12.fejezet - Indulás

Sziasztok!

Köszönöm a segítséget, amit nyújtottatok! :)
Majdnem elsírtam magamat, amikor megláttam, hogy Liam twitcamolt, míg én aludtam. :( Tudtam én, hogy nem szabadott volna elmennem, de nem hallgattam a megérzésemre. :'( 5 órás késéssel, de megnéztem, és ötleteket merítettem belőle. Na jó, mindegyik twitcamjából gyűjtöttem már anyagot egy-egy jelenethez, de majd úgy is rájöttök, hogy mire gondolok. Már ha nem directionatorok vagytok, és nem néztétek végig az összes twitcamját... Még nem ebben a fejezetben lesznek azok a részek. Inkább szétszórva jelennek majd meg. :)

Love U All!

Üdv: Leah

12. fejezet - Indulás

 - Basszus, basszus, basszus, basszus! - Csak ennyire voltam képes. Ezt az egy szót hajtogattam és a laptoptáskám maradványait néztem. A kezem próbálta összeilleszteni a darabokat, de már nem maradtak úgy.

 A táska a székem háttámlájára volt felakasztva és mikor érte nyúltam nem vettem észre, hogy be van akadva. Így az lett a mutatvány vége, hogy a táska ketté szakadt. Nem sirattam meg a táskát, bár ez volt a védjegyem a twitteren.

 Mélyet sóhajtva dobtam bele a kukába. Varrás mentén szakadt, úgyhogy ezt már senki nem tudná helyre hozni.

 Kedd volt, de a nyári szünetben eleve minden nap szombatnak tűnik. A fiúk már egy hete elutaztak, én pedig vissza tértem az éjszakai életmódomhoz. Az estéket ébren töltöttem, nappal pedig aludtam. A redőnyeimnek hála a fény nem okozott problémát.

 Néhány blog, ami pletykákon alapult lehozta a fényképemet, ahogy a fiúk koncertjén voltam, meg a házukban az ablakban. Paul nyilatkozott, hogy semmi félnivaló nincsen, csak egy munkatárs vagyok. A directionatorok viszont felnagyították a részleteket és megkérdőjelezték ezt a jelzőt. Észrevették azt, hogy összeöltöztem Liam egyik fellépési szettjével és hogy rajtam volt Liam napszemüvege is. Inkább nem szóltam bele, mert tudtam, hogy azzal csak olajat öntök a tűzre. Végül eljutottak két nap alatt arra a pontra, hogy ők is kölcsön szokták adni másnak a cuccaikat. Amikor a koncertet hagytuk el, olyan sok volt az ember, hogy nem tudták lekapni, ahogy Liam kezét szorongatom. Még jó. Akkor már nem élnék...

 Elmélkedésemből a telefonom szakított meg. Mosolyt csalt az arcomra, mert az SMS jelzőm 'Labrinth come in!'. (Labrinth - Earthquake 0:09) Imádtam!

  'Ismerkedj meg Boris-szal! :)' Az SMS küldője Liam volt, és egy kép volt csatolva, amin egy teknős volt Liam kezében.

 'Ismerkedj meg a volt táskámmal!' Majd lefényképeztem a kukában heverő táskámat. 'Pedig úgy szerettem! :('

 'Mit vétett, hogy így végezte?'

 'Csak elszakadt nála a cérna. Nem bírta tovább elviselni 5 sztárocska egóját!'

 'Haha. Nagyon elemedben vagy ma.'

 Mosolyogva süllyesztettem vissza a zsebembe a telefonomat. Liam ígéretéhez híven visszatértünk az SMS-ezésre. A többi bandatag száma nem volt meg, így velük néha twitteren váltottam egy-egy üzenetet, de leginkább Liammel tartottam a kapcsolatot. Egy kicsit féltem, hogy mi lesz, amikor velük fogok lenni a turnén, de jelenleg nem voltam birtokában a jóslásnak, így csak remélni tudtam, hogy majd jól kijövünk.

 Paul tanítási ajánlatát már 2 nappal azután kézhez kaptam, miután megírtuk a szerződést. Le volt írva, hogy melyik tanárnak mi a neve, telefonszáma, vagy skyp-ja, és rám lett bízva, hogy mikor akarom elkezdeni a tanulást.

 Nem akartam halogatni, így belekezdtem. Másnap már meg is beszéltem a tanárokkal, megterveztük az órarendet, és mivel 1 hónapig nem kell csinálnom semmit sem, ezért gyorsabban haladtunk. Paulnak is szóltam, hogy elkezdtem a tanulást, bár nem hiszem, hogy túlságosan érdekelte. De mivel szerződésben voltam vele, ezért jobbnak gondoltam értesíteni.

 A tanulás nem volt lazának mondható. Két hetente dolgozatot kellett írnom, hogy bebizonyítsam mennyire vagyok hajlandó odafigyelni.

 A sétálásról lemondtam, mert nem volt miben vinni a laptopomat. Így kiültem a teraszra, hogy élvezzem a napsütést és megcsináljam a házimat. Megmondtam Emilynek, hogy nem tudok többet vele lebzselni a kertészüket figyelve. Szerinte nagyszerű lehetőséget dobtam el magamtól, de nem szomorkodott túl sokáig. Átintegettem neki, és a barátnőjének a kerítés felett, vissza is integettek, de ennyiben kimerült a kommunikációnk.

 Inkább belemerültem a végzős anyagba, amit a töri tanárom küldött el emailben. Vicces volt, hogy emailezgetek a tanáraimmal, mert az eddigiek nem nagyon tudták kezelni az elektronikát.

***

 Péntek volt és én éppen jót pihentem délután háromkor, amikor csöngettek. Senkit nem vártam vendégségbe, így kicsit megijedtem. Nem tehetek róla. Akkor is megijedtem volna, ha vártam volna valakit.

 Aljtót nyitottam és egy postafutár állt ott egyenruhában.

 - Igen? - Kérdőn néztem rá.

 - Maga Leah Westwich? - Igen ez a valódi nevem.

 - Igen. 

 - Csomagja érkezett. Az átvételhez kérem írja alá itt. - Nyújtotta egy iPadot.

 - Én nem rendeltem semmit se. - Hökkentem meg.

 - Előre fizették a szállítást. - Tartotta még mindig felém egy kissé türelmetlenül a futár az elektronikai szerkentyűt. Gyorsan aláírtam, majd kézhez kaptam egy nagyobb, viszonylag könnyű csomagot, ami a futárszolgálat papírjába volt becsomagolva.

 Miután becsuktam magam mögött az ajtót, visszamentem a szobámba és ott kezdtem kibontani a csomagot. A csomagon a feladó Liam volt. Bekapcsoltam a laptopot, és skypon elkezdtem hívni. Nem csöngött hármat, mire válaszolt.

 - Hello! - Vigyorgott a kamerába Liam.

 - Te csak ne hello-z itt nekem! Mit küldtél? - Küldtem egy lesújtó pillantást a kamerába és visszatértem a bontogatáshoz.

 - Mindjárt megtudod, csak bontsd ki! - Liam hangjában izgalom bujkált és a képernyőre nézve az arcán is felfedeztem ezt az érzést.

 A csomagból egy batmanes laptoptáska bújt elő.

 - Hű! Ez nekem? - Néztem hitetlenkedve Liamre.

 - Hát gondoltam jól jön majd. Ugye nem vettél már másikat? - Kérdezte aggódva.

 - Nem. Még nem volt miből. - Néztem az újdonságra. - Nagyon köszönöm Liam! - Magamhoz öleltem a táskát.

 - Nagyon szívesen. - Húzta mosolyra a száját. - Volt még Supermanes és Super Marios is, de nekem ez tetszett jobban. Tetszik?

 - Nagyon. - Mosolyodtam el.

 - Én Superman mellett voksoltam, de végül Batman győzött! - A képernyőn megjelent egy Liamnél idősebb lány és az arca vidámságot sugárzott.

 - Nicole! - Kiáltott fel Liam.

 - Nyitva hagytad az ajtót. - Mosolygott angyalian Nicole.

 - Nem. Határozottan emlékszem, hogy becsuktam. - Liam felé fordult, én meg jót mosolyogtam rajtuk.

 - Szia Nicole! Leah vagyok! - Integettem a kamerába.

 - Szia! Nicole vagyok, Liam idősebbik nővére. - Integetett vissza.

 - Tudom, már mesélt rólatok! - bólintottam.

 - Remélem csupa rosszat! - Mosolygott Nicole.

 - Nicole! - Szólalt meg Liam emelt hangon.

 - Hát öröm volt veled beszélni, de ha nem megyek most ki, akkor nem biztos, hogy még találkozni is fogunk. Liam, mellesleg kész a kaja. - Nicole integetett nekem, majd eltűnt a kamera látószögéből. Egy ajtócsukódása jelezte, hogy valószínűleg a szobából is távozott.

 - Kedves nővéred van. - Jegyeztem meg, mire Liam csak lesújtó pillantást tudott produkálni.

 - Most mennem kell, de majd még írok.

 - Rendben! Köszönöm még egyszer a táskát!

Elbúcsúztunk, majd a kapcsolat megszakadt. kikapcsoltam a gépet és beletuszkoltam a táskába. Még a töltő is belefért, ami nem mindegyik táskába fér el. Némelyik csak arra jó, hogy a laptop elférjen benne. Szépek, de nem praktikusak...

***

 Az első vizsgák eredményén felbuzdulva a tanáraim kihasználták még azt a maradék másfél hetet, amit velük töltöttem. Intenzíven adagolták nekem a tanulmányokat, és mikor a fiúk visszatértek Londonba még nagyban tanultam. A tanáraim megspóroltak nekem 4 napot és előrehozták a második vizsgámat. Miután az is sikerült, egyeztettük az email címeket és a következő vizsga időpontját. A turnéra nem jönnek velem, mivel az pénz pocsékolás lenne, így interneten fog lezajlani a tanítás. Míg a fiúk kialusszák magukat a koncertek után, vagy interjút adnak, vagy autogramot osztogatnak, én majd szépen tanulok egy kicsit. Az ilyen alkalmakon nekem amúgy sem szabad majd feltűnő helyen lennem, mert akkor annyi lenne az inkognitómnak.

 Négy nappal indulás előtt Liam értem jött, hogy a fiúk próbáján csatlakozzam hozzájuk. A 3 hetet megsínylődte a twitterem, mert sokan unfollowoltak, így itt volt az ideje, hogy újra fellendítsük a dolgokat.

 - Nincs laptop? - kérdezte Liam, mikor beszálltam mellé.

 - Most elég a telefonom is. - Vigyorogtam rá.

 A próbán sikerült néhány jó pillanatot elkapnom, ahogy a földön fetrengtek, vagy koncentráltak. A koreográfusuk jó fej volt, bár kicsit parancsolgató típus. Nem azt mondom, hogy unszimpatikus volt az ürge, de nem leszünk legjobb barik.

 Mikor megszomjaztam, ott hagytam a fiúkat és kerestem egy automatát.

 - Szóval, melyiknek vagy a barátnője? - dőlt az automatának egy sötét bőrű, nagyjából velem egykorú lány. 

 - Parancsolsz? - Kérdeztem vissza.

 - Láttam, hogy abból a teremből jössz ki, amelyikben a One Direction próbál. - Karba fonta a kezét és úgy szuggerált tovább.

 - Jelenleg az összes fiúval baráti viszonyt ápolok. - Leah a diplomata!

 - Aha. Nem veszem be.

 - Higgy, amit csak akarsz. - Vontam vállat és a vizemmel együtt visszasétáltam a terembe.

 - Mára végeztünk. - Búcsúzott a koreográfus és már ki is ment a teremből.
 - Én is örültem. - Mondtam az ajtónak.
 - Ne vedd magadra. Mindenkivel ilyen. - Karolt át Niall.
 - Túl fogom élni. - Vontam vállat és ezzel együtt Niall karját is leráztam magamról.
 - Mi a mai programod? - Kérdezte Harry tőlem, miközben kifelé vettük az irányt az épületből.
 - Nos, ha jobban meggondolom.... - úgy tettem, mintha nagyon komolyan el kellene gondolkodnom - semmi. Totál lúzer vagyok. - Sóhajtottam egyet.
 - Naaaa! Velünk vagy. Szóval már biztos, hogy nem vagy lúzer! - Húzta ki magát Louis.
 - Oké. - Nevettem el magamat.

 Ezek után még lógtam egy kicsit a bandával. Elmondták, hogy 2 turnébusszal fogunk útnak indulni. 1 buszban 12 alvóhely van, úgyhogy ha jól sejtem 24-en fogunk menni. És ez csak az állandó létszám. Sokkal több ember fog bekapcsolódni, akik helyiek lesznek. Okos és pénztárbarát megoldás. Nekem akkor is fura lesz.
 Otthon már elkezdtem bepakolni a bőröndömbe. Kettő van és mind a kettőt meg akarom pakolni a ruháimmal. Persze nincs olyan sok cuccom, így nagyjából az összes ruhámat viszem majd, amim hordható állapotban van. Két melegítőt is bepakoltam, 4 fürdőruhát, több pólót és nadrágot is. Szoknyám nincs, így az elmaradt. Helyette rövidnadrágokat zsúfoltam bele a táskába. A legjobb pulcsijaimat kiválogatva a ruhatömeg tetejére raktam, és miután ráültem a táska tetejére sikerült is becipzározni. A másik táskába, ami ugyan akkora volt, bepakoltam a cipőimet, kisebb táskákat, sapkákat, kiegészítőket. Végül az is megtelt, de erre már nem ültem rá, hogy becipzározzam.
 Egy harmadik táska is volt előkészítve, amiben a legszükségesebb dolgokat fogom berakni az indulás napján. Igazából biztos voltam benne, hogy a másik két táskát is át fogom még pakolni, de egyenlőre jobbnak láttam így, hogy elkezdtem az egészet.
 A további napokat hol Liammel töltöttem, hol a táskámat pakoltam. A fennmaradó időben pedig aludtam. Itthon. Nem náluk. Haha.
 De a 24 órák elteltek és az a bizonyos szerda is elérkezett, amikor reggel 5kor keltem, hogy mindent leellenőrizzek a cuccaimon és lecipekedjek a földszintre.
 Megfürödtem és a hajamat felgumiztam, mert rengeteget rohangáltam egyik táskámtól a szekrényig, vagy ki-be a szobákba. Még bepréseltem egy hajszárítót vagy a körömlakk készletemet, és feltöltöttem a vattapamacsos készletemet is. Pontban nyolckor egyszerre tenyerelt rá valaki a csengőre és szólalt meg a telefonom. A telefonom a táskám egyik zsebében volt, és az ajtó közelebb volt. Így inkább oda mentem.
 - Jó reggelt! - Villantott Zayn egy ezer vattos mosolyt.
 - A reggelem 3 órája elmúlt. - Közöltem vele.
 - 5 óta fent vagy? - kérdezte kicsit döbbenten.
 - Te mennyit tudtál aludni, amikor először indultatok a turnéra? - Karba fontam a karomat.
 - Ja, tényleg. - Mosolyodott el az emléken. - Ennyi az összes cuccod? - mutatott a mögöttem lévő 3 táskára. Igen. Idő közben megpakoltam még egyet, de az nem volt olyan nagy...
 - Aha. Felveszem a cipőm és indulhatunk! - Nyitva hagytam az ajtót, hogy Zayn bejöjjön rajta. Ő megfogta az egyik táskát és kivitte a taxihoz, ami a ház előtt állt. A busz egy garázsból fog indulni, hogy ne legyen fennakadás a rajongók miatt. Zayn levitte a másik nagyobb bőröndömet is, én pedig keresztbe vetettem a mellkasomon a laptoptáskámat, az egyik kezembe a kis táskámat, a másikba pedig a másik táskát cipeltem a taxiig.
 - A te cuccaid? - kérdeztem Zayn-t, mikor a csomagtartóhoz értem. Csak az én táskáim voltak benne.
 - Már a busz gyomrában. - Csukta le a csomagtartó fedelét. - Liam akart érted jönni, de Paul beszélni akart vele, ezért én vállalkoztam a feladatra.
 Beültünk a taxiba és az már el is indult.
 - Szóval senki nem akart értem jönni? - kérdeztem kicsit csalódottan.
 - Nem így értettem. Rosszul fogalmaztam! - Hadarta Zayn. - Niall reggelizett, Harry aludt, Louis pedig Eleanortól búcsúzkodott.
 - Értem. Szóval kizárásos alapon jöttél. - Néztem rá.
 - Szép a laptoptáskád. - Mutatott a táskára terelve a szót. - Liamtől van, igaz?
 - Igen. Mesélte nem? - Mentem bele a tématerelésbe.
 - Nem igazán. - Rázta a fejét egy mosoly kíséretében.
 - Egy véletlen során elszakadt a másik, és már nem lehetett rendbe hozni. Amikor Liammel beszéltem, szóba került, pár napra rá pedig ezt hozta a postás. - Beszédem végére finoman megütögettem a táskát.
 - Cuki. - Mosolygott sejtelmesen Zayn.
 Persze ki akartam faggatni, hogy hogy érti, de nem akartam, hogy tolakodónak gondoljon. Inkább annyiban hagytam és nemsokára oda is értünk a célunkhoz.
 Az egyik bőröndöt Zayn, a másikat pedig én húztam magam után. A bőröndre ráraktam a kisebbik táskát, amiben a cuccaim voltak, így nem kellett külön cipelnem.
 - Két bőrönd? - kérdezte meglepődve Louis, akivel a garázsban találkoztam.
 - Tudod én nem fogok szponzorált cuccokat kapni, hogy azokat hordjam. - Beszéd közben odahúztam a bőröndömet a busz mellé, ahol még nyitva volt a csomagtartó és egy férfi berakta a raktérbe. A kis táskám és a laptoptáskám maradt csak nálam.
 Mikor megfordultam, Paul közeledett Liammel. A busz körül már zajlott az élet. A fiúk a zenészekkel beszélgettek, és volt még ott egy csapat kigyúrt férfi is. Gondolom a biztonsági őrök. 6an voltak Paullal együtt. Minden fiúnak egy. Elmés...
 - Oké. - Csapta össze a tenyerét magára vonva ezzel Paul a figyelmet. Mindenki elhallgatott, és figyelemmel fordult a menedzser felé. - A busz beosztás a szokásos. A zenekar ebbe, a banda abba. - Mutogatott beszéd közben. Elosztotta az embereket a buszokba, majd végül én maradtam utoljára.
 - Leah, te is a bandával fogsz utazni, mert ez a munkád. - Tessékelt Paul a fiúk busza felé, amire ők már fel is szálltak.
 A sofőr már a volánnál ült és miután mindenki felszállt, becsukta az ajtót és elindult a a busz-vonat.
Paul elöl maradt a sofőrrel beszélni, én pedig tovább mentem a fiúkhoz. Ahhoz képest, hogy ez egy busz nagyon kényelmesen volt berendezve. Mikor a fiúkhoz értem hirtelen egy kérdéssel álltak elő.
 - Melyiket szeretnéd? - Intett a karjával Harry az ágykabinok felé.
 - Én válasszak? - kérdeztem meglepődve.
 - Te vagy a lány a fedélzeten, így először neked kell választanod. - Jelentette ki Liam.
 - Nincsen már beosztva, hogy ki hol szokott aludni? - Kérdeztem.
 - Mindenki ahova esik, ott alszik. - Vonta meg a vállát Zayn.
 - Hát én félek attól, hogy leesnék felülről, úgyhogy inkább lent maradnék. - Vallottam be kicsit félénken.
 A fiúk ezután közelharcot folytattak, hogy ki hova feküdjön. Én csak hátráltam pár lépést és megvártam, míg elül a csetepaté. Persze előtte még lefényképeztem őket, mert irtó murisak voltak.
 Az eredmény az lett, hogy Jobb oldalt legalul feküdt Liam, felette Louis végül Harry. Bal oldalt legalul én, felettem Zayn végül Niall. Megkértem a fiúkat, hogy feküdjenek be egy kép erejéig a priccsekre, és csináltam róluk egy fotót.
 Ezután Harry tényleg elaludt a saját helyén, Niall és Zayn pedig hátra mentek a busz leghátuljába, és elkezdtek videojátékozni. Louis is velük tartott. Liam és én leültünk egy asztal szerűséghez. Beüzemeltem a Laptopom és felraktam rá a képeket, amiket az előbb csináltam. Liam közben elcsente a laptoptáskát. Csak akkor tűnt fel, hogy már nem az asztalon van a táska, mikor Liamre néztem, aki a táska felé hajolva egy alkoholos filccel a kezében alkotott.
 - Te meg mit csinálsz?! - hördültem fel ijedten.
 - Csak aláírtam. - Nézett rám boci szemekkel.
 Elvettem a táskát és a Batman jel közepén ott virított: 'From Liam' és az aláírása.
 - Nagyszerű. Most majd mindenki el akarja majd lopni. - Sóhajtottam és visszadobtam az asztalra.
 - Majd nem mutatjuk meg senkinek se. - Kacsintott rám és az alkoholos filccel a kezében kezdett nagyon feltűnően nézni. Ránéztem a filcre, majd a szemébe, és elkezdtem sejteni, hogy mit forgat a fejében.
 - Neeem! Nem lenne fair! Nekem nincs filcem! - A laptopom már feltöltötte a friss képeket a twitterre és a tumblr-re, így nem kellett rá figyelmet fordítsak.
 Liam megragadta a bal kezemet, ami közelebb volt hozzá és elkezdett firkálni a kezemre.
 - LIAM!!! - Visítottam. A jobb kezemmel megpróbáltam kicsavarni a kezéből a filcet, aminek az lett az eredménye, hogy hatalmas pacák és kriksz-krakszok keletkeztek mind a kettőnk kezén. Liamnek sikerült lefognia és egy béna csigát rajzolt az alkaromra. Mikor belekezdett volna egy második gyerekes rajzba, addig ficánkoltam, míg kiszabadultam és megszereztem tőle a filcet is. A felsőtestemmel szorítottam le a kezeit, és a kézfejéből kiindulva kezdtem rajzolni egy futó növényt a könyöke felé. Körbe körbe haladt, amíg  Liam meg nem unta és fel nem emelt mind a két kezével. A rajzom abba maradt, így nem volt rajta felismerhető jel, csak vonalak.
 A kis csatánknak idő közben közönsége is akadt. A biztonsági emberek tévét néztek a másik oldalt, de mi jobb műsort csináltunk, így minket néztek.
 - Francba! Kifogyott! - Dobta el a filcet Liam bosszúsan.
 - Nem szemetelünk! - Jelent meg a semmiből Paul és szúrós szemmel nézett Liamre. Ő gyorsan a toll után vetette magát, és így szabad utam lett. Én ültem eddig belül, így be voltam szorítva. Gyorsan kiugrottam és Liam háta mögött elslisszolva a busz hátuljába futottam. Majdnem hasra estem pár táskában, de az ajtóban megkapaszkodva nem lett sérülés a vége.
 - Honnan jössz te, az oviból? - Mérte fel a karjaimon lévő rajzokat Niall kezében egy konzollal.
 - Liam! Hallottad? Ovis vaaagy! - Kiabáltam hátra felé a vállam felett.
 Kiderült, hogy semmi értelme, mert Liam nagy léptekkel közeledett felém és mire egy lépést tehettem volna már fel is emelt a derekamnál fogva.
 - Tegyél le! - Sikítottam újra, de nevetésbe fulladt az egész. Csapkodtam Liam karját, de nem sokra mentem vele. Olyan könnyedén cipelt a kanapéhoz, ahol a fiúk ültek, mintha csak egy plüssállat lennék.
 - Ovisok. - Csóválta a fejét Zayn és a képernyőre meredve folytatta a játékot.
Liam helyet foglalt a kanapé végében, ahol hely volt, és engem meg az ölébe ültetett. Én karba font kézzel vágtam duzzogós fejet.
 - Nincs több hely. - Jegyezte meg vigyorogva Liam.
 - Azért duzzogok, mert nem fejezhettem be a rajzomat. - Fordítottam a másik irányba a fejemet.
 Persze az egészből nem lett semmi komoly, inkább nevetve dőltek egymásra a fiúk, mikor alaposabban megnézték a műveinket.