6. fejezet - Az élet megy tovább

Sziasztok! 
Imádlak benneteket! Kommenteket elfogadok! :D
Üdv: Leah

6. fejezet - Az élet megy tovább

   Bármennyire volt ínyemre vagy sem a találkozás a One Directionnal, annyira nem akartam még hazamenni. Tudjátok hogy van ez, mikor elhúzzák előttetek a mézes madzagot... De Liam suli után, hétköznap talált rám, így rám várt egy csomó tanulni való, hiába ez volt az utolsó előtti hét. Borzalmas tanáraink vannak, úgy gondolom... Szépen megköszöntem az ebédet, a kihallgatást és megkértem, hogy mutassák meg a legközelebbi buszmegállót.
   - Buszmeg... Mi? Nehogy már busszal menj haza! - hitetlenkedett Harry fagyis szájjal. Mókásan festett. Louis úgy tett, mintha lesmárolná, de közben egy szalvétát nyomott a szájához.
   - Akkor kérek egy sofőrt. - Tártam szét a kezeimet már a nappali küszöbén álldogálva.
   - Várj, először hozok neked valamit! - pattant fel Niall és felfutott az emeletre.
Kérdőn néztem utána, de pár perc múlva visszarobogott, az utolsó három lépcsőfokot átugorva elém érkezett. A kezében egy One Direction CD volt. Dedikált.
   - Azt mondtad, hogy nem ismered a zenénket. - A kezembe nyomta vigyorogva és már vissza is vetődött a kanapéra. Liam is felállt utánam a kanapéról, így Zaynnel ott folytatták a videójátékos birkózásukat a jobbik konzolért, ahol abbahagyták.
   - Majd én hazaviszlek. - Pörgette meg a kocsi kulcsát az ujján Liam.
   - Van jogsid? - kérdeztem csodálkozva.
   - Miért ne lenne? - kérdezett vissza.
   - Akkor miért Harry fuvarozott téged délután?
   - Mert vesztettem a kő-papír-ollóban. - Liam nem nézett rám mikor ezt mondta. Inkább a földet mustrálta. Biztos cikinek érzi, hogy vesztett egy ilyen buta játékban... Végül is Dean meg Sam is így döntöttek pár fontosabb kérdésről a Supernaturalban...
   - Hát akkor köszi a vendéglátást és örülök, hogy találkoztunk srácok! - intettem feléjük.
   - Szia Leah! - üvöltötték kórusban.
   Elnavigáltam Liamet a házunkig. Út közben nem is beszéltem másról, csak mondtam, hogy merre menjen. Az út nem tartott fél óránál tovább.
   - Akkor várjam meg, míg SMS-ben megírod a véleményed? - Kérdezte Liam. Éppen a biztonsági övet kapcsoltam ki, de erre a mondatra rákaptam a tekintetemet.
   - Ezt meg hogy érted? - értetlenkedtem. Válaszul csak szomorkásan mosolygott rám. A szemei olyan sokat mondóak voltak. Rosszul esett neki, hogy nem vetettem magamat egyből a lába elé?
   - Figyelj - kezdtem bele egy számomra kínos mondatba -, az internet nem megbízható. Attól, hogy a közvélemény odavan érted, attól én még nem foglak jobban megismerni. Ez a két hét messze nem volt elég ahhoz, hogy megismerjelek. Lehet, hogy ahhoz vagy szokva, hogy mindenki odáig, meg vissza van érted, de én nem vagyok mindenki.
   Kicsit durva voltam, de jobb, ha tisztában van a tényekkel. Liam nem mondott semmit, csak nézett. Biztos most jött rá, hogy nem vagyok normális. Ja, megesik néha...
   - Szia Liam! - Kiugrottam a kocsiból, mert olyan magas volt, hogy nem értem volna le az aszfaltra. Így ugrottam egy aprót. A táskámat a vállamra kaptam és betrappoltam a házba. Nem néztem hátra, hogy Liam még mindig ott van-e, vagy elhajtott-e már.
   Egyenesen az emeletre mentem. Senki nem volt itthon, mint ahogy megszoktam. Az ajándék CD-t beraktam a lejátszóba és alaposan szemügyre vettem a borítót. Tiszta cukik voltak a képen. Nem tudtam mást mondani rájuk... Az aláírásuk ott virított saját maguknál. Már próbáltam én is úgy aláírni, ahogy a sztárok szoktak, de nem sikerült. Nem bírtam ilyen csodálatosan leírni a nevemet. Lehet, hogy ezért nem lett belőlem sztár... Nincs meg bennem az aláíráshoz való képesség...
   Megráztam a fejemet, hogy távozzanak a hülyébbnél hülyébb elgondolások, majd az íróasztalomhoz ültem. Már jóval túlhaladt az idő a tanulási időmön, ezért gyorsan nekiültem megcsinálni. Olyan este nyolcra készen is lettem. Szerintem még nem dolgoztam fel a történéseket, mert nem is néztem fel a csetoldalra... Elmentem megfürödni és bedőltem az ágyba.

   Reggel úgy kezdtem a napot, hogy nyújtózkodtam egyet. Ez most tényleg a valóság? Vagy csak álmodtam? A plafont néztem, ahogy az ablak előtti falevelek árnyékának tánca vetült rá. Végül rávettem magamat, hogy a készülődéshez kimásszak az ágyból, de megálltam, mikor megláttam a dedikált CD-t. Szóval mégsem álmodtam, és tegnap tényleg a One Directionnal ebédeltem... Többé-kevésbé...
   Miután magamra kaptam valami ruhadarabot, lementem reggelizni a konyhába. Van ott egy kicsi tv, amit ilyenkor szoktam nézni, hogy tudjak a hírekről. Persze nem az olyan komolyakat nézem, ahol az államvezetésről van szó, hanem csak ilyen lágyabbakat. Harry nevére azonban felkaptam a fejemet.
   - ... Harry Styles részegen randalírozott egy belvárosi klubban. A múltheti szövegváltoztatási botrány után most ez feketíti be a One Direction legfiatalabb tagjának a nevét. A klub tulajdonosa elmondta, hogy a banda most volt náluk először és négy tag már korán lelépett, ám a 18 életévét betöltve Mr. Styles korlátlanul élvezhette az alkohol mámorát. Mikor az énekes már a nadrágjától is megszabadult, a biztonsági őrök felszólították a távozásra. Mr. Styles gorombán viselkedett az alkalmazottakkal, de végül távozott a szórakozóhelyről. Odakint azonban rajongók egy csoportja várta őt, így felvétel is készült az ittas állapotban lévő fiatalemberről...
   - JESSZUS-ATYA-ÚR-ISTEN! - a kanál kiesett a kezemből, amivel a müzlimet ettem és a telefonom után kutatva kiborítottam a táskámat a földre. Persze a legalján találtam rá. A rumli tetejére huppanva azonnal tárcsáztam Liamet. Eddig nem is beszéltem vele.
   - Hallo? - szólt bele egy kómás hang.
   - Liam! Harry van a híradóban! Tegnap részeg volt és pár rajongóval is összetalálkozott! - a hangom pár oktávval magasabb volt, mint a megszokott.
   - MI??? - Az álmosságot rögtön kitörölték a hangjából. - Most mennem kell!
   A vonal megszakadt. Azért jól esett volna valami köszönöm féle... A táskámba pakoltam a szétdobált cuccaimat. Igazából elég vicces, hogy mik találhatóak meg benne: napszemüvegtartó, benne a hozzá tartozó napszemüveggel meg napszemüveg törlőkendő; körömlakkok (kék és sárga); papírzsebkendőtartó; kézfertőtlenítő (a suli WC-jében SOSINCS szappan); tollak, szemceruza, szempillaspirál, szájbalzsam (a szájfényemet már megette), kistükör, dezodor, parfüm, pénztárca (benne minden irattal, így akkor is nálam van, mikor egy petákom sincsen). A mai füzeteimet is betuszkoltam a feltűnően kicsi táskába (de azért kényelmesen belefért volna még bármi) és kikapcsoltam a híradót. Míg a magánakciómat hajtottam végre, addig a Harry-s hírek már lementek, és már egy Katy Perrys ment arról, hogy hogyan megy a válás közte és Russell Brand között. Kár. Szép pár voltak. Őrült, de szép...

   Az óráim végeztével nem mentem be a Starbucksba. Kifogytam a pénzből, így hazamentem. Gondoltam rá, hogy elmegyek a fiúkhoz, hogy megnézzem mi van velük, és a másnapos Harry biztos felemelő látvány lett volna. Hazafelé már tudtam az utat tőlük, így tudtam, hogy merre laknak, de kocsival fél óra volt az út, busszal meg még tovább tartana, így lemondtam az ötletről. Ilyenkor eszembe jutott az, amikor a szüleim felajánlották, hogy vesznek nekem egy kocsit. Én a nagyobb széles sávú internet mellett döntöttem...
   Otthon ledobtam a cuccaimat az asztalon és nem foglalkoztam velük. Többet nem kell elővennem őket a következő tanévig. A laptopommal leültem az ágyamra és leellenőriztem mindent. A csetoldalon hiányoltak, rengeteg emailt kaptam, hogy hova lettem, de jelenleg nem tudtam ezzel foglalkozni. Rákerestem egy One Direction fan oldalra, mert sejtettem, hogy a hivatalos oldalon csak nem teszik közzé a részeg Harry híreit. A fanok hatalmas vitába kezdtek. Egyik részük viccesnek tartotta az egészet... Ahogy olvastam a véleményeiket, inkább azt mondanám, hogy a nagyobb része. Szerintük érthető, hogy Harry is emberből van, meg hogy, idézem: "Az vesse rá az első követ, aki nem szórakozott még jól!"... Hát én tudok alkohol nélkül is szórakozni, de azért én sem szoktam elutasítani az ingyen köröket...
   A kutakodásomból a csengő szakított ki. Lesiettem a lépcsőn és ajtót nyitottam anélkül, hogy megnéztem volna a kukucskálón, vagy egy ablakban, hogy ki az... Kezd elmúlni a paranoiám!
   - Nem találtunk a Starbucksban. - Mondta köszöntés helyett Liam. A többi fiú a háta mögött ácsorgott.
   - Én is örülök, hogy újra találkozunk! - Az ajtót szélesebbre tártam és betessékeltem őket a nappaliba. Mikor elhaladtak mellettem, mindegyik adott nekem két puszit... Azt hiszem, hozzá kell szoknom ehhez a pusziszkodás-izéhez...
   - Nem voltam ma ott, mert kifogytam a pénzből. - Válaszoltam a kijelentésre, és helyet foglaltam velük szemben a dohányzó asztalon. Mind az öten a kanapéra ültek... Nem hittem volna hogy elfér rajta öt ember...
   - Csak szeretnénk megköszönni, hogy meggátoltál egy katasztrófát. - Jelentette be Louis. Harry mellette ült és a karfára dőlve támasztotta a fejét.
   - Várjatok, mindjárt jövök! - Felrohantam a szobámba, hogy a laptopomat magamhoz vegyem, majd ugyan olyan lendülettel vissza is érkeztem. - Nézzétek!
   A laptopot feléjük fordítottam, és az pont annál a hírnél volt nyitva, amiről szó volt.
   - Tudjuk, Harry barátunk részegen ran... - Bólogatott Niall, de közbevágtam.
   - Nem azt! A rajongóitok nagyobbik része nem veszi halálosan komolyan. - Rámutattam a kommentekre, hogy szemléltessem is az érveimet. - Csak egy kis részük gondolja úgy, hogy ezzel túllépte a határt...
   - Szerencsére miután felhívtál szóltam a menedzserünknek, aki azonnal letiltott minden hírt. - Magyarázta Liam. - Úgyhogy többször nem is tudták leadni az anyagot.
   A fiúkra néztem. Niall, Zayn és Louis a laptopom fölé hajoltak, hogy a kommenteket olvassák. Harry úgy látszik elszunyókált, Liam meg engem nézett. Visszanéztem rá. Tegnap este nem keresett, miután hazahozott. A két hetes ismerkedésünk alatt odáig jutottunk hogy egymásnak írtuk az első és az utolsó üzeneteinket is. Reggel az ágyból kívántunk jó reggelt és sikeres napot, este pedig a takaró alól kívántunk egymásnak gyönyörű szép álmokat. Amikor jegyet kaptam, Liam volt az első, akinek megírtam, ő meg gratulált, vagy velem nevetett a vicces kérdéseken, mikor dolgozatot írtunk...
   Túlságosan is érzelgős vagy Leah! - Korholtam magamat és szomorúan elfordítottam a fejemet.
   - Kértek valamit inni? - kérdeztem a fiúktól. Igennel válaszoltak, így ki tudtam menni a szobából.
   Elővettem öt poharat és a hűtőben kutattam narancslé után. Louisnak kerestem répalevet is, de ilyenekkel nem szolgálhattam neki.
   - Leah... - szólalt meg mögöttem az ismerős hang.
   Kivettem az első kezembe kerülő narancslevet és becsuktam a hűtőt. Liam a hátam mögötti konyhapultnak dőlt és nézett. Visszafordultam a poharak felé és töltögetni kezdtem az egészséges lét.
   - Bocs, hogy olyan gyorsan leraktam reggel a telefont, de azonnal intézkedni kellett, hogy ne essen még több kár. - Liam hangja egy fájdalmas arckifejezéshez tartozott. Onnan tudtam, hogy hátra fordultam ellenőrzés képpen.
   - Semmi baj. Megértem. - A pillantásomat nem hagytam olyan sokáig időzni rajta. Igazából még mindig zavarban voltam egy kicsit, hogy egy helyiségben vagyok vele. Összelapítottam a kiürült dobozt és kidobtam.
   - Segítek. - Lépett mellém Liam és megfogott három poharat. Válasz képpen a bőröm újra bizseregni kezdett azon az oldalon, ahol volt, a szívem pedig őrült tempóban próbálta pumpálni az oxigént a vérkeringésembe...
   Felnéztem a pultról, és a szemébe néztem. Bár ne tettem volna, mert nem tudtam elszakítani a pillantásomat a barna szemeiről.
   - Ugye nem zavarok? - Kérdezte Zayn egy kaján vigyor kíséretében. Azonnal elöntötte a pír az arcomat és hirtelen nagyon érdekesnek találtam a pultot. Ismét...
   Liam küldött egy gyilkos pillantást Zayn felé.
   - Harrynek fája feje, amit mondjuk nem is csodálok. Van valami fájdalom csillapítód? - Zayn közben még mindig mosolygott, én pedig bólogattam és valami igen félét mormogtam. A poharakat a pulton hagytam és a fürdőbe mentem, ahol a gyógyszereket tartjuk. Elővettem egy pirulát, amit menstruációs görcsökre adtak, de másnaposságra is tökéletes.
   A nappaliba mentem és a poharak már üresen álltak a dohányzóasztalon. Kivéve Harryét. A kezébe nyomtam a pirulát.
   - Ez a legjobb, ami van. - Vontam vállat, mikor rám nézett. A pirula ugyanis rózsaszín volt. Üveges volt a tekintete, de azért szó nélkül lenyelte és a poharat is kiürítette.
   - Nagyon köszönjük a vendéglátást, de most már mennünk kell. - Louis beszéd közben Harryt próbálta meg összekaparni.
   - Ilyen hamar? - Csúszott ki a számon és Liamre néztem. Megint leragadtam a szeménél...
   - Próbára kell mennünk és a menedzserünk is beszélni akar velünk. - Mondta Niall.
   - Hát a legkisebbet otthagyni a klubban tényleg nem volt valami jó ötlet... - Az ajkaimon mosoly játszott, míg az ajtóhoz kísértem őket. Integettem Zaynnek és Louisnak, akik Harryt támogatták a kocsihoz, Niall pedig előre ment, hogy kinyissa azt. Liam hátramaradt velem az ajtóban álldogálva.
   - Felhívlak este, jó? - Liam úgy fürkészte az arcomat, hogy abba belepirultam. Ne is kérdezzétek! Nem tudom miért! Talán zavarba hozott, hogy egy helyes srác ekkora érdeklődést fordít irányomba. Eddig nem voltam hozzászokva az ilyenekhez... Nem úgy, hogy szemtől szembe néznek rám ilyen szemekkel...
   - Jó. - Végre kinyögtem a választ, Liam pedig egy gyors puszi után a kocsihoz sietett. Beszállt és már ott sem voltak.
   Kábultan sétáltam vissza a házba és bezártam az ajtót.
   Mi történt veled Leah? Ő is csak egy fiú! Mind azt akarják, te is tudod! - A kisördög itt ül a vállamon.
   De Liam annyira más... Látszanak a szemeiben az érzelmei. Istenem azok a szemek! - Az angyal is ott van a másikon...
   Fogtam a poharakat és elmosogattam őket. Mások talán légmentes tasakokba rakták volna őket és eladták volna a rajongóknak. Én nem voltam ilyen. Tiszta idegesítő lehet, hogy akár egy használt zsebkendődért is ökölre mennének a rajongók!