27. fejezet - Buli

Szóval rakjam csak ki a 18+ és el van intézve? Hát ti mondtátok. Én nem vállalok felelősséget azért, hogy valaki olyasmit lásson, vagy képzeljen el az én kicsiny oldalamon, ami megháborítja lelki békéjét!!!

De most komolyan. Átváltok perverzbe. xD

Leah

27. fejezet - Buli

 Elfoglaltuk az újabb szállásunkat egy hotelben. Még a repülőn Sarah emlékeztetett a nagy estére, ami őszintén szólva majdnem kirepült a fejemből... Liam ajándéka már megvolt, de ha nem szólnak, teljesen elfelejtem a bulit... Miután megkaptuk a táskáinkat mind a hármat kiborítottam. Először meg kellett keresnem azt a táskát, amibe eldugtam az ajándékot. Utána jött a nehezebb falat...

 A partin gondolom lesznek paparazzik. Vagy legalábbis készülni fognak fotók... Úgy kell kinéznem, hogy az vállalható legyen az egész világ előtt. De egy ruhám sem volt. Nekem csak farmerjaim, sortjaim és melegítőim vannak. Egy ruha sem volt. Nem szerettem a ruhákat. Kifejezetten azóta nem, mióta... nos, tudjátok...

 De a fiúk még nem tudják... Ah, még nem voltunk úgy együtt, hogy ilyen komoly témákról beszélgessünk. De nem akarom, hogy Liam olyannak nézzen, aki csak ígérgeti a dolgokat, de nem tartja be őket.

 Sarah annyit látott az egészből, hogy először kiborítom a táskáimat. Megkeresem azt a táskát, amiben az ajándék volt eldugva. Kicsit megnyugodtam. Majd az arcom ismét aggódóvá válik és feltúrom az egész ruhakupacot, majd egy mozdulat közben lemerevedek, vissza ülök a sarkamra és merengve ülök egymagamban gondolkodva. Majd beharapom az alsó ajkamat és megint összevonom a szemöldökömet.

 - Leah? - Szólított meg.

 - Hmm? - Felnéztem rá és még mindig azon gondolkodtam, hogy mit vegyek fel. Talán egy színes nadrág jól fog mutatni... Igen, biztosan...

 - Jól vagy? - Kérdezte Sarah.

 - Persze. Csak tudod... Nehéz kitalálni, hogy mit vegyek fel estére. - Körbe mutattam a rumlin.

 - Segítsek? - Kérdezte egy kedves mosoly kíséretében.

 - Légyszi'! - Vágtam rá grimaszolva.

 Sarahnak nem kellett sok, hogy összeszedjen több összeállítást is, ami remekül illettek egy szülinapi bulihoz. Végül ez mellett döntöttem:

 Még gyorsan lezuhanyoztam és hajat mostam, hogy szép legyek és illatos. A sminkemet Sarah csinálta meg, mert neki eleve gyorsabban megy és mivel ez a szakmája... Na mindegy. Mire elkészültünk mind a ketten már kopogtattak az ajtónkon. Fél lábon ugrálva nyitottam ajtót, mert közben vettem fel a magassarkúmat.

 - Szia Josh! - Köszöntem neki. Olyan egyszerű a fiúknak. Egy egyszerű póló és egy farmer és már fel is vannak öltözve! Bezzeg én ki voltam sminkelve, a hajam fél oldalra el volt tűzve és a magassarkúmat vettem fel.

 - Hű! Valaki érezni fogja ma este a fájdalmat! - Végig nézett rajtam és elismerés ült ki az arcára. (Azért, hogy megértsétek most jön egy kis magyarázat: Liam vezetékneve Payne nagyon hasonlít az angol szóra pain, ami fájdalmat jelent. Erre utalt Josh. Mivel nem mindenki tud perfect angolul, gondoltam leírom. :D - a szerk.)

 - Oh, pofa be, Josh! - Hátat fordítottam neki, és végre felvettem mind a két cipőt. Gyorsan magamhoz vettem a levél tárcát, Saraht kirántottam a tükör elől, ahol éppen szöszmötölt. Már régen kész volt, de még mindig talált egy apró valamit, amivel foglalkozni tudott magán.

 Josht követve elmentünk a liftig, ahol már állt pár ember.

 - Leah, Sarah, ismerjétek meg Andyt és Mazzt. Ők Liam legjobb barátai. - Josh a karjait használva bemutatott mindenkit mindenkinek. A többiek a bandához tartoztak, így őket nem kellett bemutatni. - Andy, Maz, ők itt Leah és Sarah. Liam barátnője és a smink asszisztens.

 - Örülök, hogy végre személyesen is találkozunk! - Ölelt magához Andy. Remek. Még egy érzelgős...

 - Liam már sokat beszélt rólad. - Kacsintott rám Mazz, és ő is megölelt.

 - Yeah...  - Kellett volna mondanom valamit, hogy igen, Liam is sokat mesél rólatok, de akkor hazudtam volna. Eddig még nem volt szó a barátairól. Csak tudtam, hogy otthon Londonban vannak. Léteznek. De még nem mesélt róluk részletesen...

 Szerencsére megérkezett a lift és megtörte a kínos habozásomat.

 A banda többi tagja is megjegyezte, hogy jól nézek ki, mire én elpirultam, és nem tudtam zavaromban mit csináljak. Nem sokat voltam velük együtt, de amikor igen, mindig zavarba hoztak. Szerintem versenyeztek, hogy ki tud először vörössé tenni...

 A liftben végül rákezdtek egy nagyon perverz dalra, ami olyasmiket említett, hogy milyen jól nézek ki, és hogy mennyire fogom érezni a... fájdalmat.

 De mikor a földszinten kinyílt a lift, elhallgattak. Úgy viselkedtek, mintha nem tettek volna semmi zavarba ejtőt, és az én arcom csak magától piros... Mit piros, egyenesen vörös.

 Oldalba böktem Saraht jó erősen.

 - Most mi van? - Kérdezte két kuncogás közben.

 - Nevettél. - Ránéztem egy gyilkos pillantással, de nem hagyta abba a kuncogást.

 Odakint már sötét volt, és tudtam, hogy jó buli lesz, mégis kicsit lámpa lázam volt. Görcsbe rándult a gyomrom, mint mikor nagyon izgul az ember. 

 A szórakozóhelyen még több ember volt és külsősöket be sem engedtek. Szóval ezt a sok embert Liam mind ismerte valahonnan. Oh istenem...

 A fiúk belépője hatásos volt. Liam jött leghátul, így a földet bámulva haladt. Így még nagyobb volt a meglepetés, mikor mindenki elkezdte ordibálni, hogy "Boldog szülinapot, Liam!"

 Csillogó szemmel nézett körül és alig jutott szóhoz. Végigölelgette a fél társaságot miközben beindult a buli. A DJ elkezdett zenéket lejátszani, ami gondolom Liam kedvencei lehettek.

 Volt torta, sírás, nevetés, táncolás és csillagszórós pezsgők. Liamet meg is fürdették pezsgőben, ami oltári jó volt. Mikor Liam szabad lett két óra puszilkodás után én következtem. Mind a kettőnk arcán ezer wattos mosoly volt és olyan zavarban voltunk, mintha első randink lett volna. A tömeg zavarhatott be, vagy nem tudom...

 - Nagyon szép vagy! - Suttogta a fülembe, mikor a derekamnál fogva magához ölelt.

 - Köszi. - És újra elpirultam. Szerencsére mostanra a szórakozóhely felvette a szokásos hangulatát. Zene és sötétség volt. Mindenki táncolt, aki meg nem táncolt, ivott. Vagy beszélgetett...

 - Jó a buli? - Kérdeztem egy pohár pezsgő után nyúlva, amit Sarah tartott felém.

 - Életem legjobb meglepetés szülinapi bulija. - Válaszolt még mindig csillogó szemekkel. Mint a kisgyerek karácsony reggelén. Ez engem is boldoggá tett. Boldog voltam hogy boldog és vele lehetek.

 - Bocsi, hogy bezavarok! Szia Liam! - Jött oda egy barna hajú, barna szemű húszas nő. Felismertem a képekről. Danielle volt az.

 Hiába mosolygott mind a kettőnkre, nekem lefagyott az arcomról a mosoly. Liam elengedte a derekamat, hogy üdvözölni tudja az exét. Én sosem tartom a kapcsolatot a volt barátaimmal. Kínosnak érzem magam, ha velük vagyok. Vagy ha egyszerűen kedvelik egy fényképemet egy közösségi oldalon... Ez van.

 - Magatokra hagylak benneteket! - Kiabáltam túl a zenét és a pezsgős pohárral a mosdó irányába indultam. Őt közben felhajtottam a tartalmát és szereztem még egyet. A mosdóba érkezve már a másodikat is felhajtottam. A tükörben leellenőriztem mindent, ami a külsőmön lehetett, de belül nem tudtam, hogy mit érezzek. Liamnek nagy a szíve és senkit sem szeretne megbántani. Gondolom a bulit már akkor leszervezték, még mielőtt megtudták volna, hogy Liam és én együtt vagyunk. Senkit sem lehetett hibáztatni, vagy ráfogni valakire, hogy direkt csinálta... Mégis... egy kicsit féltékeny voltam. Belemélyesztette a szívembe a körmeit a zöld szemű szörny.

 Megráztam a fejem, hogy kicsit kirázódjanak a fejemből a gondolatok, és vissza vetettem magamat a buliba. Elverekedtem magamat a pultig, mert kellett valami erősebb a pezsgőnél.

 - Szia Leah! - Szólalt meg mellettem egy mély hang. Oldalra fordítottam a fejemet és Harry ült a szomszédos bárszéken.

  - Hát te? - Fordultam felé. A pultos megajándékozott a koktélommal, és én egyből rácuppantam a szívószálra. - Mi van közted és Sarah között?

 - Nem tudom. - Válaszolt a poharának az aljára nézve. - Volt egy kínos pillanatunk, de mióta megláttam nem tudom kiverni a fejemből.

 - Ezt neki is mondtad már? - Kérdeztem az alkoholtól felbátorodva.

 - Igen. - Válaszolta a szemembe nézve.

 - Bátor Hazza. - Mondtam olyan hangsúllyal, mint mikor a kutyáknak mondják, hogy "Jó kutya!".

 - De nem mondott semmit. Még csak az üzeneteimre sem válaszol! - A telefonját is felmutatta. Szerintem neki sem ez volt az első pohara az este folyamán.

 - A sminkesetek kikötötte, hogy nem jöhet össze senkivel sem a bandából. - Osztottam meg az információt, ami csak most ugrott be. - Szerintem valahol ő is szenved, de nem vagyok elég jóban vele, hogy ezt tutira megmondjam. - A szívószálam végét rágcsáltam, majd hozzá tettem. - Szerintem menj, és beszélj vele!

 - Oké. Megyek! - Pattant fel Harry és már el is tűnt a tömegben. Szerintem már engedtek be külsősöket is, mert egy szórakozó helynek fent kell tartania magát valamiből. És nem voltunk ennyien, mikor elkezdődött a buli.

Végeztem a koktélommal és Niall érkezett Harry helyére.

 - Mit csinálsz itt? Azt hittem már érzed a fájdalmat. - Sört rendelt magának, én pedig egy másik koktélt.

 - Mi van veletek meg ezzel a viccel? Ma már ezerszer hallottam. - Forgattam a szemeimet, majd a körömlakkomat kezdtem el tanulmányozni.

 - Nem érzed jól magad a bulin? - Kérdezte hangnemet váltva az ír.

 - Csak... itt van Danielle. - Nyögtem ki nagy nehezen, majd egyből inni kezdtem a szívószállal.

 - Tényleg? - Lepődött meg Niall és hátra fordult a tömeget pásztázva.

 - Gondolom ő fogja érezni a fájdalmat. - Kevertem a szívószálammal a koktélon egyet. Azt hiszem már megártott ez a sok alkohol, de nem bántam. Legalább tisztán láttam a dolgokat. Vagyis ezt gondoltam...

 - Ezt meg honnan veszed? - Kérdezte elképedten.

 - Ugyan már, Niall! Te tartod az exeddel a kapcsolatot? - Néztem rá felhúzva a szemöldökömet. Láttam rajta a választ. - Na ugye!

 Az eszembe villant egy ötlet.

 - Megyek és megmondom nekik! - Felhörpintettem a harmadik koktélom utolsó kortyát és lecsusszantam a bárszékről. Meglepően kényelmes volt a cipőm.

 - Leah...! - Niall mondott valamit, de nem érdekelt. Elkezdtem átfurakodni a tömegen, hogy valahogy elérjek Liamhez. Nem voltam biztos benne, hogy hol van, így arrafelé tartottam, ahol legutóbb láttam.

 Szerencsém volt, mert még mindig ott volt.

 - Daniellet meg hol hagytad? - Kérdeztem nevetve, miközben az ölébe huppantam. A vállaira tettem a kezeimet, ő pedig a derekamra csúsztatta a kezét.

 - Már rég elment. Mért? - Kérdezte összevonva a szemöldökét.

 - Csak sok szerencsét akartam nektek kívánni. - Vigyorogtam alkohol mámorosan.

 - Ezt meg hogy érted? - Kérdezte értetlenül.

 - Hát ma este érezni fogja a fájdalmat. - Utánoztam a fiúk hanglejtését. - Egész nap ezt mondogatták nekem a többiek. Hogy "Leah, ma este érezni fogod a fájdalmat!". - Elnevettem magamat. Valószínűleg hátra estem volna, ha Liamnek nincs a derekamon a keze. - De tudod, amikor megláttam, egyből tudtam.

 - Butaságokat beszélsz. - Jelentette ki határozottan. - Én téged szeretlek!

 Még ittasan is eljutott a tudatomig ez a három szó. Pár percig csak komoly szemezést folytattunk, majd megszólaltam.

 - Én is szeretlek Liam!

 Ajkaink találkoztak, és nem érdekelt, hogy ki lát, vagy nem. Hozzá simultam, amennyire csak így részegen és ülve lehetett.

 - Túl sokat ittál! - Szakította meg a csókunkat Liam.

 - Liam. Most nézz a cipőmre, majd rám. Szerinted részegen lehet ebben járni? - Mutattam a sarkaimra. Kételkedve nézett a szemembe.

 - Na gyere. Táncoljunk! - Felpattantam és a tömegbe húztam.

 Az idő érzékem teljesen elveszett, de nem is nagyon akartam megkeresni. Liamhez közben sokan odajöttek, hogy gratuláljanak a remek bulihoz és még egyszer boldog szülinapot kívánjanak. Viszont nem ivott... olyan sokat, mint én. A hajnalig tartó bulizást egymás mellett töltöttük, így nem kaptam több koktélt, csak néha belekortyoltam Liam italába, amit a többiek nyomtak a kezébe. Nem itta meg őket, csak udvariasan elfogadta és úgy csinált, mintha örülne nekik. Tiszta cukorfalat!

 Hajnali öt körül aztán egy kocsiba pattantunk, hogy visszamenjünk a  hotelbe...

A következő rész... hmm.... amúgy perverzebb lesz, de fel kell valahogy vezetni az eseményeket! :'D Lehet holnap este érkezik!