5. fejezet - Say the Truth

Sziasztok! 

Gondolom minél jobban várjátok a folytatást. :) átléptük az 500as szintet, és nekem az állam valahol a földön. xD 8 követőm van, amit nagyon köszönök és köszönöm azt a kevés kommentet is amivel néha megajándékoztok. 6 órát aludtam csak, és totál kész vagyok, de remélem nem fogok csalódást okozni nektek. Sajnos egy csomó olyan videót néztem, amin a srácok interview-t adnak, meg amin részegek... xD

Várom a kommenteket!

Üdv: Leah

5. fejezet - Say the Truth

 Az a nagy levegő nem segített sokat. Nem tudtam, hogy hogyan kéne viselkednem világsztárok közelében. Még sosem találkoztam velük, nemhogy egy légtérben legyek velük rajongók nélkül.

 A nappali elég tágas volt ahhoz, hogy elférjen benne egy kanapé és két hátrahatható fotel. Az utóbbi kettőben elterülve laptopozott Harry és Louis. Zayn és Niall éppen egymást próbálták hátráltatni a videojátékban, ahogy a nem használt kezeikkel a másik szemét akarták kiszúrni... Szerintem csak eltakarni akarták, de a látvány magáért beszélt. Liam a tarkóját vakarta, ahogy a srácokra nézett. Nem keltettem túl nagy feltűnést, vagy csak észre sem vették, hogy én is ott vagyok.

 - Öhm... Sziasztok! - Nem tudtam mi mást tehetnék, mint hogy betartsam az illem ezen szabályát, miszerint minden idegennek először köszönünk.

Niall és Zayn abbahagyták a verekedés és felkapták a fejüket. Gondolom meglepődtek a lányhangon. Harry csak vigyorgott és le sem vette a szemét a laptopról. Louis lehajtotta egy picit a saját gépét, hogy rám nézhessen.

 - Srácok, ő itt Leah. - Mutatott be Liam. A srácok először egymásra néztek, majd Zayn és Niall felpattantak, és immár azért verekedtek, hogy melyikük üdvözöljön előbb. Louis arrébb tette a gépét és megelőzte a fiúkat.

 - Örülök, hogy megismerhetlek. - Egy mosoly kíséretében kezet rázunk, majd puszit is kaptam. Sosem tudtam, hogy mi a jó a pusziszkodásban, de viszonoztam a gesztust.

 Zayn és Niall egyszerre léptek oda hozzám. Nem sikerült megegyezniük, hogy kié legyen az elsőbbség.

 - Szia Leah! - Szinte üvöltöttek, majd két oldalról kaptam puszit egyszerre.

Louis csúnyán nézett Harryre, aki csak kacsintott rám.

 - Mi már találkoztunk! - Az arcán pedig ott virított a szíveket olvasztó mosolya.

Akaratlanul is Liam mögé húzódtam, és próbáltam még mindig a helyzettel barátkozni. Hogy lehetnek ennyire közvetlenek az idegenekkel?

 - Kérsz inni? - Kérdezte tőlem Liam, de már húzott is kifelé a karomnál fogva a konyha felé. Leültem egy bárszékre a konyhasziget mellet, ő pedig egy pohár vizet csúsztatott felém. - Sajnos most csak víz van. Louisra bíztuk a vásárlást, így csak répalével tudnálak megkínálni.

 - Szóval tényleg ennyire szereti a répát? - Kérdeztem a poharat a kezembe véve. Nem ittam belőle, csak lökdöstem a két kezem között.

 - Nem azon él, csak a fanok nagyon felfújták ezt a dolgot, ő pedig jó mókának tartja. - Úgy hangzott a szájából, mintha már ezerszer elmondta volna.

 - Bocsi, biztos mindig ezt kérdezgetik tőletek. - Lenéztem a poharamra. Répás figurák kergették egymást, és lehetetlenül voltak felöltözve. Az egyiken még napszemüveg is volt, esküszöm!

 - Nem zavar. - Ült le mellém Liam. Úgy bizsergett a bal oldalam, mintha hozzáért volna, de volt köztünk 10 cm távolság.

 - Sajnálom, hogy nem tudok olyan önfeledt lenni, mint eddig, de nem minden nap találkozom világsztárokkal. - A poharamhoz beszéltem, de azért remélem, hogy nem fog feleselni.

 - Ne kérj már folyton bocsánatot! - Liam hangja kétségbeesetten hangzott. - Inkább nekem kéne bocsánatot kérnem, amiért nem készítettelek föl erre.

 Ránéztem, és tényleg komolyan gondolta. Komolyan bocsánatot kért azért, mert az aki?

 - Nagyszerű. Mindenki megbocsájt mindenkinek! - Csapta össze a kezét mögöttünk Niall. - Ha nem bánjátok, én most eszem valamit.

 A hűtőből elővett egy dobozt, amiből lasagne-t pakolt egy tányérra. Nekem meg eszembe jutott, hogy ma még nem ebédeltem. Szinte nyál csorgatva figyeltem a tálat.

 - Jaj, bocs! Elfelejtettem, hogy ma még nem ebédeltél! - Szólalt meg mellettem Liam. Mondanám, hogy a homlokára csapott, de ez csak írásban létezik. Valójában senki nem csapkodja a fejét, mikor hirtelen eszébe jut valami... Vagy legalábbis én még nem láttam ilyen embert. És Liam sem csapott a homlokára. Felpattant mellőlem és elővett egy tányért onnan, ahonnan az előbb Niall is. Niall a saját tányérját már berakta a mikróba, és most úgy bámulta, mintha a legjobb tv-adás lenne, amit életében látott.

 - Tudod nem tesz jót, ha ilyen közel állsz a mikróhoz. - Jegyeztem meg aggódva. Niall felém nézett, majd hátrált egy lépést. Nem mintha így többre ment volna, de mindegy. Liam megbökte a vállamat egy villa végével, hogy jelezzem mennyit kérek. Niall után az én kajámat is megmelegítettük, majd Liamét is, és hármasban ebédeltünk. Nem nagyon beszélgettünk, inkább a villa csikorgását lehetett hallani a tányéron.

 - Zabagépek. - Jegyezte meg Zayn, mikor elhaladt az asztal mellett, és innivalót töltött magának a konyhában. Igazából egybe nyílt a két helyiség, így jól lehetett látni.

 - Én ma még nem ettem semmit! - Keltem a magam védelmére. - Liam miatt éheztem, úgyhogy most szerencséje, hogy megetetett!

 Zayn csak vigyorogva csóválta a fejét, majd visszament a nappaliba. Mikor végeztem, a fiúk még nagyban ettek. Megvártam, míg végeznek, és közben néztem, ahogy esznek. Normálisak. Nem mások, mint az egyszerű emberek. Mindenki így eszik. Nekik csak sikerült egy nagyszerű pénzkeresési lehetőséget találni maguknak. Nem tehetnek róla, hogy az anyatermészet ilyen jó génekkel áldotta meg őket. Persze az is közrejátszik az egészben, hogy a nagyközönség hogyan viszonyul a helyes arcokhoz. Vagyis hogy melyik arcot nyilvánítja helyesnek. Gyerünk Leah! Ők csak normális fiúk! Gondolj így rájuk!

 A háromfős ebéd után Niall összeszedte a tányérokat és nem engedte, hogy segítsek. Azt mondta, egyedül gyorsabban megy a mosogatás.

 Liamre néztem. Vártam, hogy mi a következő lépés.

 - Szerintem először mennyünk a nappaliba. A srácok előbb vagy utóbb fel akarják majd tenni a kérdéseiket neked. - Reményt fedeztem fel a tekintetében. Abban reménykedett, hogy nem kezdek el sikítozni annak hallatán, hogy a One Direction rám vár? Vagy csak abban, hogy szívesen beszélgetek a barátaival....? Egy pillanatnyi fontolgatás után az utóbbira tippeltem. Bólintottam, majd bementünk a nappaliba. A kanapén immár csak Zayn foglalt helyet, így odafértünk mi is. A tv-t lenémította, mikor leültem a kanapé egyik végében. Innen jól láttam mint a négy fiút. Csak néztek, néztek, néztek és néztek.

 - Tudjátok ez kezd kínos lenni. - Mondtam felváltva mindegyiknek a szemébe nézve. Niall is leült közéjük, így már öt pár szem szegeződött rám.

 - Ki a kedvenced a bandából? - hajolt előre Harry. Ő és Louis már visszadöntötték a foteleket.

 - Tudjátok ez vicces, mert mikor először hallottalak titeket az x-factorban, mikor igenekért kellett énekelni, akkor én nem mondtam volna igen. - A nadrágomat vizslattam beszéd közben és egy kilógó cérnaszálat kezdtem húzkodni. Olyan pici volt, hogy alig bírtam a két ujjam közé fogni.

 - Ez még nem volt válasz. - Jegyezte meg Zayn.

 Felpillantottam és egyáltalán nem láttam rajtuk csalódottságot vagy megbántottságot. Tiszteletben tartották a véleményemet.

 - Nem vagyok a rajongótok. Nem szoktam olyanért rajongani, ami körül ekkora felhajtás van. - Liam arca megvonaglott a szavaim hallatán. - Nehogy félreértsétek! Én csak tudom, hogy nem ismerlek titeket. Anélkül pedig nem tudom megítélni, hogy milyenek vagytok. Amit nem ismerek, azt nem tudom szeretni.

 - Liammel hogy ismerkedtél meg? - kérdezte Louis.

 - Azt már tudod, hogy elcsórtuk a telefonját, de Liam nem mondta, hogy hol ismerkedtetek meg. - Magyarázta Harry.

 Liamre néztem, mert tudom, hogy hogyan viszonyulnak az emberek az interneten kötött barátságokhoz. Ismerek olyan történeteket, amikben a két fél összeházasodott. Viszont tudom, hogy az emberek nem nézik jó szemmel azt, ha valaki az interneten talált emberkével köt barátságot. Úgy nézik le őket, mint a melegek házasságát. Ne kérdezzétek miért, csak ez van.

 - Miért akarjátok tudni? - kérdeztem félrebillentett fejjel. - A kíváncsiság sokszor nagyon sokba kerül...

Furcsán néztek rám, és összenéztek. Ez van. Néha furcsán néznek rám az emberek, de már megszoktam.

 - Az interneten ismerkedtünk meg. Most jó? - Liam semleges hangot próbált megütni, de azért a feszültség ott bujkált benne.

 - És van hobby-d? - Niall próbálta oldani a feszültséget. Semleges kérdés. Ha a csetoldalon teszik fel nekem, egyből kifakadok, hogy legyenek már kreatívabbak!!! De most nem ott voltunk.

 - Az interneten lógok. - Olyan semleges volt az arcom, hogy azt egy szobor is megirigyelte volna.

 - Ezt hogy érted? - kérdezte Harry. A szemöldökét összeráncolta és kicsit összecsücsörítette a száját. Szóval ilyen a csodálkozós feje.

 - Úgy, ahogy hallottad. Ez az utolsó előtti évem a suliban. Az osztálytársaimmal nem jövök ki jól, így az internet lett a legjobb barátom. Van egy csetoldal, ahol 0-24 órában elérhető vagyok. Ezen kívül moderátorkodom pár oldalon. Aki túl sokat csetel, egy idő után megtanulja a nyelvtant. - Mi a franc bajom van? Miért mondok ilyeneket a One Directionnak?

 - Moderátor? - kérdezte Louis. Neki csak a magasba szökik a szemöldöke és kicsit elnyílik a szája. Csodálkozós arc.

 - Tudjátok, hogy mi az a fanfiction? - A kérdésemre csak bólogattak. - Nos a legtöbb kis csitri nem tud helyesen írni, így átolvasom nekik a szöveget és kijavítom a hibáikat. Van, amit a Word sem tud kijavítani.

 Liam már tudta. Neki már elmeséltem. Általában azért nem szeretek ilyenekről a valóságban beszélgetni, mert látom ahogy az emberek elítélnek az ilyenért. Pedig nem vagyok rossz ember. Csak segítek másoknak. Olyan nagy bűn ez? Bár lehet, hogy az internetes megszállottságom zavarja őket...

 - Persze vannak alapvető hobbijaim is. - Jegyeztem meg. Nem bírtam rájuk nézni. Nem akartam látni, ahogy világsztárok ítélnek el. - Zenehallgatás például. Ti is ott szerepeltek a hallgatói listámon. Szeretek még fényképeket készíteni. Persze nincsen csúcs szuper fényképezőgépem, mert az nekem túl drága, de azért... - Kínomban már nem tudtam mást csinálni mint mosolyogni. 

 - Egész életedet a géped mellett töltöd és ilyen sovány vagy? - Harry kérdése nevetésre késztetett.

 - Nem az egész életemet. Vannak haverjaim. Néha eljárunk bulizni vagy koncertekre vagy moziba. Nem vagyok beposhadva, csak nincsenek olyan barátaim, akikkel minden nap találkozzak. - Rájuk fordítottam a figyelmemet. Érdeklődve hallgatták minden mondatomat. Louis gépe nem adott ki hangot magából, bár a teteje nem volt lecsukva. Az én gépem is alvó üzemmódba szokott kapcsolni, ha nem használom pár percig... Azaz végighallgattak engem, és nem vagyok unalmas?

 - El sem tudom képzelni, hogy milyen lehet nektek. Minden lépésetekről képek az interneten, mindig mosolyogni és bájologni az interviewkon, mindig készségesen autogramokat adni... Két év után én már a falat kaparnám. - A fejemet csóváltam és ismét elfordítottam a fejemet.

 - Veled hasonló lánnyal még életemben nem találkoztam. - Zayn úgy nézett rám, mintha most látna először lányt.

 Liamre néztem. Csak mosolygott. Maga elé bambult és mosolygott. Mint egy tökfej. Elvigyorodtam.

 - Ti jöttök! Meséljetek magatokról. Olyat, amit tudnom kéne rólatok.

 - Ha elrabolod Liam szívét és összetöröd, akkor nem leszünk többet barátok. - Niall 'halálosan komolyan mondom fejet' vágott.

 - Ó, szóval barátok vagyunk? - villantottam rá egy 100 Wattos mosolyt.

 - Szereted a répát? - kérdezte Louis.

 - Eleanor szereti a répát? - kérdeztem vissza.

 - Ahhoz képest, hogy nem rajongsz értünk, meglepően sokat tudsz rólunk. - Jegyezte meg Zayn.

 - Harry szavaival élve a fél életemet az interneten töltöttem. - Az arcomon már levakarhatatlanná vált a vigyor.

 - Fagyizzunk! - kiáltotta el magát Niall és már száguldott is az édesség felé. Harry is utána vetette magát, majd Louis is ment utánuk, hogy segítsen behozni mindenkinek a fagyit.

 - Na, vége a kihallgatásnak? - Előre hajoltam és Zaynre néztem.

 - Egyenlőre. - Kacsintott rám.

 A fagyi megérkezése után én is kaptam egy adagot, és mindenki jóízűen falatozott. Meglöktem a vállammal Liamet, ő meg visszalökött. Mosolygott, ami azt jelenti, hogy még minden rendben van.

Hát ez egy iszonyat semmilyen rész... BOCSI!