21. fejezet - Kiderült

Grrrr. Azt hiszem egy kicsit elkeveredtem. Szóval most Cardiffben vannak, nem Glasgowban... Bocsi! :(
Üdv: Leah

21. fejezet - Kiderült

Liam az iPadján megnyitotta a cikket és elindultunk tömegesen Paul hotelszobájába. Kértem a fiúkat, hogy maradjanak inkább a saját szobájukban, de szerintük Paul puhább lesz, ha ők is jönnek. Már előre féltem a fejmosástól, hogy munkatársakkal nem jövünk össze, és minden lehetséges sértés átfutott az agyamon, amit el kell majd viselnem, és annyira elpirultam szégyenemben, amiért az egész banda hallani fogja, hogy ahh...

 Liam átkarolta a vállamat és magához vont.

 - Semmi baj nem lesz. Akkor sem akadt ki, mikor Harry randalírozása került be a lapokba. - Próbált meg nyugtatni.

 - De az teljesen más. Mikor elvittetek a koncertre, akkor Paul szinte megparancsolta, hogy nem jöhetek össze veled. - Suttogtam, hogy csak ő hallja.

 - Mi? - Lepődött meg. A hangja hangosabb volt, mint az enyém, így a többiek felé kapták a fejüket. De megérkeztünk Paulhoz, így gyorsan bekopogtam az ajtaján.

 Paul kinyitotta az ajtót és kicsit szerintem elkapta a szívroham.

 - Mit csináltatok? - Kérdezte egyből.

 - Először ezt olvasd el. - Nyújtotta át Niall Liam iPadját kikapva azt Liam kezéből, mert ő még mindig le volt ragadva az én mondatomnál.

 Paul felnézett miután elolvasta a cikket. Én egészen addig az alsó ajkamat harapdáltam és próbáltam felkészülni a legrosszabbra is. De Paul arcán egy félmosoly féleség jelent meg.

 - Tudjátok Liam beszél álmában... - Adta vissza Niallnak a készüléket. - Már a buszon tudtam. - Vont vállat.

 - Akkor nem rúgsz ki? - Kérdeztem úgy, mintha valaki meghalt volna.

 - Nem. Ha nem rendeztek nyilvános jelenetet és kedves leszel a rajongókkal, még a rosszakkal is, akkor maradhatsz. - Vázolta a tényeket Paul.

 Harry és Louis lepacsiztak, bár nem tudom miért...

 - De a munkádat nem hanyagolhatod el a kapcsolatotok miatt. - Búcsúzott el végül. Mindenkit ágyba parancsolt a bandából, hogy holnap reggel korán kelhessenek fel egy rádiós jelenés miatt.

 - Nem hiszem el, hogy Paul úgymond az áldását adta ránk. - Mondtam vagy tizedjére síri hangon Liam kanapéján. Csokis sütit és tejet rendeltünk és azt majszoltuk.

 - Mmhm... Nem tudom, hogy mit képzel magáról. Nem szólhat bele abba, hogy kivel járok. Zaynnek már ugrott egy kapcsolata azért, mert megmondták neki, hogy mit tehet és mit nem. És nem beszélve azokról a csajokról, akik azért futamodtak meg, mert a rajongóink elijesztették őket. - Azóta füstölgött így, mióta elrángattam Paul ajtaja elől. Nem engedtem, hogy szóhoz jusson. Egyrészt nem akartam, hogy összekapjon Paullal, mert az úgy sem esett volna jól a lelkiismeretének, másrészt éppen hogy megúsztam egy kirúgást...

 - De nem tettem azt amit mondott. Nem léphetnénk túl a dolgon? - Kérdeztem egy sütit nyújtva felé.

 - Jó. - A kezemből ette meg a sütit. - Itt alszol velem? - Közben közelebb csúszott a kanapén, én pedig hirtelen elfelejtettem hogyan kell lélegezni. Liam megfogta a csípőmet és közelebb húzott magához. A számat nézte és közben beleharapott a sajátjába. Visszanézett a szemembe és az egyik kezét az arcomra simította majd megcsókolt. Egyből bebocsájtást nyert és életem egyik legfinomabb csókjában volt részem. Annyira finom és gyengéd volt a csók, hogy bármit megtettem volna...

 Miután elváltak ajkaink még mindig csukott szemmel válaszoltam. - Ilyen helyzetben bármire igent mondanék.

 - Tudom. - Válaszolta pimaszul, majd ismét találkoztak ajkaink. Óvatosan végigdöntött a kanapén. Annyira belevesztem a csókba, hogy nem érzékeltem a külvilágot... Liam egyik keze a derekamon maradt, a másik pedig az arcomon, nem kalandoztak el. Annyira... udvarias és figyelmes....
 - Hé haver.... - Nyitott be Niall az ajtón, mi pedig úgy pattantunk fel, mintha megcsípett volna valami... Az arcom vörösbe váltott, és a szám elé kaptam a kezemet, majd karba fontam a karjaimat a mellkasom előtt.
 Niall csak megfagyva állt az ajtóban.
 - Én most akkor... - Mutogattam kifelé, majd elhagytam a szobát. A sajátomba érve egyből a fürdőszobába mentem. Olyan sűrű volt a nap, hogy úgy éreztem a reggeltől számítva egy hét telt el... Először Liammel reggeliztem, majd sétálni mentünk, megtaláltuk Noelt, vettünk neki cuccokat, játszottunk vele, majd el is vitték. Végül ez a cikk tejesen felborította a lelki békémet, de mindennek ellenére Paul egész jól fogadta... Szinte már túl jól... Van egy olyan érzésem, hogy ennek még következményei lesznek...
 Belenéztem a tükörbe és az ajkaim annyira pirosak voltak, mintha rúzst kentem volna rájuk... Még mindig éreztem a csókot, és a hozzám préselődő meleg, izmos felsőtestet...
 Felkötöttem a hajamat és vettem egy gyors zuhanyt. Közben lelkileg felkészítettem magamat, hogy mi fog várni a twitteren és egyéb közösségi oldalakon... Felvettem a pizsamámat és annak ellenére, hogy szúrtak a szemeim a fáradtságtól kinyitottam a laptopomat és bekapcsoltam.
 Több száz értesítésem érkezett mind a két twitterre és tumblrre. A rajongói twitteren azt kérdezték, hogy Liamnek tényleg van barátnője, a sajátomra meg vegyes üzenetek jöttek. A rajongói twitteren megerősítettem, hogy Liamnek barátnője van és feltoltam egy képet:

"onegirlwith1D: Liam és Leah. "

"official_leahnet: igen, Liammel együtt vagyok, de ez még nagyon az eleje."

 Hirtelen nem tudtam, hogy mit kéne még írnom. Mikor a rajongókkal beszéltem a rajongói twitterrel, az egyszerű volt, de hogy normálisan nyilvánuljak meg... Inkább kikapcsoltam az egyre melegebb laptopot és  magamra húztam a takarót.

 Másnap reggel 6kor szólt az ébresztő a telefonomon. Muszáj volt a fiúkkal mennem a rádió állomásra, mert utána nem jönnek már vissza a hotelbe csak a koncert után. Így egész nap én leszek a pótkerék, és nem érhetek majd Liamhez...

 Lerúgtam a takarót, majd szépen lassan elkészülődtem. Kopogtak az ajtómon, kikiabáltam hogy mindjárt, majd gyorsan felkaptam a laptoptáskámat és a kis táskámat, majd gondoltam egyet, és azt a pulcsit vettem fel, amit tegnap este kiposztoltam twitterre. Még akkor kaptam Liamtől, mikor nem jártunk és a belsejébe alkoholos filctollal beleírta, hogy elkaptalak. Így emlékeztetett a fogócskánkra a kezdetekről...

 A folyosóra kiérve Paullal találkoztam és a falnak támaszkodó Niallal, akinek a vállán Louis aludt. Mind a ketten csukott szemmel közlekedtek, míg a többi fiút is kiszedtük a szobájukból. Mikor Liam meglátott elmosolyodott és mikor a többiek elindultak mi a sor végére kerültünk. Kaptam egy puszit az arcomra és egy meleg kézszorítást. Viszont a liftben el kellett engednünk egymást, mert mikor leértünk már elérhető távolságban voltak a paparazzik... Azaz elérhető kép távolságban...

 Beültünk egy kisbuszba, ami egy hasonló mögött állt. Abba a biztonságiak szálltak be, hogy előttünk érjenek oda a stúdióhoz, hogy ott biztosíthassák a fiúk biztonságát.

 Paul vezetett, a fiúk pedig még mindig pihentették a szemüket. Liam mellett ültem és mivel senki sem figyelt ránk, kaptunk egy kis időt, ami a nap folyamán nem nagyon fog kijutni számunkra.

 - Sajnálom, hogy nem jött össze a tegnap este. - Suttogta Liam.

 - Nem kell sajnálni. Első a banda. - Mosolyogtam rá. - És különben is... Lehet, hogy még túl korán lett volna...

 - Csak aludtunk volna. - Jegyezte meg Liam.

 - Ezt én is tudom. De gondolod, hogy más is tudta volna? - Böktem előre felé.

 - Nem tudom, hogy hogy tudsz ennyi mindenre figyelni. - Döntötte a fejét a fejtámlának Liam, miközben az arcomat fürkészte. - Ha rád nézek, nem tudok mással törődni...

 Elpirultam és lehajtottam a fejemet. Visszanéztem a mosolygós arcába és elolvadtam a csokoládé színű szemeitől. Közelebb hajolt és kaptam egy apró puszit a számra, miközben hallottam egy fényképező hangját.

 - Francba! Azt hittem le van némítva! - Káromkodta el magát Harry.

 A helyzet még jobban zavarba hozott és az arcom pirosabb színt vett fel. A többi fiúnak is nyitva volt a szeme, de nem tudom, hogy mennyire figyeltek a beszélgetésünkre.

 - Legközelebb majd kopogok. - Kacsintott Niall és mind úgy vigyorogtak, mintha valaki egy poént sütött volna el.

 - Be kell újítanotok egy másik csajt is! - Jelentettem ki terelve a szót. - Ez így nem járja, hogy én vagyok az egyetlen lány, akin köszörülhetitek a nyelveteket vagy piszkos vicceket lőhettek el...

 - Most hogy mondod, lehet, hogy az egyik sminkesnek az asszisztense csatlakozni fog hozzánk. - Szólalt meg előről Paul.

 - És hány éves az ifjú hölgy? - Tudakolta Harry.

 - Ne is reménykedj! A sminkes szigorú szabályok mellett kezeli a segítőit. Lehet, hogy az egyik pont az, hogy nem szűrheti össze a levet a smink alanyokkal. - Beszélt Paul monoton hangon, miközben leparkolt a rádió állomás épülete elé. Rajongók tömkelege állt a rács másik oldalán, ami elválasztotta a belső udvart a kinti utcától. Őrülten sikítoztak és autogramért könyörgő füzeteket, posztereket és lapokat lengettek a rácsokon keresztül nyúlva a kezeikben.

 A fiúk oda mentek, hogy néhány álmot megvalósítsanak, én pedig az épület felé vettem az irányt. Hiába próbáltam kizárni a sikítozást, az én nevemet is meghallottam a fiúké mellett... Nem fordultam meg, csak mentem tovább.

 Bent a riporterek olyan szemekkel néztek rám, mint egy darab húsra. A fényképeket még nem engedélyezték, amíg a fiúk be nem jönnek, így nagyon viszkethetett nekik az ujjuk a gomb felett... Gyorsan eltűntem az öltözők irányába és bevetettem magamat a fiúk öltözőjébe. A hátamat az ajtónak vetettem és csillapítani próbáltam a szívverésemet, ami attól a ténytől gyorsult fel, hogy most már engem is néznek. Velem is foglalkoznak...

 - Valami baj van? - Kérdezte egy félős hang. Kinyitottam a szememet és láttam, hogy a szobában nem vagyok egyedül.

 A sminkasztal mellett egy színes hajú lány állt és aggódva nézte a jelenetemet.

  - Ó. - Adtam hangot a meglepetésemnek. - Tee... vagy az új smink asszisztens? - Valahol derengett, hogy Paul említette.

 - Igen. A nevem Sarah. - Jött oda kezet nyújtva. Elfogadtam és viszonoztam a mosolyát.

 - Leah Net vagyok, ha nem hallottad volna. - Fintorogtam, majd leraktam a táskámat egy kanapéra.

 - Liam új barátnője? - Kérdezte félénken Sarah.

 - Yah. - És ledobtam magamat a kanapéra.

 - Jaj, nem akartam! Én csak... - Ült le rögtön mellém és mentegetőzni kellett.

 - Semmi baj. - Szakítottam félbe. - Csak.... ez olyan furcsa. - Megráztam a fejemet és inkább visszafordítottam a figyelmemet a csajra. - Akkor végig kísérsz minket a turnén?

 - Igen. Marrynek van egy smink iskolája és én vagyok a szerencsés kiválasztott, aki vele tarthat ezen a turnén. - Marry gondolom a sminkes neve.

 - De mi már egy hete elindultunk. - Értetlenkedtem.

 - Igen, de a sorsolás csak tegnap volt. És még ide is kellett utaznom. - Magyarázás közben a kezeivel gesztikulált, ami kicsit viccesen hatott...

 További diskurálásra nem volt alkalmunk, mert megérkeztek a fiúk és velük együtt egy kisebb tömeg.

 - Leah te aztán népszerű lettél. - Dobta le a rajongói ajándékokat Harry egy másik kanapéra. A többi fiú is oda rakta az ajándékokat és leveleket, majd felénk fordultak.

 - Fiúk ő itt Sarah. Marry új asszisztense. - Mutattam be az új arcot. Mindegyik kezet fogott vele majd levették a pulcsikat és kabátokat, hogy ne süljenek meg.

 Liam felhúzott a kanapéról és egy másikba ült le engem is magával húzva.

 - Ennek mi értelme volt? - Kérdeztem nevetve.

 - Semmi. - Mosolygott édesen és a nyakamba fúrta az arcát.

 - Louis is ezt csinálja Eleanorral, miután a rajongókkal találkoztunk. - Mormogta Niall a mellettünk lévő fotelból a telefonját babrálva. - Szerintem csak bizonyítani akarják, hogy még mindig ti vagytok az elsők.

 - Ez cuki. - Suttogtam Liam fülébe és nevettem a csiklandozó lélegzetétől a nyakamon.

 Paul megjelenésével véget ért a pillanat és mindenkit felszólított a készülődésre. Miután mindenkit elfogadhatóvá nyilvánított a rádiósok studiójába meneteltek.