30. fejezet kettőpontnulla - Szünet

Istenem de cukik vagytok. *-* De komolyan. Nem tudom, hogy közületek mennyire van igény, de arra gondoltam, hogyha néhányotok szeretne, akkor küldhetne ilyen rajongói ajándékot. :D

Iszonyat nagy hülyeség mi? xD Na mindegy. Az ötleteitek összegyúrom és kihozok valamit belőle.

Kíváncsiak vagytok Leah szüleire, de meg kell, hogy mondjam, soha nem fognak elő jönni. Engem nem foglalkoztat, hogy előhozzam őket, úgyhogy max írjatok valami rajongói fejezetet, amiben bemutatjátok őket, vagy behozzátok egy fejezet erejéig Leah szüleit, összeismertetitek a fiúkkal, vagy ilyesmi. De ne hagyjátok figyelmen kívül, hogy ők teljesen nem tudják kezelni azt, ami Leah-val történet.

Az, hogy Leah zaklatóját behozzam... Nos, ő már meghalt, de kösz az ötletet. :D Már én is átkozom magam, hogy miért nyírtam ki... xD

Bármit szeretnétek, az emailemre írhattok. Válaszolok. Már válaszoltam néhányotoknak, akik írtak. :)

30. fejezet - Szünet

 - Patkány!

 - Egér!

 - Állat?

 - Animációs rajzfilm!

 - LECSÓ! - ordítottam túlkiabálva mindenkit.

 Nos. Éppen activitiztünk a busz hátuljában. Kicsit összezsúfolódtunk: Louis ölében Eleanor próbálta eltalálni Niall rajzos feladványát a kezeivel a levegőt kaszálva. Nem ő volt az egyedüli, aki ennyire beleélte magát a játékba. Szinte mindenki magán kívül próbálta a helyes megfejtést kitalálni. Sarah Zayn és Harry között ült. Liam ölében én ültem, de mi valamivel nyugodtabbak voltunk. A többiek hol fölpattantak, hol visszahuppantak a fenekükre. Liam a hajammal játszott, én pedig az ölében kuporogtam. Mind a ketten jót mosolyogtunk a többiek próbálkozásain.

 - Ez nem ér! Mindig kitaláljátok! - Puffogott Harry és felírta nekünk a pontot. Kettes csapatokat alkottunk. Niall Harryvel, Zayn Sarahval, Louis Ellel, Liam velem volt. Éppen nyílt kör volt, amiket eddig mindig megnyertünk. A saját feladványainkat pedig mindig egy percen belül teljesítettük. Persze az is ösztönző volt, hogy mikor sikerült kitalálnom egy feladványt mindig csók volt a nyereményem. Liam is szép nyelvest kapott miután kitalálta a gondolataimat.

 - Szerintem tökéletes a telepátiájuk. - Találgatott Zayn.

 - Ha tökéletes lenne a telepátiánk, már rég nem itt játszanánk. - Jegyezte meg Liam. Nem mindenki értette meg a célzást, de Harry Liamre vigyorgott, én pedig elpirultam.

 - Akkor harminccal vezet Leli. Srácok, ha folytatjuk, feltornázzák akár százra is. - Tanulmányozta a papírt Zayn Harry elől elhúzva.

 Hirtelen fékeztünk egyet, és mindenkit egy irányba húzott a gravitáció. Mikor visszarántódtunk, keményen Liam mellkasának estem, mire egy fájdalmas nyögéssel préselődött ki a levegő a tüdejéből.
 - Bocsi! - Kaptam a szám elé a kezemet, Liam pedig fájdalmas arckifejezéssel simogatta a fájó pontot a mellkasán.
 Harry kinyitotta az ajtót és nyomában az egész csapattal előre mentünk libasorban. Köbö.
 - Mi történt? - Kérdezte a göndör hajú.
 - Lerobbantunk. - Közölte a sofőr.
 - A semmi közepén. - Nézett ki a szélvédőn Zayn.
 - Azért én nem így fogalmaznék. Ott egy motel! - Mutatott Sarah az említett épület felé.
 - Mindenki itt marad! - Parancsolta Paul és a sofőrrel meg még pár nagydarab fickóval leszálltak a buszról.
 - Ha itt lenne a másik busz, most simán tovább tudnánk indulni. - Motyogta Niall.
 - Ők már rég ott vannak a következő állomás helyszínén. - Válaszolt Louis.
 Nagyon sokat nem tudtunk csinálni. Csak az ablakra tapadva néztük, ahogy a felnőttek körbejárják a buszt,  de mikor a busz hátuljában elrejtett motort bújták, már nem tudtuk szemmel követni őket.
 - Éhes vagyok! - Nyögte Niall a karjait a hasára fonva, mint egy haldokló.
 - Te mindig éhes vagy, szivem. - Forgattam a szememet.
 - Itt van egy kis chips! - Dobott az éhes fiú felé egy zacskót Liam.
 - Mi is éhesek vagyunk! - Kiáltották a többiek egyszerre.
 - Ennyi chips nincs! - Röhögte el magát Liam. Bele nézett a konyha rész szekrényébe és úgy osztogatta a nasit. - Egy neked, egy neked, egy nektek! - Harry-nek egy csomag gumicukrot dobott, Zaynnek egy csomag pisztáciát és Louonor-nak egy doboz Oreot.
 - Mi mit eszünk? - Kérdeztem Liamet hátulról átkarolva, mivel még mindig a szekrényben kotorászott.
 - Nutellát háztartási keksszel! - Mutatta fel a hozzávalókat Liam és elővett még két kenőkést is.
 - Kanállal egyszerűbb lenne! - Nyammogta teli szájjal Harry és egy marék gumicukrot tolt Sarah orra alá.
 Csak nyelvnyújtást kapott részünkről. Letelepedtünk valahová, ahol volt hely és mi is elkezdtük magunkba tömni a legkevésbé táplálóbb kaját a világon.
 Az egész végkimenetele az lett, hogy Liam inkább rólam ette a nutellát, mint sem a kekszekkel... Én csak viccből kentem az orrára egy kicsit.
 - Ezt most le kell nyalnod! - Nagyon határozott volt a hangja és még a pillantása is megkeményedett. Megtettem, amit mondott. Majd elnevettem magamat. Az ölében ültem, mégsem gátoltuk egymás mozgásterét, hogy magunknak csináljuk a keksz-szendvicseket. Véletlenül mégis a kezemre kente a nutellát.
 - Tudod mi a szabály! - A szája magasságába emeltem a kezemet és úgy néztem rá.
 Megfogta a csuklómat, hogy biztosan tartsa, majd mint egy kiscica, ami a tálkából lefetyel, úgy nyalta le apró nyalásokkal a kézfejemről a rákerült csokoládé finomságot.
 A lélegzetem elakadt és megszűnt körülöttem a világ. Megbűvölve néztem a cselekvését és nagyon beindultam az apró kis játéktól. Tudtam, hogy direkt csinálja. Miután eltüntette a csokoládé utolsó foltját is, lehunyt szemekkel további puszikat lehelt az egész kézfejemre és a tenyerem belsejébe is.
 A bensőséges pillanatnak Paul köhécselése vetett véget, amivel magára akarta vonni mindenki figyelmét. Harry és Zayn egymás szájába dobálták a saját nasijukat, amivel tele volt az egész környezetük, mivel nem mindig találtak bele a célba.
 - Nos a rossz hír, hogy a busz itt marad. A jó hír, hogy mi pedig a motelbe megyünk.
 - Ez mégis hogy lenne jó hír? - Kérdezte Niall.
 - Nem kell itt maradnunk a buszon, hanem kinyújtóztathatjuk a végtagjainkat, miközben átsétálunk oda szembe! - Mutatott ki a szélvédőn Paul.
 - Nem fog ez gondot okozni? - Kérdeztem Liamtől, miközben mindenki a csomagját szedte össze a busz fedélzetén felkészülve az éjszakázásra a motelben.
 - A fellépéseink csak két nap múlva folytatódnak. Ha ebben a két napban sikerül megjavítaniuk azt, ami elromlott, szerintem minden rendben lesz. - Áradt az optimizmus Liamből és ez máris jobb kedvre derített. Na nem mintha eddig olyan búskomor lettem volna. Csak egyszerűen nem bíztam egy ilyen kis út széli motelben...
 - Azta! Van medence is! - Kiáltott fel a medence láttán Niall.
 - Ja. Nem mintha medencés idő lenne... - Mutatott a kötött pulcsiján végig Sarah.
 Paul a busznál maradt telefonálni, így nem ő osztotta ki a kulcsokat, hanem Stan. Nem mondta meg, hogy ki kivel legyen, csak ahogy végig haladt a soron, minden második embernek nyomott a kezébe egy ajtó nyitót. Louis Eleanorral, Liam velem, Niall Zaynnel és végül Harry Sarahval lett egy szobában. Mindenki hipersebességgel tűnt el az ajtója mögött, így mire Sarah és Harry egyáltalán felfogta volna, hogy egy szobában fognak éjszakázni, már kettesben ácsorogtak a folyosón.
 Mikor legközelebb összefutottunk a többiekkel, a srácok fürdőnadrágban voltak. Niall bekopogott, hogy lenne-e kedvünk fürdeni egyet. Liam mint egy óvodás, sikkantott egyet és superman gyorsasággal viharzott be a fürdőszobába átöltözni. Niallnak nem is kellett várnia 5 percet, máris kész volt. Én nem éreztem olyan kellemesnek az időt.

 Eleanor és Sarah se érzett késztetést, hogy becsobbanjunk a levelekkel és egyéb természeti hulladékkal teli vízbe. A fiúkat ez marhára nem zavarta és sorra ugrották a fejeseket. Zayn szerencséjére a medence mélyülős volt, így ő azon a részén maradt, ahol még leért a lába.

 - Megérdemelnék, hogy most elvigyük az összes törölközőt. - Jegyeztem meg a lányoknak. A napozóágyakon ültünk, amik szintén nem voltak a higénia magaslatán, de a fiúk törölközőit használtuk...

 - Paul kinyírna őket, ha most mind megfáznának... - Rázta a fejét Eleanor a fiúkat nézve.

 - Olyan erős a késztetés... - Gyűrögette a kezében Sarah Harry törölközőjének a sarkát, amin ült.

 - Iszonyat gonoszak vagyunk. - Csóváltam a fejemet. Összenéztünk, és mintha valami telepatikus jel után egyszerre pattantunk föl, hogy az összes törölközőt felkapva elrohanjunk.

 - Babes! - Kiabált utánunk Liam.

 - Mi a...? - Kiabált Harry.

 - Meglógnak a törölközőkkel! - Kiabálta Louis.

 Hallottam, ahogy a víz kicsobban a lendülettől, ahogy kiszállnak a medencéből.

 - Fuss! Fuss! Fuss! - Kiabáltam torkom szakadtából.

 Valamilyen oknál fogva felkaptattunk a lépcsőkön, de mivel kettő volt belőlük, így Louis és Liam kettősétől megijedve szétrebbentünk. El és Sarah egy irányba, én pedig a másikba. Hallottam az ütemesen csattogó lépéseket magam mögött, ahogy Liam vizes talpa hozzáért a linóleumhoz. Egy újabb sikkantás és nevetés kíséretében Sarah és El is külön váltak, mikor átértek a Motel tulsó oldalára. Harry öblös nevetése és Sarah kislányos sikítása távolodó félben volt.

 - Add föl! Nincs hová menni! - Kiabálta utánam Liam.

 Sajnos igaza volt. A folyosó véget ért, és nem volt már ajtó vagy folyosó, amin tovább mehettem volna.

 - Nagyon rossz kislány voltál. - Szorított oda a falhoz, mikor odaért. A mellkasa egyenletesen emelkedett és süllyedt, mintha nem most kergetett volna végig az egész motel területén. Én bezzeg úgy kapkodtam a levegőt, hogy félő volt elájulok, ha nem lassítom le. De nem csak a futás miatt kapkodtam a levegőt. Liam közelsége, a szavai... és volt valami a szemében, amitől máris gyorsabban vert a szívem, nem hagyta lenyugodni és a lélegzetem sem volt alap fokozaton...

 - Ezért büntetés jár. - Suttogta a szexi hangján.
 - Ugyan már. Liam Payne és az erőszak két különböző világegyetem. - Simultam hozzá és szinte a szájába suttogtam a szavakat.
 - Ki mondta, hogy erőszakot fogok alkalmazni? - Kihúzta a kezeim közül a törölközőjét és maga köré csavarta. Komótosan elsétált miután egy szexisteni félmosolyt küldött felém.
 Nem értettem, hogy most mi van. Úgy éreztem magam, mint egy kicsavart rongybaba. Miután eltűnt a lépcsőn, leesett, hogy mit mondott. Így akar büntetni. Hát jól van Payne. Ha így játszunk, játszunk keményen.
 Visszamentem a szobánkba, ahol Liam már a fürdőből jött ki egy szál boxerben és egy törölközővel szárítgatta magáról a nedves kis vízcsöppeket a felsőtestéről. Legszívesebben rávetettem volna magamat, mert ugye ez a mi hálószobánk, de emlékeztettem magamat a játékra. Meg akar büntetni, de nem is selyti kivel áll szemben.
 Levettem a csízmáimat, a sapkát az ágyra dobtam, és nagyon is tudatában annak, hogy Liam a szobában tartózkodik és a szeme sarkából figyel, áthúztam a fejemen a kötött pulcsimat, lassan,  mintha a hajam beleakadt volna. Alatta nem viseltem mást, mint egy szál melltartót. Miután a sapkám mellé dobtam a meleg ruhadarabot, a hajamba túrtam, majd a leggingset is lassan hámoztam le magamról. Liamre pillantottam, miközben már a jobb lábfejemen húztam át a fekete anyagot. Magáról megfeledkezve, tátott szájjal nézte a mutatványomat egy pólót szorongatva a kezében. A bőröndje fölött guggolt, hogy ruhát vegyen ki magának, de a cselekmény félbe maradt.
 - Ugye nincs szükséged már a fürdőszobára? - Mutattam a fürdő ajtajára, ahonnan még Liam fürdéséből hátramaradt gőzfelhő gomolygott kifelé. Egy szál fehérneműben álltam előtte, de nem voltam zavarban. A táskám az övé mellett volt. Odasétáltam mellé, és kiszedtem a neszesszeremet, miközben véletlenül súroltam a vállát a hajammal, ahogy lehajoltam.
 - Öltözz fel melegen. Nem szeretném, ha megfáznál. - Suttogtam a fülébe, mikor fölegyenesedtem, majd a fürdőbe masíroztam.
 Az ajtót becsuktam magam mögött és egy önelégült vigyorral néztem szembe a tükörképemmel.