18. fejezet - A történet folytatódik

Bocsi ha bezavarok a játékszabályokba.

18. fejezet - A történet folytatódik

 - Na. Az a szabály, hogy egymás után maximum kétszer passzolhatsz, utána kötelező bent maradni három körre. Akinek a legkisebbek a lapjai megszabadul egy ruhadarabtól. - Osztotta Harry huncut mosollyal az arcán.
 - Pofa be és add a kártyámat! - Doboltam az ujjaimmal az asztalon.
 - Ezt miért hatkor kell játszani? - Tette fel a költői kérdést Zayn miközben a lapjait rakosgatta.
Nekem pont volt két párom. Mondjuk nem a legnagyobbak, mert az egyik egy 2es pár a másik meg egy 8as pár volt. Próbáltam nem feltűnően örülni, hogy valószínűleg nem én fogom elkezdeni a vetkőzést...
 - Na, ki marad bent? - Húzogatta a szemöldökét Louis.
 - Passz. - Dobta el a kártyáját Niall.
 - Daddy Directioner? - Pislogott Louis Liam felé.
 - Maradok. - Mondta magabiztosan Liam. Niallen kívül mindenki bent maradt. A kör végén Louis vált meg a zoknijától, ami hatalmas meglepetést okozott Harry-nek, mert abban a hitben élt, hogy Louison nincs zokni.
 A körök egymást követték, ment a csipkelődés, az ugratás és csak szénsavas üdítőt ittunk. A zene néha táncolásra hívott, de nem táncoltunk, csak kártyáztunk. A tizedik kör végére mindenki mezítláb üldögélt, kivéve engem és Louist, mert nekünk volt még egy fél párunk.
 - Miért nem kötöttük ki a legelején, hogy a zoknik egy ruhadarabnak számítanak? - Morogta Harry a lapjait figyelve.
 - Majd amikor több lány lesz kevesebb ruhában kikötheted. - Veregette meg a vállát Zayn.
 - Amúgy akkor most Louisnak van egyedül barátnője? - Kérdeztem az osztásomért nyúlva.
 - Aha. Miért? - Válaszolt a kártyáira figyelve Niall.
 - Ugyan úgy a munkámhoz tartozik tudni ezt, mint ahogy az is, hogy ha drogoztok. - Vontam vállat.
 - Drogozunk? - Lepődött meg Zayn.
 - Aha. Volt egy hülye rajongó, aki kombinált, de levertem. Én maradok. - Mondtam.
 - A legrosszabb, amit eddig láttam, hogy meghaltunk. - Jegyezte meg Harry és passzolt.
 - Tudjátok némelyiknek elég piszkos a fantáziája. - Jegyeztem meg.
 - Az enyhe kifejezés. De azért rajongók. - Mosolygott Louis.
 - Nehogy elkezdjetek nekem is ömlengeni róluk. Eleget látom a twitteren és a youtube-on, meg tumblr-ön. Na le azzal a pólóval! - Böktem Niall felé.
 A fiúk röhögtek, meg pacsiztak, én meg csak vigyorogtam. Újabb 10 kör eltelte után viszont kínosabbra váltott a szituáció. Vesztésre álltam és le kellett vennem a pólómat. A pulcsimtól már meg kellett szabadulnom az előző körben, előtte pedig 2szer már passzoltam... Niall és Harry félmeztelenül ültek már. Mindenkiről lekerült a pulcsi.
 - Ez nem Liam órája? - Vette szemügyre az említett tárgyat mellettem Niall.
 - Öhm... De? - Inkább kérdés volt, mint kijelentés.
 - Miért van rajtad? - Kérdezte Niall.
 - Ne húzzátok már az időt! Vesztettél! Le azzal a ruhadarabbal! - Szólalt meg emelt hangon Harry.
 - Nem állapítottuk meg előre a sorrendet, szóval... - Mondtam és levettem a nadrágomat. Inkább, mint a pólómat. Eleve akkora volt, mint egy ruha, úgyhogy nem mutattam meg magamból semmit sem.
 - Komolyan ki kéne kötni a szabályokat az elején... - Bambult el Liam rajtam felejtve a szemeit.
 - Kezd forrósodni a helyzet. - Vigyorgott Harry.
 - Hmm... Csak nem gyúrni jártok? - Kérdeztem, mire az összes fiú elkezdte befeszíteni a bicepszét. Persze nem bírtam megállni nevetés nélkül.
 - Upsz! Mindenki gyorsan öltözzön fel! - Dobta el a kártyáit Zayn miután rápillantott az órájára. A srácok kérdés nélkül engedelmeskedtek, Harry és Niall magukra kapták a pólójukat, én pedig felhúztam a nadrágomat. Pont miután visszahuppantam a helyemre kinyílt az ajtó.
 - A fiúk elmennek aludni. Ha lehet csöndesebben. - Mondta Paul. Nem csinált semmi különlegeset, csak beszélt, az embernek mégis az az érzése támadt, hogy muszáj azt tennie, amit mond.
 Miután Paul kiment, nem folytattuk a játékot. Liam, Niall és Zayn elmentek szintúgy lefeküdni, mert észre sem vettük, máris fél tíz volt. Előre mentem a laptopomért és visszamásztam Harry és Louis mellé, akik még néztek valamit a tévében. Fél óra múlva Harry elbóbiskolt, ezért Louis kikapcsolta a tévét, és keltegetni kezdte Harry-t. Miután átdobta a nyakán az alvó srác egyik kezét még visszanézett rám.
 - Te nem jössz?
 - Ha most lefeküdnék, nyúzottabb lennék hajnali négykor, úgyhogy szerintem fent maradok és dolgozom. - Mutattam a laptopomra. Jó éjszakát kívántunk egymásnak és becsukta maga mögött az ajtót. Még egy óráig hallottam a pusmogásukat, de végül teljesen csönd borult a buszra. Próbáltam minél halkabban gépelni és kattintgatni, hogy ne verjek fel senkit.
 A twitteren a fiúkhoz kapcsolódó lapot csomóan bekövették és kérdéseket tettek fel. Mindegyikre próbáltam válaszolni, de ami hülyeség volt, nem is vettem figyelembe. Tettem fel pár képet még és emailt írtam a szüleimnek, hogy minden jól megy. Átnéztem még a házijaimat is, és minden egyszerű feladatot megcsináltam.
 Hajnali négyre tényleg odaértünk a hotelhez, ami most először nem volt tele rajongókkal. Bár most nem tettük közzé, hogy már ma itt leszünk. Azt mondta Paul, hogy csak holnap fognak megérkezni a bandával... Gonosz, de legalább egy kis pihi.
 A fiúk álmos tekintettel ballagtak ki a buszból, hogy utána egymásba kapaszkodva menjenek fel a saját szobájukba.

 Másnap reggel tíz körül ébren voltam és rendeltem magamnak reggelit. Paul kikötötte hogy a fiúknak nyolc óra fix alvás kell, mikor hotelban alszunk, ezért nem mertem zavarni őket. Mondjuk nem kellett sokáig várnom, mert miután a szobapincér felhozta a reggelimet, ismét kopogtattak az ajtón. Liam volt az.
 - Szia! - Vidultam fel hirtelen.
 - Hey babe! - Szívet melengető mosollyal lépett be, és miután becsukódott az ajtó reggeli csókot is kaptam. - Tegnap este...
 - Csak fogd be. - Szakítottam félbe, az ő szemében pedig huncutság csillogott. Muszáj volt eltolnom magamtól, különben rák vörösre váltott volna az arcszínem... Jah, nem már az volt. - Kérsz reggelit?
 Megettük ketten az egyszemélyes reggelit, de nem bántam, mert nem nagyon szokott étvágyam lenni reggel, így nem ment kárba a kaja.
 - Mit csinálunk ma? - Kérdeztem félig az ölében ülve.
 - Elmehetnénk várost nézni. A rajongók nem számítanak ránk, így ha felveszek egy napszemüveget meg sapkát, nem fognak túl sokan felismerni. - Isteneeeem! Ha továbbra is így mosolyok, elolvadok, és elmegyek vele akár a világ végére is...
 Gondolatban megráztam a fejemet, és válasz után kutattam az agyamban... Hiába, reggel volt még.
 - Oké... Akkor átöltözünk és megyünk? - Kérdeztem. Bólintott, mire levettem a lábaimat az ő lábáról, így fel tudott állni.
 - Öt perc és jövök. - Lehajolt, megpuszilta a homlokomat és kiment az ajtón.
 A reggeli tányért kiraktam a folyosóra, hogy elvigye a személyzet, majd felöltöztem valami meleg cuccba, hogy ne fagyjak szét a metsző szélben, ami odakint néha meglengette a szálloda zászlóit.

 Táskát végül nem is vittem, mert elég volt a telefonom és elraktam egy kis pénzt is, meg a személyimet. Másra nem volt szükség. Öt perc múlva Liam tényleg kopogott az ajtón. Sajnáltam, hogy sapkát kell húznia, mert iszonyat helyes volt az új frizurájával. De ha jól akarjuk érezni magunkat, kompromisszumokat kell hozni, és még mindig volt a fejemben egy csomó kép tegnap estéről, és még kismillió alkalmam lesz sapka nélkül látni ez után is... Reményeim szerint.

U.i.: Akarjátok ezeket a ruhás képeket, vagy hanyagoljam?