7. fejezet - Miért ne?

Sziasztok!

Nem tudom, hogy mennyien olvassátok ezt, de muszáj megosztanom valakivel a statisztikákat, mivel benne vagytok! :D

Szóval: az oldalt már látogatták Fehéroroszországból, Oroszországból, Indiából, Amerikából, Romániából, Szlovákiából, Németországból, Szerbiából, Ukrajnából és persze innen Magyarországról is. :D

Az oldalt megnyitották Windows-zal, Androiddal, iPhone-nal (!!!) és iPad-dal (!!!!) is.

Kiguvad a szemem, mikor ilyeneket olvasok, de itt áll feketén fehéren... 

7. fejezet - Miért ne?

   A szobámba érve azonban muszáj voltam ellátni az eddigi feladataimat, amiket elhanyagoltam. Megnyitottam az e-mailemet és elkezdtem átnyálazni a rengetek moderálni váró történeteket. Esküszöm, hogy csak átfutottam őket. Sosem bírtak lekötni az átvezető részek. Inkább a szerelmes jelenetek fognak meg... Azokat mindig jobban élveztem. Már a 10. szöveget olvastam, mikor eszembe jutott inni valamit. Csináltam a konyhában egy kancsó limonádét és egy szívószállal visszacaplattam az emeletre. Pohár nem is kellett. Minek piszkoljam össze, ha úgyis csak én iszok belőle?

   Miután 2 órán keresztül csak olvastam és olvastam, odakint már elkezdett szürkülni, az én szemeim meg ki akartak folyni. Olvasás közben keveset pislog a ember, a mesterséges fény meg még jobban szárítja a szemet... Hidd el. Szemdörzsölgetve botorkáltam a fürdőbe és egy zuhany után már jobb állapotba kerültem.  Összeszedtem az összes email címet, amin azt kérdezték, hogy jól vagyok-e és hogy hová tűntem, majd írtam egy közös nagy emailt, hogy minden oké, csak nem az internet a lelki társam.

   Miután elküldtem a levelet, még pötyögtem a számítógépemen és akaratlanul is a fanoldalakat jártam. Nem tudom miért, hiszen nem rám tartoznak, és nem is nagyon szoktam foglalkozni mások véleményével, de annyira furdalt a kíváncsiság, hogy nem bírtam leállni.

   Hiába tudom, hogy csörögni vagy ébreszteni fog a telefonom, mindig megijedek tőle. Akkor is ugrottam egy aprót, mikor Liam hívott. Ránéztem a laptop képernyőjére, amiről Liam nézett vissza rám... Azaz a kamerába, de értitek. Lecsaptam a laptop tetejét és fogadtam a hívást.

   - Szia Liam! - Az ablakhoz sétáltam és kibámultam rajta. Nem néztem semmit, csak bambultam. Minél messzebb a laptop, annál jobb...

   - Szia Leah! - A hangjából fáradtság sugárzott a telefonon keresztül.

   - Nagyon fáradt vagy? - Jól van na, én is tudom, hogy fáradt, csak na...

   - Hát... A menedzserünk a lelkünkre kötötte, hogy soha többet nem hagyjuk Harry-t egyedül egy szórakozó helyen, ahol korlátlan alkoholfogyasztás van, utána meg addig próbáltunk, míg el nem fogyott a levegőnk. - Liam hangja rekedt volt a telefonban. Először azt hittem, hogy a telefon a hibás, de most már akkor értem.

   - Akkor miért nem alszol? - Az ajkam mosolyra húzódott. Te is tudod...

   - Megígértem, hogy felhívlak. - Olyan cuki volt tőle hallani.

   - Megértettem volna, ha nem hívsz fel. - Sóhajtottam egy aprót. - Kussban voltam, míg nálatok voltunk, utána meg szinte nem is kommunikáltam veled... veletek. - Elkezdtem az alsó ajkamat rágcsálni.

   - Te mondtad, hogy milyen leszel, amikor találkozol valakivel. Megtörtem a varázst és egy kisebb sokkot okoztam. - Sorolta a tényeket Liam.

   - Hát... - Mondjam, hogy igaza van? Vagy kamuzzak?

   - Mi lenne, ha velünk tartanál holnap suli után? - Szakított ki Liam a tépelődésemből.

   - Miért? Mit csináltok holnap? - Bevallom felkeltette az érdeklődésemet.

   - Este koncertünk lesz, de a busz nyolc személyes, amiben egész nap furikázni fognak minket. Lenne neked egy hely mellettünk. - Most mi van?

   - Szóval kísérgessen titeket egy ismeretlen lány egész délután, majd a koncertre is menjek el gondolom... Mégis mit gondolsz, mit fognak szólni a rajongóitok? Szét fognak tépni! - Elképzeltem, ahogy a legrosszabb horror-zombis filmekben darabolják az embereket..

   - Csak akkor tépnének szét, ha a koncert közepén bejönnél a színpadra és végigsmárolnád a bandát. - Hallottam a hangján hogy jót szórakozik a saját ötletén.

   - Hát.. Holnap dél körül végzek. Utána haza jöhetek és bepakolhatok valami ruhát a koncertre... - Komolyan be kéne szereznem egy csomag rágót, mert ha így folytatom, sebesre harapdálom majd a számat...

   - Csodás. Akkor fél kettőre ott leszünk érted! - Lelkesedett fáradtan Liam.

   - Nem fogok zavarni? - kérdeztem kicsit félénken.

   - Amíg nem eszed meg Niall elől a kaját, nem veszed el Zayn zseléjét és nem kelted fel Louis-t vagy Harry-t alvás közben, addig szívesen látnak.

   - És te? - Suttogtam. Nem igazán akartam megtudni a választ, ha nem az én javamat szolgálja...

   Kicsit csönd volt. Már kezdtem megijedni, hogy most jön az a rész, mikor megmondja, hogy maradjunk barátok...

   - Ha megígéred, hogy ugyan olyan közvetlen leszel, mint amilyen azelőtt voltál, hogy megtudtad ki vagyok, akkor velem, azaz velünk maradhatsz. - Gyors volt a szócsere, de azért feltűnt.

   Mosolyogtam és örültem, hogy most senki sem lát. Tiszta hülyének nézte volna ezzel a vigyorral.

   - Oké. Akkor... Holnap találkozunk - búcsúztam.

   - Igen. Holnap találkozunk. - Leraktuk a telefont.

   Istenem! Mi ütött beléd Leah, hogy egy telefonhívástól ennyire elolvadsz??!! Na ja. A gonosz ördögöcske visszatért...

   A suliban azért végeztem délben, mert ez volt az utolsó nap, de a bizonyítványokat csak jövőhéten kapjuk meg. Így volt egy búcsúzós nap, míg mindenki jó nyaralást kívánt egymásnak. Hozzám is odajöttek, hogy ilyet csináljanak, amitől nagyon is meglepődtem, tekintve, hogy év közben nem is beszéltem azokkal, akik odajöttek hozzám... Aztán túltettem magamat a megrázkódtatáson, mert hazafelé menet eszembe jutott, hogy mi lesz ma délután, a gyomrom pedig görcsbe rándult. Olyan lámpalázasan...

   Ahogy napközben kinéztem:

   A házunk előtt már ott állt a kisbusz elsötétített ablakokkal, amiken belülről ki lehet nézni, de kívülről befelé már csak a saját arcképét látja az ember... Megálltam a kocsi mellett és kirángattam a fülemből a fülest, majd megvártam, míg kipattant a kocsiból Liam. Benéztem a nyitott ajtón és a srácok integettek felém vidáman.

   - Né' má'! Összeöltöztek! - Szólalt meg Niall Liam és köztem jártatva az ujját.

   Ránéztem Liamre, aki csak annyiban "öltözött össze" velem, hogy fekete baseball sapka volt rajta.

   - Szerintem egy értelmező kéziszótárt fogok neked ajándékozni szülinapodra. - Néztem vissza Niallra. A srácok nevettek a megjegyzésemen. - Na, mindjárt jövök, csak ledobom a cuccom!

   Felszaladtam a házunk előtt lévő kis lépcsőn majd úgy rontottam be a házba, mintha kergetnének. A szobámban ledobtam a táskám és a szekrényemhez mentem. 

   A ruha, amit bepakoltam:

   Ahhoz képest, hogy lány vagyok, elég gyorsan összeszedtem magam, és már mentem is vissza a srácokhoz. A fehér válltáskába belefért a ruhám és az életben maradáshoz való cuccaim is. A cipőmet is lecseréltem. Örültem a fejemnek.

   A kocsiba beülve Liam mellett találtam magamat.

   - Indulááás! - rikkantotta el magát Louis, aki a sofőr ülésben ült és már rá is taposott a gázpedálra. 

  - Mikor a What Makes You Beautiful-t forgattátok, kétszer állított meg titeket a rendőrség, mert túl lassan vezettél. Most mennyiszer fognak megállítani? Hol lesz a koncert?

   - Ááá! Szóval ránk googleztál? - vigyorgott hátrafelé Niall.

   - Tegnap megnéztem a fanoldalakat, hogy mi a helyzet. - Vonogattam a vállamat.

   - Na és mit találtál? - Kérdezte Zayn.

 - Fantörténeteket, broromance-eket, képeket, amiken túl közel vagytok egymáshoz, találgatásokat, fikázásokat, szeretetet... Igazából mindenből egy kicsit. Előkaparták a Harry-s videókat, amiken részegen flangál, meg amiken szórakozó helyeken voltatok és a fanokkal beszélgettetek... üvöltve. - Vigyorodtam el. -  Meg megnéztem azt az interview-t, ami végül Nerf gun harcba fulladt. - Louis, Liam és Naill elnevették magukat, a többiek meg értetlenül néztek rájuk. - Végül is nem sok mindent tudtam bepótolni 3 óra alatt, míg ti 2 éve vagytok a köztudatba.

   - Azért az internet sem helyettesíthet mindent. Mi jobbak vagyunk! - Húzta ki magát büszkén Niall, aki történetesen éppen előttem ült.

   - Na és felveszünk még valakit, hogy megteljen a busz, vagy ennyien leszünk egész délután? - kérdeztem.

   - Nem. Ennyien leszünk. - Válaszolt Louis.

   - Harry, olyan kis csöndes vagy. Mi lett veled? - kérdeztem az anyós ülésben ülőt.

   Vigyorogva felmutatta a telefonját, de nem szólt semmit.

   - Csajozik. - Tájékoztatott Liam halkan.

   - Áá! - válaszoltam ugyan olyan halkan.

   A koncert helyére érve már így is sok Directioners (ahogy ők hívják magukat) tolongott a bejáratnál. Még órák voltak kezdésig, de ők már itt csöveltek... Minden elismerésem nekik!

   - Oké. Két szabály van. - Állította le Louis a kocsit a hátsó bejáratnál és senki sem mozdult, míg a biztonsági őrök oda nem értek a kocsihoz.

   - Első szabály: Nem beszélünk senkihez se! - Tájékoztatott Zayn.

   Mindegyik fiú kikapcsolta az övét, és az ajtókat nyitogatták. A biztonsági őrök távol tartották a rajongókat, de nem kis erőfeszítésükbe került.

   - És mi a második? - kérdeztem Liamre nézve.

   - Ne engedd el a kezem. - Megajándékozott egy szívmelengető mosollyal, majd kihúzott a kocsiból és a fiúk mögött találtuk magunkat. Olyan szorosan voltunk, hogy többször is ráléptünk egymás lábára, de legalább épségben beértünk az épületbe.

   - Srácok. Nem lennék a helyetekben. Én nem bírnám ki. Ha mindenhol így fogadnának, egy idő után megundorodnék az emberektől... - Bevallom, felnéztem rájuk. Csodáltam őket, hogy mikhez van türelmük.

   Mosolygás volt a válaszuk, de mást nem is nagyon tudtak volna tenni. Ott termett egy csapat, akik a nyakukba aggatták az elektronikus kártyákat, amikkel az ajtókat lehetett kinyitni. Az én nyakamba is került egy. A két kezembe fogtam és csodáltam, mint egy felbecsülhetetlen tárgyat.

   - Minden oké? - kérdezte Liam. Gondolom észrevette, hogy már nem fogom a kezét.

  - Imádom a V.I.P. kártyákat! - El tudtam képzelni, hogy milyen fejet vághattam. Liam is megmosolyogta majd újra a kezemért nyúlt és egy sor ajtón mentünk át. A folyosókon belebotlottunk egy pár fiatalabb lányba, akik gondolom a dolgozók gyerekei lehettek, vagy ismerősük. A fiúk köszöntek nekik és megölelgették őket. Én mögöttük haladtam és a telefonommal kameráztam őket. Majd ha megengedik felteszem a netre, hogy egy kicsit kedveskedjek a rajongóknak. A Harry balhét is le lehet csitítani egy kis kedvességgel.

   Miután elfogytak az ajtók és a rajongók egy középkorú férfi előtt állt meg a csapat.

   - Fiúk, pontosak vagytok, aminek örülök! Kit hoztatok magatokkal? - A kérdés rám irányult.

  - Leah Net vagyok. - Kezet nyújtottam, amit el is fogadott. Persze, hogy nem az eredeti nevemet mondtam, de így legalább őszintén tud hazudni a nevemről. A kinti lányok úgy is kérdőre fogják majd vonni.

   - Hívj Paulnak. - Semmi vezetéknév... Furcsa menedzser...

   - Leah-nak köszönhetjük az értesítést Harry kapcsán. - Mondta Liam. A kezemet már elengedte, amikor a lányokat ölelgették. Most csak mellettem állt, az én bőröm meg bizsergett...

  - Ez esetben köszönettel tartozom neked. Fiúk, irány öltözni és a hangosító emberek is várnak rátok! Leah-val még beszélek egy kicsit. - Zayn, Louis, Niall és Harry, aki még mindig a telefonjába volt mélyedve besorjáztak egy ajtón, amin az 'ÖLTÖZŐ' felirat díszelgett. Liam a kezem után nyúlt én pedig megszorítottam, és végül ő is bement a fiúk után.

   - Liam elmondta, hogy hogyan ismerkedtetek meg. - Hiába próbált maszkot húzni az arcára, láttam rajta, hogy nem tetszett neki a dolog. - Nagy port kavart az utóbbi szakítása Peazer kisasszonnyal. Gondolom megérti, hogy a nyilvánosság még nem áll készen egy újabb barátnőre.

   Megütközve néztem rá, mikor leesett, hogy miről beszél.

   - A fiúk és én jelenleg baráti kapcsolatban állunk. Ha rajongó lennék már rég kiabálva rohangálnék az utcán, és a telefonszámukat osztogatnám meg a címüket. - Kicsit szemrehányóan beszéltem, de nem szerettem, ha lenéztek. - Tudom, hogy milyen a bulvár, a hírnév és az internetes közösség. Nem szeretnék én is oda kerülni, mint beszéd téma. Mondja azt a sajtónak, ha rólam kérdeznek, hogy a fiúk internetes rajongóikkal foglalkozom.

   - Honnan tudjam, hogy megbízhatok önben? - kérdezte még mindig szigorú tónus megütve.

  - Nem megölni akarom őket, csak a társaságukat élvezni. - Aha, én meg a nagy szám... Most biztos felkér majd a távozásra és megmondja, hogy többet vissza se nézzek...

   Liam kinyitotta az ajtót, és meglepődött, mikor ott talált minket.

   - Segíthetek Liam? - Fordult felé a menedzser.

   - Leah keresésére akartam indulni. - Motyogta kicsit zavartan Liam.

   - Itt vagyok. - Mosolyogtam rá.

   - Miről beszélgettetek? - Kíváncsiskodott Niall Liam karja alatt átkukucskálva.

   - Csak megbizonyosodtam arról, hogy nem egy merénylővel barátkoztatok össze. - Ha nem láttam volna, el sem hittem volna, hogy a menedzser vigyorgása átcsap vicsorgásba. De a fiúk nem vették észre. Nem voltak jók a fényviszonyok.

   - Gyere Leah, rávettük a sminkesünket, hogy téged is vegyen kezelésbe! - Tolta félre Louis a fiúkat az ajtóban és a csuklómat megragadva berángatott az öltözőjükbe. Egyszerű fehér falak vettek körbe és hatalmas tükrök foglaltak helyet a falakon. Két széket Zayn és Harry foglalt el, és két nő foglalkozott velük. Egy kerekekkel rendelkező ruhafogas állt az egyik fal mellett. Visszakaptam a tekintetemet Harry-re, mert egy baba foglalt helyet az ölében. Kislány volt az öltözékét elnézve.

   - Kitől van a gyerek Harry? - vigyorogtam rá kajánul.

   - Az én kislányom. - Szólalt meg a ruhák mellett álló nő. - Baby Lux a neve. - Melegen mosolygott rám. - Az utolsó pillanatban lemondta a bébiszitter és kénytelen voltam magammal hozni.

   - Mi ennek csak örülünk, igaz Lux? - gügyögött Louis Harry és Baby Lux elé guggolva.

   - Nagyon cuki! - Mondtam Lux mamájának.

   Én is odamentem Harryhez, akin végeztek a sminkeléssel és most hozzáértően fogta meg a babát.

   - Jól áll a kezedben a gyerek. - Vigyorogtam rá. Hirtelen felém tartotta.

   - Megfognád légyszi, míg átöltözünk? - kérdezte Harry. Óvatosan átvettem a gyereket tőle és meglepődve tapasztaltam, hogy nem kezd el hisztizni a baba. Eddig nem voltam ilyen jó benyomással a gyerekekre... Mindig elkezdtek bőgni, ha megfogtam őket.

   Felnéztem a fiúkra, akik a pólójukat és a nadrágjukat levetve a stylist elé álltak, aki megmutatta nekik a választható variációkat.

   - Baby Lux, ehhez még túl fiatal vagy. - Mondtam a vigyorogva és eltakartam a szemét. A sminkes lányok a stylisttal nevettek, a fiúk meg csak a döntéssel foglalkoztak. Leültem arra a székre, amin előbb Harry ült, a lányok meg odajöttek hozzám. Lux éppen egy ecsetet rágcsált az ölemben.

   - Nem fog hiányozni? - mutattam az ideiglenes rágcsa felé.

  - Nem. Igazából már megszoktuk, hogy egy ecset mindig Lux kezei között marad. - Magyarázott vidáman az egyik lány.

   - Louis kikönyörögte, hogy csináljuk meg a te sminkedet is. - Jegyezte meg a másik lány, és ő már kevésbé volt annyira vidám, mint a másik. - Ebben leszel este is? - Végigmérte a szájas pulcsimat meg a korall rövidnadrágomat. A fullcappem éppen Baby Lux fején tündökölt.

   Válasz képpen megráztam a fejemet és a fiúk felé néztem. Már felöltöztek és mindenki a cipőjét válogatta. A stylist anyuka lefényképezte kislányát, ahogy fullcappel a fején sminkes ecsetet rágcsál, majd visszakaptam a tulajdonomat, a bab pedig egy hordozóba került.

   Kivettem a táskámból a ruhámat és tanácstalanul néztem körbe. Liam észrevette, és rávette a fiúkat, hogy csatlakozzanak a hangtechnikusokhoz. Gyorsan átöltöztem a lányok előtt. Nem voltam szégyenlős, de a fiúkkal még nem tartottunk ott, hogy lássanak fehérneműben. A sminkesek füstös szemeket varázsoltak nekem és kaptam egy élénkebb színű rúzst is. Ilyen még nem volt rajtam, de meglepődve konstatáltam mennyire jól megy a szerelésemhez. A fiúk visszajöttek, és mikor feléjük fordultam Niall megszólalt.

   - Megint összeöltöztetek! - Az ujját ismét Liam és köztem jártatta.

   - Nem direkt csináltam! - Emeltem fel védekezően a kezemet. Visszanéztem a tükörbe, hogy megigazítsam a sapkámat. Liam felajánlotta, hogy körbevezet a csarnokba, hogy amikor ők koncertezni fognak ne tévedjek el. A folyosókat járva hirtelen a sűrűjében találtuk magunkat és körülöttünk mindenki fel-alá futkosott. Liam megfogta a kezemet, hogy áthúzzon az őrült hangyabolyon.

   - Ugye nem volt túl durva Paul? - kérdezte Liam aggodalmasan, miután egy csendesebb folyosón sétáltunk. A kezemet még mindig nem engedte el.

   - Én sem voltam vele kíméletes, szóval... - Megrántottam a vállamat és a sapkámhoz nyúltam. Általában valamit babrálok, ha zavarba jövök...