem azokat a bocsánatkérő pillantásokat, amikor én is ott voltam velük egy teremben. Megértem, hogy Danielle-nek miért lett elege az egészből. De az a rengeteg szeretet és vágy Liamben, ami szinte a pórusain keresztül árad és próbál megfelelni mindennek és mindenkinek. Bele tud szakadni az ember. Nem tudnék rá haragudni. Ez a munkája és lehet, hogy butaság, de én előre szoktam gondolni 10 évet. Hogy akkor mit fogok csinálni. Hogy akkor mit fog csinálni Liam. Lehet, hogy nem fogunk már együtt lenni, de a zene az élete. Ebbe fektette mindenét és enélkül nem lenne önmaga. Ha most miattam visszamondana fellépéseket, interjúkat, akármit, ami a karrierjével kapcsolatos, lehet hogy a karrierjébe kerülne. És miért tenné? Egy sötét és fájdalmas múlttal rendelkező barátnőért.
 Kicsusszantam a takaró alól, de nem volt kedvem lábra állni, ezért négykézláb kúsztam el a táskámig. Kivettem a fájdalomcsillapító dobozát és visszamásztam az ágyig. A szőnyeg dörzsölte a térdemet és meg is maradt a mintázata rajta, de gyorsan visszabújtam a takaró alá és már nem is láttam.
 Négyszeres adag mellett döntöttem. Nem akartam megint teret engedni a fájdalomnak és a sok hülyeségnek, amit a pszihodokik posztraumás stressznek mondanak. Magamhoz húztam Liam liamillatú párnáját és visszasüllyedtem az álmok közé.

Néha, de tényleg csak néha, amikor olyan kedvem támad, hogy saját kezűleg megemelem az adagomat, felerősödnek az álmok. Mindent, amit álmomban érzek, valósnak érzem. És ezen ritka alkalmakból is tízből egy alkalommal visszarepülök a múltba. Arra az estére, amikor a pszihopata majdnem megölt, de a végén ő lelte halálát.
 A liamillatú párna átázott a könnyektől, mikor magamhoz tértem. Liam a fejemnél ült és nagyon rémültnek látszott.
 - Sajnálom. - Suttogta falfehér arccal.
 - Mégis mit? - Kérdeztem hüppögve a könnyeimet törölgetve. Eldobtam a párnáját és inkább hozzá bújtam.
 - Hogy nem voltam itt... - Suttogta a hajamba.
 - Liam. - Eltoltam magamtól, hogy a szemébe nézhessek. - Jegyezd meg, hogy a karriered mindig el fogja cseszni az életedet. Bármilyen fontos pillanatról le fogsz maradni, de ez az álmod. Azt csinálod, amiről mindenki álmodik! Nagyszerű élményekben volt, van és lesz részed még. Én csak most vagyok itt. Nem tudjuk, hogy mit hoz a jövő, de te 20 év múlva is a karrieredet szeretnéd tovább vinni. Ha most miattam hátat fordítanál mindannak, amit eddig elértél, nekem esne rosszul.
 - De meghasad a szívem, hogy sírni látnak. Legszívesebben szétverném azt, aki bántott téged... Még akkor is, ha már halott. - Tette hozzá halkabban az utolsó mondatot. Észre vettem, hogy a kezében a fájdalomcsillapítóm dobozát forgatja. Kivettem a kezéből és az éjjeliszekrényre raktam.
 - Rendbe szedem magam és beszélünk erről a többiekkel is. - Kényszerítettem ki magamból egy mosolyt. Bólintott, én pedig bementem a fürdőbe, hogy vegyek egy gyors zuhanyt és hogy felöltözzek.