20. fejezet - As Long As U Love Me

Muhaha. 
Üdv: Leah

20. fejezet - As Long As U Love Me

A rendőrök körülbelül egy óra múlva értek ki, de amint meglátták, hogy kikkel van dolguk egyből elkezdtek sűrűn bocsánatot kérni... Megnyugtattuk őket, hogy tiszteljük a munkájukat, meg minden hasonló és hogy nincs semmi gond.

 Feljegyezték a vallomásunkat Liammel, hogy miként találtuk Noelt, odaadtuk nekik a levelet és a holmiját is. Mármint amit nem újonnan vettünk.

 - Nos. Szólunk a gyámhivatalnak és nemsokára küldenek valakit. - Csukta be az utolsó tasakot is az egyik rendőr.

 - Úgy érti, hogy árvaházba fog kerülni? - Kérdezte szomorúan Harry. Igen, idő közben szinte beköltözött a szobámba, de nem voltam rá mérges, mert csak Noel varázslata alá került.

 - Hacsak önök nem akarják örökbe fogadni... - Viccelődött a rendőr és a társával együtt elköszöntek és távoztak.

 - Nem. Még csak ne is gondolj rá! - Szólt Liam Harrynek. - Ez nem olyan, mint amikor kutyát akartunk. Ez egy gyerek!

 - Noelnek hívják! - Jegyeztem meg mellékesen, és felvettem a csöppséget az ágyról.

 Mind a ketten szúrós szemekkel ajándékoztak meg, de csak vállat vontam.

 - Mellesleg már beszéltem erről Paullal... - Jegyezte meg hallkappan Liam. Gondoltam nem akarta, hogy meghalljam, de túl közel voltam ahhoz...

 - Mi? - Lepődtem meg. - Ti komolyan fel akartok nevelni egy gyereket? - Mind a ketten bűnbánó fejet vágtak, de a szemükben ott csillogott a vágy erre a nemes célra. - És mi lenne? 5 apukája egy gyereknek? A hét minden napján másnál lenne? Vagy hetente cserélnétek? És amikor egész nap és éjjel a stúdióban dolgoztok? Mivel etetnétek? Mert neki nem az a jó, amit ti esztek. Azt akarjátok, hogy ebbe nőjön fel? Gyors kaják és energia italok között? Neki biztos otthon kell, nem egész életes utazás. Szülők kellenek, akik mutatják neki az utat, hogy merre haladjon.

 - Oké. Felfogtuk! - Vágott közbe Harry, mikor levegőt vettem a mondat végén.

 - Akkor ezt magyarázd el a többieknek is. - Kértem meg egy műmosollyal az arcomon Harryt.

***

 Pár óra múlva már túl voltunk az ebéden is, és Noel békésen aludt Liam hotelszobájában az ágy közepén. Miután lementünk az étterembe ebédelni, nekem meg kellett ejtenem egy beszélgetést a szüleimmel telefonon, addig pedig Harry és Liam felhozták ide a babát. Persze úgy viselkedtek, mintha tényleg övék lenne a baba. Volt egy hátizsák, amiben Noel átmeneti cuccai voltak, amit Liammel vettünk. Volt, amikor azon veszekedtek, hogy ki vigye a táskát.... Ilyenkor csak a szememet forgattam, és Noelhez beszéltem. Nem mintha sokat értene még belőle. De ennek ellenére elég mosolygós baba. Minden megnevetteti. Amikor a Pán Péterben a tündérekről van szó, azt mondják, hogy amikor egy újszülött először nevet, tündér születik. Hát nem csodálkozom...

 Liammel a kanapén ültünk. Az ő feje a vállamon feküdt, és szinte már szundikált. Rengeteget foglalkozott a babával és kifáradt.

 A haját babráltam és csak élveztem a pillanatot. Az egyik keze a derekamat fonta körbe, a másik pedig a combomon járt fel-le. Csak innen tudtam, hogy még nem aludt.

 - Liam? - Suttogtam, mert nem akartam, hogy felébresszem Noelt.

 - Hmm...

 - Nem akartam túl kemény lenni, amikor Noelről volt szó és....

 - Nem voltál. Néha tényleg vissza kell rángatni minket a földre. - Álmos, dörmögős hangon beszélt, és istenem de szexi ez a hang. Nem tudtam mérges lenni rá, hogy félbe szakította a mondatomat.

 - Akkor nem...

 - Leah? - Szakított félbe megint.

 - Igen?

 - Alszol velem? - Felemelte a fejét és álmosan nézett rám.

 - Persze. - Leheltem végelgyengülésemben a szemei keresztüzében.

 Elfeküdt a kanapén, én pedig mellé vackoltam magamat. Az egyik keze a fejem alatt, a másik pedig a derekam körül volt. Igazából nagyon kicsi volt a kanapé, így elég közel voltunk egymáshoz. Nem terveztem, hogy ilyen közel legyünk egymáshoz ilyen hamar, de a legszebb pillanatokat sosem lehet előre eltervezni, nem igaz?

***

Valami puffant, mire többen is elkezdtek pisszegni. Erre ébredtem fel. Gondoltam vissza alszok, de utána eszembe jutott Noel, hogy az ágyon alszik egyedül, utána meg hogy ki volt az aki pisszegett, és végül éreztem Liam karját, ahogy még álmában is szorosan ölel magához... Túl sok minden futott egyszerre át az agyamon, így inkább megfordultam és a kanapé szélére ültem és a hajamba túrtam. Louis, Niall és Zayn álltak a dohányzó asztal másik oldalán.

 - Ti akkor most együtt vagytok? - Húzogatta a szemöldökét Louis.

 - Mi? - Nyögtem álmos fejjel. - Hol van Noel?

 - Itt. - Került be a látó terembe Harry Noellel a kezei között és kaján vigyor ült az arcán. - Szóval?

 Még mindig a hajamba túrva ültem és Liamre néztem. Nyitva voltak a szemei félig, gondolom az ébresztette fel, ahogy felültem.

 - Mert ha igen, akkor.... - Nyitva hagytam a mondatot, de más már újra is kérdezett.

 - Mióta? - Zayn ledobta magát egy fotelbe, ami nem messze volt tőle.

 - Még nincs egy  hete sem. - Ült fel Liam is.

 - Még csak nem is randiztatok? - Kérdezte Niall. Közben mindenki talált magának egy ülő alkalmatosságot.

 - Mégis mikor? - Kérdeztem sóhajtva egy nagyot.

 Már láttam rajtuk, hogy tovább kérdezősködnének, de kopogtattak. Liam ment ajtót nyitni, és egy közép korú nővel tért vissza.

 - A gyámhivatalból jöttem. Ő Noel? - Mutatott mosolyogva Harry kezében lévő gyerekre.

 - Öhm... Igen. - Állt fel Harry és az ő példáját követve mindenki odagyűlt.

 - Lehetne egy... Kérésünk? - Szólalt meg Niall.

 - Meglátom, hogy mit tehetünk. - Mosolygott a nő. Bemutatkozott, de nem emlékszem a nevére. Viszont kedvesnek tűnik.

 - Lehetne, hogy tartsuk vele a kapcsolatot? - Szólalt meg Harry és Noelre nézett. - Persze nem kell feltüntetni, hogy a One Direction kapcsolatban áll Noellel, de szeretnénk találkozni vele, részese lenni az életének...

 - Nos. Ez nagyon szép gesztus. - Bólintott a nő. - Az adoptálás hosszú folyamat szokott lenni, de részben titoktartást írathatunk alá az érdeklődőkkel, hogyha eljutnak odáig, hogy közöljük velük ezt a részt. 

 - És lenne még itt valami. - Nyúlt a zsebébe Niall és egy ékszeres dobozt vett elő. - Biztosítani tudja, hogy ez Noelnél maradjon? Örökre?

 Kinyitotta és egy nyaklánc volt benne. A medál írásból állt, ami a következő volt: "As long as you love me". Szép kézírásra jellemző betűkkel.

 - Niall! Ez gyönyörű! - Adtam hangot a tetszésének.

 - Hát biztosan vigyázhatunk rá, amíg nem találunk neki szülőket, és onnantól maguk is ellenőrizhetik, hogy még megvan-e a nyaklánc, amikor meglátogatják. - Mosolygott a nő.

 Nekiálltunk búcsút venni Noeltől, ami nem volt egyszerű. Harry és Liam negyed óráig ölelte és beszélt a csöppséghez felváltva. A másik három fiú nem töltött annyi időt a babával, max Niall, de ő már megtartotta a búcsúját a csöppségtől, mikor a nyakába rakta a nyakláncot. Még nagy volt rá, kétszer körbeért a lánc, de szerintem tetszeni fog neki, ha felnő... Én is búcsút vettem a babától és a gyámügyes nő elvitte a cuccaival együtt.

 - Hiányozni fog. - Mondta szomorúan Liam, miután már mindenki visszaült.

 - Remélhetőleg majd meg tudjuk látogatni karácsonykor. - Simítottam meg az arcát.

 - Ehhez még hozzá kell szoknom. - Jegyezte meg Niall.

 - Paul tudja már? - Kérdezte Louis.

 - Mit tud már Paul? - Kérdezte az említett, mikor bejött az ajtón. Liam kezei eltűntek a combomról, ahogy az én kezem is eltűnt az arcáról és a kezéről...
 - Azt, hogy Noelt elvitték. - Vágta rá Harry.
 - Igen, a hölgy volt olyan kedves, hogy elköszönt. - Ez után tájékoztatást adott a holnapi napról és itt hagyta a társaságunkat.
 - Szóval ezt vehetjük nemnek? - Kérdezte Zayn az ajtó csukódása után.
 Rezgett a telefonom, ami azt jelentette, hogy valami hír érkezett a fiúkról.
 - Azt hiszem itt az ideje, hogy beszéljünk Paullal... - Nyögtem fel kelletlenül, miután elolvastam a cikket.
 - Miért? Mi az? - Kérdezte Liam a telefonomra nézve. Az orra alá toltam és a többi fiú is odagyűlt, hogy megnézhesse.
 A cikkben rengeteg kép volt rólam, ami akkor készült, amikor először voltam a koncertjükön, amikor Liam napszemüvege volt rajtam a pakoláskor, egy pár, amikor a fiúkat kísértem a koncertre, vagy ebédeltünk. De a legfrissebb képek máról voltak berakva. Ahogy a folyó parton sétáltunk kézen fogva, vagy ölelkezve álltunk... Utána a cikk kitért arra, hogy gyerek volt nálunk. Egyből elkezdtek találgatni, hogy Liam gyereke-e...
 - Hogy tudták ezt eddig titokban tartani? - Szólalt meg csodálkozva Niall.
 - Mióta én dolgozom elég sok hír lett letiltva nyomtatásba kerülés előtt. Most gondolom elővigyázatosak voltak. Settenkedtek és tervet szőttek. Nem lőtték fel a képeket a netre, vagy egyesével egy-egy cikkre. - Felálltam és járkálni kezdtem a fotelektől az ajtóig, majd vissza és közben a kezemet tördeltem. - Kutakodtak, voltak belső informátoruk... Meglepődnétek, hogy mennyi mindenre képes az ember, ha pénzt lát... De legalább csak az álnevemet tudják. Azért annyira még sem jók...
 Mikor már ösvényt készültem járni a szőnyegpadlóba Liam kezei fonódtak a derekamra hátulról visszatartva ezzel a járkálásból. Nem borotválkozott reggel, ezért kicsit borostás volt, ami eszméletlenül szexivé tette. A szemeiben mérhetetlen törődés volt és majd meg haltam, hogy miattam esik csorba a hírnevén...
 - Semmi baj nem lesz. Oké? - A hangjától egyből jobban éreztem magamat, de még mindig nem tudtam túltenni magam azon, hogy miként fognak reagálni a rajongók.
 - Paul pite lesz ha mi is megyünk. - Állt fel Harry.
 - Nem Paul miatt aggódom ennyire. - Hajtottam le a fejemet.
 - Mennyünk, mielőtt mástól tudja meg a jó hírt. - Indult az ajtó felé Niall.