26. fejezet -

Üdv néktek piszkos kis directionerek!
Látom nagyon bejön nektek a perverz részek... :'D
Én nem vagyok valami jó ebben. Csak írom, amit kitalálok és remélem, hogy ez másnak is elnyeri tetszését. Hajnalban vagy késő este gépelek, mert csak akkor van ihletem, de néha, amikor nap közben próbálok írni, nem megy. És mivel szeretek aludni, néha nincs időm az ihletre. Remélem nem haragszotok meg. Nem, nem fogom abbahagyni, csak gondoltam jobb, ha tudjátok miért vannak ilyen kevésszer részek. :D
Más a sulival dobálózik, de nekem az ihlettel szokott meggyűlni a problémám. Néha kitalálok konkrét jeleneteket, amik köré fel kell építenem a részt, de néha írás közben elkalandozok és be sem írtam a jelenetet... Szóval át kell mentenem őket, de közben belekerülök egy ördögi körbe, és na...
Bocs a szómenésért, csak szeretem, hogy több mint 40 feliratkozóm van, még ha csak abból 1 olvassa el ezt a szöveget.
Néha tömény szexet dobnék a fejezetbe, de félek, mert itt kiskorúak is vannak. :D Kommentekben jó lenne ha megírnátok mit gondoltok, mit hiányoltok. Érzelmeket, párbeszédet, történést.... stb.
Leah

26. fejezet -

 Legszívesebben nem várnék semmire sem. Belenéztem a barna szemeibe és elvesztem. Teljesen elfelejtettem, hogy hol vagyok. A szívemből áradó érzések felhevítették minden porcikámat. Attól féltem, hogy a szívem kiugrik még mielőtt bármi is történhetne. Próbáltam lassítani a légzésemet, hogy ezzel lassítsam a szívverésemet is, de... Szerintetek mennyire sikeres egy ilyen művelet, miközben a kidolgozott felsőtestű barátotok felettetek magasodik? Mikor elkalandozott a tekintetem a szemétől a szájától messzebb nem jutottam. Eszembe jutott minden egyes csók és annak a puha érzete...

 - Szóval jó az illatom? - Kérdezte lassan mozogva, és a szemét a szám és a szemem között jártatta.

 - Azt nem mondtam. - Játszottam. Liam lehúzta az orromról a pulcsit.

 - Te kis pimasz... - Liam hangja már inkább suttogásba hajlott, és a köztünk lévő távolság csökkent.

 Az ajkai mindig ugyan olyan meglepően érzékiek és puhák, mint amilyennek látszanak, mint ahogyan emlékszem rájuk. De mégsem. Abban a pillanatban minden élesebb, minden érzékibb, minden... több.

 A kezemet a nyaka köré kulcsoltam, az ő keze pedig az oldalamon csúszott végig, ahol a takarónak már vége volt. Végig simított a pulóvere tetejétől egészen az aljáig és tovább le a térdhajlatomig. Felhúzta a derekáig és a hátára fordult. Kicsusszantam a takaró alól és Liam fölé kerültem, a két oldala mellett térdelve. A szemébe nézve ugyan az a vágy tükröződött, mint ami bennem is égett. Úgy hajtottam a fejemet, hogy a hajam mind jobb oldalra hulljon. A csípőjén ültem és éreztem, hogy nő a vágya. Beletúrt a hajamba, hogy az kikerüljön az arcomból, majd ismét összetapadtak az ajkaink. Olyan heves volt és szenvedélyes, ami eddig mindig egy bizonyos ponthoz ponthoz vezetett. A leálláshoz. De most nem állt le. Nem tolt el magától. Inkább a fenekembe markolt, a másik keze pedig a combomon simított végig. Az én kezeim az ő mezítelen mellkasán szántott végig. Minden kockát körberajzoltam az ujjaimmal.

 Liam kezei becsúsztak a pólóm alá, nem is törődve a pulóverrel, és már éreztem, hogy az anyag elkezd felfelé csúszni.

 Zayn ebben a pillanatban döntött úgy, hogy visszatér a szobájukba.

 - LEEEYUM! - Üvöltött üdvözlés képen.

 Liam kezei villám gyorsan kicsusszantak a póló alól és a takarót rántotta ránk. Én mellé gördültem és belefúrtam a fejemet a vállába, hogy elrejtsem a pirulást.

 - Upszika. - Volt Zayn megnyilvánulása, amikor észrevette, hogy egyik legjobb barátja nincsen egyedül. - Bocsika. - Küldött felén egy kaján mosolyt. Mintha mi sem történt volna átsétált a szobán, megjegyezném, hogy a kaján mosoly nem tűnt el, és pár ruhát magához véve bement a fürdőszobába.

 Kifújtam a levegőt, amit eddig észre sem vettem, hogy bent tartottam. A takaró alatt az egyik lábam még mindig Liamen volt keresztül vetve, és az egyik keze cirógatta a combom külső felét.

 - Inkább visszamegyek a szobámba. - Kicsusszantam Liam mellől és a vizes cuccaimat felkapva az ajtó mellől is felvettem a papírzacskókat és kiviharzottam.

 Alaposan körülnéztem, de szerencsére senki sem volt a közelben. A Sarahval közös szobánk ajtójáig hátrafelé kémleltem, de amikor előre fordultam szemben találtam magamat Sarahval. Ő sem volt a saját cuccaiban. Ahogy elnéztem Harry egyik pólója lógott rajta és ugyan úgy, mint én a kezében cipelte a ruháit. Csak az övé nem volt vizes.
 - Paul mindjárt befordul a sarkon, először menjünk be! - Hadarta el Sarah, mielőtt kinyithattam volna a számat és hangot adhattam volna a meglepődésemnek és a kérdések.
 Bementünk az ajtón és gyorsan be is csuktuk magunk mögött. Először kiterítettem az összes cuccomat a kanapéra, majd a cipőmet az ablakba raktam. Úgy gondoltam, hogy ott gyorsabban szárad majd, nem tudom miért....
 Megfordultam és Sarah irányába fordítottam minden figyelmemet.
 - Hallgatlak. - Ültem le az ágyam szélére.
 - A londíner elkeverte a táskámat és mikor megkérdeztem a recepción, azt mondták, hogy Harryhez kerülhetett a táskám. - Sarah is leült a saját ágyának a szélére, velem szemben.
 - És nem mondták, hogy intézkednek az ügyben? - Vontam fel a szemöldökömet.
 - Dehogynem. De visszautasítottam, hogy majd én átmegyek érte. - Sarah elpirult. - Mikor bekopogtam Harry egy szál törölközőben nyitott ajtót.
 - Éééés? - Kérdeztem rá pár perc csönd után.
 - Először nagyon megilletődtem. Nem tudtam nem végig nézni rajta. De utána visszanéztem a szemébe, és az arcán egy hatalmas vigyor ült.
 - A ruháid! - Vágtam közbe emeltebb hangon. - Hogyan kerültek le rólad a ruháid?!
 - Nem volt semmi! - Védekezett.
 Hiába próbáltam kihúzni belőle, nem tudtam meg semmit. Lehet, hogy nem voltunk még elég jó barátnők ehhez...
 Mikor elmentem zuhanyozni, és ágyba bújtam, Liam pulcsija velem aludt. Kibaszott jó illata volt. Álmomban a kis jelenetünk tovább folytatódott Zayn közbelépése nélkül.

 Mikor másnap a koncert helyére indultunk furcsa volt a levegő. Köztem és Liam között szikrázott, alig bírta távol tartani magát tőlem, ha mellé kerültem, vagy legalábbis kartávolságon belülre, a keze valahol mindig rajtam volt. De azért próbálkoztunk. Pont azért, hogy csillapuljanak a kedélyek Niall közénk ült anélkül, hogy tudta volna mennyit segít ezzel. Persze Liam és én megállás nélkül szemeztünk. Eközben Harry és Sarah feszült csendben üldögélt. Ha egymásra tévedt a tekintetük hamar elkapták más irányba és még Hazza is elpirult néhányszor... Nagyon furdalt a kíváncsiság, hogy mi történt abban a szobában!
 A délutáni autogram osztás és fellépésük után egy étterem megnyitójára voltak hivatalosak. Mi nem, úgyhogy Sarah és én igénybe vettük a szálloda által nyújtott wellness szolgáltatásokat. Mind a ketten kaptunk masszázst és arc pakolást.
 Hiába nem csináltam semmit egész nap a szokásos promóción kívül a laptopomon, ólmos fáradtsággal battyogtam a szobánkba. A kezelések jobban relaxáltak, mint azt vártam. Nem csoda, hogy Paul nem mondott ellent nekünk, mikor engedélyt kértünk a használatukhoz...

 A napok csak teltek és végül eljött az is, amikor Manchesterbe értünk. Louis nyugodt volt egészen addig, amíg ki nem nyitották a repülő ajtaját. Akkor elkezdődött az őrület. Pattogott föl-le és mindenkit sürgetett. Ha valaki megállt akár csak egy pillanatra is, Lou ott termett és már is elkezdte szóban sürgetni az embert, vagy egyszerűen csak elkezdte tolni. A cuccaink kocsikon voltak, így amikor kiértünk a reptér azon részén, ahol már a nem utazós emberek is tartózkodhattak Lou egyből Eleanorhoz futott. Nem volt nehéz megtalálni, mert a directionerek félkörben álltak mögötte.
 Még sosem találkoztam vele élőben, de a reakciójuk, ahogy átölelték egymást és fél szavakkal beszélgettek... Mosolyogva néztem Liamre. Legszívesebben odabújtam volna hozzá, de Paul szívrohamot kapott volna. Liam visszamosolygott és a szemében láttam, hogy egyre gondolunk.

U.i.: Ismét címhiányban szenvedek. :D