8. fejezet - Buli

Sziasztok!
Hű! Túlléptük az 1000ret... *-* Kommenteljetek minél többen! LÉGYSZI'!
Üdv: Leah

8. fejezet - Buli

   Üres folyosókon kószáltunk és tudtam, hogy az egész koncertet a színpad mögött fogom tölteni a zenéjükre táncolva, de nem rontottam el a mókát ezzel a vallomással. Még a kezemet sem húztam el, pedig általában nem bírom az ilyen heves gesztusokat. Menet közben Liam a saját kártyájával nyitogatta az ajtókat, hol a mosdót, hol egy konyhát, és végül megmutatott egy kijáratot is. Szerintem sétálgattunk már egy fél órája, mikor elértünk a csarnok legmesszebbi pontjához: a lelátók tetején álldogáltunk. Hatalmas kivetítők voltak a színpad két oldalán, meg fölötte is, de még nem üzemelték be őket. A rajongókat majd csak kezdés előtt nem sokkal fogják beengedni...

   - Telt házas koncert lesz, megint. - Mondta Liam és leült az egyik műanyag székre. Én csak nekidőltem az előző sor egyik háttámlájának. Így nem láttam a színpadot, de jelenleg semmi érdekes nem volt rajta.

   - Eléggé nagy rajongónak kell lenni ahhoz, hogy az ide szóló jegyek is elfogyjanak. - Jegyeztem körülnézve.

    - Nekünk vannak a legjobb rajongóin. - Vigyorgott Liam.

   - Liam! - Kiabált odalent valaki a színpadon. Hátra néztem és Niall-t pillantottam meg, ahogy a lelátón kutat életjel után. - Interview! - kiáltotta újra, bár nem hiszem, hogy látott volna minket. Visszanéztem Liamre, aki nem sok kedvvel felállt, és elindult a lépcsők irányába. Követtem, mert nem akartam itt maradni egyedül.

   - Teljesen elfelejtettem. - Morogta az orra alatt, míg tartotta nekem a lépcsőház ajtaját. Cuki volt, ahogy előre engedett. Felfelé jövet már eszembe jutott, hogy ezen a korláton lehetne csúszkálni is... Rövidek a korlátok, de mégiscsak jobb, mint folyton gyalogolni.

   Rávigyorogtam Liamre majd lecsúsztam a korláton. Vihogva értem földet a két lábamon, és megfordultam.

   - Nem csúszhatok le. A stylist kinyírna, ha tönkretenném a nadrágot! - Rázta a fejét Liam.

   - Ugyan már! Ne légy beszari Payne! Különben is: már letöröltem a koszt előtted! - A szemöldökömet húzogattam, majd keresztbe fontam a karomat a mellkasom előtt. Liam még habozott egy pillanatig, majd lecsúszott elém érkezve. Elvigyorodtam és nekilódultam a hátralévő táv megtételének. A fordulókba szinte egyszerre érkeztünk le, mert Liam nem várta meg, míg leértem, hanem rögtön utánam csúszott. Így kialakult egy kis verseny, hogy ki ér le hamarabb. Röhögve előzgettük egymást, míg az aljához nem értünk. Egy-két takarító furcsán nézett ránk, de nem fordítottunk erre túl sok figyelmet. Amikor először találkoztunk egy emberrel úgy félúton, bent ragadt a nevetés. Majd egymásra néztünk és újra kitört belőlünk. Meglöktem Liam vállát, majd a korláton lecsúszva előnyre tettem szert. Már csak egy forduló volt hátra, mikor Liam megelőzött. Nevetve ért földet és mikor megfordult, pont akkor értem földet én is. Annyira nevettünk, hogy egymásba kapaszkodva össze-vissza dülöngéltünk.

   - Liam! - kiáltotta Harry, aki pont a lépcsőház ajtajában állt. - Interview! Most!

   Liam rám nézett. A szeme még mindig csillogott a nevetéstől, én pedig vigyorogva néztem vissza rá. Elengedte a derekamat, amit eddig kapaszkodás céljából tartott, majd Harry után eredt. Jobbnak láttam nem rögtön utána menni, mert nem akartam hogy a riporter esetleg meglásson és félreértések szülessenek... Bár igazán jól esett volna, ha igaz lenne, de a pletykákat nem szeretem. Öt percet végigszámolva a légzésem lelassult, és úgy éreztem, hogy a nevetéstől kipirult arcom is visszanyerte eredeti színét. Kinyitottam a lépcsőház ajtaját, hogy körbekémleljek. Tiszta volt a levegő, így visszaindultam az öltöző felé. Út közben találtam egy mosdót is, ahol gyorsan leellenőriztem a sminkemet. A lányok igazán remek munkát végeztek, mert nem folyt el semmi, és ugyan olyan tökéletesen festett, mint amikor kiléptünk az ajtón. Megigazítottam a sapkámat és már mentem is tovább.
   Az öltöző ajtaja nyitva volt, így egy pillanatra láthattam, hogy a helyiség átmenetileg interview szobává vált. Az ajtóban egy kamerát állítottak fel, ami mögött egy operatőr volt. A fiúk azokon a székeken ültek, amikben a sminkjüket is megkapták. Amint megpillantottam a helyzetet, rögtön vissza is ugrottam az ajtóból. Senki nem láthatott meg. Leah a ninja!

   A szívverésem ismét az egekbe szökött a hirtelen pillanattól, de a falhoz lapulva szépen lassan lecsillapult. A szobában a riporter semmit mondó kérdéseket tett fel, valamint rajongói kérdéseket is. A sokadik unalmas kérdésnél feladtam és csokiautomata után kutatva elindultam a folyosón. Nem haladtam el a nyitott ajtó előtt, inkább tettem egy kerülő utat. Végül Megtaláltam a keresett gépet egy szabadba nyíló ajtó mellett. Kintről sikítás és nagy hangzavar szűrődött be. Az ég már elkezdett szürkülni, a kapukat pedig megnyitották. Megszereztem a kedvenc M&M's-emet és kikukucskáltam az ajtón. Végeláthatatlan sorok kígyóztak a kapuk előtt és villogós cuccokat áruló emberek mászkáltak a sorok között. Az ajtótól nem messze kocsik sorakoztak, amit kordon kerített el a rajongókat távol tartva. Vakuk villantak felém, de én már nem voltam az ajtóban. Visszafelé sétáltam és közben kinyitottam a csomagot. Pár drazsét rágcsálva fordultam be a sarkon és kis híján beleütköztem a kamerát cipelő pasasba. Elnézést kérve tovább ment, én pedig a falhoz lapultam, míg a hangtechnikusuk meg a riporter is elhaladtak. Az utóbbi érdeklődve nézett végig rajtam és a szerelésemen. Majdnem kibukott belőlem, hogy nem direkt öltöztem össze Liammel, de eszembe jutott, hogy rajongónak is nézhet. Így befogtam a számat és reménykedtem, hogy olyan rajongónak néz, akinek az apukája itt dolgozik, és kikönyörögtem, hogy vigyen magával a munkahelyére, közben pedig a kedvenc bandatagom öltözékét másoltam. A sarok mögött eltűnve én is lemásztam a falról és folytattam utamat. Olyan érzésem volt, mintha figyeltek volna, de a folyosón végignézve senki nem volt közel s távol. Az ajtóhoz érve ismét nyitva állt, de már a fiúk hangja szűrődött ki onnan.
   Még be sem léptem az ajtón, Liam meg megölelt... Öh, oké...

    - M&M's! - Kiáltott fel Niall, amint megpillantotta meg a kezemben a csomagot. A fele már elfogyott, mire ide értem.

  - Kértek? - Feléjük nyújtottam a csomagot és pikk-pakk kiürült. Fintorogva gyűrtem egy közeli szemetesbe az üres zacskót.

   - 20 perc kezdésig! - jelent meg az ajtóban egy nagy fülhallgatós emberke, majd el is tűnt. A fiúk egymásra néztek, majd összeborultak. Tiszta cukik voltak, ahogy felkészültek a fellépésre. Én inkább csendben meghúzódtam az ajtó melletti sarokban. Mikor végeztek egy csatakiáltással a színpad felé vették az irányt. Liam mosolyogva engedett maga elé. Megint. Út közben egyre jobban fokozódott a rajongóik kiabálása.
   A színpad mögé érve mindenki kapott egy mikrofont, a fülükbe pedig bekerült az a készülék, amin keresztül saját magukat hallhatták.
   - Hajrá! - kiabáltam oda nekik, mert máshogy nem igazán lehetett hallani a másik szavát. Szerintem nem hallották, mert nem reagáltak semmit sem. Mindegyikük arcán komoly koncentrálás látszott. Nahát, mindenki lámpalázas lenne?
   Kiugráltak a színpadra, így lerázva magukról az eddigi feszültséget és köszöntötték a közönséget. Fogalmam sincs, hogy hogy csinálták, de a rajongók még hangosabban sikítoztak.
   Egyik szám követte a másikat, két szám között pedig volt, mikor egymást ugratták vagy a közönséget szórakoztatták. Végül a koncert végén a közönség még egy dalt követelt, miután a fiúk elköszöntek, de nem kapták meg. A színpad fényei kialudtak, a fiúk meg őrülten viselkedve rohangáltak a színpad mögött. Gondolom még mindig az adrenalin pezsgett a vérükben... A mikrofonokat és a mikroportokat nagy nehezen leszedték, azaz lekönyörögték róluk. Engem Zayn, majd is Liam felkapott, hogy pörögjön velem egyet. Mikor Louis tárta szét felém a karját, már a fejemet fogtam a szédüléstől, és nem voltam hajlandó elengedni a legközelebb álló biztos tárgyat: Liam ingét.
   - Gyerünk! Jön az afterparty! - kiabálta Harry és Niall-lal versenyt futottak az öltözőig. Liam átfogta a derekamat, mert mikor elengedtem, és én is az öltöző felé vettem volna az irányt, a falnak estem a nagy szédülésemben. Hálás voltam neki, amiért segít, de emlékeztettem, hogy miatta szédülök ennyire. Az öltözőbe lépve a négy fiú már átöltözött, én pedig már biztosan álltam a lábamon, így Liam is gyorsan lecserélte a fellépő ruháját. Az ajtóban megjelent egy biztonsági őr, aki úgy nézett ki, mintha most lépett volna ki egy titkos ügynökös filmből... Kivezetett minket a kocsihoz, amit a rajongók fogtak közre, és betartva a második szabályt, végig Liam kezét szorongattam, hogy ne vesszek el a tömegben. Mikor egy lelkes rajongó valahogy bekerült a védő gyűrűbe megállt bennem az ütő. Megragadta Harry pólóját és két pasasnak kellett lefejtenie a kezeit szegény srácról. A póló csodák csodájára megúszta szakadás nélkül.
   A kocsiba szinte beestünk, annyira nyomott a tömeg, de hálát adtam az égnek, hogy nem kell tovább elviselnem a sikítozó tömeget.
  - Leah. Azt mondtad, hogy voltál már bulizni ezelőtt. - Zayn komoly hangnemben kezdett el beszélni, miután mindenki bekapcsolta a biztonsági övét.
   - Naná. Nem vagyok én apáca! - Értetlenkedés ült ki az arcomra.
   - Csak hogy tudd, nem vagyunk normálisak! - tört ki Louisból, és mivel már nem ő ült a volánnál, hanem az egyik biztonsági ember, hátra fordulva pacsikat osztogatott a bandának.
    - Ismered a mondást, hogy "Ami Vegas-ban történik, az Vegasban is marad!"? - kérdezte Harry.
   - Aha... - Nem értettem, hogy hogy jön ez most ide. Mi éppen Londonban vagyunk, nem a sivatag közepén...
   - Nálunk az a mondás járja, hogy ami a One Direction-on belül történik, az ott is marad. - Világosított fel nagy vigyorral Niall.
   - Hát erre azt mondanám, hogy fújj, de ti tudjátok! - néztem ki az ablakon.
   Persze kirobbant a nevetés, én pedig csatlakoztam hozzá. Valamilyen klubba vitt minket az utunk, de nem is nagyon foglalkoztam vele. Otthon írtam egy üzenetet, amit kiraktam a hűtőre, hogy ma nagyon későn megyek, így nem aggódtak értem. A fiúkkal érkeztem, a fiúkkal is fogok távozni... Vagyis ez a terv.
   A kidobó ember meg sem állított minket, egyből beengedett minket az ajtón. Még a személyiket sem ellenőrizte. A sor az utca sarkáig kígyózott, de nem mutatták jelét annak, hogy bánják a tolakodást.
   - És ha még nem múltam el 18? - kérdeztem Liamhez fordulva, aki a legközelebb állt hozzám.
   - Akkor nem szolgálnak ki. - Vigyorgott rám.
   - Induljon a buli! - kiabálta Louis és a csapat először egy asztalhoz lett kísérve, de utána rögtön eltűnt három innivalót rendelni.
   - Meg sem kérdezték, hogy mit kérek! - Néztem Zayn, Louis és Harry után.
   - Nyugi! - Liam a fülemhez hajolva beszélt, mert a zenétől máshogy nem igazán lehetett volna. - Az első kör mindig csak kóla. Utána jönnek majd az alkoholosak.
   Nem tehettem róla, de libabőrös lett a tarkómon a bőr. Ki akart rázni a hideg, olyan jólesően, de megfeszítettem magamat. Felkaptam a sapkát a fejemről, mert idebent beleizzadtam volna. A tömegtől is, és nem gondoltam, hogy tánc nélkül távoznék innen. A kezemmel kicsit összeborzoltam a hajamat, így véget vetettem a lapultságának, amit a sapka okozott.
   A fiúk visszaérkeztek egy tálca piával és egy szerkentyűvel, amivel a pincért lehetett hívni, ha kérünk valamit.
   Leültünk a V.I.P. kis boxunkba, amiben kanapék voltak u alakban elrendezve. Csak üvöltve értettük egymás beszédét, de akkor is csak úgy tűnt, mintha suttognánk.
   - Oké, Leah! - Csapta össze a kezeit Louis. - Mit szeretsz inni?
   - Tequilát! - Vágtam rá gondolkodás nélkül.
   - Fújj! - Ennyi volt Zayn és Naill reakciója.
   - És mennyit tudsz meginni belőle egyszerre? - húzogatta a szemöldökét Harry.
   - Ezt vegyem kihívásnak? - dőltem előre ültemben.
   A fiúk elkezdtek 'Húúú'-zni, én pedig vigyorogva néztem farkasszemet Harryvel. Kacsintott egyet és rácsapott a pincérhívó gombra.
   Miután megérkezett fejenként 5 tequila Harry és az én részemre, mivel szemben ültünk egymással szépen elosztottuk az adagot. A fiúk felváltva szurkoltak nekem és Harrynek. A citrommal benedvesítettem a kézfejemet, rászórtam az adagsót, amit kis zacskóban mellékeltek. Nagyon eszes. Zayn háromig számolt, mi meg lehúztuk az elsőt. Só, pia, citrom. Imádom. A második után tudtam, hogyha sétálni kezdek már nem érzem szilárdnak a talajt, de lehúztam a harmadikat is. A citromot teljesen kiszívtam, a héját meg visszadobtam a kistányérra. A negyedik után Harryből kitört a köhögést, Niall meg röhögve veregette a hátát. Vele nevettem, mert már semmi nem tudta volna elrontani a kedvemet. Harry fegyverszünetet rendelt el, Liam pedig megitta az utolsó tequilámat.
   - Héé! - vágtam ál-durcis képet.
  - Gyere, kárpótollak! - húzott fel a kanapéról és a táncparkettre vezetett. Igazából csak követtem a kezemet, amit maga után húzott. A parketten rengeteg ember vonaglott egyszerre a zene ritmusára. Nem vették észre, vagy nem akarták észrevenni, hogy hírességek is itt töltik az estélyüket. A DJ váltott és a Moves Like Jagger kezdett el pörögni. Liam rám vigyorgott, majd elkezdtünk táncolni. Néha megforgatott, de legtöbbször inkább egymástól pár centire mozgott a testünk. Nem bírtam megállni, hogy ne kezdjem el énekelni a szöveget, Liam pedig követte a példámat. Közben volt, amikor hülye figurákat is bevetettünk, amik a klipben is vannak. Szigorúan csak akkor, amikor Adam az 'I've got the moves like Jagger!' részt énekelte. Még végigtáncoltunk 3 dalt, de utána muszáj volt innom valamit, mert kiszáradt a szám. Elmutogattam Liamnek a problémámat, ő pedig bólogatva követett. Visszatérve a boxhoz csak Louist és Niallt találtuk ott, akik éppen ettek.
   - Itt lehet kaját is rendelni? - Komolyan meglepődtem.
  - Szerinted miért jöttünk ide? - kérdezte két harapás között Niall. Én csak a fejemet csóváltam és megnyomtam a pincér hívót. Kértem magamnak valami alkoholmenteset, utána Liam is rendelt magának valamit. Nem igazán figyeltem, mert Louis tányérjáról próbáltam elemelni valami guszta falatot. Próbált a villájával harcolni ellenem, de ügyesebb voltam és sikerült az akcióm. Le akartam huppanni, de Liam ült pont mögöttem, így az ölében kötöttem ki.
   - Upsz! Bocsi! - vörösödtem el, és próbáltam nem fészkelődni az ölében, de mikor álltam volna fel, megfogta a derekamat és visszahúzott. Mondanom se kell, ettől még jobban vörös lett a fejem. Még szerencse, hogy csak hangulatvilágítás volt.
   - Nem zavarsz. - Vigyorgott Liam.
   A pincér meghozta, amit rendeltünk, és Harry és Zayn is visszataláltak az asztalhoz. Nem tagadhatom, hogy nem voltak már egy kicsit spicces állapotban... Liam ölében szürcsölgetve ittam az alkohol mentes itókámat és úgy hallgattam a fiúkat. Vicces sztorikat kezdtek el mesélni az afterpartykról, én is bele-beleszóltam a beszélgetésbe néha, de érdeklődve hallgattam is, amit mondanak. Közben a pincér elég sűrűn megfordult nálunk. Voltak koktélok, rövidek meg néha valami, ami felszívta az alkoholt. Persze a végtelenségig nem lehetett felitatni az alkoholt a gyomrunkban, így mikor Harry a fejébe vette, hogy meztelenre vetkőzik, és elkezdte a sztriptíz mutatványát, a fiúk elérkezettnek látták az idejét, hogy haza induljunk. Zayn és Louis Harryt két karját átdobták a nyakukon és segítettek neki kimenni a kocsihoz. Igazából tudott járni a saját lábán is, de így legalább le tudták fogni a kezét... Niall és Liam az én két oldalamon volt. Liam a derekamat ölelte körbe, Niall-lal pedig karöltve sétáltunk. Egy biztonsági őr, akit észre sem vettem egész végig, míg bent voltunk, hazafuvarozott minket a fiúk házához. Semmi kedvem nem volt hazamenni egyedül, hogy utána ne láthassam másnaposan a fiúkat, ezért kiszálltam velük a kocsiból.
   - Van egy szabad ágyatok? - Rá vigyorogtam Niall-re és Liamre, ők pedig serényen bólogatva követték Zayn, Louis és Harry párosát. Harry-t ágyba dugták utána pedig a saját szobáikba támolyogtak. Én nem voltam annyira részeg, mint Harry, bár ezen nem lepődök meg. Nem ittam semmi olyat, amitől ennyire kikészültem volna. Az emeleti folyosón álltunk és úgy volt, hogy Liam és Niall megmutatják a vendég szobát, de Niall eltűnt én pedig kettesben maradtam Liammel. Minden apróságon elkezdtünk vihogni, de ezt írhattuk a fáradtság számlájára is, nem feltétlenül az alkoholéra. Egész este Liam mellettem volt, így láttam, hogy mit iszik. Abban sem volt több alkohol, mint egy almalében. Mondtam én, hogy nem kell nekem feltétlen alkohol, hogy jól érezzem magamat!
   - Itt az én szobám! - Nyitott be Liam egy ajtón, a kezével pedig még mindig a derekamat fogta.
  - Hű! Enyém a megtiszteltetés, de engem a vendégszoba érdekel! - Vihogtam a számra tapasztva a kezemet. Valahol sejtettem, hogy a banda tagjait most egy atombomba sem tudná felkelteni, dehát megszokás, hogy alvó emberekkel tele lévő házban nem hangoskodunk.
   - Itt is aludhatsz, ha gondolod! - Vigyorgott 1000 Wattosan Liam.
   - Ott még nem tartunk, szépfiú! - Vigyorogtam vissza.
   Liam kinyitotta az ajtót a szobájában, ami a fürdőbe vezetett.
   - Viszont csak ezt a fürdőt használhatod. A vendégszobában nincsen, és nem hiszem, hogy be akarnál menni a többiekhez. - Liam felkapcsolta a villanyt, és így megnézhettem a praktikus elrendezésű kis fürdőszobát zuhanykabinnal, WC-vel és mosdókagylóval. A polcokon sorakoztak a tisztálkodási és szépészeti eszközök és termékek. Rámutatott egy piros törölközőre, mondván, hogy azt használhatom, majd kifordult, és becsukta maga után az ajtót. Ráfordítottam a kulcsot, biztos, ami biztos alapon és ledobáltam magamról a cuccaimat. Mindig is imádtam azt, ahogy a víz a bőrömmel érintkezett, de most csak gyorsan letusoltam és lemostam a sminkemet, majd a törölközőbe csavarva jutott eszembe, hogy nincsen mit felvegyek. A cuccaimat nem akartam felvenni, mert már mindegyik bűzlött, így behajtogattam őket a táskába, és kinyitottam az ajtót. Liam az ágyán szundikált, én pedig a szekrényéhez osontam lábujjhegyen. Az elején majdnem elcsúsztam a saját vizes lábnyomomon, de azért mégsem vágódtam hasra. Kihúztam az első kezembe akadó pólót, majd félve húztam ki egy fiókot. Úgy éreztem, hogy tilosban járok, és baromira nem tetszett volna, ha az én cuccaim között turkál így valaki, de mást nem nagyon tehettem. Kivettem a fiók leghátuljáról egy boxert és a fürdőbe visszamenve fel is öltöztem.
   Alap szabály, hogyha egy fiúnak a fiókjából szeretnél vadi új alsóneműt előkotorni, azt hátul kell keresned. Igazam van, mert Liam boxerének még ott fityegett az árcédula. Egy gyors rántással leszakítottam, a törölközőt felakasztottam száradni, a táskámat pedig magamhoz véve visszamentem a fiú szobájába. A táskát az ajtó mellé raktam a földre és az ajkamat rágcsáltam. Fogalmam sem volt, hogy merre találom a vendég szobát és nem akartam végignyitogatni az egész emeletet. Fáradt voltam, és aludni akartam.
   Az ágyhoz mentem, és Liamet kezdtem el bökdösni, de csak nyammogott és a másik oldalára fordult. Próbáltam felébreszteni, de nem sikerült. Francia ágya volt, és én jelenleg azon az oldalon voltam, amit Liam foglalt el. Megkerültem az ágyat, és felmásztam Liam mellé. Megint megpróbáltam felkelteni, de csak átfogta a derekamat és úgy húzott magához, mint egy játékmackót.
   - Liam eressz már el! - Próbáltam eltolni, vagy csapkodni, de mintha meg sem érezte volna. Gyúrni jár, vagy mi?
   Tíz perc felesleges erőlködés után még nehezebben tudtam nyitva tartani a szememet. Olyan volt, mintha ólomsúly nehezedett volna rá.
   Végül is... Szépen elaludtam Liam mellett.