24. fejezet - Kapcsolat

Első reakcióm a LWWY videóklipre: ASDFGHJKLZTREWQYXCVBNM
:DDD

Kommentek?
Leah

24. fejezet - Kapcsolat

 Arra ébredtem hogy majd meg sülök. Nagyon melegem volt és olyan érzésem volt, mint mikor a nyári kánikulában le akarom venni a bőrömet... Kinyitottam a szememet és rájöttem miért volt annyira melegem. Liam teljes teste az enyémhez préselődött és félig még rajtam is feküdt. A lábaink össze voltak gabalyodva, a jobb karja a derekamon volt, szorosan, és a felsőteste az én hátamhoz simult. A jobb karom az ágy széle felé volt kinyújtva. Gondolom valami hűvösség után kutatott...

 Nagyon nem akartam megmozdulni. Nem akartam, hogy miattam keljen fel. Megpróbáltam megmozdulni, de annak ellenére, hogy Liam testsúlya nem rám nehezedett, attól még ő is mozdult velem együtt. A hajam a nyakamba volt csavarodva, ezért megpróbáltam kisöpörni onnan.

 Liam felkuncogott a fülem mögött. Én sem tudtam visszatartani a kuncogást erre reagálva.

 - Csikiz a hajad. - dörmögte reggeli rekedtséggel a hangjában.

 - Te pedig olyan vagy, mint egy kazán. - Megfordultam, hogy szembe legyek vele. Ez eleve nagy koordinációs képességeket kívánt, mert a lábaimat úgy kellett mozgatni, hogy ne okozzak kárt benne. Valami csoda folytán sikerült, de Liam karja egy csöppet sem engedett.

 Felkuncogtam, mikor felfedeztem a tényt, hogy nincs közöttünk egy centi sem.

 - Mi olyan vicces, sunshine? - vette szorosabbra az ölelést a derekam körül.

 - Semmi. - Mosolyogtam rá.

 - Nagyon kellemes így ébredni. - Jelentette ki csillogó szemekkel Liam.

 - Tudom miről beszélsz. - Néztem mélyen a szemébe. Nem bírtam levakarni a bárgyú mosolyt az arcomról. Liam a nyakamba temette az arcát. Mivel nagyon közel voltunk egymáshoz, ez nem igényelt olyan sok mozgást. Bele túrtam a hajába, ami kócos volt az alvástól.
 - Mmmmmh.... - hozzádörgölte az arcát a nyakamhoz, mint egy kiscica, amikor dorombol, majd hirtelen kipattant az ágyból.
 - Mi az? - Kérdeztem értetlenül.
 - Hidd el.... Jobb lesz így, hogy valami mást csinálunk... valahol máshol. - Kapkodta a levegőt, mint aki lefutotta a maratont. A székről felkapta a ruháit és a fürdőszobába masírozott.
 Fáztam a hirtelen hőmérséklet változástól, így magamra húztam a takarót. Gondolkodtam, hogy mi válthatta ki belőle ezt a heves reakciót. De reggel van, és az ágy túl puha. Akarva, akaratlanul is le-lecsukódtak a szemeim.
 Aztán eszembe jutott a tegnap este. Reggelente kicsit lassabban forognak az agytekervényeim, és mélyvörösre váltott az arcom színe. Azért akadt hirtelen olyan sürgős dolga a fürdőben, mert... mert... Még a gondolatra is bele vörösödtem... Eddig nem tapasztaltam ilyet. Nem voltam közvetlenül a tanúja, hogy ilyen reakciót váltok ki bárkiből is... És hogy ez pont Liamnél van... El kell ismernem, hogy nagyon hízelgett a lelkemnek. Az, akit szeretek és akiért a hormonjaim odáig vannak ugyan úgy érez. Azt is be kell vallanom, hogy örültem, hogy nem tesszük meg. Nem beszéltük meg, nem jelentettünk ki semmit sem, de azért éreztük, hogy nem akarjuk még együtt... Még egy hónapja sem jártunk, de már tovább jutottunk, mint kellett volna. Bár arra nem akarok gondolni, hogy mások ilyenkor már hol tartanak. Nekem arra  kell gondolnom, hogy én mit akarok. És hogy Liam mit akar. Ez a kettőnk kapcsolata. Nincsen harmadik fél.
 Viszont a lelkem egy egészen kicsi és eldugott, romlott részében letargia uralkodott. Ott lakott az én kis belső ördögöm. Puffogott és kénköves porfelhőket eregetett, miközben a földet csapkodta. Azért utasít vissza, mert nem vagyok elég jó neki?
 Én sem akartam elsietni, de Liam mégis csak fiúból van. A nagymamák kedvenc mondása, hogy Minden fiú azt akarja. Hát Liam mit akar?
 Gondolataim között Liam visszatért a fürdőből. Teljesen felöltözve = nincs több móka mára.
 Visszament a szobájába, hogy összepakolja a maradék cuccát és hogy mindent elindíthassanak időben Dublinba. Nekem nem kellett sokat erőlködnöm, mert nem nyitottam ki 2 táskámat, csak a harmadikat. Bármennyire próbáltam túltenni magamat, nagyon furdalta az oldalamat és az önbizalmamat a gondolat, hogy Liam nem tart elég jónak. Az egy dolog, hogy a teste hogy reagál. A testi reakciókat nem tudjuk befolyásolni. Pont ahogy az érzelmeinket vagy a gondolatainkat sem. Gondolhatunk arra, hogy nem gondolunk valamire, de máris azon jár az eszünk. Hiába parancsoljuk meg a lábunknak, hogy ne zsibbadjon el, attól még elzsibbad...

 A két táskámat felpakoltam a londiner kocsijára, amin a többiek cucca is volt, és gondolataimba merülve sétáltam lassan a folyosón.
 - 10 nap múlva! 10 nap múlva! 10 nap múlva! - Kántálta énekelve Louis, aki szembe jött velem a folyosón és még egy kis koreográfiát is levágott előttem.
 - Mi lesz 10 nap múlva? - Szakadtam el a saját gondolataimtól és a szemöldökömet ráncolva néztem rá.
 - Eleanor csatlakozik hozzánk! - Válaszolta egy hatalmas vigyor kíséretében.
 - Ó. - Nyögtem ki. Máris visszatértek a gondolataim és megint elkalandoztam.
 - Minden rendben? Mintha nem ebben a világban lennél? - Kérdezte hangnemet váltva.
 - Perszee.. - Hagytam lógni a levegőben a szót. - Milyen volt Liam és Danielle kapcsolata?
 - Ezt nem tőle kéne megkérdezned? - Tért ki a válasz elől.
Szemöldök ráncolva rágcsáltam az ajkamat és hümmögtem.
 - Nagyon belsőséges és intim kapcsolatot ápoltak, ugye? - Felnéztem a kékes zöld szemébe és választ vártam. Nem nagyon hittem benne, hogy válaszolni is fog. Amennyi időt eltöltöttem velük egyszerre, már észre vettem, hogy úgy viselkednek, mintha testvérek lennének. És a testvérek megvédik a másikat bármi áron...
 Nem is válaszolt csak nézett rám kutató pillantással. Szerintem próbálta kiolvasni a szememből vagy az arckifejezésemből, hogy miért kérdezek ilyet. A csönd már két percig nyújtózott, majd vállat vontam.
 - Akkor majd megkérdezem a rajongóktól. - Kikerültem és tovább sétáltam valamerre a lift felé... Nem tudtam, hogy mit csináljak, csak bolyongtam a gondolataimmal.
 Louis nem jött utánam. Még csak meg sem mukkant. Azt sem hallottam, hogy elindult volna, de nem fordultam hátra, hogy leellenőrizzem. Megvártam, míg a lift csilingelt, majd lementem a földszinten található előtérbe. Voltak ott puffok, kanapék és fotelek is. Oda ültem le, ahonnan látom a lifteket, de az én gépembe ne tudjanak mások belenézni. Magam mellé raktam a táskámat, oldalról elbarikádozva magamat, hogy ne ülhessenek le mellém. A lábamat felraktam egy puffra, mire egy néni csúnyán nézett rám. Nem törődtem vele és inkább Liam exének a nevét írtam be az összes keresőbe. Feltettem kérdésként is a fan-oldalon, mint egy kvíz kérdésként, hogy ki tudja a legtöbbet a csajról. Tumblr-on kijött egy csomó kép, amin Liammel együtt vannak, ölelkeznek, kézen fogva sétálnak vagy éppen csókolóznak. Szúrt a szívem, mikor megláttam a képeket, de úgy voltam vele, hogy inkább most, mint mikor egy rajongó a képem alá dörgöli... Tovább kutattam, és voltak történetek, találgatások és vélemények is. Hasznavehetetlenek voltak, mivel ezeket mind rajongó írta. A google-lal meg sem próbálkoztam. Ott még több szemetet kidobott volna... Áttértem a twitterre és voltam olyan hülye, hogy megkerestem a csajt.
 Teljesen belemerültem a twitter böngészésébe. Egyszerre három twitter oldal volt megnyitva. A fanoldalon voltam bejelentkezve. Egyik oldalon az említések oldala volt megnyitva, ahova befutott az összes válasz, a másikon a sima fal, és a harmadikon volt Danielle.
 - Miért csinálod ezt magaddal? - Tettem fel félhangosan magamnak a kérdést. Az agyamban a kisangyal és a kisördög egymással vitatkozott....
 Liam csak nem akarta elsietni a dolgokat. Ezért ugrott ki reggel az ágyból. De akkor miért nincs most velem?
 Ne kínozd magad ezekkel. - Mutatott mentális angyalom a képernyőre. - Semmi értelme, és Liamnek meg volt az oka, hogy véget vetett a kapcsolatnak.
 Nagyot sóhajtottam és beláttam, amit a tudatalattim hajtogatott: semmi értelme annak, amit csinálok. Kiléptem az összes oldalról és leállítottam a gépet. Mikor lecsuktam a képernyőt, Zayn feje tűnt elő mögüle.
 - Élvezed? - Kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
 - Harry bezzeg mindig megijed. - Vetette le magát mellém duzzogva. Ezt azért tudta megcsinálni, mert előtte lepakolta a táskáimat onnan (laptop táska és kézi táska). Észre sem vettem.
 - Na milyen volt az éjszaka? - Kérdezte szemöldökét húzogatva.
 - Hogy érted? - Kérdeztem vissza.
 - Este át akartunk menni Liamhez de nem volt ott. - Olyan hangon beszélt, mint aki mindent tud.
 - Ó. Csak aludtunk. - Vontam vállat és elpakoltam a laptopot a táskájába.
Furcsán nézett rám, és nem bírtam megállni, hogy megkérdezzem. - Mi az?
 - Nem kéne kicsit... hogy is mondjam... jobb kedvednek lennie? - Próbált kedves lenni és közben a kezeivel gesztikulált.
 - De. Valószínűleg. - Bólintottam. De inkább bevettem egy fájdalom csillapítót. Úgy látszik, hogy az utazástól csak sűrűbben fáj a csuklóm... Ránéztem a csuklómra, majd vissza Zaynre. - Mikor jönnek a többiek?
 - Bármelyik percben itt lehetnek. - Lerítt róla, hogy nem érti mi van velem, és hogy nem hagyja nyomozás nélkül a viselkedésemet.
 Még mielőtt belekezdhetett volna, csilingelt a lift és megjelentek a többiek. Louis arcán levakarhatatlan vigyor volt. Pont az enyém tükörképe volt, amit tegnap este viseltem...
 - Én csak azt mondom, hogy menjenek biztosra! - Magyarázott nagy hévvel valamit Harry.
 - Akkor is illetlen ilyet mondani másnak! - Bizonygatta a maga igazát Liam. Szerintem hiába próbálta a göndörkét illemre tanítani... A perverzség kinevelhetetlen belőle.
 - Indulás. - Paul nem emelte fel a hangját, nem volt hangosabb az átlagosnál, mégis mindenki rögtön ugrott. Még én is.
 Eldöntöttem, hogy elmondom a fiúknak a múltamat. Talán akkor máshogy fognak rám nézni, de jobb lesz ez így. Liam nem szeret előttük titkolózni, és miattam kellett csinálnia. Mosolyogva jött oda, hogy átöleljen és úgy menjünk a kisbuszba, ami a reptérre visz minket. Belebújtam az ölelésébe és hozzásimultam, mint egy kiscica. Mikor beültünk, annyira halkan, hogy csak ő hallja beavattam a tervembe.
 - Biztos, hogy ezt szeretnéd? - Aggódást véltem átsuhanni a szemében.
 - Persze. - Bólintottam határozottan. - Így talán majd jobban megértik, hogy miért vagyok... furcsa. - Kínos mosolyt öltöttem. Liam csak rázta a fejét mosolyogva, és megpuszilta a homlokomat.
 - Nem vagy furcsa. - Suttogta a fülembe.
 - Ó, dehogynem. - Sóhajtottam. - Neked rózsaszín napszemüveged van, azért nem látod.
 - Szeretem, mikor minden vattacukor színű. - Kuncogott és puszit nyomott a fülem mögé. Gondolom nem kell leírnom, hogy mennyire össze voltunk borulva.
 - Legalább ne előttem csináljátok! - Szólt ránk széttárva a kezeit Harry. - Nem elég, hogy Louis is mindig ezt csinálja Eleanorral, vagy Zayn Perrievel, még ti is...
 - Kéne egy barátnő, Styles? - Kérdeztem kaján vigyorral, de Liam elhúzódott a nyakam közeléből és hátra dőlt. A karja még mindig a vállamon volt, de már nem borultunk össze olyan látványosan.
Megtettük a becsekkolást és egy vicces fénykép után, amit a csomagjainkról csináltam, be is mentünk a várakozóba. Persze a fiúk adtak néhány dedikálást, de nem volt annyira tömeg, ami engem kicsit megnyugtatott. De ez nem azt jelentette, hogy ne lettek volna paparazzók. Villantak a vakuk, ahogy a fiúk elől mentek. Én a bandával kicsit lemaradva haladtam Sarahval az oldalamon.
 - Minden rendben? - Jött oda Liam, mikor már paparazzó mentes területen voltunk.
 - Persze, csak még meg kell szoknom, hogy ha beírom a nevemet a google-be, egy csomó fénykép lesz rólam... - Visszanéztem a kapu felé, ahol átjöttünk és megszabadultunk a lesifotósoktól. Néhány még mindig ott állt és az arca helyett egy kamera volt, de már nem érdekelt. - Menjünk és legyünk már újra együtt Niall-al. Túl akarok már lenni ezen az egészen.
 A repülés nem volt olyan hosszú, inkább csak annyit vettem észre, hogy felszálltunk, majd leszálltunk. Azon gondolkoztam, hogy hogyan tálaljam az egészet a fiúknak. Végül a nyers igazságnál maradtam. Kicsi bevezetéssel, hogy tudom, hogy furának tartanak, majd egyből a közepébe.
 A One Direction négy tagja kisbuszba pattant, hogy elmenjenek Niallért, és hogy tiszteletüket tegyék az ír ifjú családjánál. Szerintem nagyon kedves dolog tőlük.
 A többiekkel egy újabb hotelbe irányítottak minket. Közben a buszban a banda beavatott egy igen furcsa tervbe.
 - Liam szülinapján buli lesz. Meglepetés buli, ezért mikor elindulnak, azt hiszi majd, hogy interjúra mennek. Abban a hitben van, hogy majd hétvégén fogunk ünnepelni, így biztos a siker! - Josh, a dobos, nagyon elégedettnek tűnt a tervvel. Izgatottság csillogott a szemében.
 - És hol lesz egyáltalán? - Kérdeztem.
 - Az egyik szórakozó helyen. Már minden el van intézve. Sok barát eljön majd, hogy együtt bulizzanak a szülinapossal, úgy, hogy Liam semmit nem sejt az egészből.
 - Oké. - Bólintottam. - Szóóóval... - elővettem a menetrendet, hogy mikor, hol leszünk. - 11 nap múlva pont Manchesterben leszünk.
 Josh bólintott.
 - Rendben. Megjegyeztem. Nem szólok Liamnek. - Vigyorogtam, és örültem a fejemnek. Jól esett, hogy megbíznak bennem.
 Ezek után beszélgettünk és a többi bandatagot is jobban megismertem. Tetszett, hogy velük beszélgethettem és látszott rajtuk, hogy nagyon büszkék a fiúkra. Szerettek zenélni és a fiúkkal dolgozhattak. Sok ember álmodik erről.

Semmilyen fejezet, de holnap jön a következő fejezet! Tudjátok még ma meg fogom írni! :D